Babazsúron jártam





Születésnapi bulin jártunk a hétvégén, ahol egy csapat óvodást és totyogót terelgettünk és persze közben az anyukák cseverésztek. Gyors statisztikát csináltam magamban: a jelenlevő anyukák többsége nem tudott visszamenni a munkahelyére, néhányan a családi vállalkozásban helyezkedtek el, a többiek még keresgélnek. Ahogy a környezetemben végignézem az anyukákat, bizony azt látom, hogy csak 1-1 embernek sikerül egyáltalán visszamennie az eredeti munkahelyére, a többségnek addigra lesz kialakult helye, mire a gyerek már iskolás lesz.

Éppen pár órával korábban olvastam a Nők Lapja cikkjét a munkanélküliség utáni visszailleszkedésről, illetve arról, hogy több otthon töltött év után milyen nehéz újra munkába állni, hogy hány olyan állás van, amit meghirdetnek, de nem találnak rá jelentkezőt, mert gyümölcsszedésre meg más könnyű fizikai munkára nehezebb delikvenst találni, mint adminisztratív irodai munkára.

Ha egy anyuka otthon tölt 2-3-5-6 évet gyakorlatilag teljesen előlről kezdheti a karrierjét, a régi helyre már csak keveseknek sikerül visszamenni, marad hát az új állás keresése, ahova ennyi kihagyás után már igen kis esélye van a korábbi pozíciójában és bérezésben elhelyezkedni.
Ráadásul egy kisgyermekes anyával csak gond van: a gyerek beteg, időre érte kell menni az óvodába, nyári-téli-őszi szünete van, egy kisgyermekes anyát nem lehet korlátlanul kizsákmányolni, és ez itt a vadkapitalizmus közepén gondot okoz.

Ezzel szemben a Working Mother magazinban arról olvasok, hogy egyes munkahelyek bölcsődét szerveznek, megengedik a szülésre készülő anyának, hogy hazavigye a munkát és az első 6 hónapban távmunkában dolgozzon, hogy léteznek 4-6 órás munkahelyek – a tengerentúlon, mert nálunk az ilyesmi egyelőre csak álom.

S, hogy mit tehetünk? Nem, most nem arra akarok mindenkit ösztönözni, hogy vállalkozzon, hiszen mindenki nem lehet vállalkozó. Viszont ahhoz, hogy változtassunk, vannak más eszközök is. Sokan az állásukat féltik, ezért rá se mernek kérdezni, hogy ha a munka jellegéből úgy adódik, nem lehetne-e részben távmunkában vagy kötetlen munkaidőben végezni azt.
Ha vissza akarunk menni a munkahelyre, akkor nem lehetne-e 4 vagy 6 órában dolgozni.

Sok helyen fel sem merül, hogy valaki részmunkaidőben vagy távmunkában dolgozzon a cégnél, ezért nincs kifejezetten ilyen állásra kínálat, de kérdezni nem kerül semmibe. Vegyél elő észérveket! Mi történik, ha ugyanazt a munkát rövidebb idő alatt végzed el? Mi történik, ha otthonról dolgozol és rendszeresen, kár napi szinten referálsz a munkáid állásáról a főnöködnek? Miért gond az, ha nem kávészünetekkel és ebédidővel megy el a munkaidőd 50-60%-a, hanem ehelyett azt csinálod, amit szeretnél, a fennmaradó időben pedig rendesen dolgozol?

Sőt! Ha nagyon ügyes vagy alkalmazhatod Tim Ferris módszerét a 4 órás munkahét c. könyvből, ahol azt írja le, hogyan lehet a főnöködet rávenni arra, hogy távmunkában dolgozhass. A projekt valahol ott kezdődik, hogy elmész szabadságra, de közben néhány napig távmunkában végzed a teendőidet és ezzel bebizonyítod, sokkal hatékonyabb vagy otthonról 🙂

Persze lehet, hogy a szakmád nem végezhető távmunkában, de vajon ha kötetlen munkaidőben vagy 4-6 órában dolgoznál, akkor mennyire tudnál hatékony lenni? Mennyit számít a munka hatékonysága szempontjából az, ha tudod, hogy véges az időd és azt, akkor csinálhatod, amit szeretnél? Tapasztalatból tudom, hogy ha 1-2 órát koncentráltan dolgozom, anélkül, hogy a kollégáim közben beszélgetnének, kérdezgetnének, e-mailekre válaszolgatnék, telefonokat felkapkodnék közben, akkor sokkal többet tudok végezni, mint ha úgy veszem, hogy az egész nap a rendelkezésemre áll, “hej ráérünk arra még…” 🙂

Ha nincsenek lehetőségek, nem árt, ha tudunk teremteni magunknak – nagyjából ennyiben foglalnám össze a mai post üzenetét.





8 Comments

  • Manianyu

    Reply Reply 2011. január 25. kedd

    Most találtam rá a cikkre, igaz én csak most szembesülök a problémával.
    Februártól leszek Gyes-en, és már minden létező forrást felkerestem az Interneten, amely távmunkát hirdetett.

    Eszméletlen, hogy hozzánk ennyi év után sem gyűrűzött be a távmunka fogalma, pedig minden mást majmolunk “nyugatról”…
    Persze tudom, hogy a munkateremtők gondolkozásának, hozzáállásának (szem előtt legyen ám az a fránya alkalmazott!!!) kellene megváltozni, igaz egy kis törvényi szabályozás sem ártana…

    A fellelhető hirdetések 95%-a nem valós, vagy átverés szagú (rendkívül keveset fizetnek pld. gépelésért, kész kizsákmányolás).
    Talán amelyik valóságosnak hat az informatikai területen található, de sajnos nem vagyok informatikus… 🙂

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. január 26. szerda

      De ahogy látom a honlapodból, már elkezdted kitalálni “magadat” 🙂

  • xSolutions

    Reply Reply 2008. augusztus 15. péntek

    Bocsánat, kicsit elkalandoztam az időben.

    Provokator: én csak abba gondoltam bele, hogy 3-5 ötletemet valósítják meg azok, akik bátrabban belevágnak vállalkozásba.

    Ami: bízom benne, hogy hasznodra válik az otthonról történő dolgozás.

    ftk: az ellenőrzésekről hallottam, szomorúan tapasztalom, hogy a bürokrácia ezt is lehetetlenné teszi. Hozzátenném azt is, hogy én ebben az esetben nem feltétlenül a meggazdagodásra gondoltam, hanem inkább kiegészítő keresetre.

  • ftk

    Reply Reply 2008. július 17. csütörtök

    XSolutions, az általad emlegetett “anyaközösség” hosszú távon szintén egy vállalkozás, amiből nem lehet meggazdagodni 🙁 Rövid távon pedig csak nagyon jó ismerősök, barátok között működik. Épp ma beszélgettem egy családi napközi vezetőjével: eszetlen előírásaik vannak, őrületes ellenőrzéseket kapnak vagy 5 helyről folyamatosan, és ugyan kapnak némi állami normatívát gyerekenként, de ez is kisesik, ha a gyerek beteg, meg a szülő által fizetett pénz is. Oda is ember kell, akit meg kell fizetni. Tőke, idő, hozzáértés és sok-sok munka. Mint bármi máshoz…
    (Nézelődj itt: http://www.csana-info.hu/ )

  • proaktiv.blog

    Reply Reply 2008. július 16. szerda

    xSolutions, Vida Agi,

    Többször több témában is javasoltam, csekély eredménnyel sajnos az efféle ötletbörzét, hisz a gondolatok, gondolatokat szülnek. Nem értem és mégnehezebben fogadom el, ezt az értetlenséget, vagy irigységet, tán közönyt ami az ilyen potenciális pénznyomdát megöli.

    Nem csak anyaközösségek nincsenek…

    xSolutions szerinted belegondolt valaki (akár a sales-ben, akár a technológiai piacon…) mennyi pénzt hagy az asztalon, mert nem használja ki a partnerében, sőt adott esetben pont a konkurenciában rejlő potenciált?

    Provokator

    ui.: bocsi ha ha nagyon off voltam, de ez kikívánkozott…

  • Szigeti Ami

    Reply Reply 2008. július 16. szerda

    A 4 órás munkahét elültette a fülemben a bogarat, hogy rávegyem a főnökömet, hogy legalább hetente 1-2 napot távmunkában otthon dolgozzak. Az én munkakörömben ez simán kivitelezhető lenne. Dolgozom az ügyön, majd meglátjuk 😉

  • Vida Agi

    Reply Reply 2008. július 15. kedd

    Igen, ez jó ötlet. Igazából a családi napközi intézménye valami ilyesmire alapozódna és ott csak valami egyszerűbb képzést kell elvégezni. A fiam is ilyenbe jár most, egy családnál vannak, anyuka, nagymama foglalkozik velük és max. 7-8 gyerek szokott bentlenni.

  • xSolutions

    Reply Reply 2008. július 15. kedd

    Hohoo, meg valaki, aki Tim Ferrist olvassa! 🙂
    Mar reg meg akartam kerdezni, hogy miert nincsenek olyan anyakozossegek, amelyek bebiszitter alapon mukodnek, azaz munkat talalo anyukak mas, munkat nem talalo anyukahoz csekely dijazas fejeben lepasszolhatjak a gyerkocot. Direkt nem mondom ra, hogy ovoda jellegu, mert ahhoz kepzes kell. De gyerekcsosz lehet barki kepzes nelkul is, vagy nem? Esetleg kesobb anyukak osszeallnak, es meg tobb gyereket foglalkoztathatnak, helyseget berelhetek, felvehetnek hivatalos ovonot, stb. Mi a velemenyed?

Leave A Response

* Denotes Required Field