Ha meg tudsz győzni egy kétévest, akkor az ügyfelet is sikerül (JÁTÉK)

Pár napja a fiam leejtette a villát az asztal alá, majd huncut mosollyal nézett rám és várta, hogy felvegyem. Mondtam, hogy szerintem neki kéne felvenni. Ő nem akarta. Kis huzavona után végül fordítottam egyet a dolgon: azt mondtam, vajon képes-e a lábával felvenni a villát, így már érdekelte a dolog és lelkesen dolgozott rajta, hogy a lábával felvegye 🙂 Elgondolkodtam: vajon hogyan lehetne ezt a „trükköt” a marketing kampányaimban is használni?

marketing játék szövegírásMert az értékesítésnél sincs másként, mint a gyermeknevelésben: kicsi udvarolsz az ügyfélnek, kicsit engedsz, többféle meggyőzési trükköt vetsz be az ügy érdekében, épp úgy, mint amikor a gyermekeidet próbálod meggyőzni arról, hogy a falra nem szabad firkálni, vagy a spenót finom és nagyra nőnek tőle 🙂

JÁTÉK!!!

A feladat Írj le a hozzászólások között egy esetet, amikor sikerült a gyermekedet valami fontos kérdésről meggyőznöd.
Történeteket legkésőbb április 21.-én szerdán 12 óráig küldhettek be.
Egy ember több történetet is küldhet, de minden név csak egyszer kerül be a kalapba.

A nyeremény Szerdán délután 3-kor a történeteket beküldők között kisorsolom a nyertest, aki részvételi lehetőséget nyer a május 10.-én induló 4 hónapos online Gazdagmami Tanfolyamra 34.900 Ft értékben!

A feltétel Kérlek, nevezéskor mindenképpen add meg a teljes neved és egy olyan e-mail címet, ahol el tudunk érni, ha nyersz (egyszerűnek tűnik, mégis volt már olyan nyertesünk, aki nicknevet és nem létező e-mailt adott meg, így a nyereményének más örülhetett…)

Mindenki nyer Érdemes átolvasnod mások történeteit is, mert a saját marketingedet is felturbózhatod velük:

    – milyen meggyőzési technikákat alkalmaznak mások
    – mik azok, amik a legtöbb versenyzőnél működtek
    – mire hatott az adott megoldás és milyen módon tudnád a saját bizniszedben alkalmazni?

Jó játékot kívánok! 🙂

Legyen saját, működő online vállalkozásod a nyár végére! Tudtad, hogy ez az egyetlen tanfolyam, ami anyáknak tanítja meg az online vállalkozás indítást a nulláról haladó szintig? (ennél szájbarágósabban ezt nem meséli el majd neked senki) >>

86 Comments

Comment navigation

  • Hegedűs Kati

    2010. április 21. szerda

    Négy kisgyerek mellett egy anyának elég sok mindenre kell odafigyelni, és sokszor nem jut idő valamire.
    Kitaláltam, hogy egy lapra felírjuk a „feladatokat” mint pl. ha hazajössz az óvodából iskolából akkor a táskát, kabátot stb. helyére tesszük, fogmosás, (hogy véletlenül se maradjon el), saját szobában vigyázni a rendre …. Apró feladatok, de ha 4 kisgyerek van, akkor nehéz mindig mindent ellenőrizni, és egy anya csak pakol, takarít, és ha még vállalkozást is vezet, akkor sokszor kicsúszik az időből.
    Ezért a feladatokat felírtuk közösen egy papírra, amit kitettünk a hűtőre, és mindenki ha elvégezte az aznapi feladatait kapott egy-egy piros pontot, amiket majd be lehetett váltani valamire.
    Ettől a naptól kezdve nem nagyon kellett őket ellenőrizni, hogy mindent megcsináltak e, mert ők jöttek szólni, hogy írjam be a piros pontot. Örültek a rendszernek, és amikor abbahagytuk egy idő után követelték, hogy vezessük be újra.

  • Brigi

    2010. április 21. szerda

    Húsz hónapos kisfiam, Márk értelme igencsak nyiladozik; mostanában nagyon meg kell „küzdeni” vele, ha be szeretném hozni az udvarról. Legtöbbször a figyelemelterelés válik be, ill. mivel általában enni jövünk be csak, a finom ebéd igen motiváló a számára.
    Nagylányommal már más a helyzet, ő 7 éves és szinte kiskamaszként viselkedik.Mióta az öccse megszületett kicsit nehéz vele, de a legjobb megoldás nálunk az ha leülünk megbeszélni(érvek-ellenérvek) és így könnyebben szót fogad.Néha-néha kap pl. egy újságot, amikor már huzamosabb ideig ügyi volt.Mi legtöbbször így csináljuk…..Az üzletbe ez átvihető?

  • Horváth Erika

    2010. április 20. kedd

    Kislányom 3 éves. Nálunk a mese a megoldások kulcsa. Ha nem akar enni, nem akar öltözni stb elkezdek mondani egy mesét (szólhat Róla, vagy egy másik szófogadó kislányról, vagy bármiről), s akkor máris engedelmes bárányka lesz.
    A könyveket is nagyon szereti. Mikor már egyedül járt, s nem ült meg a bevásárló kocsiban, nem szerettem Vele vásárolni menni, mert mindig rohangált a polcok között. (Illetve csak kétszer fordult ez elő, mert inkább nem vittük magunkkal ilyenkor) Egyszer aztán megnézegettük a könyveket is a boltban. S azóta vihetjük magunkkal. Először megvesszük amit kell, aztán megyünk könyveket nézegetni. (vagy apa/anya vásárol, a másik pedig nézegeti vele a könyveket)

  • Bajna Zsóka

    2010. április 20. kedd

    hát, végigolvastam mindet, és csak köszönni tudom…
    nekünk hosszú lépcsősor vezet a domboldalon a házunkig, ráadásul az összes kutyánk szembejön minket üdvözölni, nyilván a kicsit nyalják össze a legjobban, szóval, kaputól ajtóig nehezebb eljutni, mint a mennyországba…
    Kicsi fiam négy éves lesz, de pici kora óta egyetlen működő módszer van hazajutni: negyedelünk, harmadolunk, felezünk, háromnegyedelünk és kétharmadolunk amíg fölérünk, és minden stációnál visszanézünk, hogy mekkorát jöttünk.És minden megtett résznél van „valami”, amit számon lehet tartani: felénél van a villanyoszlop, ez a legfontosabb, ez állandó, és érthető. Másutt csiga, sikló, hangya, kutya, rigó, giliszta van…A visszanézést NEM MEGENGEDETT kihagyni…!!!
    Zsóka

  • Ági

    2010. április 20. kedd

    Fiam 3 éves, többnyire együttműködő, ha elmagyarázzuk, miért szeretnénk, hogy adott dolgot megtegyen, viszont vannak olyan napjai, amikor minden NEM, lényeg, hogy ellentmondjon. Fogmosással volt huzavona, el is olvastuk a fognyűvő manócskák történetét, ami nem győzte meg arról, hogy fogat kellene mosni…viszont amikor határozottan, éles hangon közölte, hogy ő nem mos fogat, azt találtam válaszolni, hogy ne is mosson, hadd költözzenek be a manók és különben is, itt várnak már az ajtó előtt és ők is azt kántálják, hogy „Balázs ne moss fogat, ne moss fogat, engedj be minket, hadd lakjunk a szádban!” Nagyon meglepődött és elkezdett kiabálni a manókkal, hogy de ő igenis megmossa a fogát és már futott is…később elgondolkodtam, nem volt e ez ijesztő számára. Meglepetésemre másnap kérte, hogy jöjjenek a manók, hadd küldje el őket megint. Azóta szinte minden kérdésben, ha dacol, megkérdezi tőlem, hogy mit mondanak erre a manók? Válaszolom neki, hogy „ne is tegye meg (öltözködés, fürdés, pakolás, evés stb), hadd legyen … a következménye”. Gyorsan elkezd kiabálni a manókkal, hogy de igenis megteszi és legnagyobb elégedettséggel áll neki. Este pedig, amikor kiderül, hogy a manók nem tudták belevinni őt semmiféle „rosszalkodásba” és elkullogtak haza, megkér, hogy jöjjenek vissza és maradjanak éjszakára 🙂

  • Niki

    2010. április 20. kedd

    Sziasztok!

    Nem olvastam el mindenki hozzászólását, bocs, ha már más valaki trükkjét írom le.

    Szóval nálunk alapvető probléma, hogy a kislányom minden kis mütyűrt a szájába vesz, persze attól félek, véletlenül lenyeli….Mindent viszont nem lehet elpakolni előle.
    1.) ezért először is azzal próbálkoztam, hogy ha cumit adok a szájába, akkor más már ugye nem fér be…. Ez csak kis ideig volt megoldás, ugyanis nem szerette meg a cumit….

    2.)Ebből következik, hogy megint mindig a szájában van valami, most viszont már elég nagy, majdnem két éves, és nem akarja kiköpni sem, elfordítja a fejét, ha ki akarom venni a szájából a „zsákmányt”. Úgyhogy jelenleg mindig valami finom falattal jutalmazom meg, nyújtom a szája felé, amire persze kinyitja, vagy újabban magától kicseréli a mütyűrt az igazi csemegére…

  • Nádasi Melinda

    2010. április 20. kedd

    Lassan érő típusú gyerek, mindenhez idő kell nála, de utána zökkenőmentes együttműködés.
    Óvodai beszoktatás egy hetes nehézséggel indult, de utána könnyedén járt, de csak délig, nem volt hajlandó bentalvásról még beszélni sem.
    Ettől függetlenül igyekeztem neki mesélni arról, milyen jó, ha valaki bentalvós ovis, igértem neki fűt-fát, nem volt foganatja.
    Van egy kedvenc kabalája, amit mindenhova hurcol magával, oviba nem, mert oda csak alvótársak mehetnek be a csoportszobába.
    Egyik nap azt mondtam neki, hogy a kis orrszarvúja azt mondta nekem délelőtt, hogy ő már nagyon kíváncsi arra, hogy hol van a Levi napközben és úgy szeretné megnézni az ovit, óvónénit, de mondtam neki, hogy sajnos Ő nem mehet, mert oda csak alvótársként lehet bemenni.
    A válasz: „Anya, holnaptól bent alszok és az orrszarvút is magammal viszem”.

    Áprilisban kezdte meg a bentalvást, 7 hónapos küzdelem után, az Ő döntése volt, Ő mondta ki, és azóta ( 3 hete ) roppant büszke magára és az orrszarvújára, aki mehet oviba.

  • Kovács Tímea

    2010. április 20. kedd

    Egyik technikám hiszti, kiabálás esetére: nyugodt hangon azt kérdezem: „ez miért jó neked?”
    Annyira meg tud lepődni a kislányom egyrészt azon, hogy nem vált ki érzelmi reakciót belőlem a nem kívánt viselkedés, másrészt maga a kérdés elgondolkodtatja: más módon is célt érhet.

  • Móni

    2010. április 20. kedd

    Nálunk Thomas, kakaós keksz és a röfi a nyerő 😉
    Általában a nap kényes pontja déli alvás. Ha nem akar aludni, akkor jön a ” anya, nézni Thomas” vagy „Enni kakaós keksz”. Ezek szoktak lenni az időhúzásos dolgok. Ekkor jön a kompromisszumos ajánlatom. Hogy, ha alszol egy nagyot, utána nézhetsz Thomast, kapsz kakaós kekszet vagy elmegyünk röfit nézni. A röfi szinte mindig győz. Imádja a sarki háznál az állatokat nézni.
    Ja, 2,5 éves lesz a fiam, s mindig megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mi miért van, s ajánlatot tenni neki, hogy kedve legyen megtenni azt is , amit nem szeretne.
    Olyan ajánlatot nem tudtam neki tenni, amiért hagyta volna a szemcseppet belecseppenteni a szemébe. Sajnos ott erőszak kellett….. Tudom ezt marketingben nem ajánlatos alkalmazni 😉
    De remélem a többi miatt azért bekerülök a kalapba ..;)

  • HJudit

    2010. április 20. kedd

    A szitu: indulni kell az oviba a tesóért – de persze a gyerkőc nem megy. Már az udvaron vagyunk (elvileg a nehezén túl), de Andris vonyít, ő még homokozni akar, és egyáltalán. Ígérek (ha elindulsz, ebéd után dupla csokit kapsz), csábítok (útközben megnézzük a kacsákat a tónál), fenyegetek (ha nem mozdulsz, elveszem a macit), semmi, csak a hangerő növekszik (meg persze a dühöm). Végül, nem nagyon bízva az eredményben, megpróbálom rávenni, nézze a másik szempontjait: Te mit szólnál, ha nem mennék érted a nagyihoz, amikor megbeszéltük?
    Andris elhallgat, és engedelmesen indul a kapu felé. Az rossz lenne – mondja flegmán, és nyoma sincs az előző hisztinek.
    Tanulság: ha sikerül rájönni, melyik szempont fontos igazán a másiknak, mindjárt megvan az is, mivel tudod meggyőzni.

  • Balla Gabriella

    2010. április 20. kedd

    Két lányom van egyik elmúlt 1 éves és a nagyobbik már 4 éves.
    nagyobbik lányomat Lindát játszótérből haza ugy szoktam meggyőzni,hogy hamar hazaérjünk és ne huza-vona legyen hogy nincs kedvem menni anya én már fáradt vagyok,hogy azt mondom neki ki ér haza hamarabb ki az ügyesebb ki lesz a győztes?Ez használ nála és ilyenkor még futni is képes:)
    Alvásnál hogy azért időben ágyban legyünk azt alkalmazom,hogy füzetben piros pontot gyűjt,majd 5 piros pont után 1 matrica és 3 matrica után lehet valami kis meglepetés.lányom szereti,imádja beírni magának a piros pontot no és izgatottan várja hogy milyen matricát kap meg mi lesz a meglepi.

  • Hanna

    2010. április 20. kedd

    Nekünk a bilizés nem ment gördülékenyen, lévén fiam van, állítólag ők „kényelmesebbek”. Mit nem mondok az erősebb nemre! 😉
    Ellenben nagyon ügyesen utánozott hangokat, állatokat, járműveket. A biliről ugyanazzal a lendülettel fel is állt, ahogy leült, és törtem a fejem, mivel tudnám odakötni a figyelmét a „témára”…., míg egyszer elkezdtem vele állatokat utánoztatni, miközben próbáltam ülő helyzetét stabilizálni: mutasd már meg ügyesen hogy csinál a kiskakas? Na és a cica, és a helikopter, és a kukásautó, stb, stb.
    Ettől kezdve, ha bilizni kellett, akkor azt mondta „Csongisan”: „mimongya?” És akkor tudtam, hogy sürgősen szükségeltetik a bili és jó kis beszélgetésnek nézünk elébe, mert minden általa ismert állaton, emberen és járművünk végigmentünk és ráadásul egy idő után már nem elégedett meg velem, minden családtagot oda kellett hívni hallgatóságnak. 🙂
    (Már Csongi is 23 éves, mint az Ani gyereke, de szerintem nem érezzük, hogy mi mit keresünk a kismamák között? Ez a gyerekszáj- téma annyira örökzöld, soha nem veszti aktualitását. Nálunk pl. vannak állandósult kifejezések, amiket a mai napig úgy használunk, ahogyan „tőle tanultuk” és családi összejövetelek sem múlhatnak el az ő gyerekkori viselt dolgainak emlegetése nélkül. Nem volt egy sima-egy fordított gyerek és nem elrettentő példaként mondom, de az is maradt! 😉

    (emil: greenbaccarakukacgmailpontcom)

  • Nagy Imréné Edit

    2010. április 20. kedd

    2,5 éves kisfiam bölcsődébe menet nagy élvezettel kereste meg az éppen fellelhető pocsolyákat.Hogy elvonjam a figyelmét erről a fantasztikus lehetőségről, felhívtam a figyelmét arra, hogy én sajnos nem tudok vigyázni magamra, mert rövidlátó vagyok, így nem látom a lábam előtti gödröket, buckákat, ezért segítségre szorulok. A kisfiam ezután felelősségteljesen kézen fogott minden reggel és vezetett úgy, hogy kikerüljem az akadályokat „Anya majd én vigyázok rád” megnyugtató szavakkal.Így Ő sem lépett bele a pocsolyába ,természetesen.

    Mivel nagyon gyorsan bújtak ki a fogacskái és ugyanilyen gyorsan szuvasodtak is, nagyon korán megismerkedett a fogorvossal. Az egyik oka a korai fogbetegségnek a rendszeres cumisüveg használat volt. Amikor az első végleges foga kibújt, megbeszéltük, hogy a gyönyörű egészséges fogát úgy óvhatjuk meg a romlástól, ha a cumisüveget tovább nem használja. A Kisfiam a következő naptól önként lemondott erről a rossz szokásáról, és soha többé nem kérte.

  • Ság Annamária

    2010. április 20. kedd

    A 3 éves fiamnál külső munkatársat vettem igénybe:) A közelünkben van egy szuper étterem, ahol nagyobb ünnepekkor külön gyerekprogram van. Így volt ez Mikuláskor is. Amikor megérkeztünk, az üzletvezető kikérdezett bennünket, miben ügyesek a gyerek és miben „fejlődhetnének” még. A kisfiam soha nem akarta elrakni a cipőit, semmilyen rábeszélés nem hatott. Így hát a nemsokára megérkező -az üzletvezetőre kísértetiesen hasonlító – Mikulás bácsi a dicséret után arra kérte a kisfiamat, mostantól rakja a helyére a cipőit. Ennek fél éve, azóta elég annyit mondanom, kérlek, rakd el a Mikuláshelyre, már rohan is a cipőkkel. De bármi más dologban is azt veszem észre, kulcskérdés a motiváció. Ha a nagylányomat nem utasítom, hanem azt érzi, hogy tanácsot kérek tőle, fontos a véleménye, sokkal együttműködőbb.

  • Csiki Judit

    2010. április 20. kedd

    Nálunk a lefekvés a nehéz ügy, mert az alvásnál ugye sokkal érdekesebb dolgok is vannak, ezt minden kétéves tudja. Kivéve akkor, amikor másnap úszás van, mert akkor elég annyit mondani, hogy „most alszunk egyet, és amikor felébredsz, akkor megyünk az usziba, és még a Thomasos karúszót is felveheted”. Ilyenkor az én gyerkőcöm villámsebesen indul az ágyába, és elmarad az alvás előtti minimum fél órás alibizés is.

  • K.Zsuzsa

    2010. április 20. kedd

    Kicsi lányunk 23 hónapos. Az orrszívás nem tartozik a kedvencei közé, de ha Ő csinálhatja apának, anyának,kedvenc plüssállatnak és etleg magának is akkor elfogadja. Egyébként köszönöm nagyon jó ötleteket kaptam itt.

  • Kereki Kriszta

    2010. április 20. kedd

    3 gyermekem van, mivel kezdjem 🙂

    1. Legkisebbnél a kompromisszum legtöbbbször működik, ma pl a bölcsibe akarta vinni az új izgő-mozgó hörcsögét, én meg féltem, hogy el fog tűnni, tönkremegy stb. Jó, hozhatod, de aztán hazajön velem a hörcsi a táskámban. Elfogadta, de amikor sor került volna a búcsúra, kezdte volna a hisztit érte.
    Jó, akkor megmutathatod Ildikó néninek, és utána elviszem. -kevés
    Mutasd meg a gyerekeknek is, és ha jövök érted délután, újra elhozom és Te hozod haza. -ez elegendő volt már 🙂

    2. A legnagyobbnál (7 éves) a részletes magyarázat és a dönteni hagyás szokott beválni, például reggelente nem igyekszik öltözni, mert még játszik stb. A szigor és a fenyegetés nem vált be, ehelyett elmondtam egyik reggel, hogy milyen feladatokat várok el tőle (öltözés, hol a ruha, táska ellenőrzés), valamint hogy 7.10-kor indulunk, addigra legyen készen ezekkel, ha nem, abban az állapotban viszem suliba, ahogy éppen van 🙂 Ha még csak bugyiban van, akkor úgy… Az esti fekvésre ugyanez igaz. Így megtanulja beosztani az idejét, miközben ő dönt, mikor mit csinál.

    3. A középső (6 éves) nehéz eset, nála egyedül az jön be, ha átölelem, akármilyen mérges is vagyok rá. Ez részemről nehéz, de rá nem hatnak észérvek, sem kompromisszum, se az önállósodás lehetősége. Bármiért is hisztizik (újabb játékot akaroooook), lecsillapodni csak akkor tud, ha érzi, így is szeretjük 🙂 És csak így tudja elfogadni, ha valamit nem lehet.

    Üzleti nyelvre fordítsa le, aki tudja!

  • Debreceni Ildikó

    2010. április 20. kedd

    Zalán 2,5 éves, és szinte minden nap kell valami jó ötlet! Vagy az evésnél, vagy az öltözésnél, az udvaron nagyon szeret játszani, szinte egész nap ott akar „tevékenykedni”. Felkelés után is azonnal „játszi, játszi…”, ami az udvaron játszást jelenti. Ilyenkor jön a „figyelem elterelő hadművelet”! Nálunk a dömper, a busz, a markoló, a daru és a velük történő események a nyerők. Ezzel minden figyelmét megkapom. Általában. De a legtöbbször működik.

    Az evésnél is megbeszéljük, hogy mi történik egy markoló életében, mennyi földet tud átrakni a teherautóba. És ekkor nagyon szépen megesszük az ebédet!

    Nagyon sok mindent „tanulok” én is a kisfiamtól, ami különösen tetszik, hogy a most-ban élnek ebben a korban. Ami most történik, az az érdekes! Legyen ez örömteli vagy bosszantó esemény a számára. Ha csak rá koncentrálok egy adott helyzetben, sokkal könnyebben megoldjuk a felmerülő helyzetet.

    Nagyon szeret a kertben lenni, mostanában sok eső esett, mindig a pocsolyában topogott! Ezért ezt elsöpörtük egy cirokseprűvel. Minden víztócsát kisöprűzünk!

    Nagyon jó ötleteket kaptam Tőletek, ki fogok próbálni egy-két ötletet belőle! Köszönöm!

    További szép napot!

  • Vida Agi

    2010. április 20. kedd

    Szuper történeteket írtok, imádok kisgyerekekről olvasni, így tovább! 🙂

  • Márti

    2010. április 20. kedd

    Barnus még nincs kettő, sőt az egyhez is még csak közelít; viszont most volt először náthás, és hát a sinupret nem egy finom valami 🙂
    Az orvos azt mondta adjuk teával – de azt én nem cukrozom, tehát nem segít sokat – vagy gyümölcslével. Megpróbáltuk… onnantól nem itta meg az imádott mandarinlét. Gondoltam nem trükközök, nem verem át a gyereket már most. Mivel az addigi próbálkozások alkalmával látta, hogy belecsepegtetem az italába, már ismerte az üveget. A „trükk” az volt, hogy a szeme láttára bevettem én is (tényleg, nem csak úgy csináltam), és láss csodát utána ő is lenyelte. Nem ízlett ugyan, de onnantól mindig ketten vettük be, és szépen meg is gyógyult 🙂

    Köszi a többiektől a jó ötleteket!

    Szép napokat! Márti

  • Donna

    2010. április 20. kedd

    Kicsit elgondolkoztam ezen a témán marketing szempontból is. Szerintem a meggyőzésnél sokkal jobb taktika, hogy az „ügyfél”-ben fogalmazódjon meg az igény, hogy szüksége van szolgáltatásodra/termékedre, és már csak lehetővé kell tenned a számára. Pl.: – Anya, hadd kapcsoljam én be a mosógépet!
    – Anya, segíthetek gyúrni a tésztát? (kenyérsütéskor felváltva gyúrják a tésztát nagy lelkesen) – Anya, hozhatom én a szatyrot? (persze általában nem bírják el, csak pár lépésre, de ha könnyű, szinte repülnek vele hazáig örömükben) stb. Erre már csak azt kell mondani az „ügyfélnek”, hogy: na jó!
    Ha el tudod érni a valódi ügyfeleidnél is, hogy megfogalmazódjon bennük az igény a terméked iránt, nyert ügyed van, már csak megfelelően ki kell elégíteni az igényüket. Ezzel mindkét fél nyert: neked könnyebb dolgod van, az ügyfél pedig elégedett, mert azt kapta, amire éppen szüksége volt: megoldottad egy problémáját.

  • Hadarik Rita

    2010. április 20. kedd

    Egy kisgyerekben alapból ott van a dac, az, hogy kíváncsi, meddig mehet el dolgokban. Sokszor, csak úgy, dacolással hívja fel magára a figyelmet.
    A nagyobbik fiammal kapcsolatosan voltak korábban evési, ivási problémák. Vagy csak egy-egy ételtípust evett, illetve egy hosszabb ideig alig ivott. Természetesen próbálkoztunk mindenféle módszerrel. Amikor semmi nem vezetett célhoz, elkezdtem úgy kommunikálni vele, mint egy értelmes, felnőtt emberrel. És azt kell mondjam, tökéletes partner volt ebben.

    1. lépésben: Rájöttem, hogy sokszor csak a figyelemfelhívás miatt „bosszantott” ezzel. Mivel receptoldalt szerkesztek, látja, hogy nekem ez fontos, ezért ezen az oldalon „támadott”, ha baj volt. Egy-egy ételkölteményre olyanokat mondott, hogy fúj-kaka, egészen jól belegázolva ezzel a lelkembe. Okos, nem? Én ezt követően tudatosan jobban odafigyeltem rá, bevontam a munkámba, amitől ő jobban érezte magát. Tehát BEVONÁS – KÖZÖS MUNKA – KÖZÖS SIKEREK. Idővel elkezdett enni, már nem volt benne elutasítás, sőt elkezdte ő is díszíteni az ételeit. Ez egy jó tanács.

    2. lépésben: Mivel valóban keveset ivott, volt miért aggódnom, hiszen tudom, milyen problémákat okozhat ez hosszú távon. Ebben az esetben a TUDATOS RÁVEZETÉS, és a TÁJÉKOZTATÁS eszközeit alkalmaztam. (de vicces így fogalmazni). Mivel egyébként is érdekli a világ, és annak működése, elkezdtünk beszélgetni az emberi életről, meg hogy mitől, hogyan működünk, mi emberek. Egy-egy beszélgetés után én kérdéseket tettem fel, ő pedig válaszolt a maga gyereknyelvén. De értette. Sokszor beszéltünk arról, hogy mi történik, ha valami nem úgy történik, ahogyan kellene. Egy ilyen alkalommal pl. beszéltünk arról is, hogy az emberek nagyon gyorsan kiszáradhatnak. A felnőtt ráncoktól egészen eljutottunk a dinoszauruszok pikkelyes bőréig, ami véglegesen meggyőzte arról, hogy az nem szép, és ő nem szeretne olyan bőrű lenni.
    Ez a kérdéskör felveti azt a marketing stratégiát, hogy célzottan, egy-egy problémára fókuszálva, azokra megoldásokat adva is lehet értékesíteni.

    3. lépésben (bár ez nem volt nehéz részemről): Rá kell jönni arra, hogy nem várhatunk el egy gyerektől olyat, amit nem lát tőlünk. Pl. korábban nem kedveltem a tökfőzeléket, spenótot (mondjuk a tököt most sem), de elkezdtem én is enni ezeket. Tulajdon képen MINTÁT adok neki, és ezt kitartóan, tudatosan, életen át. A munkámban is a HITELESSÉG az egyik legfontosabb dolog. Hogyan tudnék valami olyat eladni, vagy átadni másoknak, amiben nem hiszek, amiről csak beszélek. A hitelesség, és a saját minta, tapasztalatok sokat számítanak az üzleti életben is.

  • Donna

    2010. április 20. kedd

    Nálunk egy 5 éves fiú és egy 7 éves lány okoz néha fejtörést 🙂
    Mivel egészséges életmódra próbálom őket nevelni, kezdetektől mértékkel ehetnek édességet, tehát ez nálunk olyan jutalomféle – de persze nem kaphatják akármikor! Akkor szoktam bevetni, hogy választhatnak egy dolgot a mikulás/nyuszicsomag maradékából, amikor nemízlik ebéd vagy vacsora van: így lelkesen fogyasztják el a „szörnyű” spenótot, kelbimbót és tökfőzeléket 🙂

    Régebben, amikor még délutánonként aludtak, és persze nem volt kedvük időben lefeküdni, cselre volt szükség, hogy hamar elaludjanak, különben 5-7-ig kidőltek, utána pedig este nem akartak aludni. Szóval az volt a taktika, hogy csak délutáni alvás után lehet mesét nézni – bejött.

    Mióta egyre nagyobbak, bevezettük, hogy csak akkor fújunk lufit, ha kisöpörtek a szobájukban, különben piszkos lesz a lufi: hip-hop tisztaság lesz!!!

    Ha pedig a kicsi nem hagyja délután a nagyot tanulni, akkor először megkérem, hogy rajzoljon nekem valami szépet, ha nincs kedve, akkor elővesszük az ovis foglalkoztató füzeteit, amik hasonlítanak a tesó könyveire, és abban old meg egy-egy feladatot, és persze, ha ügyes volt, kaphat ár NAPOCSKÁT jutalomként a piros „napocska rajzoló tollammal”.

    Jutalmazásként másik bevált módszerem a matricaosztás: vettem több ív fiús és lányom matricát, és ha valamiért nagyon ügyesek voltak aznap, akkor kaphatnak egyet a gyűjtőalbumukba.

    Viszont vigyázni kell ezekkel az apró trükkökkel, mert ha túl gyakran vetjük be őket, elvesztik a varázsukat!

    Na, most abba kell hagynom, mert hirtelen annyi jutott eszembe, hogy oldalakat tudnék írni :)))

  • Környei Andrea

    2010. április 20. kedd

    Hiszek abban, hogy a gyermeket mindig fel kell készíteni, a számára új dolog, beavatkozás előtt, hogy értse mi fog Vele történni!
    9 hónapos kisfiamnak Atropinos szemcseppet kellett cseppentenünk a napokban egy fénytöréses-vizsgálat elvégzése érdekében.
    Persze tiltakozott ellene, többször próbálkoztunk, nem hagyta majd sírni kezdett:(
    Aztán a két kezembe fogtam a kis arcát és higgadtan elmeséltem Neki, hogy a Dr. Néni meg fogja vizsgálni és azért kell cseppenteni a szemébe, hogy egészséges legyen, azután elénekeltem Neki a kedvenc dalocskáját és közben a párom cseppentett:)
    Győzelem!
    Még 1 halvány mosolyt is kaptunk a végére Manócskánktól:)

  • Körözsi Barbara

    2010. április 20. kedd

    Az én fiam még csak 10 hónapos, azt hinnénk, hogy nincsenek ilyen trükkök….
    Pedig elég, ha csak leülünk enni 🙂 Szeret enni, de ahogy múlik a farkaséhség, győz a játék utáni vágy….de, ha kisautón érkezik a falat, vagy táncol az itatóspohár, rögtön finomabb minden! Játék is, evés is…
    A másik a tornára való motiváció….az amúgy kényelmesen elnézegető fiam képes átkúszni a szobán (amit én szeretnék amúgy elérni), ha a kedvenc porszívója zörög ott. Így lehet összekötni a takarítást és a gyerek tornáját 🙂 🙂

  • Kovács Edina

    2010. április 20. kedd

    Pár módszer, ami nálunk be szokott válni. Hozzáteszem, hogy két, általában szófogadó, hisztisnek nem mondható gyerekem van (vagyis három, de a harmadik a maga két hónapjával még könnyen kezelhető :-).
    Már egy két éves is sok mindent megért, ha elmagyarázzuk neki számára érthető dolgokkal indokolva. Pl. gyorsan öltözz fel, mert megfázhatsz, beteg leszel és akkor nem játszhatsz Pistikével vagy pihenni kell, délután jön a mama, legyen erőd játszani vele.
    Ugyanakkor a gesztusok legalább ilyen fontosak. Ha valami „rosszat” csinál, sokszor elég „csúnyán”, mérgesen ránéznem és már abba is hagyja a csínytevést.
    A másik hatásos dolog a példa. A gyerekek mindenben utánoznak minket. Így, ha én eszem a gyümölcsöt, ők is könnyebben nekiállnak és együtt ráadásul sokkal finomabb.
    Hajmosásnál is bevált, hogy apa mossa a fiúk haját, ők pedig önthetik apa fejére a vizet és moshatják az ő haját.
    A szabad választás is jó módszer. A ruhájukat a gyerekek választják a szekrényből. Csak azok vannak odakészítve, amiket felvehetnek, amik közül én is választanék. A „Lepjük meg apát! Gyorsan felöltözünk és odaugrunk elé!” is szinte mindig működik. Mostanában a négyévesem mondja, hogy „Anya, ne nézz ide egy kicsit!” Két perc múlva már felöltözve áll előttem. Meg akar lepni, örömet akar szerezni.
    Pakolásnál is segíthet a választás, például: A golyókat pakolod el vagy a kisautókat?
    Vagy ha nagyon nem akarnak nekiállni, akkor előjönnek a munkagépek. A markolóval és a buldózerrel sokkal szívesebben és gyorsabban pakolnak.
    Négyévesem időnként nagyon hangosan beszél, hiába szólok rá. Ilyenkor eltekerem a hasán a hangerőgombot és máris jobb a helyzet. Váltogatja a hangerőt és közösen megegyezünk benne, hogy melyik a jó.
    Közös családi fényképet akartunk csinálni, de persze a kétéves fiam nagyon nem akart együttműködni. Mondtam, hogy elküldjük a képet a mamiknak és papiknak, nagyon fognak neki örülni. Ekkor már jött is.
    Amikor tele van a kanapé pakolva mindenféle játékkal és nem segít a meggyőzés, akkor annyit kell csak mondanom, hogy így nem tudtok Thomast, Bobot nézni. Pakoljunk el és együtt oda tudunk ülni.

  • Somodi Eszter

    2010. április 20. kedd

    Én általában két utat szoktam megpróbálni: Az egyik, hogy választási lehetőséget adok gyermekemnek. Pl.: a piros sapkát vegyük fel vagy a zőldet? Mondjuk erre még miondig mondhat nemet, de nagy valószínűséggel tetszeni fog neki, hogy ő dönthet. A másik út pedig a játék! Játszva minden könnyen megy! Két olyan „játékötletet” idéznék a blogomról, amik igazából arra jók, hogy a „nemakarom” dolgokat megtegye gyerekünk. Az egyik a pakolós játék: Ha este nagyon nem akaródzik a fiúknak segíteni a játékok elpakolásában, akkor szoktuk ezt a játékot játszani. Megnézem, milyen játékok vannak szanaszét a szobában és e szerint felrajzolom papírfecnikre a különböző játéktípusokat (pl.: kisautók, építőkockák stb.) Mindenki húz magának egy papírt és azokat kell elpakolnia, ami a rajzon van. A végén együtt körülnézünk, hogy nem maradt-e elől valami játék még. Az a győztes (illetve győztesek) aki mindent el tudott pakolni a saját játéktípusából.
    A másik pedig öltözésnél segíthet: Egyik reggel 2,5 éves kisfiamnak nagyon nem akaródzott felöltözni, pedig sietnünk kellett. El akartam kezdeni öltöztetni, de a szája sírásra görbült, és hevesen tiltakozni kezdett. Gondolom mindannyian tapasztaltátok már, hogy egy rángatózó, kapálódzó gyereket felöltöztetni kb. olyan, mintha egy polipra próbálnál egy csini ruhát rábiggyeszteni. Ezért inkább gyorsan előkaptam a szekrényből 3-3 rövidujjú trikót, hosszú ujjú trikót és nadrágot, és megnyitottam a ruhaboltot. Vegyük komolyan az eladó szerepét és akkor biztosan elfeledkezik az előbbi tiltakozásáról a gyermek: Köszönjünk neki, magázzuk, kínáljuk portékánkat! Ha választott, javasoljuk neki, hogy próbálja fel, nehogy túl nagy, vagy kicsi legyen, vezessük a tükörhöz, hogy megnézze magát, jó kereskedőhöz híven dicsérjük, hogy milyen jól áll neki, milyen nagyfiús benne… Végül fizettessük ki vele az árut és köszönjük meg a vásárlást. Lehet, hogy így leírva túl időigényesnek tűnik ahhoz, hogy a reggeli rohanásba bevessük ezt a játékot, de szerintem a rángatózó gyerek öltöztetéséhez is kell legalább ennyi idő, és akkor még a kedvünk is rossz lesz.

  • Szalkai Titi

    2010. április 19. hétfő

    Érdekes ez a hasonlat a kétéves és az ügyfél között, de van benne valami. 🙂

    Ismerni kell a gyereket, meg kell találni a „nyomógombjait”. És persze elmagyarázni neki, hogy mit miért célszerű tenni. Ez még egy akaratos gyereknél is működik szerintem.

    Nálunk, ha a 21 hónapos lányom felkelés után nem hajlandó felöltözni, akkor azt mondom neki, hogy várja a barátnője és megyünk sétálni, és egyből sokkal könnyebben megy a reggeli készülődés. Tehát az egyik nyomógomb a barátnő. Ha pedig nem hajlandó bejönni a sétából, akkor felvetem, hogy ha felmegyünk, nézünk Thomas-t (a kedvenc meséje). Ez is hatni szokott.

    Az egyik ismerősöm a múlt héten megjegyezte, hogy milyen együttműködően (direkt használom ezt a szót az „engedelmes” helyett) hajlandó felvenni a mellényt, a kabátot és a cipőt, ha sétálni megyünk… Hogy egyáltalán nem ordít és nem tiltakozik. Hja, kérem, én csak csini ruhákat adok rá… 🙂 És mindig megcsodálom, hogy milyen csini a ruciban.

    Oltásnál elmagyaráztam neki, hogy ez csak egy szúnyogcsípés lesz, és azért van rá szükség, hogy elkerüljék a betegségek és egészséges legyen. Meg sem kottyant neki a szuri.

    Hajmosásnál egy időben sokat ordított, aztán, amióta az apjával ketten mossuk a haját, és megígértük neki, hogy nagyon óvatosak leszünk, és nem megy a szemébe a víz, jobban bízik bennünk.

    Alvásproblémát is játékosan oldottam meg: régebben délben csakis szopizva volt hajlandó aludni, azóta eljutottunk addig, hogy kiságyban, énekkel, játékkal, talpmasszázzsal…

    A buborékfújás bármikor szívesen látott, figyelemterelő tevékenység nálunk… Ezt az ötletet a zenebölcsiből hoztuk.

    A fürdőruhás hóembertől én is lefáradnék, és azoktól a hasonlóan fárasztó poénoktól is ki szoktam néha akadni, amikkel a párom irányítja a lányunkat… 🙂

  • Lukács Hajnalka

    2010. április 19. hétfő

    Az 1. számú jól bevált stratégia nálunk, ha hatunk a büszkeségére.
    Így sikerült megszabadulni 1,5 éves korában a cumitól -mivel ő már nagyfiú, felajánlottuk a cumit egy picibabának, akinek még szüksége van rá. Rettentő büszke volt magára, hogy ő adta a picinek, utána még néhány napig emlegettük és dícsértük, hogy milyen ügyes. Többé nem kereste.

  • Molnár Adél

    2010. április 19. hétfő

    Kisfiam nagyon nem szerette ha géppel nyírjuk a haját. Valószínűleg fél a gép hangjától. Mivel a hajacska egyre csak nőtt, ki kellett találnunk valamit, hogy megszerettessük vele. Hajvágás előtt a kezébe adtuk a hajnyírót hogy játsszon vele kicsit, ki-be kapcsolgattuk, és egész jól elvolt vele. Majd beletettük egy székbe a fürdőszobában a tükör elé, és végigénekeltük a hajvágást, ő pedig boldogan nézegette magát. Mikor megismerkedett a géppel már nem félt tőle, sikerült meggyőzni hogy nem is olyan vészes dolog a hajvágás, akár játékként is fel lehet fogni.

  • Bagolyné Szücs Andrea

    2010. április 19. hétfő

    Óvónőként dolgozom, és már az egészen kicsiknél is látom, hogy sokkal több önbizalommal kezdenek neki az egyébként nem könnyű tevékenységeknek, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy ez nem is nehéz .Különösen a fiúknál gyakori, hogy nem akarnak festeni, rajzolni, félnek attól, hogy nem sikerül jól majd a „remekmű” Ha megmutatjuk, hogy az ecsetet fogni milyen gyerekjáték, hogy a festék könnyen fog a papírra és hogy ha netán elfolyik a festék az is érdekes, mert ki tudja milyen különleges alakzat lesz belőle, már nem szoronganak tovább. Nincs mitől félni, minden: az öltözködés, a sütés-főzés stb csak játék. Amíg szorong a kicsi az eredmény miatt nagyobb az esélye, hogy elszúrja és az ismétléshez sem lesz kedve. Az igazi cél az, hogy próbálkozzon örömmel.

    A gyerekeknek a legnagyobb jutalom, ha a felnőtt közelében lehet, sétánál foghatja a kezét, mellette ülhet uzsonnánál, dalos játéknál őt választja majd , vagyis a felnőttnek megkülönböztetett figyelme irányul rá . Minden ember vágyik arra, hogy értékesnek tartsák, szeressenek vele lenni, megkülönböztetett figyelmet kapjon attól, aki számára fontos és irányadó személy. A legnagyobb büntetés egy kicsi számára nem az ha sarokba állítják, vagy valamilyen kedvelt tevékenységet megvonnak tőle, hanem az, ha anyuka azt mondja, menj el tőlem, most nem ölelhetsz meg, mert amit csináltál szomorúvá tett.

    Ahhoz, hogy a kicsi elhiggye nekünk, hogy amit meg akarunk vele etetni, el akarunk fogadtatni, valóban a legjobb neki, mindenképpen szükséges, hogy mi felnőttek 100%-osan meg legyünk győződve róla, hogy így van. Ha mi biztosak vagyunk benne, az érveink hatásosak lesznek, mert a meggyőződés átsüt a szavainkon. Az eladással is így van, nekünk tudni kell, hogy amit ajánlunk, a másik számára kincs, azért mert…

    A gyerekek mindent megcsinálnak amit szeretnénk, ha ők is akarják. Azonnal akarják, ha azt érezhetik, ez az ő ötletük. Pl tele a szőnyeg játékokkal, anya szeretné, ha el lenne pakolva. Anya: de régen játszottunk célba gurítóst a kis labdákkal, kár, hogy most nincs hely hozzá, mert tele a szőnyeg.Pedig most kedvem is lenne hozzá meg egy kis időm még a vacsora készítésig. Gyerek:( jutalom, hogy anya szeretne vele komoly kedvelt játékot játszani) ha elpakolunk lesz hely.

  • Szénásiné Tasnádi ANi

    2010. április 19. hétfő

    A nagyobbik lányom még 6 évesen is cumizott, nem lehetett tőle semmilyen trükkel elcsalni. Sőt, még a vacsorai tejbegrízt is csak cumiból volt hajlandó megenni. (Kb. fél centis volt a luk, amin keresztül egyáltalán kijött az a sűrűségű nyami, ami egy 6 éves gyereknek már szükséges.)
    Mit mondjak, kissé frusztráltak voltunk az apjával. 🙂
    Ekkor a körzeti doktornőhöz fordultunk tanácsért, aki azt tanácsolta, mondjuk neki a következőt: egy szegény kisgyerek azért nem tud enni, mert a szülei annyira szegények, hogy még cumit se tudnak neki venni. És ha sürgősen nem visz neki a télapó egyet, akkor éhenhal a kisgyerek. 🙂
    Na, megpróbáltam igen komolyan, tényleg teljes beleéléssel beadni ezt a gyereknek.
    Szerencsére elhitte, és nemcsak a nagy cumiját adta oda, amiből a vacsi-grízt ette addig, hanem a meglévő összes cumiját is. :))

    Nemrég mondtuk el neki a történetet (most töltötte be a 23. évét 🙂 ), – a reakció jópofa volt: „Jaaaaaaajjjj!” És egy nagyot nevetett hozzá. 🙂

  • Hováth Judit

    2010. április 19. hétfő

    Sziasztok!

    Nekem egy eléggé akaratos, de tündéri kicsi kétévesem van.
    Egy időben úgy gondolta, hogy Őt aztán NEM KELL tisztába tenni. Bárhogy is próbálkoztam „anya nem” volt a válasz.
    Van egy csörgös- sipolós kicsi labdánk fogtam és beraktam a pici pólója alá és elkezdtem nyomogatni.”Nézd milyen hangot ad Kata hasa? Sípol? Csörög? Hol a labda?”…
    Amig a lányom elcsodálta a „sipoló hasát” addig én már tisztába is tettem.:-)
    Hát ilyen és ehhez hasonló kompromisszumokkal „működünk” mi.

    További szép napot:
    Judit

  • Kati

    2010. április 19. hétfő

    1. Micike cicás mese. Micike cica valójában Micike, a lányom. Mindig ugyanazzal a fordulattal kezdődik és elmeséljük, mi történt aznap Micikével. Micike néha rosszalkodik az étteremben, de kijavítja, máskor igazi sztár a színpadon, vagy éppen csak egyszerűen ezt meg azt csinálja és kész .. de ezzel a módszerrel azért rá lehet venni dolgokra. Micike ugyanis szép, okos, ügyes, és neki sikerülnek a dolgok. Ha tehát a valódi Micike nem csinálja meg, akkor Micike cicaként nagyobb örömmel áll neki, mert az esti mesében ez tuti dicséretként kerül bele.

    2. Húú ez a gyerek valahol félre lett programozva. Na megkeresem a kapcsolót, ami átjavítja az elromlott programot (összecsikizem) és akkor már biztosan akarni fogsz (tornázni a többiekkel; kimenni bringázni; rendet rakni a szobádban) és amikor már a röhögést alig bírja abbahagyni, akkor szokta mondani, hogy megjavult, megjavult. És kaján vigyorral a fején megcsinálja. Ezt nagyon imádja, néha csak ezért a játékért csinál úgy, mintha valójában nem is akarná azt amit amúgy akar …

    🙂

    Egyébként összességében nem engedetlen a gyerekem, aminek nagyon örülök!

  • Majoros Melinda

    2010. április 19. hétfő

    A kislányom két és fél éves és nálunk nagyon jól működik az, ha elmagyarázom, hogy miért is jó neki az, ha azt teszi, amit kérek. Pl. ha lefekszel aludni napközben, akkor délután sokkal többet tudunk játszani, mert nem lesz fáradt, de ugyan ez érvényes az ételre, italra is. Egy kis ideig gondolkozik rajta és utána már mehet is a dolog 🙂

    Üdv. 🙂
    Melinda

  • Vera

    2010. április 19. hétfő

    Tél van, rohanni kell, sapka- sál kabát, gyorsan-gyorsan, gyerünk!
    A hároméves: „én egyedül öltözök!” Nagyon határozott volt, neki is látott. Én sokszor könnybelábadt szemmel néztem ahogy esetlenül veszi csámpára a cipőjét, fordítva a pólóját, de ez most nem az a helyzet volt.
    „Gyere, vegyük fel a kabátot!” Erre egy nagyon határozott „NEM, egyedül!” volt a válasz. Erre én: „oké, nem adom rád, nem segítek, csak tartom.”
    Így már jó volt, gyerek „egyedül” belebújt, kabát fent, lehetett felkapni és rohanni.

  • HCsilla

    2010. április 19. hétfő

    Igen, és hogy teljes legyen a nevezés:

    Himer Csilla
    himer.csilla@chello.hu

  • HCsilla

    2010. április 19. hétfő

    Jaj, és ami kimaradt: „Nem akarok fürödni!”

    Zuhanykabinunk van, így kifigyeltük, hogy zuhanyzás közben párás lesz. A gyerek meg imád a párás üvegre rajzolni. Minden este mást rajzol, és ha nem akar fürödni, akkor csak megkérdezem: „Ma mit rajzolsz nekem a zuhanyra?” És már mehetünk is… 🙂

  • HCsilla

    2010. április 19. hétfő

    Hű, ezt nem tudom kihagyni! (Ha megnézitek a blogom címét, akkor érteni fogjátok, hogy miért… 🙂 )

    Legkisebb gyerekem, Julcsi, még nincs öt éves, és meglehetősen határozott egyéniség (már az anyaméhben is az volt!), tehát néha nehéz legyűrni. Példák:

    „Nem akarok lefeküdni!” Nem mindig akaródzik akkor elmenni, amikor már tudom, hogy fáradt, tehát ideje, hogy aludjon. Ilyenkor vetem be a cselt, hogy fejből mondok mesét. Akkor már süvít be a szobába, mert tudja, hogy a mese mindig így kezdődik: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány úgy hívták, hogy Julcsi…” Imádja, hogy róla szól, hogy a mesében mindent megtehet, hogy hercegnő lehet, vagy tündér, hogy varázsolni tud, hogy ő a legszebb, a legjobb.

    „Ezt nem akarom megenni!” Kitalálós, szembekötős, barkochba – ahogy Bán Annamari mondaná: élvezetes érzékelés – játékkal megoldható. Vagy becsukja a szemét, vagy bekötöm neki, aztán mindig teszek egy-egy falat kaját a szájába, mindig másból, ő meg megpróbálja kitalálni, mit evett. Ha nagyon makacskodik, akkor persze egyet neki, egyet nekem alapon én is beszállok a játékba, de általában már az „alapszakaszban” győz a kíváncsisága, és végülis csak jól lakik.

    „Ezt nem veszem fel!” Nálunk ez csak addig volt probléma, amíg minden áron én akartam kiválasztani a ruháit. Ma már ott tartunk, hogy önállóan kiválasztja a rucikat, én csak akkor szólok bele, ha esetleg fürdőruhát akar felvenni a mínusz tíz fokban. Ilyenkor meg viccel tüöm el a dolgot, hogy pl. „Képzeld el, ha ilyen hidegben a hóemberre nem kalapot, meg nagy kabátot (imitáló gombsort) adnánk, hanem fürdőruhát!” A lányom meglehetősen vizuális alkat, úgyhogy ilyenkor gurul a nevetéstől, hogy milyen hülyén néz ki egy ilyen hóember. Aztán az oviban meg persze lerajzolja a fürdőruhás hóembert, az óvónéni meg teljesen lefárad… 🙂

    „De én most a tesóval akarok játszani!” (Természetesen olyankor, amikor az igencsak kamasz nagytesóknak tanulni kéne, vagy éppen vendégeik vannak.) Ilyenkor a következőkkel lehet elcsábítani:
    1. Gyere megyünk kirándulni a kishegyre/a patakhoz kavicsot dobálni! (a Mátra alján, rögtön a hegyek alatt lakom egy kis faluban.)
    2. Gyere, segíts nekem vacsorát/sütit csinálni! (Nagyon szeret velem főzni, mert az olyan nagylányos.)
    3. Gyere, kimegyünk a kertbe fára mászni! (Slágerjáték No.1)
    4. Gyere, kimegyünk, megszámoljuk a pocsolyákat! (Slágerjáték No.2)
    5. Gyere, rajzolunk a járdára, sőt ugróiskolázhatunk is! (Slágerjáték No.3)
    Ebből mindig elő lehet halászni egy olyat, ami érdekli.

    Üdv:

    🙂 Csilla 🙂

  • Bernadett

    2010. április 19. hétfő

    Nálunk az evés mostanában úgy zajlik, hogy gyermekem 10-15 perc múlva már nagyon nyughatatlan az etetőszékben, holott az ételt még nem ette meg.. Ekkor előkerül titkos ,,fegyverünk,, a csörgő vekker! 🙂 Beállítjuk csörgőre az órát, s gyermekem azzal szórakozik (elterelődik a figyelme), hogy ki-be kapcsolgatja rajta a csörgést.

    Kedvenc étel nálunk a Kinder tejszelet. Gondolhatjátok, hogy ha ennek a nevét megemlítem, gyermekem egyből segít a pakolásban, rendrakásban, takarításban..stb.

    Orvos. Gyermekem kapott ajándékba egy orvosi táskát, ugyanis egyáltalán nem kedvelte a doktornénit.. Most már nem ódzkodik, ha említésre kerül a ,,doktornéni,,
    Hogy miért? Otthon eljátszunk minden olyan tevékenységet, amit a doktornéni is csinál a rendelőben: meghallgatja a mellkast, a hátat, megnézni a torkot, megméri a lázat..stb.

  • Urbánné Zsuzsi

    2010. április 19. hétfő

    Mindenkinek a tudom ajálani Benyamin Spock könyvét ami a másálapotról a gyereknevelésig, miden benne van. Én csak hejeseltem a megállapításokat és tanácsokat. Mindig a valós dolgokra készítettem fel a fiaimat és a jutalmakat mindig érzelmi alapokra helyeztem. Amit igértem azt meg is tartottam, de ha ez nem sikerült akkor az ő észjárásával megmagyaráztam miért történt másképpen.

  • Urbánné Zsuzsi

    2010. április 19. hétfő

    Kötelező oltásra kellett vinnem a fiaimat.:-amikor a doktornéni inekciót akar adni, hogy ne legyél beteg, akkor a következők lesznek. Hallani fogod, hogy sok kis gyerek sír. Ugye ? Tudod ez azért van, mert megijednek a tűtől és amit beadnak az csípi. Ezért sok gyerek nem szeret orvoshoz se menni. A doktor néni annak örül ha mosolygos gyereket lát.Én azt akarom, hogy szeresd a doktornénit és jó barátok legyetek. Elmondtam mekkora lessz a tű,eljátszottuk, hogy mennyi ideig fog tartani,mit fogsz érezni és amikor ennek vége utána ugy fogsz kijönni mint egy hős. A többi gyerek azt fogja nézni, hogy te miért nem sírsz ? Igy túl jutunk 1-2 perc alatt, és mutattam,míg megiszom ezt a pohár vizet, vagy belecsípek a karodba nem jó érzés de, ez sip-sup vége, csak ennyi ideig fog tartani.Csípd vissza anyunka gyorsan. Igen egy kicsit kellemetlen. Nézheted a tűt is ha akarod, de anyu ottlessz veled és gondolj arra sip-sup vége. Rendben ? Anyú apu és mindenki örülni fog, hogy te milyen okos és bátor fiú vagy. Megfogod látni ez igy lessz. Anyú és apu is igy tett amikor oltásra kellett menni és mindenki büszke volot ránk. Az a fontos, hogy gyorsan eljöjjünk onnét, doktornéni is örülni fog, hogy okos, bátor fiu vagy. Utána sietunk haza játszani. Amikor beadták az inekciót a doktornő megdicsérte és azt is mondta, hogy te vagy az első aki nem sírt és nagyon örül, hogy ilyen okos, bátor fiú vagy! Büszke léptekkel jött ki amiért megdicsérték. Sosem volt gondom velük, mert első pillanattol jó kontaktust és felkészítést végeztem a gyerekekkel, hogy az elkerülhetetlen orvosi ellátás gördülékenyen és gyorsan haladjon.

  • Thurzó Katalin

    2010. április 19. hétfő

    Tipikus jelenség a kicsiknél, hogy esténként nem akkor akarnak fürdeni menni, mikor mi kérjük. (aztán pedig nem akarnak kiszállni a kádból)
    Kitaláltam, hogy esténként van egy titkos verseny, amin minden gyerek részt vesz: „Ki fürdik meg előbb” címszóval. Attól kezdve hangos sportközvetítést tartottam fürdés közben, ki hol tart éppen, ki vezet, és ki kit előz meg a képzeletbeli versenyen. Működött.

    Másik, nagyon aranyos történet unokaöcsémmel.
    Két éves volt, amikor már kettőig tudott számolni és mindenből kettőt kért. Testvéremnél volt egy darab csoki, mire ő követelni kezdte:
    „Tettőt, tettőt”. Erre anyukája kettétörte a csokoládét. Tökéletesen megfelelt így is, megkapta amit akart: a kettő csokoládét. 🙂

  • VeressD

    2010. április 19. hétfő

    Az én 2 éves lányomat a hajmosás fontosságáról nagyon nehéz meggyőzni. Ha csak meghallja, hogy megint hajat kell mosni, akkor keserves sírásban tör ki. De ha azt kérdezem tőle, hogy „Ma a virágos vagy a kiskacsás samponnal mossuk meg a hajadat?”, akkor mire eldönti a kérdést már túl is vagyunk a nehezén.

  • T. K. Marcsi

    2010. április 19. hétfő

    Sajnos óvódás lányom nem szeretett különösebben zöldséget enni, így az egészségesebb étrend érdekében a szüleim által korábban rám alkalmazott trükköt vetettem be. Sokat fütyörésztem elötte, és „elárultam” a titkot, hogy a sok nyers répától tudok ilyen jól fütyülni. Azóta ö is rágcsálja arépát nyersen, söt uzsonnára is kell vinnünk belöle az oviba. Ráadásul tényleg egyre jobban fütyül… 🙂

  • Tóthné B. Krisztina

    2010. április 19. hétfő

    Nálam sajnos elég sokszor „nyer” a kétéves.
    De azért akad olyan is, amikor csellel én győzök.
    Eleinte nem akart sálat felvenni a fiúcska, ekkor varrtam neki egy olyat, amin kisautó van. Azóta csak a kisautós sál kell, és buzgón emlegette a télen indulás előtt: ” Sapka, sál”.

    Üzleti nyelvre lefordítva, tegyünk az átlagos termékünkre valami olyan pluszt szolgáltatást, amitől az rögtön kelleni fog a vevőnek.

  • esztyx

    2010. április 19. hétfő

    Sikerült Meggyőznöm

    Egy gyerek esetében nagyon nagy szükség van a humorra-mesére. Ahogy azt Ági is írta, más aspektusból, egy izgalmasabb megvilágításból kell néznünk a dolgokra. Ez sokszor nem könnyű, amikor pl.

    1. a gyerek esőcseppeket kezd nézni a tócsában a zuhogó esőben:
    nézdd milyen aranyos hangyák mennek ott, gyere segítsünk az egyiket elszállítani egy sarokkal odébb, nehogy beszoruljon egy cseppbe.

    2. nem akarok oviba menni( amikor nagyon nem, toporzékolós, szívszaggatós nem megyek)
    na, ne, ezt nem is hiszem el, pedig képzeld el az Ida néni épp tegnap hívott, hogy ő még ilyen aranyos gyerekkel nem találkozott, s pont mára tartogat neked egy meglepetést-oh, milyen kár, akkor lehet, hogy másnak kell odaadnia…pedig nagyon érdekes valami. Így már könyebb volt menni. Ekkor a bónajándéktartalékaimból elővettem valami bizgentyűt, s amig öltözött Ida néninek átadtam, hogy adja neki.

    3. Nem hajlandó inni. Semmit. Kiszárad. Kórház. Infúzió.
    jajjj, még így pár év távlatából is rossz visszaemlékezni, amikor az istennek nem akart semmit inni. Ekkor kitaláltam, hogy VarázsItatót veszek, amit elneveztem varázsitatónak, amiből a gyógyító gumimaci ital kerül belé, csillógós, villogós volt, s motiváltabb lett az ivásban, de csak egy napig tartott a csoda, még három itatómba került, amiket azóta is nagy szeretettel használunk.

    4. Nem adom oda – Avagy a dac.
    Nagyon sokszor találkoztam a homokozóban, s otthon is, a gyerekek közötti, mindig a másé kell című fejezettel. S nem mondom, hogy 3évesen vége. Igyekszem úgy kicselezni a kislányomat, hogy valami olyan tulajdonságot mutatok neki amit eddig nem ismert, vagy valami vicceset csinálni. Homokozós dömper-gyűjtöttünk bele ágakat, kavicsokat, így már a miénk izgalmasabb volt, lapát – a miénkkel olyat csináltam, aminek nem lehetett ellenállni – lapát mikrofon, amiben épp őt szólították, stb. Ha pedig minden kötél szakadt, hát képzeletbeli nagyítóval megvizsgáltuk a másikét

    5. s természetesen a MESE
    Nálunk a legjobban bevált módszer a mese alkalmazása út közben, s hiszti közben is, amiket össze lehet kötni, fel lehet hozni. Ő az én hősnőm, aki kiszabadul a boltból, s ellen tud állni annak a csábító rózsaszín babának, mert vááár minket a boltban a sok zsömle, amiből ötöt össze kell gyűjtenünk, különben jön az az óriás, akiről oviba menet meséltem neki, aki elhagyta a cipőjét-a villamos megállóban hagyott cipőről kezdett mesénk egyik oviba menet.:)

    Ilyen és ehhez hasonló technikákat alkalmazok.
    Remélem a tanfolyamot pedig én nyerem
    Győri Eszter
    rothmann@freemail.hu

  • Breznyik Judit

    2010. április 19. hétfő

    a sapkát márpedig fel kell venni, mert hideg van odakint! de máris sokkal érdekesebb, ha azt ‘játszuk’ a gyerekkel, hogy vajon melyikünk vicces sapkáját fogják ma többen megnézni a villamoson? -az a néniii is megnéééztee! -igen kisfiam, akkor az állás 4:1 neked! :))))

  • Kontár

    2010. április 19. hétfő

    Nekem kishugom van, de 1-2 trükkre már én is rájöttem:D

    A dinnye, vagy bármi porciózható kaja sokkal érdekesebb, ha fogpiszkálóval, vagy a strandos mini műanyag színes villával eheti a gyerek:D

    Az innivaló is sokkal finomabb,ha tekergős szívószálból issza:D
    A tálalás a lényeg.Ha pincérnek álcázod magad tálaláskor,egybő lekötöd a figyelmét;)

  • Tegnap volt a nagy meccsünk a 3,5 éves lányunkkal… 🙂
    Megkértük, hogy hagyjon minket dolgozni az előttünk lévő két hónapban, cserébe elmegyünk a Vidámparkba, az Állatkertbe, és nyaralni is olyan helyre, ahol sok csúszda van.
    Másik alternatíva a „két hónap a nagymamánál”-csomag volt, akiről annyit kell tudni, hogy igen nagy a szigor nála.
    Az első verzió nyert. 🙂

Comment navigation