Tornádó rombolt le egy amerikai kisvárost – Igaz történet az újrakezdésről





2007-ben a kansasi Greensburg városát egy tornádó 95%-ban romba döntötte. A tornádó kiterjedése pont olyan széles volt, mint a város és teljes széltében végigsöpört rajta. A tornádó után a lakosság elmenekült a területről, az üzletek romba dőltek, olybá tűnt, a tornádóval együtt a város maga is megszűnt létezni.

Néhány boltos szerencsésnek mondhatta magát, mert megmaradt az üzlete – ám vásárlók nem voltak, akik vásárolhattak volna. Másoknak romba dőlt az üzlete és nem volt pénze az újrakezdésre. A helyzet reménytelennek tűnt.

Így nézett ki a város a tornádó után:

Te mit tennél?

Mit tennél, ha holnap a vállalkozásodat elvinné a tornádó? Vagy ha megszűnne az internet és a honlapod nem hozná tovább a vevőket? Mit teszel, ha látszólag nincs kiút egy helyzetből?

A legtöbben feladják. Múlt héten olvastam a világ egyik legjobb metalbandájának a System of a Down-nak a történetét, akiket minden egyes olyan helyről elzavartak, ahol egy zenekar egyáltalán megkezdheti a pályafutását. Mégsem ment vissza egyikük sem banktisztviselőnek és nem kezdtek emiatt másként játszani, ragaszkodtak hozzá, hogy a zenéjüket szeretnék sok emberhez eljuttatni – és a türelmük idővel beérett. De hány zenekar van, akik az első kudarc után feladják?

Sok embert ismerek, aki kihullott a Színművészeti Főiskolán az első vagy a második felvételi rostán és soha nem lett színész. De olyan barátom is van, aki középiskolás korában minden egyes nap 4 órát gyakorolt a zongorán és soha nem sikerült bekerülnie a Zeneakadémiára, végül bölcsész lett és ma már nem is zenél. És ezek a szűrők inkább csak lelkileg vágják oda az embert, a tornádó viszont fizikai valóságában csapott le.

Mi történt a tornádó után?

Az első ijedtség után a lakosok egy része visszatért a városba, azonban az 500 lakos még így is meglehetősen kis vásárlóerőt jelentett, áttörésre volt szükség. Annak ellenére, hogy ebben a helyzetben reménytelennek tűnt újra vállalkozást indítani, az egyik korábbi boltos a romok tetején ülve meglátta a napot: “Valójában nem szerettem méterárut árulni, mindig is azt terveztem, hogy valami kreatív tevékenységbe fogok.”

És így is tett. A városka boltosai, vállalkozói és vezetői közösen megálmodták a város jövőjét és kitalálták, mivel lehetne lakosokat, vállalkozókat és turistákat hozni a rombadöntött városba. Mivel a tornádók egyik oka a klímaváltozás, zöld várost alakítottak ki szélturbinákkal, napelemekkel és -ami a legfontosabb- megépítettek egy vállalkozói inkubátorházat, ahol a vidék induló vagy újrakezdő vállalkozásai a kritikus első 5 évben irodákat, üzlethelyiségeket bérelhetnek és üzletvezetési ismereteket, tanácsadást kapnak minimális összegért. Ezzel új lakosokat és vállalkozókat sikerült a városba hozni, valamint sokan ökoturista is érkezik, mert a városban számos környezetbarát megoldással oldották meg az áramellátást, a kisebb energiafogyasztást (például a déli irányba eső ablakok minden házon nagyobbak, így nem kell lámpát kapcsolni), a klimatizálást (gépek helyett nagy fákat és növényeket telepítettek a házak megfelelő oldalához és a falak vastagságára is odafigyeltek).

Halott városból Greensburg 3 év alatt zöld város lett nyüzsgő élettel – ezt pedig a maroknyi ottmaradt vállalkozó hitének köszönheti:

Inkább a járt utat választod?

Vajon minek köszönhető, hogy néhányan felállnak a kudarcok után, még akkor is, ha egy tornádó söpört végig az életükön? És miért lehet az, hogy mások egy sikertelen versenyen vagy egy rosszul sikerült értékesítési próbálkozáson is képesek évekig rágódni? Vajon miért van az, hogy sokan képesek órákig sorolni a kifogásokat miért nem érték el az álmaikat, mások pedig kitartóan munkálkodnak rajtuk akkor is, amikor mások már feladnák?

Feladni sokkal egyszerűbb, mint megrázni magad egy kudarc után és folytatni. Őszintén: miért adnád fel egy kis kritika miatt az álmaidat, amikor mások még egy tornádó után sem adják fel és választanak egy egyszerűbb utat. Az egyszerűbb utak azok, amik lelkiismeretfurdalást okoznak, amik állandó elégedetlenséget keltenek benned, “ezt sem csináltam meg”, “erre sem vagyok képes”, “pedig meg tudtam volna csinálni”.

Az emberek többsége mégis inkább a megalkuvást választja, a lemondást az álmairól, a céljairól. Ugye te nem tartozol közéjük?

És, hogy miért írok minderről: az egyik helyi boltos internetes vállalkozást indított és a kötött sapkáit, takaróit a világ minden tájáról rendelik – így az ő “boltját” már nem tudja lerombolni a tornádó.





17 Comments

  • Vida Agi

    Reply Reply 2010. július 06. kedd

    Zsolti, a helyzetet megértem. Ilyen helyzetben szisztematikus tervezéssel lehet az új dolgokat bepasszírozni a régiek közé (időben) Így kisebb lépésekkel haladsz és az elején csak 1/10 embert tudsz beleadni, aztán egyre többet.

  • Zsolti

    Reply Reply 2010. július 05. hétfő

    Ági, köszi hogy vagy, már mondhatni évek óta (legalábbis nekem). Én is sajnos újrakezdésre kényszerültem, és nem elsősorban anyagilag.
    Mi van akkor, ha csak olyan ötletem van, ami teljes embert kíván?
    a System tagjai se lettek volna kitartóak, ha nem lett volna felhalmozott tőkéjük, gondolom. lelkesen csinálnék én is sokmindent, de valamiből meg is kell élni. remélem, érthető 🙂

    • Perjesi Attila

      Reply Reply 2011. június 27. hétfő

      Szia Zsolti !

      A hozzászólásod csaknem 1 éves,de én csak most találtam rá.

      Kíváncsi vagyok, milyen eredményt értél el azóta, ha nem titok, írd

      meg pár sorban.Van-e valamilyen jó ötleted,vagy programod,esetleg

      cserélhetnénk.

      Én is évek óta foglalkozom internetes pénzkereséssel.

      Üdvözlettel : Attila

  • Cuffi

    Reply Reply 2010. június 25. péntek

    Kedves Ági!

    Már régebb óta olvasom az ötleteidet, követem végig a leveleid tartalmát, tanulok – nagyon megerősített abban a célomban, hogy jó irányba haladok, amikor az internetes vállalkozás felé nyitottam.
    A tornádó témájához azt éreztem, muszáj hozzászólnom: szerintem a legtöbb ember egyszerűen nem hiszi el magáról, hogy nincsenek határok, korlátlan lehetőségekkel rendelkezik, és az mind benne van. Emellett akkor működünk teljes kapacitáson a lehető legkoncentráltabb erőkkel, amikor igazi tétje van a dolgoknak.
    Az ilyen nagy csapásokat sokszor akkor kapjuk, amikor a kisebbekből élhetőbb következményekkel sokadszorra sem vagyunk hajlandóak tanulni.
    Kern Ági írta fentebb, hogy a kisebb problémákkal általában mennyivel nehezebben küzdünk meg, mint a nagyokkal. Akkor van időnk beleragadni a kicsi pocsolyákba, morgolódunk, hogy saras lett a cipőnk, beázott a talpa – az okozott veszteség belefér még az életünkbe, nincs közvetlen élet-halál veszély. Amikor igazi, komoly gondok érnek, akkor beindul a túlélési ösztön, nem gondolkodunk, nincs mód a bolhából elefántot gyártani, kifogásokat keresni, azonnal cselekedni kell, mert tényleg az életünk múlik rajta. Ha a tornádót látjuk, és nem bújunk be a föld alatti fedezékbe, elég rizikós túlélni, s perceken múlik minden.
    Nekem is ilyen tornádó söpört végi az életem három alapterületén, amire eddig sosem volt még példa. Mégis ebből álltam fel a legstabilabb alapokra helyezkedve, és ez a megrendülés segített mélyen belátni olyan dolgokat, ami addig csak az elmémig jutott el és leginkább visszahúzó erőt képviselt az álmaim megvalósítása terén.

  • Kriszta

    Reply Reply 2010. június 21. hétfő

    Ági, Emma!
    Egyetértek, aki nem tud felállni, nem szedi össze minden erejét, az elveszik! Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk, hová akarunk eljutni, és találjuk meg hozzá az utat és a társakat!
    Itt jó helyen, jó úton és jó Társak között vagyunk!

  • Szányelné Makai Emma

    Reply Reply 2010. június 21. hétfő

    Ági!
    Minden szavaddal egyetértek:)
    Én sem vagyok még a “csúcson”, de sok munka áll mögöttem, és mégtöbb előttem…amikor az egyik projektemen kezdtem dolgozni, a szüleim azt kérdezték:” és kislányom, hoz ez már havonta legalább 50ezer forintot?” mire én mondtam, hogy nem, de ha el sem kezdem, soha nem is fog…mára eljutottam oda, hogy annyi munkám van, hogy nem kell visszamennem gyed után “rendes” állásba dolgozni, és mindegyik munkám egy szerelem, nem muszájból végzett tevékenység.
    Mindez úgy kezdődött, hogy 2 hónapot dolgoztam az első babahordozóm tervezésén, és sokszor voltam mélyponton….de sikerült, mert nem adtam fel.
    Sportedző úgy lettem, hogy volt 15kiló felesleg rajtam szülés után,már úgy tűnt sosem adom le, de elkezdtem tornázni, és beleszerettem…mára saját csoportjaim vannak, és egy új szakmám.

    Szóval sokszor feladhatnánk…

  • Zoli

    Reply Reply 2010. június 17. csütörtök

    Köszönöm a segítséget!

    Keresgéltem az interneten és találtam szerintem néhány ingyenes képtárat( bár nem vagyok biztos benne, hogy tényleg azok, valaki megnézhetné őket, hogy valóban ingyenesek-e) ha azok akkor itt van nektek is:
    http://www.freefoto.com/
    http://www.freedigitalphotos.net/

  • Klári

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Bocsánat, nem fogalmaztam elég világosan az előző hozzászólásomban. A természeti katasztrófánál Magyarországgal kapcsolatban az árvízekre gondoltam. Ezek kapcsán kezdtem tapasztalni, hogy az emberekben nőtt az összefogásra való fogékonyság, egy emberként küzdött mindenki a köz érdekében. Sok mindenre megtanít minket is egy ilyen történés. Eddig csak beszéltem, de most megyek és feladok egy csekket a károsultak javára 🙂

  • Klári

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Csatlakozom Dr. Kovácsné Erika előttem szólóhoz. A természeti katasztófák igenis értünk vannak, nem pedig ellenünk!Akármilyen furcsán hangzik egyeseknek, de ez így van, akár elhisszük, akár nem.Zoli hozzászólásában az nem tetszett, hogy a magyar parasztkultúrát szólja le. Pedig aki a saját gyökereit nem tiszteli az nem élhet teljes életet. Az a baj, hogy nincs összefogás az emberek között. Mindenhol rivalizálás és áskálódás folyik mikro és makro szinten egyaránt. Egy természeti katasztrófa kell ahhoz itt Magyarországon is, hogy teljes legyen az összefogás az emberek között. Persze van abban azért valami, hogy a magyar mentalitás depresszív tud lenni sok esetben, ezt nem tagadom. De azért abba a hibába se essünk bele, hogy felvesszük a rózsaszín szemüveget, azon keresztül vizsgálunk mindent, ami csak nekünk fontos és közben romokban hever a saját magánéletünk. A lelki egyensúly megtalálása után bármiben sikeresek lehetünk, amiben szeretnénk. A siker fogalma is egyébként relatív.

  • Kriszta

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Amikor az én házamat érte ilyen szélvihar, akkor kellett volna fogni a hátizsákomat és az útlevelemet és vissza sem nézni, hanem egy normális országban kezdeni újra. Kár volt rendbe tennem,inkább földig kellett volna rombolni, mielőtt a biztosító emberei kiérkeztek volna hozzám.

  • Dr. Kovácsné Erika

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Azt is megtanultam, hogy az eddig átélt tornádók és a hurrikánok is értem (voltak) vannak, lesznek, és nem pedig ellenem!

  • Szalkai Titi

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Hogy egyesek miért rágódnak évekig a veszett fejsze nyelén?
    A jelenség neve pszichológiai reverzió, legalábbis az ÉFT-ben így nevezzük. Energetikailag nézve, az ilyen embereknek a testükben a meridiánjaikon áramló energiájuk nem a normál irányba folyik, hanem fordítva. Ez olyan, mintha a véráram is megfordulna az erekben. És ugye ha a véráram megfordul, akkor nemigazán életképes valaki.

    A pszichológiai reverzió minden embernél csak bizonyos témákra (lehet hogy épp a vállalkozásra) vonatkozik és egyfajta tartós szomorúság. Ez a gyökere a magyar panaszkultúrának is, ugye ami az amerikaiaknak nincs. Blokkolja az alkotókedvet, az életenergiát, és így nem is akarnak semmit csinálni, nem a jövő fele néznek, hanem elnyomják saját magukat.

  • Vida Agi

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Ingyenes képtárak: http://www.pixmac.com, http://www.sxc.hu

    A VIP Klubbal kapcsolatban küldünk e-mailt.

  • Zoli

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Köszönöm gyors válaszod! És ez a gazdagmami VIP klub hol érhető el? Valamint abban tudnál segíteni, hogy hol voltak azok a képek amelyekről a tanfolyam során volt szó, hogy jogdíj nélkül felhasználhatóak? Előre is köszönöm!

  • Vida Agi

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Zoli, a régi tanfolyam oldalak a tanfolyam után még fél évig elérhetőek, most viszont már az új tanfolyam zajlik újabb frissített anyagokkal, ezen a régi hallgatók már nem vesznek részt automatikusan. Nekik ismétlő csomagot lehetett igényelni a zárt oldalra 5000 Forintért. Régebbi résztvevők számára a Gazdagmami VIP klub érhető el folyamatosan ingyen.

  • Zoli

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Sziasztok!

    Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy a gazdagmami 1. résztvevője voltam, de nem tudok már belépni! Mit tegyek, hogy beléphessek?
    Üdvözlettel
    Zoli

  • Kern Ági

    Reply Reply 2010. június 16. szerda

    Néha az az érzésem, hogy az ilyen nagy csapások után könnyebb felállni és teljesen tiszta lappal újrakezdeni, mint a mindennapi apró csalódások után minden reggel újra elindulni és küzdeni. Persze mindenkinek az a legnehezebb, amiben éppen benne van… Másrészt minden egyes leküzdött akadály után erősebb és okosabb lesz az ember.

Leave A Response

* Denotes Required Field