Tweet
Pár napja a fiam leejtette a villát az asztal alá, majd huncut mosollyal nézett rám és várta, hogy felvegyem. Mondtam, hogy szerintem neki kéne felvenni. Ő nem akarta. Kis huzavona után végül fordítottam egyet a dolgon: azt mondtam, vajon képes-e a lábával felvenni a villát, így már érdekelte a dolog és lelkesen dolgozott rajta, hogy a lábával felvegye 
Elgondolkodtam: vajon hogyan lehetne ezt a “trükköt” a marketing kampányaimban is használni?
Mert az értékesítésnél sincs másként, mint a gyermeknevelésben: kicsi udvarolsz az ügyfélnek, kicsit engedsz, többféle meggyőzési trükköt vetsz be az ügy érdekében, épp úgy, mint amikor a gyermekeidet próbálod meggyőzni arról, hogy a falra nem szabad firkálni, vagy a spenót finom és nagyra nőnek tőle
JÁTÉK!!!
A feladat Írj le a hozzászólások között egy esetet, amikor sikerült a gyermekedet valami fontos kérdésről meggyőznöd.
Történeteket legkésőbb április 21.-én szerdán 12 óráig küldhettek be.
Egy ember több történetet is küldhet, de minden név csak egyszer kerül be a kalapba.
A nyeremény Szerdán délután 3-kor a történeteket beküldők között kisorsolom a nyertest, aki részvételi lehetőséget nyer a május 10.-én induló 4 hónapos online Gazdagmami Tanfolyamra 34.900 Ft értékben!
A feltétel Kérlek, nevezéskor mindenképpen add meg a teljes neved és egy olyan e-mail címet, ahol el tudunk érni, ha nyersz (egyszerűnek tűnik, mégis volt már olyan nyertesünk, aki nicknevet és nem létező e-mailt adott meg, így a nyereményének más örülhetett…)
Mindenki nyer Érdemes átolvasnod mások történeteit is, mert a saját marketingedet is felturbózhatod velük:
-
- milyen meggyőzési technikákat alkalmaznak mások
- mik azok, amik a legtöbb versenyzőnél működtek
- mire hatott az adott megoldás és milyen módon tudnád a saját bizniszedben alkalmazni?
Jó játékot kívánok!
Legyen saját, működő online vállalkozásod a nyár végére! Tudtad, hogy ez az egyetlen tanfolyam, ami anyáknak tanítja meg az online vállalkozás indítást a nulláról haladó szintig? (ennél szájbarágósabban ezt nem meséli el majd neked senki) >>
Tegnap volt a nagy meccsünk a 3,5 éves lányunkkal…
Megkértük, hogy hagyjon minket dolgozni az előttünk lévő két hónapban, cserébe elmegyünk a Vidámparkba, az Állatkertbe, és nyaralni is olyan helyre, ahol sok csúszda van.
Másik alternatíva a “két hónap a nagymamánál”-csomag volt, akiről annyit kell tudni, hogy igen nagy a szigor nála.
Az első verzió nyert.
[Reply]
Nekem kishugom van, de 1-2 trükkre már én is rájöttem:D
A dinnye, vagy bármi porciózható kaja sokkal érdekesebb, ha fogpiszkálóval, vagy a strandos mini műanyag színes villával eheti a gyerek:D
Az innivaló is sokkal finomabb,ha tekergős szívószálból issza:D
A tálalás a lényeg.Ha pincérnek álcázod magad tálaláskor,egybő lekötöd a figyelmét;)
[Reply]
a sapkát márpedig fel kell venni, mert hideg van odakint! de máris sokkal érdekesebb, ha azt ‘játszuk’ a gyerekkel, hogy vajon melyikünk vicces sapkáját fogják ma többen megnézni a villamoson? -az a néniii is megnéééztee! -igen kisfiam, akkor az állás 4:1 neked!
)))
[Reply]
Sikerült Meggyőznöm
Egy gyerek esetében nagyon nagy szükség van a humorra-mesére. Ahogy azt Ági is írta, más aspektusból, egy izgalmasabb megvilágításból kell néznünk a dolgokra. Ez sokszor nem könnyű, amikor pl.
1. a gyerek esőcseppeket kezd nézni a tócsában a zuhogó esőben:
nézdd milyen aranyos hangyák mennek ott, gyere segítsünk az egyiket elszállítani egy sarokkal odébb, nehogy beszoruljon egy cseppbe.
2. nem akarok oviba menni( amikor nagyon nem, toporzékolós, szívszaggatós nem megyek)
na, ne, ezt nem is hiszem el, pedig képzeld el az Ida néni épp tegnap hívott, hogy ő még ilyen aranyos gyerekkel nem találkozott, s pont mára tartogat neked egy meglepetést-oh, milyen kár, akkor lehet, hogy másnak kell odaadnia…pedig nagyon érdekes valami. Így már könyebb volt menni. Ekkor a bónajándéktartalékaimból elővettem valami bizgentyűt, s amig öltözött Ida néninek átadtam, hogy adja neki.
3. Nem hajlandó inni. Semmit. Kiszárad. Kórház. Infúzió.
jajjj, még így pár év távlatából is rossz visszaemlékezni, amikor az istennek nem akart semmit inni. Ekkor kitaláltam, hogy VarázsItatót veszek, amit elneveztem varázsitatónak, amiből a gyógyító gumimaci ital kerül belé, csillógós, villogós volt, s motiváltabb lett az ivásban, de csak egy napig tartott a csoda, még három itatómba került, amiket azóta is nagy szeretettel használunk.
4. Nem adom oda – Avagy a dac.
Nagyon sokszor találkoztam a homokozóban, s otthon is, a gyerekek közötti, mindig a másé kell című fejezettel. S nem mondom, hogy 3évesen vége. Igyekszem úgy kicselezni a kislányomat, hogy valami olyan tulajdonságot mutatok neki amit eddig nem ismert, vagy valami vicceset csinálni. Homokozós dömper-gyűjtöttünk bele ágakat, kavicsokat, így már a miénk izgalmasabb volt, lapát – a miénkkel olyat csináltam, aminek nem lehetett ellenállni – lapát mikrofon, amiben épp őt szólították, stb. Ha pedig minden kötél szakadt, hát képzeletbeli nagyítóval megvizsgáltuk a másikét
5. s természetesen a MESE
Nálunk a legjobban bevált módszer a mese alkalmazása út közben, s hiszti közben is, amiket össze lehet kötni, fel lehet hozni. Ő az én hősnőm, aki kiszabadul a boltból, s ellen tud állni annak a csábító rózsaszín babának, mert vááár minket a boltban a sok zsömle, amiből ötöt össze kell gyűjtenünk, különben jön az az óriás, akiről oviba menet meséltem neki, aki elhagyta a cipőjét-a villamos megállóban hagyott cipőről kezdett mesénk egyik oviba menet.:)
Ilyen és ehhez hasonló technikákat alkalmazok.
Remélem a tanfolyamot pedig én nyerem
Győri Eszter
rothmann@freemail.hu
[Reply]
Nálam sajnos elég sokszor “nyer” a kétéves.
De azért akad olyan is, amikor csellel én győzök.
Eleinte nem akart sálat felvenni a fiúcska, ekkor varrtam neki egy olyat, amin kisautó van. Azóta csak a kisautós sál kell, és buzgón emlegette a télen indulás előtt: ” Sapka, sál”.
Üzleti nyelvre lefordítva, tegyünk az átlagos termékünkre valami olyan pluszt szolgáltatást, amitől az rögtön kelleni fog a vevőnek.
[Reply]
Sajnos óvódás lányom nem szeretett különösebben zöldséget enni, így az egészségesebb étrend érdekében a szüleim által korábban rám alkalmazott trükköt vetettem be. Sokat fütyörésztem elötte, és “elárultam” a titkot, hogy a sok nyers répától tudok ilyen jól fütyülni. Azóta ö is rágcsálja arépát nyersen, söt uzsonnára is kell vinnünk belöle az oviba. Ráadásul tényleg egyre jobban fütyül…
[Reply]
Az én 2 éves lányomat a hajmosás fontosságáról nagyon nehéz meggyőzni. Ha csak meghallja, hogy megint hajat kell mosni, akkor keserves sírásban tör ki. De ha azt kérdezem tőle, hogy “Ma a virágos vagy a kiskacsás samponnal mossuk meg a hajadat?”, akkor mire eldönti a kérdést már túl is vagyunk a nehezén.
[Reply]
Tipikus jelenség a kicsiknél, hogy esténként nem akkor akarnak fürdeni menni, mikor mi kérjük. (aztán pedig nem akarnak kiszállni a kádból)
Kitaláltam, hogy esténként van egy titkos verseny, amin minden gyerek részt vesz: “Ki fürdik meg előbb” címszóval. Attól kezdve hangos sportközvetítést tartottam fürdés közben, ki hol tart éppen, ki vezet, és ki kit előz meg a képzeletbeli versenyen. Működött.
Másik, nagyon aranyos történet unokaöcsémmel.
Két éves volt, amikor már kettőig tudott számolni és mindenből kettőt kért. Testvéremnél volt egy darab csoki, mire ő követelni kezdte:
“Tettőt, tettőt”. Erre anyukája kettétörte a csokoládét. Tökéletesen megfelelt így is, megkapta amit akart: a kettő csokoládét.
[Reply]
Kötelező oltásra kellett vinnem a fiaimat.:-amikor a doktornéni inekciót akar adni, hogy ne legyél beteg, akkor a következők lesznek. Hallani fogod, hogy sok kis gyerek sír. Ugye ? Tudod ez azért van, mert megijednek a tűtől és amit beadnak az csípi. Ezért sok gyerek nem szeret orvoshoz se menni. A doktor néni annak örül ha mosolygos gyereket lát.Én azt akarom, hogy szeresd a doktornénit és jó barátok legyetek. Elmondtam mekkora lessz a tű,eljátszottuk, hogy mennyi ideig fog tartani,mit fogsz érezni és amikor ennek vége utána ugy fogsz kijönni mint egy hős. A többi gyerek azt fogja nézni, hogy te miért nem sírsz ? Igy túl jutunk 1-2 perc alatt, és mutattam,míg megiszom ezt a pohár vizet, vagy belecsípek a karodba nem jó érzés de, ez sip-sup vége, csak ennyi ideig fog tartani.Csípd vissza anyunka gyorsan. Igen egy kicsit kellemetlen. Nézheted a tűt is ha akarod, de anyu ottlessz veled és gondolj arra sip-sup vége. Rendben ? Anyú apu és mindenki örülni fog, hogy te milyen okos és bátor fiú vagy. Megfogod látni ez igy lessz. Anyú és apu is igy tett amikor oltásra kellett menni és mindenki büszke volot ránk. Az a fontos, hogy gyorsan eljöjjünk onnét, doktornéni is örülni fog, hogy okos, bátor fiu vagy. Utána sietunk haza játszani. Amikor beadták az inekciót a doktornő megdicsérte és azt is mondta, hogy te vagy az első aki nem sírt és nagyon örül, hogy ilyen okos, bátor fiú vagy! Büszke léptekkel jött ki amiért megdicsérték. Sosem volt gondom velük, mert első pillanattol jó kontaktust és felkészítést végeztem a gyerekekkel, hogy az elkerülhetetlen orvosi ellátás gördülékenyen és gyorsan haladjon.
[Reply]
Mindenkinek a tudom ajálani Benyamin Spock könyvét ami a másálapotról a gyereknevelésig, miden benne van. Én csak hejeseltem a megállapításokat és tanácsokat. Mindig a valós dolgokra készítettem fel a fiaimat és a jutalmakat mindig érzelmi alapokra helyeztem. Amit igértem azt meg is tartottam, de ha ez nem sikerült akkor az ő észjárásával megmagyaráztam miért történt másképpen.
[Reply]
Nálunk az evés mostanában úgy zajlik, hogy gyermekem 10-15 perc múlva már nagyon nyughatatlan az etetőszékben, holott az ételt még nem ette meg.. Ekkor előkerül titkos ,,fegyverünk,, a csörgő vekker!
Beállítjuk csörgőre az órát, s gyermekem azzal szórakozik (elterelődik a figyelme), hogy ki-be kapcsolgatja rajta a csörgést.
Kedvenc étel nálunk a Kinder tejszelet. Gondolhatjátok, hogy ha ennek a nevét megemlítem, gyermekem egyből segít a pakolásban, rendrakásban, takarításban..stb.
Orvos. Gyermekem kapott ajándékba egy orvosi táskát, ugyanis egyáltalán nem kedvelte a doktornénit.. Most már nem ódzkodik, ha említésre kerül a ,,doktornéni,,
Hogy miért? Otthon eljátszunk minden olyan tevékenységet, amit a doktornéni is csinál a rendelőben: meghallgatja a mellkast, a hátat, megnézni a torkot, megméri a lázat..stb.
[Reply]
Hű, ezt nem tudom kihagyni! (Ha megnézitek a blogom címét, akkor érteni fogjátok, hogy miért…
)
Legkisebb gyerekem, Julcsi, még nincs öt éves, és meglehetősen határozott egyéniség (már az anyaméhben is az volt!), tehát néha nehéz legyűrni. Példák:
“Nem akarok lefeküdni!” Nem mindig akaródzik akkor elmenni, amikor már tudom, hogy fáradt, tehát ideje, hogy aludjon. Ilyenkor vetem be a cselt, hogy fejből mondok mesét. Akkor már süvít be a szobába, mert tudja, hogy a mese mindig így kezdődik: “Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány úgy hívták, hogy Julcsi…” Imádja, hogy róla szól, hogy a mesében mindent megtehet, hogy hercegnő lehet, vagy tündér, hogy varázsolni tud, hogy ő a legszebb, a legjobb.
“Ezt nem akarom megenni!” Kitalálós, szembekötős, barkochba – ahogy Bán Annamari mondaná: élvezetes érzékelés – játékkal megoldható. Vagy becsukja a szemét, vagy bekötöm neki, aztán mindig teszek egy-egy falat kaját a szájába, mindig másból, ő meg megpróbálja kitalálni, mit evett. Ha nagyon makacskodik, akkor persze egyet neki, egyet nekem alapon én is beszállok a játékba, de általában már az “alapszakaszban” győz a kíváncsisága, és végülis csak jól lakik.
“Ezt nem veszem fel!” Nálunk ez csak addig volt probléma, amíg minden áron én akartam kiválasztani a ruháit. Ma már ott tartunk, hogy önállóan kiválasztja a rucikat, én csak akkor szólok bele, ha esetleg fürdőruhát akar felvenni a mínusz tíz fokban. Ilyenkor meg viccel tüöm el a dolgot, hogy pl. “Képzeld el, ha ilyen hidegben a hóemberre nem kalapot, meg nagy kabátot (imitáló gombsort) adnánk, hanem fürdőruhát!” A lányom meglehetősen vizuális alkat, úgyhogy ilyenkor gurul a nevetéstől, hogy milyen hülyén néz ki egy ilyen hóember. Aztán az oviban meg persze lerajzolja a fürdőruhás hóembert, az óvónéni meg teljesen lefárad…
“De én most a tesóval akarok játszani!” (Természetesen olyankor, amikor az igencsak kamasz nagytesóknak tanulni kéne, vagy éppen vendégeik vannak.) Ilyenkor a következőkkel lehet elcsábítani:
1. Gyere megyünk kirándulni a kishegyre/a patakhoz kavicsot dobálni! (a Mátra alján, rögtön a hegyek alatt lakom egy kis faluban.)
2. Gyere, segíts nekem vacsorát/sütit csinálni! (Nagyon szeret velem főzni, mert az olyan nagylányos.)
3. Gyere, kimegyünk a kertbe fára mászni! (Slágerjáték No.1)
4. Gyere, kimegyünk, megszámoljuk a pocsolyákat! (Slágerjáték No.2)
5. Gyere, rajzolunk a járdára, sőt ugróiskolázhatunk is! (Slágerjáték No.3)
Ebből mindig elő lehet halászni egy olyat, ami érdekli.
Üdv:
[Reply]
Jaj, és ami kimaradt: “Nem akarok fürödni!”
Zuhanykabinunk van, így kifigyeltük, hogy zuhanyzás közben párás lesz. A gyerek meg imád a párás üvegre rajzolni. Minden este mást rajzol, és ha nem akar fürödni, akkor csak megkérdezem: “Ma mit rajzolsz nekem a zuhanyra?” És már mehetünk is…
[Reply]
Igen, és hogy teljes legyen a nevezés:
Himer Csilla
himer.csilla@chello.hu
[Reply]
Tél van, rohanni kell, sapka- sál kabát, gyorsan-gyorsan, gyerünk!
A hároméves: “én egyedül öltözök!” Nagyon határozott volt, neki is látott. Én sokszor könnybelábadt szemmel néztem ahogy esetlenül veszi csámpára a cipőjét, fordítva a pólóját, de ez most nem az a helyzet volt.
“Gyere, vegyük fel a kabátot!” Erre egy nagyon határozott “NEM, egyedül!” volt a válasz. Erre én: “oké, nem adom rád, nem segítek, csak tartom.”
Így már jó volt, gyerek “egyedül” belebújt, kabát fent, lehetett felkapni és rohanni.
[Reply]
A kislányom két és fél éves és nálunk nagyon jól működik az, ha elmagyarázom, hogy miért is jó neki az, ha azt teszi, amit kérek. Pl. ha lefekszel aludni napközben, akkor délután sokkal többet tudunk játszani, mert nem lesz fáradt, de ugyan ez érvényes az ételre, italra is. Egy kis ideig gondolkozik rajta és utána már mehet is a dolog
Üdv.
Melinda
[Reply]
1. Micike cicás mese. Micike cica valójában Micike, a lányom. Mindig ugyanazzal a fordulattal kezdődik és elmeséljük, mi történt aznap Micikével. Micike néha rosszalkodik az étteremben, de kijavítja, máskor igazi sztár a színpadon, vagy éppen csak egyszerűen ezt meg azt csinálja és kész .. de ezzel a módszerrel azért rá lehet venni dolgokra. Micike ugyanis szép, okos, ügyes, és neki sikerülnek a dolgok. Ha tehát a valódi Micike nem csinálja meg, akkor Micike cicaként nagyobb örömmel áll neki, mert az esti mesében ez tuti dicséretként kerül bele.
2. Húú ez a gyerek valahol félre lett programozva. Na megkeresem a kapcsolót, ami átjavítja az elromlott programot (összecsikizem) és akkor már biztosan akarni fogsz (tornázni a többiekkel; kimenni bringázni; rendet rakni a szobádban) és amikor már a röhögést alig bírja abbahagyni, akkor szokta mondani, hogy megjavult, megjavult. És kaján vigyorral a fején megcsinálja. Ezt nagyon imádja, néha csak ezért a játékért csinál úgy, mintha valójában nem is akarná azt amit amúgy akar …
Egyébként összességében nem engedetlen a gyerekem, aminek nagyon örülök!
[Reply]
Sziasztok!
Nekem egy eléggé akaratos, de tündéri kicsi kétévesem van.
Egy időben úgy gondolta, hogy Őt aztán NEM KELL tisztába tenni. Bárhogy is próbálkoztam “anya nem” volt a válasz.
Van egy csörgös- sipolós kicsi labdánk fogtam és beraktam a pici pólója alá és elkezdtem nyomogatni.”Nézd milyen hangot ad Kata hasa? Sípol? Csörög? Hol a labda?”…
Amig a lányom elcsodálta a “sipoló hasát” addig én már tisztába is tettem.:-)
Hát ilyen és ehhez hasonló kompromisszumokkal “működünk” mi.
További szép napot:
Judit
[Reply]
A nagyobbik lányom még 6 évesen is cumizott, nem lehetett tőle semmilyen trükkel elcsalni. Sőt, még a vacsorai tejbegrízt is csak cumiból volt hajlandó megenni. (Kb. fél centis volt a luk, amin keresztül egyáltalán kijött az a sűrűségű nyami, ami egy 6 éves gyereknek már szükséges.)
)
Mit mondjak, kissé frusztráltak voltunk az apjával.
Ekkor a körzeti doktornőhöz fordultunk tanácsért, aki azt tanácsolta, mondjuk neki a következőt: egy szegény kisgyerek azért nem tud enni, mert a szülei annyira szegények, hogy még cumit se tudnak neki venni. És ha sürgősen nem visz neki a télapó egyet, akkor éhenhal a kisgyerek.
Na, megpróbáltam igen komolyan, tényleg teljes beleéléssel beadni ezt a gyereknek.
Szerencsére elhitte, és nemcsak a nagy cumiját adta oda, amiből a vacsi-grízt ette addig, hanem a meglévő összes cumiját is.
Nemrég mondtuk el neki a történetet (most töltötte be a 23. évét
), – a reakció jópofa volt: “Jaaaaaaajjjj!” És egy nagyot nevetett hozzá. 
[Reply]
Óvónőként dolgozom, és már az egészen kicsiknél is látom, hogy sokkal több önbizalommal kezdenek neki az egyébként nem könnyű tevékenységeknek, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy ez nem is nehéz .Különösen a fiúknál gyakori, hogy nem akarnak festeni, rajzolni, félnek attól, hogy nem sikerül jól majd a “remekmű” Ha megmutatjuk, hogy az ecsetet fogni milyen gyerekjáték, hogy a festék könnyen fog a papírra és hogy ha netán elfolyik a festék az is érdekes, mert ki tudja milyen különleges alakzat lesz belőle, már nem szoronganak tovább. Nincs mitől félni, minden: az öltözködés, a sütés-főzés stb csak játék. Amíg szorong a kicsi az eredmény miatt nagyobb az esélye, hogy elszúrja és az ismétléshez sem lesz kedve. Az igazi cél az, hogy próbálkozzon örömmel.
A gyerekeknek a legnagyobb jutalom, ha a felnőtt közelében lehet, sétánál foghatja a kezét, mellette ülhet uzsonnánál, dalos játéknál őt választja majd , vagyis a felnőttnek megkülönböztetett figyelme irányul rá . Minden ember vágyik arra, hogy értékesnek tartsák, szeressenek vele lenni, megkülönböztetett figyelmet kapjon attól, aki számára fontos és irányadó személy. A legnagyobb büntetés egy kicsi számára nem az ha sarokba állítják, vagy valamilyen kedvelt tevékenységet megvonnak tőle, hanem az, ha anyuka azt mondja, menj el tőlem, most nem ölelhetsz meg, mert amit csináltál szomorúvá tett.
Ahhoz, hogy a kicsi elhiggye nekünk, hogy amit meg akarunk vele etetni, el akarunk fogadtatni, valóban a legjobb neki, mindenképpen szükséges, hogy mi felnőttek 100%-osan meg legyünk győződve róla, hogy így van. Ha mi biztosak vagyunk benne, az érveink hatásosak lesznek, mert a meggyőződés átsüt a szavainkon. Az eladással is így van, nekünk tudni kell, hogy amit ajánlunk, a másik számára kincs, azért mert…
A gyerekek mindent megcsinálnak amit szeretnénk, ha ők is akarják. Azonnal akarják, ha azt érezhetik, ez az ő ötletük. Pl tele a szőnyeg játékokkal, anya szeretné, ha el lenne pakolva. Anya: de régen játszottunk célba gurítóst a kis labdákkal, kár, hogy most nincs hely hozzá, mert tele a szőnyeg.Pedig most kedvem is lenne hozzá meg egy kis időm még a vacsora készítésig. Gyerek:( jutalom, hogy anya szeretne vele komoly kedvelt játékot játszani) ha elpakolunk lesz hely.
[Reply]
Kisfiam nagyon nem szerette ha géppel nyírjuk a haját. Valószínűleg fél a gép hangjától. Mivel a hajacska egyre csak nőtt, ki kellett találnunk valamit, hogy megszerettessük vele. Hajvágás előtt a kezébe adtuk a hajnyírót hogy játsszon vele kicsit, ki-be kapcsolgattuk, és egész jól elvolt vele. Majd beletettük egy székbe a fürdőszobában a tükör elé, és végigénekeltük a hajvágást, ő pedig boldogan nézegette magát. Mikor megismerkedett a géppel már nem félt tőle, sikerült meggyőzni hogy nem is olyan vészes dolog a hajvágás, akár játékként is fel lehet fogni.
[Reply]
Az 1. számú jól bevált stratégia nálunk, ha hatunk a büszkeségére.
Így sikerült megszabadulni 1,5 éves korában a cumitól -mivel ő már nagyfiú, felajánlottuk a cumit egy picibabának, akinek még szüksége van rá. Rettentő büszke volt magára, hogy ő adta a picinek, utána még néhány napig emlegettük és dícsértük, hogy milyen ügyes. Többé nem kereste.
[Reply]
Érdekes ez a hasonlat a kétéves és az ügyfél között, de van benne valami.
Ismerni kell a gyereket, meg kell találni a “nyomógombjait”. És persze elmagyarázni neki, hogy mit miért célszerű tenni. Ez még egy akaratos gyereknél is működik szerintem.
Nálunk, ha a 21 hónapos lányom felkelés után nem hajlandó felöltözni, akkor azt mondom neki, hogy várja a barátnője és megyünk sétálni, és egyből sokkal könnyebben megy a reggeli készülődés. Tehát az egyik nyomógomb a barátnő. Ha pedig nem hajlandó bejönni a sétából, akkor felvetem, hogy ha felmegyünk, nézünk Thomas-t (a kedvenc meséje). Ez is hatni szokott.
Az egyik ismerősöm a múlt héten megjegyezte, hogy milyen együttműködően (direkt használom ezt a szót az “engedelmes” helyett) hajlandó felvenni a mellényt, a kabátot és a cipőt, ha sétálni megyünk… Hogy egyáltalán nem ordít és nem tiltakozik. Hja, kérem, én csak csini ruhákat adok rá…
És mindig megcsodálom, hogy milyen csini a ruciban.
Oltásnál elmagyaráztam neki, hogy ez csak egy szúnyogcsípés lesz, és azért van rá szükség, hogy elkerüljék a betegségek és egészséges legyen. Meg sem kottyant neki a szuri.
Hajmosásnál egy időben sokat ordított, aztán, amióta az apjával ketten mossuk a haját, és megígértük neki, hogy nagyon óvatosak leszünk, és nem megy a szemébe a víz, jobban bízik bennünk.
Alvásproblémát is játékosan oldottam meg: régebben délben csakis szopizva volt hajlandó aludni, azóta eljutottunk addig, hogy kiságyban, énekkel, játékkal, talpmasszázzsal…
A buborékfújás bármikor szívesen látott, figyelemterelő tevékenység nálunk… Ezt az ötletet a zenebölcsiből hoztuk.
A fürdőruhás hóembertől én is lefáradnék, és azoktól a hasonlóan fárasztó poénoktól is ki szoktam néha akadni, amikkel a párom irányítja a lányunkat…
[Reply]
Én általában két utat szoktam megpróbálni: Az egyik, hogy választási lehetőséget adok gyermekemnek. Pl.: a piros sapkát vegyük fel vagy a zőldet? Mondjuk erre még miondig mondhat nemet, de nagy valószínűséggel tetszeni fog neki, hogy ő dönthet. A másik út pedig a játék! Játszva minden könnyen megy! Két olyan “játékötletet” idéznék a blogomról, amik igazából arra jók, hogy a “nemakarom” dolgokat megtegye gyerekünk. Az egyik a pakolós játék: Ha este nagyon nem akaródzik a fiúknak segíteni a játékok elpakolásában, akkor szoktuk ezt a játékot játszani. Megnézem, milyen játékok vannak szanaszét a szobában és e szerint felrajzolom papírfecnikre a különböző játéktípusokat (pl.: kisautók, építőkockák stb.) Mindenki húz magának egy papírt és azokat kell elpakolnia, ami a rajzon van. A végén együtt körülnézünk, hogy nem maradt-e elől valami játék még. Az a győztes (illetve győztesek) aki mindent el tudott pakolni a saját játéktípusából.
A másik pedig öltözésnél segíthet: Egyik reggel 2,5 éves kisfiamnak nagyon nem akaródzott felöltözni, pedig sietnünk kellett. El akartam kezdeni öltöztetni, de a szája sírásra görbült, és hevesen tiltakozni kezdett. Gondolom mindannyian tapasztaltátok már, hogy egy rángatózó, kapálódzó gyereket felöltöztetni kb. olyan, mintha egy polipra próbálnál egy csini ruhát rábiggyeszteni. Ezért inkább gyorsan előkaptam a szekrényből 3-3 rövidujjú trikót, hosszú ujjú trikót és nadrágot, és megnyitottam a ruhaboltot. Vegyük komolyan az eladó szerepét és akkor biztosan elfeledkezik az előbbi tiltakozásáról a gyermek: Köszönjünk neki, magázzuk, kínáljuk portékánkat! Ha választott, javasoljuk neki, hogy próbálja fel, nehogy túl nagy, vagy kicsi legyen, vezessük a tükörhöz, hogy megnézze magát, jó kereskedőhöz híven dicsérjük, hogy milyen jól áll neki, milyen nagyfiús benne… Végül fizettessük ki vele az árut és köszönjük meg a vásárlást. Lehet, hogy így leírva túl időigényesnek tűnik ahhoz, hogy a reggeli rohanásba bevessük ezt a játékot, de szerintem a rángatózó gyerek öltöztetéséhez is kell legalább ennyi idő, és akkor még a kedvünk is rossz lesz.
[Reply]
Pár módszer, ami nálunk be szokott válni. Hozzáteszem, hogy két, általában szófogadó, hisztisnek nem mondható gyerekem van (vagyis három, de a harmadik a maga két hónapjával még könnyen kezelhető
.
Már egy két éves is sok mindent megért, ha elmagyarázzuk neki számára érthető dolgokkal indokolva. Pl. gyorsan öltözz fel, mert megfázhatsz, beteg leszel és akkor nem játszhatsz Pistikével vagy pihenni kell, délután jön a mama, legyen erőd játszani vele.
Ugyanakkor a gesztusok legalább ilyen fontosak. Ha valami “rosszat” csinál, sokszor elég “csúnyán”, mérgesen ránéznem és már abba is hagyja a csínytevést.
A másik hatásos dolog a példa. A gyerekek mindenben utánoznak minket. Így, ha én eszem a gyümölcsöt, ők is könnyebben nekiállnak és együtt ráadásul sokkal finomabb.
Hajmosásnál is bevált, hogy apa mossa a fiúk haját, ők pedig önthetik apa fejére a vizet és moshatják az ő haját.
A szabad választás is jó módszer. A ruhájukat a gyerekek választják a szekrényből. Csak azok vannak odakészítve, amiket felvehetnek, amik közül én is választanék. A “Lepjük meg apát! Gyorsan felöltözünk és odaugrunk elé!” is szinte mindig működik. Mostanában a négyévesem mondja, hogy “Anya, ne nézz ide egy kicsit!” Két perc múlva már felöltözve áll előttem. Meg akar lepni, örömet akar szerezni.
Pakolásnál is segíthet a választás, például: A golyókat pakolod el vagy a kisautókat?
Vagy ha nagyon nem akarnak nekiállni, akkor előjönnek a munkagépek. A markolóval és a buldózerrel sokkal szívesebben és gyorsabban pakolnak.
Négyévesem időnként nagyon hangosan beszél, hiába szólok rá. Ilyenkor eltekerem a hasán a hangerőgombot és máris jobb a helyzet. Váltogatja a hangerőt és közösen megegyezünk benne, hogy melyik a jó.
Közös családi fényképet akartunk csinálni, de persze a kétéves fiam nagyon nem akart együttműködni. Mondtam, hogy elküldjük a képet a mamiknak és papiknak, nagyon fognak neki örülni. Ekkor már jött is.
Amikor tele van a kanapé pakolva mindenféle játékkal és nem segít a meggyőzés, akkor annyit kell csak mondanom, hogy így nem tudtok Thomast, Bobot nézni. Pakoljunk el és együtt oda tudunk ülni.
[Reply]
Az én fiam még csak 10 hónapos, azt hinnénk, hogy nincsenek ilyen trükkök….
Szeret enni, de ahogy múlik a farkaséhség, győz a játék utáni vágy….de, ha kisautón érkezik a falat, vagy táncol az itatóspohár, rögtön finomabb minden! Játék is, evés is…
Pedig elég, ha csak leülünk enni
A másik a tornára való motiváció….az amúgy kényelmesen elnézegető fiam képes átkúszni a szobán (amit én szeretnék amúgy elérni), ha a kedvenc porszívója zörög ott. Így lehet összekötni a takarítást és a gyerek tornáját
[Reply]
Hiszek abban, hogy a gyermeket mindig fel kell készíteni, a számára új dolog, beavatkozás előtt, hogy értse mi fog Vele történni!
9 hónapos kisfiamnak Atropinos szemcseppet kellett cseppentenünk a napokban egy fénytöréses-vizsgálat elvégzése érdekében.
Persze tiltakozott ellene, többször próbálkoztunk, nem hagyta majd sírni kezdett:(
Aztán a két kezembe fogtam a kis arcát és higgadtan elmeséltem Neki, hogy a Dr. Néni meg fogja vizsgálni és azért kell cseppenteni a szemébe, hogy egészséges legyen, azután elénekeltem Neki a kedvenc dalocskáját és közben a párom cseppentett:)
Győzelem!
Még 1 halvány mosolyt is kaptunk a végére Manócskánktól:)
[Reply]
Nálunk egy 5 éves fiú és egy 7 éves lány okoz néha fejtörést
Mivel egészséges életmódra próbálom őket nevelni, kezdetektől mértékkel ehetnek édességet, tehát ez nálunk olyan jutalomféle – de persze nem kaphatják akármikor! Akkor szoktam bevetni, hogy választhatnak egy dolgot a mikulás/nyuszicsomag maradékából, amikor nemízlik ebéd vagy vacsora van: így lelkesen fogyasztják el a “szörnyű” spenótot, kelbimbót és tökfőzeléket
Régebben, amikor még délutánonként aludtak, és persze nem volt kedvük időben lefeküdni, cselre volt szükség, hogy hamar elaludjanak, különben 5-7-ig kidőltek, utána pedig este nem akartak aludni. Szóval az volt a taktika, hogy csak délutáni alvás után lehet mesét nézni – bejött.
Mióta egyre nagyobbak, bevezettük, hogy csak akkor fújunk lufit, ha kisöpörtek a szobájukban, különben piszkos lesz a lufi: hip-hop tisztaság lesz!!!
Ha pedig a kicsi nem hagyja délután a nagyot tanulni, akkor először megkérem, hogy rajzoljon nekem valami szépet, ha nincs kedve, akkor elővesszük az ovis foglalkoztató füzeteit, amik hasonlítanak a tesó könyveire, és abban old meg egy-egy feladatot, és persze, ha ügyes volt, kaphat ár NAPOCSKÁT jutalomként a piros “napocska rajzoló tollammal”.
Jutalmazásként másik bevált módszerem a matricaosztás: vettem több ív fiús és lányom matricát, és ha valamiért nagyon ügyesek voltak aznap, akkor kaphatnak egyet a gyűjtőalbumukba.
Viszont vigyázni kell ezekkel az apró trükkökkel, mert ha túl gyakran vetjük be őket, elvesztik a varázsukat!
Na, most abba kell hagynom, mert hirtelen annyi jutott eszembe, hogy oldalakat tudnék írni
))
[Reply]
Egy kisgyerekben alapból ott van a dac, az, hogy kíváncsi, meddig mehet el dolgokban. Sokszor, csak úgy, dacolással hívja fel magára a figyelmet.
A nagyobbik fiammal kapcsolatosan voltak korábban evési, ivási problémák. Vagy csak egy-egy ételtípust evett, illetve egy hosszabb ideig alig ivott. Természetesen próbálkoztunk mindenféle módszerrel. Amikor semmi nem vezetett célhoz, elkezdtem úgy kommunikálni vele, mint egy értelmes, felnőtt emberrel. És azt kell mondjam, tökéletes partner volt ebben.
1. lépésben: Rájöttem, hogy sokszor csak a figyelemfelhívás miatt “bosszantott” ezzel. Mivel receptoldalt szerkesztek, látja, hogy nekem ez fontos, ezért ezen az oldalon “támadott”, ha baj volt. Egy-egy ételkölteményre olyanokat mondott, hogy fúj-kaka, egészen jól belegázolva ezzel a lelkembe. Okos, nem? Én ezt követően tudatosan jobban odafigyeltem rá, bevontam a munkámba, amitől ő jobban érezte magát. Tehát BEVONÁS – KÖZÖS MUNKA – KÖZÖS SIKEREK. Idővel elkezdett enni, már nem volt benne elutasítás, sőt elkezdte ő is díszíteni az ételeit. Ez egy jó tanács.
2. lépésben: Mivel valóban keveset ivott, volt miért aggódnom, hiszen tudom, milyen problémákat okozhat ez hosszú távon. Ebben az esetben a TUDATOS RÁVEZETÉS, és a TÁJÉKOZTATÁS eszközeit alkalmaztam. (de vicces így fogalmazni). Mivel egyébként is érdekli a világ, és annak működése, elkezdtünk beszélgetni az emberi életről, meg hogy mitől, hogyan működünk, mi emberek. Egy-egy beszélgetés után én kérdéseket tettem fel, ő pedig válaszolt a maga gyereknyelvén. De értette. Sokszor beszéltünk arról, hogy mi történik, ha valami nem úgy történik, ahogyan kellene. Egy ilyen alkalommal pl. beszéltünk arról is, hogy az emberek nagyon gyorsan kiszáradhatnak. A felnőtt ráncoktól egészen eljutottunk a dinoszauruszok pikkelyes bőréig, ami véglegesen meggyőzte arról, hogy az nem szép, és ő nem szeretne olyan bőrű lenni.
Ez a kérdéskör felveti azt a marketing stratégiát, hogy célzottan, egy-egy problémára fókuszálva, azokra megoldásokat adva is lehet értékesíteni.
3. lépésben (bár ez nem volt nehéz részemről): Rá kell jönni arra, hogy nem várhatunk el egy gyerektől olyat, amit nem lát tőlünk. Pl. korábban nem kedveltem a tökfőzeléket, spenótot (mondjuk a tököt most sem), de elkezdtem én is enni ezeket. Tulajdon képen MINTÁT adok neki, és ezt kitartóan, tudatosan, életen át. A munkámban is a HITELESSÉG az egyik legfontosabb dolog. Hogyan tudnék valami olyat eladni, vagy átadni másoknak, amiben nem hiszek, amiről csak beszélek. A hitelesség, és a saját minta, tapasztalatok sokat számítanak az üzleti életben is.
[Reply]
Kicsit elgondolkoztam ezen a témán marketing szempontból is. Szerintem a meggyőzésnél sokkal jobb taktika, hogy az “ügyfél”-ben fogalmazódjon meg az igény, hogy szüksége van szolgáltatásodra/termékedre, és már csak lehetővé kell tenned a számára. Pl.: – Anya, hadd kapcsoljam én be a mosógépet!
- Anya, segíthetek gyúrni a tésztát? (kenyérsütéskor felváltva gyúrják a tésztát nagy lelkesen) – Anya, hozhatom én a szatyrot? (persze általában nem bírják el, csak pár lépésre, de ha könnyű, szinte repülnek vele hazáig örömükben) stb. Erre már csak azt kell mondani az “ügyfélnek”, hogy: na jó!
Ha el tudod érni a valódi ügyfeleidnél is, hogy megfogalmazódjon bennük az igény a terméked iránt, nyert ügyed van, már csak megfelelően ki kell elégíteni az igényüket. Ezzel mindkét fél nyert: neked könnyebb dolgod van, az ügyfél pedig elégedett, mert azt kapta, amire éppen szüksége volt: megoldottad egy problémáját.
[Reply]
Barnus még nincs kettő, sőt az egyhez is még csak közelít; viszont most volt először náthás, és hát a sinupret nem egy finom valami
Az orvos azt mondta adjuk teával – de azt én nem cukrozom, tehát nem segít sokat – vagy gyümölcslével. Megpróbáltuk… onnantól nem itta meg az imádott mandarinlét. Gondoltam nem trükközök, nem verem át a gyereket már most. Mivel az addigi próbálkozások alkalmával látta, hogy belecsepegtetem az italába, már ismerte az üveget. A “trükk” az volt, hogy a szeme láttára bevettem én is (tényleg, nem csak úgy csináltam), és láss csodát utána ő is lenyelte. Nem ízlett ugyan, de onnantól mindig ketten vettük be, és szépen meg is gyógyult
Köszi a többiektől a jó ötleteket!
Szép napokat! Márti
[Reply]
Szuper történeteket írtok, imádok kisgyerekekről olvasni, így tovább!
[Reply]
Zalán 2,5 éves, és szinte minden nap kell valami jó ötlet! Vagy az evésnél, vagy az öltözésnél, az udvaron nagyon szeret játszani, szinte egész nap ott akar “tevékenykedni”. Felkelés után is azonnal “játszi, játszi…”, ami az udvaron játszást jelenti. Ilyenkor jön a “figyelem elterelő hadművelet”! Nálunk a dömper, a busz, a markoló, a daru és a velük történő események a nyerők. Ezzel minden figyelmét megkapom. Általában. De a legtöbbször működik.
Az evésnél is megbeszéljük, hogy mi történik egy markoló életében, mennyi földet tud átrakni a teherautóba. És ekkor nagyon szépen megesszük az ebédet!
Nagyon sok mindent “tanulok” én is a kisfiamtól, ami különösen tetszik, hogy a most-ban élnek ebben a korban. Ami most történik, az az érdekes! Legyen ez örömteli vagy bosszantó esemény a számára. Ha csak rá koncentrálok egy adott helyzetben, sokkal könnyebben megoldjuk a felmerülő helyzetet.
Nagyon szeret a kertben lenni, mostanában sok eső esett, mindig a pocsolyában topogott! Ezért ezt elsöpörtük egy cirokseprűvel. Minden víztócsát kisöprűzünk!
Nagyon jó ötleteket kaptam Tőletek, ki fogok próbálni egy-két ötletet belőle! Köszönöm!
További szép napot!
[Reply]
3 gyermekem van, mivel kezdjem
1. Legkisebbnél a kompromisszum legtöbbbször működik, ma pl a bölcsibe akarta vinni az új izgő-mozgó hörcsögét, én meg féltem, hogy el fog tűnni, tönkremegy stb. Jó, hozhatod, de aztán hazajön velem a hörcsi a táskámban. Elfogadta, de amikor sor került volna a búcsúra, kezdte volna a hisztit érte.
Jó, akkor megmutathatod Ildikó néninek, és utána elviszem. -kevés
Mutasd meg a gyerekeknek is, és ha jövök érted délután, újra elhozom és Te hozod haza. -ez elegendő volt már
2. A legnagyobbnál (7 éves) a részletes magyarázat és a dönteni hagyás szokott beválni, például reggelente nem igyekszik öltözni, mert még játszik stb. A szigor és a fenyegetés nem vált be, ehelyett elmondtam egyik reggel, hogy milyen feladatokat várok el tőle (öltözés, hol a ruha, táska ellenőrzés), valamint hogy 7.10-kor indulunk, addigra legyen készen ezekkel, ha nem, abban az állapotban viszem suliba, ahogy éppen van
Ha még csak bugyiban van, akkor úgy… Az esti fekvésre ugyanez igaz. Így megtanulja beosztani az idejét, miközben ő dönt, mikor mit csinál.
3. A középső (6 éves) nehéz eset, nála egyedül az jön be, ha átölelem, akármilyen mérges is vagyok rá. Ez részemről nehéz, de rá nem hatnak észérvek, sem kompromisszum, se az önállósodás lehetősége. Bármiért is hisztizik (újabb játékot akaroooook), lecsillapodni csak akkor tud, ha érzi, így is szeretjük
És csak így tudja elfogadni, ha valamit nem lehet.
Üzleti nyelvre fordítsa le, aki tudja!
[Reply]
Kicsi lányunk 23 hónapos. Az orrszívás nem tartozik a kedvencei közé, de ha Ő csinálhatja apának, anyának,kedvenc plüssállatnak és etleg magának is akkor elfogadja. Egyébként köszönöm nagyon jó ötleteket kaptam itt.
[Reply]
Nálunk a lefekvés a nehéz ügy, mert az alvásnál ugye sokkal érdekesebb dolgok is vannak, ezt minden kétéves tudja. Kivéve akkor, amikor másnap úszás van, mert akkor elég annyit mondani, hogy “most alszunk egyet, és amikor felébredsz, akkor megyünk az usziba, és még a Thomasos karúszót is felveheted”. Ilyenkor az én gyerkőcöm villámsebesen indul az ágyába, és elmarad az alvás előtti minimum fél órás alibizés is.
[Reply]
A 3 éves fiamnál külső munkatársat vettem igénybe:) A közelünkben van egy szuper étterem, ahol nagyobb ünnepekkor külön gyerekprogram van. Így volt ez Mikuláskor is. Amikor megérkeztünk, az üzletvezető kikérdezett bennünket, miben ügyesek a gyerek és miben “fejlődhetnének” még. A kisfiam soha nem akarta elrakni a cipőit, semmilyen rábeszélés nem hatott. Így hát a nemsokára megérkező -az üzletvezetőre kísértetiesen hasonlító – Mikulás bácsi a dicséret után arra kérte a kisfiamat, mostantól rakja a helyére a cipőit. Ennek fél éve, azóta elég annyit mondanom, kérlek, rakd el a Mikuláshelyre, már rohan is a cipőkkel. De bármi más dologban is azt veszem észre, kulcskérdés a motiváció. Ha a nagylányomat nem utasítom, hanem azt érzi, hogy tanácsot kérek tőle, fontos a véleménye, sokkal együttműködőbb.
[Reply]
2,5 éves kisfiam bölcsődébe menet nagy élvezettel kereste meg az éppen fellelhető pocsolyákat.Hogy elvonjam a figyelmét erről a fantasztikus lehetőségről, felhívtam a figyelmét arra, hogy én sajnos nem tudok vigyázni magamra, mert rövidlátó vagyok, így nem látom a lábam előtti gödröket, buckákat, ezért segítségre szorulok. A kisfiam ezután felelősségteljesen kézen fogott minden reggel és vezetett úgy, hogy kikerüljem az akadályokat “Anya majd én vigyázok rád” megnyugtató szavakkal.Így Ő sem lépett bele a pocsolyába ,természetesen.
Mivel nagyon gyorsan bújtak ki a fogacskái és ugyanilyen gyorsan szuvasodtak is, nagyon korán megismerkedett a fogorvossal. Az egyik oka a korai fogbetegségnek a rendszeres cumisüveg használat volt. Amikor az első végleges foga kibújt, megbeszéltük, hogy a gyönyörű egészséges fogát úgy óvhatjuk meg a romlástól, ha a cumisüveget tovább nem használja. A Kisfiam a következő naptól önként lemondott erről a rossz szokásáról, és soha többé nem kérte.
[Reply]
Nekünk a bilizés nem ment gördülékenyen, lévén fiam van, állítólag ők “kényelmesebbek”. Mit nem mondok az erősebb nemre!
Ellenben nagyon ügyesen utánozott hangokat, állatokat, járműveket. A biliről ugyanazzal a lendülettel fel is állt, ahogy leült, és törtem a fejem, mivel tudnám odakötni a figyelmét a “témára”…., míg egyszer elkezdtem vele állatokat utánoztatni, miközben próbáltam ülő helyzetét stabilizálni: mutasd már meg ügyesen hogy csinál a kiskakas? Na és a cica, és a helikopter, és a kukásautó, stb, stb.
Ettől kezdve, ha bilizni kellett, akkor azt mondta “Csongisan”: “mimongya?” És akkor tudtam, hogy sürgősen szükségeltetik a bili és jó kis beszélgetésnek nézünk elébe, mert minden általa ismert állaton, emberen és járművünk végigmentünk és ráadásul egy idő után már nem elégedett meg velem, minden családtagot oda kellett hívni hallgatóságnak.
(Már Csongi is 23 éves, mint az Ani gyereke, de szerintem nem érezzük, hogy mi mit keresünk a kismamák között? Ez a gyerekszáj- téma annyira örökzöld, soha nem veszti aktualitását. Nálunk pl. vannak állandósult kifejezések, amiket a mai napig úgy használunk, ahogyan “tőle tanultuk” és családi összejövetelek sem múlhatnak el az ő gyerekkori viselt dolgainak emlegetése nélkül. Nem volt egy sima-egy fordított gyerek és nem elrettentő példaként mondom, de az is maradt!
(emil: greenbaccarakukacgmailpontcom)
[Reply]
Két lányom van egyik elmúlt 1 éves és a nagyobbik már 4 éves.
nagyobbik lányomat Lindát játszótérből haza ugy szoktam meggyőzni,hogy hamar hazaérjünk és ne huza-vona legyen hogy nincs kedvem menni anya én már fáradt vagyok,hogy azt mondom neki ki ér haza hamarabb ki az ügyesebb ki lesz a győztes?Ez használ nála és ilyenkor még futni is képes:)
Alvásnál hogy azért időben ágyban legyünk azt alkalmazom,hogy füzetben piros pontot gyűjt,majd 5 piros pont után 1 matrica és 3 matrica után lehet valami kis meglepetés.lányom szereti,imádja beírni magának a piros pontot no és izgatottan várja hogy milyen matricát kap meg mi lesz a meglepi.
[Reply]
A szitu: indulni kell az oviba a tesóért – de persze a gyerkőc nem megy. Már az udvaron vagyunk (elvileg a nehezén túl), de Andris vonyít, ő még homokozni akar, és egyáltalán. Ígérek (ha elindulsz, ebéd után dupla csokit kapsz), csábítok (útközben megnézzük a kacsákat a tónál), fenyegetek (ha nem mozdulsz, elveszem a macit), semmi, csak a hangerő növekszik (meg persze a dühöm). Végül, nem nagyon bízva az eredményben, megpróbálom rávenni, nézze a másik szempontjait: Te mit szólnál, ha nem mennék érted a nagyihoz, amikor megbeszéltük?
Andris elhallgat, és engedelmesen indul a kapu felé. Az rossz lenne – mondja flegmán, és nyoma sincs az előző hisztinek.
Tanulság: ha sikerül rájönni, melyik szempont fontos igazán a másiknak, mindjárt megvan az is, mivel tudod meggyőzni.
[Reply]
Nálunk Thomas, kakaós keksz és a röfi a nyerő
Általában a nap kényes pontja déli alvás. Ha nem akar aludni, akkor jön a ” anya, nézni Thomas” vagy “Enni kakaós keksz”. Ezek szoktak lenni az időhúzásos dolgok. Ekkor jön a kompromisszumos ajánlatom. Hogy, ha alszol egy nagyot, utána nézhetsz Thomast, kapsz kakaós kekszet vagy elmegyünk röfit nézni. A röfi szinte mindig győz. Imádja a sarki háznál az állatokat nézni.
Ja, 2,5 éves lesz a fiam, s mindig megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mi miért van, s ajánlatot tenni neki, hogy kedve legyen megtenni azt is , amit nem szeretne.
Olyan ajánlatot nem tudtam neki tenni, amiért hagyta volna a szemcseppet belecseppenteni a szemébe. Sajnos ott erőszak kellett….. Tudom ezt marketingben nem ajánlatos alkalmazni
De remélem a többi miatt azért bekerülök a kalapba ..;)
[Reply]
Egyik technikám hiszti, kiabálás esetére: nyugodt hangon azt kérdezem: “ez miért jó neked?”
Annyira meg tud lepődni a kislányom egyrészt azon, hogy nem vált ki érzelmi reakciót belőlem a nem kívánt viselkedés, másrészt maga a kérdés elgondolkodtatja: más módon is célt érhet.
[Reply]
Lassan érő típusú gyerek, mindenhez idő kell nála, de utána zökkenőmentes együttműködés.
Óvodai beszoktatás egy hetes nehézséggel indult, de utána könnyedén járt, de csak délig, nem volt hajlandó bentalvásról még beszélni sem.
Ettől függetlenül igyekeztem neki mesélni arról, milyen jó, ha valaki bentalvós ovis, igértem neki fűt-fát, nem volt foganatja.
Van egy kedvenc kabalája, amit mindenhova hurcol magával, oviba nem, mert oda csak alvótársak mehetnek be a csoportszobába.
Egyik nap azt mondtam neki, hogy a kis orrszarvúja azt mondta nekem délelőtt, hogy ő már nagyon kíváncsi arra, hogy hol van a Levi napközben és úgy szeretné megnézni az ovit, óvónénit, de mondtam neki, hogy sajnos Ő nem mehet, mert oda csak alvótársként lehet bemenni.
A válasz: “Anya, holnaptól bent alszok és az orrszarvút is magammal viszem”.
Áprilisban kezdte meg a bentalvást, 7 hónapos küzdelem után, az Ő döntése volt, Ő mondta ki, és azóta ( 3 hete ) roppant büszke magára és az orrszarvújára, aki mehet oviba.
[Reply]
Sziasztok!
Nem olvastam el mindenki hozzászólását, bocs, ha már más valaki trükkjét írom le.
Szóval nálunk alapvető probléma, hogy a kislányom minden kis mütyűrt a szájába vesz, persze attól félek, véletlenül lenyeli….Mindent viszont nem lehet elpakolni előle.
1.) ezért először is azzal próbálkoztam, hogy ha cumit adok a szájába, akkor más már ugye nem fér be…. Ez csak kis ideig volt megoldás, ugyanis nem szerette meg a cumit….
2.)Ebből következik, hogy megint mindig a szájában van valami, most viszont már elég nagy, majdnem két éves, és nem akarja kiköpni sem, elfordítja a fejét, ha ki akarom venni a szájából a “zsákmányt”. Úgyhogy jelenleg mindig valami finom falattal jutalmazom meg, nyújtom a szája felé, amire persze kinyitja, vagy újabban magától kicseréli a mütyűrt az igazi csemegére…
[Reply]
Fiam 3 éves, többnyire együttműködő, ha elmagyarázzuk, miért szeretnénk, hogy adott dolgot megtegyen, viszont vannak olyan napjai, amikor minden NEM, lényeg, hogy ellentmondjon. Fogmosással volt huzavona, el is olvastuk a fognyűvő manócskák történetét, ami nem győzte meg arról, hogy fogat kellene mosni…viszont amikor határozottan, éles hangon közölte, hogy ő nem mos fogat, azt találtam válaszolni, hogy ne is mosson, hadd költözzenek be a manók és különben is, itt várnak már az ajtó előtt és ők is azt kántálják, hogy “Balázs ne moss fogat, ne moss fogat, engedj be minket, hadd lakjunk a szádban!” Nagyon meglepődött és elkezdett kiabálni a manókkal, hogy de ő igenis megmossa a fogát és már futott is…később elgondolkodtam, nem volt e ez ijesztő számára. Meglepetésemre másnap kérte, hogy jöjjenek a manók, hadd küldje el őket megint. Azóta szinte minden kérdésben, ha dacol, megkérdezi tőlem, hogy mit mondanak erre a manók? Válaszolom neki, hogy “ne is tegye meg (öltözködés, fürdés, pakolás, evés stb), hadd legyen … a következménye”. Gyorsan elkezd kiabálni a manókkal, hogy de igenis megteszi és legnagyobb elégedettséggel áll neki. Este pedig, amikor kiderül, hogy a manók nem tudták belevinni őt semmiféle “rosszalkodásba” és elkullogtak haza, megkér, hogy jöjjenek vissza és maradjanak éjszakára
[Reply]
hát, végigolvastam mindet, és csak köszönni tudom…
nekünk hosszú lépcsősor vezet a domboldalon a házunkig, ráadásul az összes kutyánk szembejön minket üdvözölni, nyilván a kicsit nyalják össze a legjobban, szóval, kaputól ajtóig nehezebb eljutni, mint a mennyországba…
Kicsi fiam négy éves lesz, de pici kora óta egyetlen működő módszer van hazajutni: negyedelünk, harmadolunk, felezünk, háromnegyedelünk és kétharmadolunk amíg fölérünk, és minden stációnál visszanézünk, hogy mekkorát jöttünk.És minden megtett résznél van “valami”, amit számon lehet tartani: felénél van a villanyoszlop, ez a legfontosabb, ez állandó, és érthető. Másutt csiga, sikló, hangya, kutya, rigó, giliszta van…A visszanézést NEM MEGENGEDETT kihagyni…!!!
Zsóka
[Reply]
Kislányom 3 éves. Nálunk a mese a megoldások kulcsa. Ha nem akar enni, nem akar öltözni stb elkezdek mondani egy mesét (szólhat Róla, vagy egy másik szófogadó kislányról, vagy bármiről), s akkor máris engedelmes bárányka lesz.
A könyveket is nagyon szereti. Mikor már egyedül járt, s nem ült meg a bevásárló kocsiban, nem szerettem Vele vásárolni menni, mert mindig rohangált a polcok között. (Illetve csak kétszer fordult ez elő, mert inkább nem vittük magunkkal ilyenkor) Egyszer aztán megnézegettük a könyveket is a boltban. S azóta vihetjük magunkkal. Először megvesszük amit kell, aztán megyünk könyveket nézegetni. (vagy apa/anya vásárol, a másik pedig nézegeti vele a könyveket)
[Reply]
Húsz hónapos kisfiam, Márk értelme igencsak nyiladozik; mostanában nagyon meg kell “küzdeni” vele, ha be szeretném hozni az udvarról. Legtöbbször a figyelemelterelés válik be, ill. mivel általában enni jövünk be csak, a finom ebéd igen motiváló a számára.
Nagylányommal már más a helyzet, ő 7 éves és szinte kiskamaszként viselkedik.Mióta az öccse megszületett kicsit nehéz vele, de a legjobb megoldás nálunk az ha leülünk megbeszélni(érvek-ellenérvek) és így könnyebben szót fogad.Néha-néha kap pl. egy újságot, amikor már huzamosabb ideig ügyi volt.Mi legtöbbször így csináljuk…..Az üzletbe ez átvihető?
[Reply]
Négy kisgyerek mellett egy anyának elég sok mindenre kell odafigyelni, és sokszor nem jut idő valamire.
Kitaláltam, hogy egy lapra felírjuk a “feladatokat” mint pl. ha hazajössz az óvodából iskolából akkor a táskát, kabátot stb. helyére tesszük, fogmosás, (hogy véletlenül se maradjon el), saját szobában vigyázni a rendre …. Apró feladatok, de ha 4 kisgyerek van, akkor nehéz mindig mindent ellenőrizni, és egy anya csak pakol, takarít, és ha még vállalkozást is vezet, akkor sokszor kicsúszik az időből.
Ezért a feladatokat felírtuk közösen egy papírra, amit kitettünk a hűtőre, és mindenki ha elvégezte az aznapi feladatait kapott egy-egy piros pontot, amiket majd be lehetett váltani valamire.
Ettől a naptól kezdve nem nagyon kellett őket ellenőrizni, hogy mindent megcsináltak e, mert ők jöttek szólni, hogy írjam be a piros pontot. Örültek a rendszernek, és amikor abbahagytuk egy idő után követelték, hogy vezessük be újra.
[Reply]
Nekem még nincs gyerekem, de sokat vagyok a barátnőm 4 éves kislányával. Viktória az öltözködésben nagyon akaratos. Ha óvodába vagy bármilyen eseményre megyünk ahol szép ruhában kell megjelenni, akkor szereti eldönteni, hogy mit akar felvenni. Csak sajnos nem mindig a legmegfelelőbb ruhát választja ki. Ekkor odaállunk a ruhásszekrény elé, Ő elmondja mit szeretne felvenni Én meg mondom neki : jé milyen szép ruhát választottál, de nézd csak ezt a másikat ez is milyen csinos és mennyire megy a szemed színéhez milyen jól állna rajtad biztosan nagyon szép lennél benne, de nekem mindegy melyiket veszed fel! Mire Ő kicsi gondolkodás után belegyezik, hogy jó akkor vegyük fel azt amit Én mondtam. Amikor már felöltözött akkor meg megdicsérem, hogy milyen jól választott és, hogy milyen szépséges ebben a ruhában.
[Reply]
Nálunk a kérdezés vált be az ellenvetések kezeléséhez. Mikor a majdnem 3 éves fiam lehúzta a zokniját, hiába próbáltam neki magyarázni, hogy megfázik a hideg kövön… ekkor kezdtem kérdezni:
Bence, szeretnél menni hétvégén a nagymamához? Persze igen volt a válasz. És szerinted ha megfázol, akkor el tudunk utazni? Nem. Valahogy meg kellene oldanunk, hogy ne legyél beteg, igaz? Igen. Mit gondolsz, ha mezítláb szaladgálsz a hideg kövön mi fog történni? Beteg leszek. Hát akkor mit csináljunk? És ennél a pontnál igen elkeseredetten de csak kibökte, hogy “vegyük fel a zoknit…” Segítsek, vagy felhúzod egyedül? És a probléma megoldódott.
[Reply]
Idő hiányában rövid és tömör leszek
. Drága piciny gyermekem felfedezte, hogy az olló és a papír milyen viszonyban van egymással. Annyira belejött a nyírkedésbe, hogy egyszer csak így szól: “Anya, nézd milyen gyorsan tudom vágni!!:-))” Nem kicsit ment fel bennem a pumpa, mert mindezt egy magas, nehezen tisztítható szőnyeg fölött volt kedve csinálni. Vettem egy nagy levegőt és széles mosollyal csak ennyit kérdeztem: “És milyen gyorsan tudod összeszedni? 
” Olyan gyorsan, hogy öröm volt nézni!!!! 
))))))
[Reply]
Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, mert bár Bogi lányom még csak 21 hónapos és határozott véleménye van az élet dolgairól, de eddig nem volt szükség trükközésre. Ellenben mindig őszinték vagyunk vele és igyekszem minél többet mondani az adott esemény kapcsán. Ha egy kicsit beleképzelem magam az ő helyébe, sokkal könnyebben célt érek.
Bár tény, hogy már rongyosra beszéltem a számat az utóbbi hónapokban, de nálunk bevált.
Hajdan a munkámban is ezt tartottam a legfontosabbnak, őszinteség és empátia. Hosszútávon sokkal kifizetődőbb, mintha azonnali sikerrel, de csak egyszer tudom letolni a vevőm torkán a termékemet.
Egyik barátnőmnek viszont egy évvel idősebb a lánya, nála volt gond a közlekedéssel. Mindig át akart rohanni a zebrán a kislány séta közben, sem körülnézni, sem pedig anyukáját megvárni nem akarta.
Egyik alkalommal, épp a zebrán hevert egy “kivasalt” galamb. A csöppséget nagyon mélyen érintette a látvány, így barátnőm kapott az alkalmon és azt mondta, hogy a galamb sem nézett körül és az anyukája nélkül szaladt ki az útra.
Azóta csak kézen fogva hajlandó közlekedni a kislány, ha az úttest közelébe érnek. Kicsit drasztikus, de hatékony volt.
[Reply]
Orrszívásnál, hogy ne kelljen lefogni, legyűrni a gyereket, nálunk bejött: Nézzük meg ma kik laknak ma az orrodban!
otthon vannak? Hányan vannak? Nézzük csak! …és már ki is szívtuk “őket” . Megnézzük, aztán kimossuk 
)
[Reply]
Nálunk legjobban az vált be, ha választást ajánlunk fel neki. Volt egy időszak (még nem volt két éves), amikor nem akarta reggel felvenni a pelust fél órás küzdelem és hangos ordítás volt minden reggel, aztán jött az ötlet, hogy gyorsan beszerzek egy bilit és felajánlom neki: Vagy a bilibe pisilsz vagy felveszed a pelust. Másnap megkapta a bilit, megismerkedett vele majd utána a pelust választotta, egy hang nélkül magától lefeküdt és hagyta hogy bepelenkázzam. Nekem ez volt eddigi legnagyobb győzelmem. E módszer egyébként a reggelinél, sapkafelvételnél, mindennél beválik. Mit kérsz reggelit sajtot vagy virslit? Melyik sapkát vegyük fel a kötőset vagy a másikat? Ezek után nem azon vitázik, hogy ő nem akar ezt vagy azt, hanem gondolkozik, hogy melyiket is válassza.
[Reply]
Sziasztok
Nekem már unokám van, de most élénken előjönnek a saját élmények.
Nekem mindig fontos volt, hogy ne manipuláljam a gyermekem, hiszen így tud kibontakozni önálló személyisége. Ha nem akart sapkát feltenni, persze, hiszen a szobában nem fázott a feje, megbeszéltük, hogy visszük a sapkát, és ha fázik a feje, felteheti. Ez azért volt fontos, mert érzékeny, fülfájós volt. Mivel ő döntött, két-három lépés után feltette. Igyekeztem mindennek az okát kideríteni, és amikor tudtam az ő szempontjait, akkor tudtam vele közös nevezőre jutni. Abból indultam ki, hogy mindennek oka van. Ha manipuláljuk a kicsit, megtanulja, hogyan ne legyen őszinte, hogyan tanulja meg palástolni a dolgait, stb.
Jó látni, hogy beérett a dolog, mert ezt a tiszta kommunikációt adja át lányom az unokámnak.
szeretettel Kornélia
[Reply]
Sára lányom 10 hónapos.
Sosem erőltettem rá semmit, hanem a már itt olvasott módszereket használtam, mint figyelemelterelés, előre felkészítés (mondjuk vérvételre, oltásra), még ha korainak is tűnik nekem az első perctől működik.
A legjobb sztori az orrszívással volt eddig. Kicsi megfázás, ki kéne tisztítani az orrát. Megvettük az orrszívót. A porszívótól amúgy sem félt, de azért kicsit görcsben volt a gyomrom, annyit hallottam ordítva tiltakozó, két szülő által lefogott gyerekekről.
Első lépésként fogtam és kiszívtam a saját orrom. Így máris megnyugodtam, hogy nem fogom “kiszívni az agyát”
Következő lépésként a gyerekemet fektettem a pelenkázóra. Megmutattam az eszközöket, összeszereltem, kezébe adtam, bekapcsoltam a porszívót, összedugtam a kellékeket és láss csodát!
A lányom megfogta az ujjamat, és úgy szívtam az orrát le, hogy nem kellett lefogni, erőszakoskodni, feküdt végig nyugodtan (csak így nehezebb beletalálni az orrába). Azóta sincs ezzel baj, sokszor együtt fogjuk az orrszívót.
A trükk annyi, hogy őt egész egyszerűen nem szabad lefogni. Mióta megszületett, ilyen. Megbeszélni mindent lehet vele, de ha lefogom, azt nem tűri.
Ha valami olyat akart vagy szerez meg, ami nem neki való, akkor el kell kérni tőle. “Kérem szépen” – mondom neki és elveszem tőle, és így nincs ordítás. Ha kikapom a kezéből, akkor viszont hiszti van.
Nálunk a szép szó jön be, a szidásra csak mosolyog. De ha elmagyarázom neki, hogy “nem a padlóval etetjük meg az ételt, nem dobáljuk, mert az nem játék”-akkor abbahagyja.
[Reply]
Zsombor fiam 4 éves, a hétvégén a dédijénél voltunk. Előző nap szegény mami akkorát esett, hogy beverte a fejét a ház sarkába és egy nagy “mokka” lett a szeme alatt. Zsombor azt mondta: nem szeretlek, mert csúnya a szemed. Szegény mami nagyon elkeseredett. Felvázoltam kisfiamnak, hogy amikor elesik, neki is milyen csúnya lila szokott lenni a karja vagy a lába, sőt még vérzik is néha. Ekkor én odamegyek hozzád – mondtam – , és vígasztalgatlak és szeretgetlek, hogy jobban érezd magad, és ne fájjon. Hát a maminak is ugyanúgy fáj, mint neked. MI lenne, ha én is csak annyit mondanék: csúnya lettél a sebedtől, nem szeretlek?
Zsoma odament a mamihoz, és a fülébe súgta : Szeretlek ám….
[Reply]
A kislányom nagyon határozott típus. Ezért az vált be, hogy elmagyarázom neki a lehető legegyszerűbben és megőrizve a nyugalmamat, hogy a zokni fontos, mert a kicsi tappancsok az alján segítenek neki abban, hogy biztonságosabban tudjon lépkedni és gyorsabban eléri a kedvenc játékát. Szeretettel próbálom irányítani, így nekem is könnyebb feldolgoznom, ha valami nem válik be és akkor kipróbálok valami más módszert. Igyekszem megőrizni az optimizmusomat a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is
De mivel kezdő anyuka is vagyok, ezért figyelek a tapasztalt anyukákra, így pl. rendszeresen olvasom a Kismamablogot 
A vállalkozás “nyelvére” lefordítva: figyelni kell az ügyfélre és az ő személyiségtípusának megfelelően kell differenciálni a marketingeszközöket. Figyelni kell ugyanakkor a tapasztalt rókákra is, mert könnyebb/olcsóbb a tapasztalataidból tanulni. Szerintem nagyon fontos az, hogy az ügyfélt ne bankjegykötegként kezeljük és ne a mi hasznunk vezéreljen elsősorban, hanem az ügyfél elégedettsége.
[Reply]
Saját tapasztalatom, hogy ha odafigyelek a gyerekeimre és megfelelő időt töltök velük (közben mind a kettőnek annyi szeretetet adok, amennyit igényel) nincs szükség meggyőzésre.
Nálunk a gyerekek, ha kérdeznek, megmagyarázzuk az ok-okozati dolgokat, nem tereljük a témát és az ő “szintjükön” (nem szeretem ezt a kifejezést használni) válaszolunk. Persze előfordulnak nehezebb pillanatok. Ilyenkor még több türelem és ölelgetés csodákra képes és belátja, hogy mind a kettőnknek jobb lesz, ha nem pocsékoljuk feleslegesen az energiáinkat. Nekem az előbb leírtak a legjárhatóbb út.
[Reply]
Kisfiam lassan két éves lesz. Szerencsére nem sokszor volt beteg, a gyógyszer bevételével viszont így is volt némi gond. (Pedig még az íze is tűrhető volt – szerintem.)
Hiába “etettük” gyógyszerrel a kedvenc állatkáit – sőt, még apát és anyát is – Ő nem volt hajlandó megenni.
Hős apa, miután valóban megevett egy kanál orvosságot, gyorsan leöblítette egy korty ásványvízzel… egyenesen a palackból. No, ezt látva, kisfiunk is rögtön inni akart az üvegből. (Mostanában tanult meg ásványvizes üvegből inni, és nagyon élvezi.)
Ettől kezdve már nyert ügyünk volt: aki megeszi a kanál gyógyszert, az ihat utána a palackból. (Ezután már csak arra kellett vigyázni, nehogy gyógyszerfüggő legyen a gyerek:-)!)
[Reply]
A legkomolyabb “meggyőzési” történetünk Laurával kapcsolatban a következő: 4 hónapos korában eldöntötte, hogy nem használja többet a babaköcsit. Üvöltött szegénykém ha bele probáltuk rakni. Kengurúval jártuk a világot 15 hónapos koráig amikor is a hátam megköszönte és nem kért belőle többet. Természetesen mindeközben újabb és újabb probát tettünk hátha megszerette már a babakocsit. Ki kellett hát találnunk valamit. Jött az ötlet vettünk egy kicsi babakocsit és beleültettük a Mickey mouse-t meg a fehér kutyát és a Macit is. Tolta és élvezte. Egy hét mulva amikor újabb probát kivántunk tenni azt láttuk, hogy kapaszkodik és mászik fel magától és ül bele az igazi nagy babakocsiba. Azóta boldogan csücsül benne már lassan 3 hónapja
.
[Reply]
Ennyi ötlet után nehéz újat mondani tapasztalt anyukáknak… De az biztos, hogy a versenyszellem a gyerekeknél és a vásárlóknál is meghozza a kívánt hatást. Az előbbi csoportnál én is szoktam alkalmazni (ki öltözik fel előbb, ki tud tovább csendben maradni, stb.), az utóbbinál még nem próbáltam, de ez a honlap az élő példa a sikerre
A konkrét, előre meghatározott nyereség/nyeremény érdekében szintén szívesen megtesznek a gyerekek és a vásárlók is sok mindent.
Amit nálunk még beválik, de marketingfogás nem lesz belőle: ha nem én mondom a gyereknek, hogy öltözzön, egyen, rakjon rendet, stb., hanem a maci, vagy egy baba, netán ezek még “segítenek is”, vagy együtt teszik ezeket a dolgokat a gyerkőccel, az mindig biztos és gyors siker.
[Reply]
4 éves kisfiúnkat vasárnap tanítottuk meg támasztókerék nélkül biciklizni. Nagyon ügyes volt, egy óra alatt stabilan ment már egyedül. Az az egy óra viszont teli volt játszmákkal.
1. Levesszük a pótkereket (már itt egy hiszti)
“A pótkereket odaadjuk a Nászinak. Képzeld, ő már 15 éves és még mindig nem tud bicajozni! Ki fogják nevetni a barátai. Megtanítod?”
2. Rá kellene ülni az immáron már kétkerekű bicajra, a hólapát rúdjával a végén (következő hiszti)
“Mutasd meg milyen ügyesen mész! Apa fogja a rudat, nem fogsz elesni, de apának is futni kell veled. Lehet, hogy még a nyelve is lógni fog!”
(Felcsillant a szeme és tekert, mint a gép, hogy apát lefárassza)
3. Az első esés (itt már írnom sem kell a hisztit….)
Fűbe esett, nem volt vészes, mert csak dőlt a bicaj. Pont egy kutyakaka mellé. Hiszti. Hogy hozzuk vissza a kedvét? El kell terelni a figyelmét.
“Nézd! Majdnem a kutyakakába estél! Milyen ügyes vagy, hogy kikerülted! Gyere, mondjuk el a többieknek is!” – Vigyorog, bejött!
4. Meg kellene tanulni egyedül elindulni.- Hát persze, hogy hiszti!
Már el tudott indulni, de mint az előbbiekből is kiderült, először az éneztnemtudommegcsinálni- segítsnekem című műsort kell végignézni.
“Gyere gyorsan Dani vissza, mert Soma (a 1,5 éves kisfiam) elindult az árok felé. El kell kapni, nehogy beleessen.”
Már indult is!
Azóta is nagyon ügyesen bicajozik, egyre biztosabb és sokat tanul. Csak le kellet győznie a félelmét. Ebben tudtunk neki segíteni azzal, hogy eltereltük a figyelmét.
[Reply]
Két kis rosszcsontom van, egy év különbséggel(3.5 és 4.5)
Nagyon, nagyon sok az ellenállás, nem csak köztem és a gyerekek közt, hanem kettőjük közt is. Nagyon sok furfangra és gyors észjárásra van szükség, és persze arra, hogy tudd, mire hogyan reagál a csemetéd.
Nekem nagyon sokszor(90%) bevált az ész érvek elmagyarázása az Ő szemszögéből(miért is lesz neki jó, ha megtesszük, s miért is lesz rossz, ha nem)
Egy pár példa:
Virág imád fürdeni, Benét győzködni kell.
Ezt mondom a fiamnek: Azt akarod, hogy Virág egyedül játszon az összes játékkal, s úgy tudjon uszizni mint egy hableány??(na ezt azért már nem akarja hogy Virágnak iyen jó legyen:)))
Vmit nem akarnak megenni(mert inkább mást csinálnánk)
Jó akkor ezt megehetem ugye? Odaadhatom apának?…azt már nem:))
Ha rosszak: Ugye ti nem szeretnétek velünk jönni, mert oda csak jó gyerekek jöhetnek. (mint a kisangyalok olyanok lesznek-persze csak egy ideig)
Azt akarják, hogy Velük aludjunk.
Látom, nem szeretnétek az a szép új ágyat amit az Ikea katalógusból kinéztünk.(de igen, szeretnék…) Mondjátok el minek vegyek nektek új ágyat, ha ti velünk akartok aludni, szegény itt sírna egyedül a szobába. Mondtam, hogy csak akkor veszek új ágyat, ha legalább 4 heten keresztül egyedül alszotok(ezt persze nem tudják mennyi).
Ők igenes nagyon és tudnak egyedül aludni, úgyhogy nemsokára mehetünk és megvehetjük az ágyakat:))
Sok-sok csel van. Ha ismered a csemetédet, elég jól lehet irányítani. Persze nálunk is van amikor nem nagyon enged, akkor attól függ miről van szó, van hogy én is engedek felé, van hogy nem, mert komolyabb az ügy(ekkor jön a szigor:))
[Reply]
Az én két és félévesem az orrszívástól volt rosszul. Ordítás, kapálózás. Tiszta erőből kellett lefogni, hogy ki tudjam szívni az orrát. Kész tortúra volt. Aztán kitaláltam, hogy most ő szívja ki az én orromat. Ez már tetszett.
Majd következő nap már a saját orrát is próbálgatta. Azóta nincs egy hang sem. Ő dugja be a csövet a porszívóba, elindítja a porszívót, bedugja a csövet az orrába. Én csak irányítom. Ügy megoldva. 
)
[Reply]
Az elmúlt hetekben középső gyermekemnél gondok adódtak az alvással. Kicsi fiam, aki 1 éves, és nagylányom, aki 7, szépen elaludtak este 8körül, egyedül Fannika volt -aki 3 éves-, hogy akár 11-ig is ébren volt, játszani akart, rohangált, hisztizett, pedig már fáradt volt. Végül mellettem aludt el, reggel pedig nem tudott felkelni, nyűgös, fáradt volt. Sok dolgot kipróbáltam, de csak egy dolog segített. Megbeszéltük, hogy este a saját helyén kell elaludnia, mégpedig akkor amikor kérem rá! Előtte “olvashat” nekem mesét, én pedig énekelek egyet (szerintem borzasztó a hangom, de a gyerekeknek sokat énekelek, és úgy tűnik nem árt, mert a lányom szépen teljesít a zeneiskolában), de ha utána nem alszik el, reggel nincs kakaó! Neki a reggeli és esti kakaó a minden. Két napja elalszik az ágyában fél9 körül, reggel vidáman kel, és nem hisztizik, hogy oviba kell menni! Ma reggel megkérdeztem tőle: ugye mennyivel jobban aludtál? Vidáman bólogatott, úgyhogy remélhetőleg hamarosan nem lesz szükség “fenyegetésre” sem!
Korábban a reggeli öltözésnél az “öltözési verseny” trükk jött be legjobban, vagy a ki ér előbb az oviba, a barátaid, vagy te?!
[Reply]
A legkisebb csemetém 13 hónapos. Imádja szemügyre venni a dolgokat! Legjobban persze annak örül, ha nem csak nézheti, de kezébe is veheti, amit kiszemelt.
Néha azonban nehéz az elválás, nem akar megválni attól, amit végre megkapott.
Mivel azonban szeret integetni, ezekben az esetekben az segít, hogy elköszönünk attól a tárgytól, amit vissza kell adnunk valakinek, vagy visszatennünk a helyére. Panka olyan lelkes, hogy a “pá-pá” mellett sokszor még puszit is küld.
Ezután már csak arra kell figyelnem, hogy találjunk gyorsan valami mást, ami leköti a figyelmét, és ne legyen az a játék, hogy elveszem-visszateszem..
Üdvözlettel:Hanó Krisztina
[Reply]
A kisebbik lányom most elsős. Bájos, aranyos, nagyon ügyes gyerek, de az az igazi “szöszmötölős fajta”. Mindenben az alaposságra, pontosságra, gyönyörű kivitelezésre törekszik, ám emiatt az idővel úszik el – az iskolában és otthon egyaránt. Ennek eddig egyetlen ellenszerét találtuk meg: az ismétlődő feladatokban az önmagával (ill. a korábbi időeredményeivel) való versenyeztetést. Mérjük pl. az esti/reggeli rutin elvégzésének idejét, utána kielemezzük az eredményt. Ő nagy örömmel és hihetetlenül gyorsan végzi el ezeket a teendőket, és a minőséget nem áldozza fel a gyorsaság oltárán. A végén pedig együtt örülünk annak, hogy tegnaphoz képest mennyit javult az ideje…..
[Reply]
Sziasztok,
Az én kisfiam 3,5 éves, vele általában “biszniszelni” kell, hogy elérjek nála dolgokat. Például reggelente el sem tudja képzelni, hogy ne motorral menjünk az óvodába, a motor az oviba marad és délután még egy nagyot motorozik a játszótéren. A baj az, hogy a motorral tönkreteszi az összes cipőjét rövid időn belül. Most már szép idők vannak, így kitaláltam, hogy a motorral járás helyett inkább délutánonként vigyük le a biciklijét és biciklizzünk. Így a cipőit is megóvhatom, és különben is a motor már kezd kicsi lenni, kényelmesebb számára a bicikli. Gyakorlatilag így működik a többi dolog is, meg lehet vele dumálni, hogy egy azonnali kisebb dologról lemondjon egy kicsit későbbi, nagyobb dologért. De ugyanakkor ha valami rosszat csinál, és elmagyarázzuk neki miért rossz az amit csinál megérti. Szóval hatnak rá az ész érvek is, szerencsére…
[Reply]
3 és fél éves kislányunkat egy sor dologra arra hivatkozva vettük rá, hogy ő már nagyon okos nagylány, és ezért egyedül tud már ülni az autóban hátul és anya meg elöl. Amikor beülünk a kocsiba, ő maga mondja, hogy anya üljön előre apa mellé, ő meg hátul ül egyedül, mert “én már nagylány vagyok”.
Egyedül öltözöm, “mert én már nagyon nagy lány vagyok!”…stb
[Reply]
Én a gyermek meggyőzésének egy inkább megható történetét szeretném elmesélni nektek.
8 hónapos volt a kisfiam Zsoltika mikor megtudtam, újra babát várok. A tudat nekünk szülőknek is “nehéz” volt,plusz még az hogy hogy lehet ezt egy kisgyerekkel “elfogadtatni”.
Ahogy nőt a pocakom és meg meg nézte a Zsoltika míndig mondtam neki hogy ott a kistesó, és hogy te is itt voltál bent.De vajon mit értett Ő ebből meg?!Minden esetre egyszer csak megsimogatta a pocakom!
Hát itt sírtam el magam először a meghatottságtól.
Magyon anyás a fiam és a szülés miatt mikor a kórházba kerültem, nagyon hiányzott, hiába volt ott egy új élet; a kislányunk Bíborka velem.
Mikor már itthon voltunk Borkával nehéz szoktatás elé néztünk,és rengeteg türelem és beszélgetés kellett, hogy minnél kisebb féltékenység legyen. Egy 1éves 4 hónapos kisfiúnak nehéz még elmagyarázni ilyen dolgokat, de a gyerekek nyelvén minden próbát bevetettünk a cél érdekében, hogy rendben legyenek a dolgok.
Ennek ellenére többször nézi meg a Zsoltika a Bíborka szemét száját, …!Próbáltuk megtanítani, a puszi adására több kevesebb sikerrel, mikor a kisfiam úgy döntött, hogy az első puszi a hugicát illeti!
Amint említettem ebben az esetben nem a szigor és nem az ellentétes dolgokkal való rávétel volt a nyerő, hanem a tény és a kézzel fogható valóság volt a sikeres . (pl.:a kisfiam odajött a pelenkázáskor és ő adata a popsitörlőt, fürdéskor apa fürdette a Bíborkát, én pedig a Zsoltikának meséltem, hogy mikor mi történik és hogy vele is így történtek a dolgok és együtt adogattuk a dolgokat apának. …)
AZ ÖSZINTE BESZÉD!
Ezt a történetet szerettem volna elmesélni, hiszen számomra ez volt a legnagyobb feladat a két gyerekkel kapcsolatban.
A mai napig sem egyszerű, de ők az életem értelme (-i)!
[Reply]
A pocsolyázás úgy hiszem minden gyerek kedvenc eső utáni tevékenysége, nekem még a 6 éves lányom sem hagy ki egyet sem…
Ha nem akarom, hogy mindenki vizes legyen, akkor pocsolyaátugrási versenyt rendezünk. Aki át tudja ugrani, az nyer!!! (Főleg én…)
Szentesiné Keleméri Dóra
kedoravarr@gmail.com
[Reply]
Sziasztok!
Nekem még sem izgi “klasszikus” történetem nincs meggyőzésből, sem nagy tapasztalatom, mivel 3,5 hónapja vagyok anyuka.
Azonban kislányom nagyon tud ám sírni (gondolom, ezt mindenki érti :>). Ilyenkor -állítólag csecsemőkre nem jellemző módon- úgy le tudom nyugodni, ha a két kezem közé veszem az arcocskáját (na, állítólag ez az, amit utálnak a pici babák, amikor nagyon sírnak) és beszélek hozzá kedves, kellemes hangon. Ekkor előbb-utóbb lenyugszik és akkor utána már csak nagyon édesen hüppög. 
Majd ha legközelebb még egyszer meghirdetitek ezt a játékot, akkor már biztosan nagyobb repertoárból fogok tudni válogatni.
Köszi, hogy leírhattam, no meg, hogy elolvastátok.
G.
[Reply]
Sziasztok!
Én a 2,5 éves kisfiamat szerettem volna meggyőzni,hogy vizet is inni kell,nemcsak teát,de semmi érv nem hatott rá mostanig.Azt mondtam,hogy elkezdem számolni hány kortyot iszik és minél többet ivott annál jobban örültem és megtapsoltam.Most már felváltva issza a vizet,teát egyaránt,és csak néha kéri,hogy számoljak.Büszke magára,hogy milyen sokat ivott a vízből.
[Reply]
Nagyon sok gyermek vesz körül, és rettentő jó, fiatalít is
Bogika óvodába készült, ill. nem készült annyira. Ugyanis a szuri volt az aznapi program. Mivel kislány, ezért gondoltam előveszem a trükkömet, amely persze megtörtént, és igaz is volt. Tényleg fontos, hogy hitelesen tudjuk szavainkkal képviselni meggyőződésünket. Odamentem hozzá, akin már előre láttam, hogy kezdene hisztizni, pedig még a szuri közelében sem voltunk. Elkezdtem mondani a történetemet:
- Tudod, mikor én ugyanennyi idős voltam (pedig anyukám nem mondott semmit sem) nagyon bátor kislány voltam ám. A sok fiú sírva jött ki a doktornénitől, én meg nevettem rajtuk. Tudtam magamról, hogy én vagyok a bátor királylány, aki még a sárkányt is le tudná győzni, nem úgy mint a gyáva fiúk. Bementem és meg sem éreztem, sőt végignéztem mit csinál a doktornéni, és ugyanúgy nevetve jöttem ki, mert milyen bátor voltam. Na és a fiúknak is mindig fel tudtam hozni a témát, mikor bántani akartak
Gondolhatjátok, hogy onnantól egy hang nem jött ki a torkán, a fiúk meg nem jártak jól vele.
Egyébként hála az égnek semmi más probléma nincs, csak ez tű VOLT eddig a mumus.
Én is nagyon szépen köszönöm a kedves kis történeteket, élvezet volt olvasni őket, de remélem nem kell alkalmaznom majd, ha nem bánjátok!
[Reply]
Hát, az én kisfiam sem mindig egyszerű eset, de már nagyon kreatívak vagyunk a meggyőzésben
Andris nemrég múlt 3 éves, mindenkinek büszkén mondja, hogy ő már nagyfiú, és oviba jár, nem bölcsibe. Ennek ellenére reggelente állandó nyafogás van műsoron:
- Nem akarok oviba menni, ne hagyjál ott, te is maradj ott velem, ma nem kell ovba menni, mert zárva van…stb.
Már nem tudtam mit kitalálni, mivel győzzem meg, hogy induljunk végre, amikor leesett, hogy a legkézenfekvőbb dologgal még sosem próbálkoztam. Tudni kell róla, hogy állandóan “telefonál”, a sógorom neki adta a régi mobilját, azóta ezt mindenhova cipeli, és persze telefonál is. Fogtam a telefon:
- Figyelj Andris csörög a telefonod, biztos hív a Dalma, hogy mikor érsz már oda az oviba!
Átvette a telefont, és eljátszotta a beszélgetést:
- Na, már indulunk, most veszem a kabátom, nemsokára ott vagyok! Na, szia, puszi!
Azóta minden reggel telefonál valaki az oviból, aki már nagyon várja.
A másik történet:
Nem tudom, találkozott-e már valaki olyan kisgyerekkel, aki nem hajlandó felvenni az új cipőt, az én fiam nagy kihívás ebből a szempontból. MIndig több napig tartott meggyőzni, mire hajlandó volt belebújni ősszel a szandi után a félcipőbe, aztán télen a csizmába, mert ha megszokta az új lábbelijét, akkor már állandóan abban akart csak járni. Szégyen ide, szégyen oda, a bölcsiben az Ani nénire bíztam a dolgot, neki mindig hamar sikerült az új cipőket rávarázsolni a fiam lábára. Mióta ovis, egyedül bírkózok meg a feladattal
Nemrégiben sok eső esett, a szekrényben már ott figyelt az új gumicsizma a kinőtt kedvenc helyett. Andris imád a pocsolyákban tocsogni, egyet sem hagyna ki. Délután mentünk valahová, mutogattam az új csizmát, de persze csodálkoztam volna, ha első próbálkozásra sikerül ráadni. Elindultunk cipőben. Megyünk, megyünk, látom rajta, nagyon szemez a pocsolyákkal.
- Látod, ha gumicsizmában jöttünk volna, már rég tocsoghatnál!
Még ezt elmondtam pár vezrióban, majd kis gondolkodás után megszólal:
- …akkor visszamegyünk a gumicsizmáért? Felveszem!
[Reply]
Kislányom mikor kisebb volt (most 5 éves lesz a nyáron) nem szeretett fürdeni, de főleg hajat mosni. Mindig nagy cirkuszt csinált, ha hajmosásra került a sor. Egyszer azt mondtam neki, hogy ha jön hajat mosni mutatok neki valami nagyon érdekes dolgot. Ez abból állt,hogy a habos hajából érdekes és vicces kreációkat csináltam, és ki találtunk hozzá, hogy ő most nyuszi, kisördög, stb. Ezeken nagyon jókat nevetett és a végén már ő élvezte a legjobban a “ceremóniát”.
[Reply]
Kisfiam Benedek,aki 1.5 éves imád eső után a pocsolyákban topogni.
Mivel még nem kaptam a lábára gumicsizmát,így arról próbáltam meggyőzni,hogy a kisebbekbe menjen bele és a nagyokat kerüljük.
Ő szót is fogadott,de mikor félrenéztem leült a vízbe és a kezével evezett…
Mindenre nem lehet felkészülni és mindig vár egy újabb kihívás!
[Reply]
4.5 éves kislányom nagyon hiú és nem szeret aludni, hátha lemarad valamiről. Bármilyen érvet, magyarázatot bevetettünk, mindig csak húzta az időt az esti lefekvésnél. Mikor utoljára volt szükség győzködésre, már nem tudtam mit kitalálni, azt mondtam neki, hogy “Én mindenképpen lefekszem már, hogy eleget aludjak és kisimuljon a bőröm, nem szeretném ha ráncos lenne!”
Azonnal rohant az ágyba
[Reply]
Kedves Ági!
Sajnos lemaradtam a 12 órai határ időről, a gépem csak most indult el:(( Leírom a történetet,ha még elfogadod megköszönöm, ha nem az sem gond, elvégre én késtem.:))
Hároméves kislányom nem akart az óvodában maradni, minden nap úgy jöttem el, hogy sírva-üvöltve hagytam ott. Ez nem volt jó neki sem, és nekem sem. Van egy kedvenc mackója, amit az óvodába is visz, ezért elhatároztam, hogy délután eljátsszuk hogy miért is jó óvodába menni. A következőt csináltuk. Kismackó reggel felkelt,felöltözött, ivott kakaót, utána elindult az oviba. Találkozott a kisbarátnőivel, játszott, utána reggelizett, reggeli után, verset mondókát tanult, majd kiment játszani. Ezt kismackó minden sírás nélkül tette, az óvodás társai is látták milyen jó az oviban lenni, ha ilyen vidám társai vannak.Ebéd után, elfáradva a játéktól jót aludtak, és kipihenve ébredtek. Ízletes uzsonna után, még játszottak az udvaron, utána pedig kismackóért megérkezett az anyukája, akinek nagyon megörült. Kismackót pedig az óvónéni is megdicsérte, hogy milyen aranyos volt egész nap, ő pedig vidáman mondta el anyukájának a legújabb tanult mondókát. Ezután vidáman mentek haza.
Másnaptól kezdve elmaradt, a reggeli sírás, kislányom vidáman maradt ott az óvodában.
[Reply]
Két éves kislányomnak a minap a nagynéni jelenlétében vágtam le a körmét, a mi rég bevált játékos módszerünkkel. Nekem, és Fanninak már fel sem tűnt, de a nagynéni nagyot nézett, “Ezzel a lánnyal azt lehet tenni, amit az ember csak szeretne…”
Pedig a “titok” egyszerű: amióta a világon van, mindíg ébren van, amikor körmöt vágunk. Hol énekelgettem neki közben, hol az apja énekelt, ami az én “műsoromnál” még jobban szórakoztatta, és elterelte a figyelmét, illetve sokszor látta, hogy mi sem ússzuk meg, a mi körmünket is ollóval vágjuk.
A meggyőzésre valóban már “nagyobb” korában került sor, amikor a dalolás, a jó példa nem volt elég, kezdetét vette az “ééén akaroooom…!!!!” korszak. És a magyarázat, miért is vágjuk a körmünket, miért nem jó, ha túl nagy lesz, beleakad minden, még a kosz is ottragad. Az, hogy a körmöket vágni kell, ha már “nem is köröm, hanem karom…”, már nem is kérdés. Együtt vágjuk. Először az enyémet, aztán az övét, ahol is ő mondja meg a sorrendet, melyikkel kezdjük, és melyik legyen a következő “áldozat”. A végeredmény a lényeg: minden köröm sorra kerül, és még ő is elégedett, hogy úgy történt a körömvágás, ahogyan ő szerette volna.
Talán ez is egyfajta követhető ügyfélmegygyőzési módszer felnőtt korban: tudatosítani, milyen előnyökkel jár az a szolgáltatás, amit a cég nyújt, és az ügyfelet a lehetőségeknek és az igényeknek megfelelően bevonni a megvalósításba.
[Reply]
Igazából már nem nagyon emlékszem, hogy mivel tudtam őket rávenni a vélemény változásra, olyan régen volt már.
A nagyobbik unokám most 21 éves és egy kicsit lusta a háztartási dolgokban. De igazából nekem, ha kérek valamit mindig megcsinálja.
Így nem nagyon kell győzködnöm.
[Reply]
Sziasztok!
Valamikor volt arról szó, hogy mik a feltételei annak, hogy nyereményjátékot lehessen csinálni (mi számít szerencsejátéknak, és mi nem, stb…) de nem találom azt a kommentet, valaki ki tud segíteni?
Szóval, hogyan lehet “büntetlenül” nyereményjátékot szervezni?
Köszi, és jó hétvégét mindenkinek!
[Reply]