424608_roulette_de_casino

Kifogások hete: Csak a szerencséseknek sikerülhet





Többen feltették már nekem a kérdést, vajon nem lehet-e, hogy jókor voltam jó helyen és ezért lett ilyen sikeres a vállalkozásom. Nos igen ez igaz: jókor voltam jó helyen, mert éppen tanulni akartam és éppen akkor indult egy tanfolyam, de ezzel a szerencsék sora véget is ért.

Nem gondolhatod komolyan, hogy a Sorsod kizárólag a szerencsén múlik… A vállalkozásod, a megélhetésed sorsa pedig biztosan nem múlhat a szerencsén. A marketing mérhető tudomány, ezért pontosan lehet tudni, milyen életkilátásai lehetnek az új vállalkozásodnak, a termékednek, milyen mértékű eladásaid lehetnek, mekkora a piac stb. Ezeket mind képes vagy magad előre “megjósolni” és lenyomozni – erre való a piackutatás.

Vannak olyan helyzetek az életben, amikor kedvezőbbek lehetnek egy cég életkilátásai, vagy amikor jelentős mértékben átrendeződik vagy bővül a piac (mint pl. a rendszerváltás idején), de ez nem azt jelenti, hogy a más időszakokban indított vállalkozások életképtelenek lennének. A Kulcs, a Titok csupán annyi, hogy alapos piackutatást kell végezned és meg kell találnod az a piacot, ahol dolgozni szeretnél és azt a célcsoportot, akinek kommunikálni szeretnél. Van olyan elmélet is, ami szerint elég csak egy célcsoportot keresned, aztán nekik már sokféle terméket eladhatsz, ami őket célozza (pl. ha azokat éred el, akiket érdekel a lakberendezés, nekik eladhatsz festékeket, textileket és lakberendezésről szóló könyveket is).

Valójában te vagy a saját szerencséd kovácsa, ezért érdemes egy alapos felkészülési időszakot hagyni magadnak a piackutatásra, a tervezésre.

A következő fontos “szerencsefaktor” az üzleti modelled. A legtöbb vállalkozás úgy indul, hogy “megveszem/előállítom az X terméket Y Forintért és eladom Y+20% áron, ebből lesz a nyereségem”. Ez a modell egy darabig talán működik is, az idő próbáját azonban nem állja ki, mert a piac változik, az igények változnak, a cég fejlődik-növekszik és egyre komplexebb és átgondoltabb üzleti modellre van szükség. Nálunk is bekövetkezett az az időszak, amikor már több termék volt, több alvállalkozó és sokrétű tevékenység, és bizony alaposan át kellett gondolni, hogyan fogunk tovább működni a jövőben, ám mindez tanulható.

Michael E. Gerber írja az egyik könyvében, hogy egy átlagembernek naponta 4 olyan üzleti ötlete van, amiből sikeres vállalkozást építhetne, ám meggyőzi magát, hogy ezek nem is olyan jók, nem tudná őket megcsinálni, sok pénzre és időre lenne szükség hozzá. Apropó idő: ahhoz, hogy sikereket érjél el, keményen meg kell dolgozni. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy “eltölti valamivel az idejét” és nem a fontos dolgokkal foglalkozik. Bemegy a munkahelyére és úgy tesz, mint aki dolgozik, nem azokat a dolgokat teszi, ami előrébb vinné az életét, hanem látványosan elfoglalja magát mindenféle tevékenységekkel. Attól, hogy valaki elfoglaltnak tűnik még nem biztos, hogy fontos ember 🙂

Szerencsére mindez megtanulható 🙂





30 Comments

  • Szalkai Titi

    Reply Reply 2012. március 11. vasárnap

    Sziasztok!

    Amióta először hozzászóltam ehhez a bejegyzéshez, látom, nagy élet volt a blogon. 🙂

    Úgy érzékelem a hozzászólásokból, hogy az egyetemi diploma itt sokaknak az álmai netovábbja, és ha nem sikerül bejutni, akkor összedől a világ, és utána egész életükben szenvedésre kárhoztatják magukat.

    Gyerekek! Engem sem vettek fel a közgáz egyetemre! Hiába jártam az ország 15. legjobb középiskolájába, elszúrtam a felvételimet. Igen, én is el voltam keseredve, és többször nem is próbálkoztam bejutni, de a pontszámom bőven elég volt egy kis vidéki főiskolára, amit végül elvégeztem. És bár amikor odakerültem, nagyon nem volt jó híre az intézménynek, (lehetett olyan álláshirdetéseket olvasni az újságokban, hogy informatikust keresnek, kivéve onnan, ahova én jártam…), lehet, hogy mégiscsak sokkal jobban jártam ezzel a főiskolával, mint az egyetemmel. Mert másodikos koromban az intézmény a hallgatókat is bevonva eszeveszett fejlesztésekbe kezdett, és a végére elkezdett nagyon kikupálódni. Így harmadiktól olyan gyakorlati dolgokat tanulhattam ott (SAP, alap tőzsdei ismeretek, stb.), amiket sehol máshol az országban!
    Szerencsém volt? Lehet. De azt tudom, hogy törekedtem arra, hogy úgymond a tűz közelében legyek, mindenben részt vegyek, amiben csak lehet, minél több tapasztalatot és kapcsolatot gyűjtsek, amiket jól tudok a való életben kamatoztatni. Enélkül nem lett volna szerencsém, az tuti.

    Na erre varrjatok gombot!

    Mellesleg, aki nagyon szerencsétlennek érzi magát, és akinek semmi sem sikerül, annak valószínűleg nagyon rendellenesen működnek az agysejtjei, kezelhetetlenül sok félelme és önkorlátozó hiedelme van. Lehet, hogy tanulási nehézségekkel is küzd (diszlexiás), vagy nagyon fél az emberektől (fóbiája van), amiket nem ismer fel saját magán. Ezekkel pedig hiába próbál jó dolgokat vonzani az életébe (mert a szerencse = a vonzás törvénye!!!), hiába koncentrál a lehetőségekre, lehet hogy sokkal nehezebb lesz neki előre jutni. Először ezeket kell rendbe tenni! De aki szeretne kimászni, a “rossz” karmából, akkor szeretettel várom ÉFT-s rendbetételre. Mert ez lehetséges!

    Szerencsét és jó vonzásokat kívánok. 🙂
    T

  • Ordódi Erzsi

    Reply Reply 2011. december 30. péntek

    Szervusztok fiatalok! Nemrég olvasom Ági hírleveleit, és a hozzászólásokat.
    Ha tudnék írni, könyvet írhatnék, hogyan indultam el szó szerint 1 lukas lapáttal, hogyan teremtettem meg a normálisnak mondható egzisztenciánkat, miközben elváltan felneveltem 2 diplomás, angolul beszélő szuper fiamat.Mindezt az idők során 1 testnevelő tanári diploma, 2 edzői, egy gyerekruhakészítő-kisiparosi, és még vagy 6 szakma gyakorlatával.Mégis, most 64 évesen, előző gyakorlataimmal “kivívott” 40300.-Ft-os nyugdíjam mellett azon gondolkozom: mi leszek, ha “nagy” leszek? Mert a tartalékok/megtakarítások előbb-utóbb elinflálódnak!
    A rendszerváltásig minden sikerült, mindenben elértem az ott elérhetőt, de a kényszer nagy úr, és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy tanárként semmire nem jutok, mellette sok mindent csináltam, de végül egy új szakma, és a kisipar hozta meg rettenetesen sok éjszakai munkával/a gyerekek mellett ez volt realizálható/ az anyagi előrejutást(lakás, taníttatás stb.).
    Az érdekesség: abban az időben nem volt szükség marketingre, mivel az egyedi, szép, és megfizethető gyerekruha/farmer hiánycikknek minősült, miközben igény is volt rá!Egy hirdetés, és az első kereskedő továbbadta a hírt, és jöttek, sorba álltak, hétről hétre, végül már áruházi kis szériás megrendeléseim is voltak.A fejlesztés rutinja pedig a következő volt(az első, általam megvarrt 2 ruhácskát követően): minden bevétel felét félretettem, negyedéből éltünk, a másik negyedéből pedig fejlesztés(géppark, anyag, varrónők, tanulás stb.)
    A rendszerváltás megváltoztatta az igényeket, a kínai, kilós és egyéb “minőségek” váltak népszerűvé, hiszen az akkori középréteg is szinte eltűnt az igényével együtt.
    Mindenképpen az interneten fogom megtalálni a “jövőmet” munka-szinten, azonban már elég régen tib-lábolok, talán az akkori erős kényszerítő erő hiányzik(amíg a tartalékok tartanak, meg amíg a biztos de kis pénz a takarításokban van), hogy nem találom a megfelelő témámat.És a kifogásom, ami a téma megtalálása után következne: az interneten valahogy nem sikerül az e-kereskedelem technikai részét elsajátítani, mint-ahogy a számítógép-felhasználást sem az informatikus fiamtól tudtam megtanulni(ideje híján), hanem elvégeztem egy OKJ-tanfolyamot(nem interneten).
    Létezik a mai világban olyan munkalehetőség, ahol szintén “1 gombostűvel” elindulva ki lehet építeni egy jövedelmező vállalkozást? (18 éve nem találom)
    Vajon, ha elkezdenék blogokat írni, pl: arról, hogyan tettem le a cigarettát 38 év után 3,5 éve, hogyan híztam 15 kg-ot, és utána hogyan adtam le 19-et, az érdekelne valakit? És ha igen, hogyan lesz abból később némi bevétel(pénzért vehető szerek és tabletták kizárva)? Persze anélkül is megosztanám, ha érdekelne valakit, de itt is a technika az akadály(pl: hozzászólások,olvasottság…)
    Figyelmeteket köszönöm
    Erzsi

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. december 31. szombat

      Az interneten elindulhatsz “egy gombostűvel”. Amit ki kell találnod, mi az a célcsoport, kik azok, akikhez szívesen írnál és hogy miről írnál nekik. Például a dohányzásról való leszokás, a fogyókúra egyaránt jó téma, és írhatnál minderről a saját korosztályodnak, hiszen nekik mindkettő aktuális. Hogy a terméked mi legyen? Bármi, amire az olvasóidnak szüksége van, lehet, árulhatsz nekik szóló könyveket, szervezhetsz nekik zárt internetes klubot és magazin, szervezhetsz rendezvényeket, ahova hívsz szakértőket (pl. a leszokás kapcsán) és még rengeteg minden más lehetséges, ez az ő igényeiktől is függ majd.

  • Milánkovics Olga

    Reply Reply 2011. november 26. szombat

    Kedves Lányok!

    Én is egy könyvet , szeretnék a figyelmetekbe ajánlani:

    Daniel Gottlieb: Drága Sam!

    Csodálatos, őszinte vallomás. Egy férfi ír naplót az unokájának,
    Mindkettejük életében van egy olyan körülmény amiről nem ők tehettek. A férfi mégis vállalja a felelősséget, mindazért amiért módjában áll, a balesete után.

    Gyerekek és általában az emberek sokszor sarkosak, élesek, sommásak az ítéleteik. Ahogy jönnek az élet váratlan dolgai lassan lekerekedünk, mint a kavicsok. Erről szól ez a könyv.

    Nagyon örülök, ha valaki megkeres a Facebookon, és elmondja, hogy tetszett Neki a könyv.

    Olga

  • TéTé

    Reply Reply 2011. október 30. vasárnap

    Nekem ez tetszett a legjobban:

    “A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy “eltölti valamivel az idejét” és nem a fontos dolgokkal foglalkozik. Bemegy a munkahelyére és úgy tesz, mint aki dolgozik, nem azokat a dolgokat teszi, ami előrébb vinné az életét, hanem látványosan elfoglalja magát mindenféle tevékenységekkel. Attól, hogy valaki elfoglaltnak tűnik még nem biztos, hogy fontos ember”

    Dönteni kell, hogy ki mit tesz és ez mindenkinek megadják!

    Kikinek pedig a linkben található könyvet ajánlom.

  • Molnár Cs. K.

    Reply Reply 2011. október 23. vasárnap

    A szerencse relatív fogalom (jó- és balszerencse, ugye). A negatív hatások is a szerencse termékei, amelyekbe kapaszkodva jó irányba is haladhatunk. Ha nyáron nem kapok két nagy pofont az Élettől (és két, számomra nagyon nagyra tartott embertől, persze átvitt értelemben), akkor nem fogtam volna bele a blogom indításába, nem gondolkodtam volna netes vállalkozás kialakításán! Így mindazt a csalódottságot, fájdalmat, keserűséget, amely a maga módján mégiscsak valamiféle energia, átalakítottam valami jóvá, amellyel magamnak és másoknak is hasznára lehetek.

  • Fürediné Edit

    Reply Reply 2011. augusztus 02. kedd

    Sokat lehet egymástól is tanulni, és igazából nincs olyan ember, akitől nem lehetne tanulni, ha jó tanulságot mutat fel,akkor azért, ha negatívat,akkor azt a példát,hogy olyat ne csináljunk.Az okos ember a mások kárán tanul,a butább-az a maga kárán.Én az utóbbi kategóriába tartozom, mert ugyan elméletben könnyen tanulok, hamar átmegyek a vizsgákon, értem is az új ismereteket a lelkesedésem,meg az óriási tudásvágyam , a folytonos olvasottság miatt/erre van gyerekkorom óta a legnagyobb igényem/de amikor az életvitelemre kell valami fontos információt alkalmazni,akkor éppenséggel nincs a tudatomban,ezért felesleges köröket futok.Barátok írták jobbító szándékkal/ezoterikusak/,hogy egyszerűsítsem le az ügyeimet,kisebb erő bedobással többre vihetem.Bármilyen jó tanácsot nem lehet azonnal alkalmazni, mert előbb fel kell ismerni a hibáinkat,ami elég nehézkesen megy főleg az énképünk miatt.Jobb és gyorsabb a haladás, ha mi jövünk rá a szenvedéseink okára,mert akkor a változás is megtörténik pozitív irányba.Addig minden elképzelés egy pozitív irányról, csak ideológia,elmélet és megrekedés.Elolvashat egy ember száz önismereti könyvet is, de amíg nem tapasztalja meg,hogy ő maga hogyan,miképpen is működik, addig nem tud változtatni magán., jobban mondva a hozzáállásán.A képesség fejleszthető,tanulható,és ez segíti elő a sikert minden területen.

  • czifra timea

    Reply Reply 2011. július 25. hétfő

    nagyon jo ez énekem is jól jöne szerencse üdv czifra timea

  • Barbi

    Reply Reply 2011. április 20. szerda

    Kedves Ági!

    Sokszor emlegeted a piackutatást. Hogy mérhető, és hogy “pontosan lehet tudni”, mennyire lenne piacképes az adott ötlet.
    Igen ám, csakhogy a konkrétumokat mindig hiányolom. Legalább egy példát, hogy mégis mivel/ hogyan mérhető le az, hogy X ötlet sikeres lenne- e, életképes lenne- e, vagy sem? Csak egyetlen módszert, vagy valami infot erről a misztikus piackutatásról csepegtethetnél… 🙂

    Üdv,
    Barbi

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. április 21. csütörtök

      A piackutatás egyáltalán nem olyan misztikus mint gondolnád, sőt: sokkal egyszerűbb. A gond az szokott lenni, hogy mindenki azt akarja megtudni, hogy vajon konkrétan az ő termékére van-e kereslet, ezért annak próbálnak utánanézni konkrétan arra a termékre van-e igény. Helyette inkább azt kell megnézni először, milyen célcsoport(ok) lehet(nek), nekik milyen igényeik vannak, mire van szükségük és olyan terméket fejleszteni, ami pont nekik való (igen, ez lehet a már meglevő terméked is, átalakítva, másként kommunikálva). A már meglevő igényeket jól lehet kutatni, pl. a kulcsszavak kutatásával.

  • Vida Agi

    Reply Reply 2010. szeptember 19. vasárnap

    Arwenvirág, bizony ez így van! Az a célom, hogy ezt egyre többen felismerjék.

  • Arwenvirág

    Reply Reply 2010. szeptember 16. csütörtök

    Az egyik legnehezebb feladvány volt az életemben rájönni arra, hogy mit jelent a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS. Amíg csak sokat emlegetett közhelyként gondoltam rá, szerettem másokra mutogatni, külső körülményeknek, szerencsétlenségnek titulálni életem kisebb-nagyobb bukásait, és néha még irigyelni is képes voltam mások “szerencséjét”.
    Kifejezetten kellemetlen élmény volt felismerni, hogy mindenért ami történik velem, akár rossz, akár jó, azért csakis én vagyok a felelős. A felismerést követő első sokk után viszont sokkal jobban éreztem magam, mert így tényleg én lehetek az életem okozója, és nem kell elszenvednem a “szerencse és szerencsétlenség” történéseit. Ez pedig határozottságot és erőt ad, és ez jó!

  • Ildikó

    Reply Reply 2010. szeptember 07. kedd

    Kedves Ági!
    Először is gratulálok a cikkhez, elképesztő, hogy mindig milyen aktuális (legalábbis számomra) témákat vetsz fel. 🙂 Ez nem véletlen…

    A hozzászólásokhoz kapcsolódóan: A közelmúltban részt vettem egy ÉLET-terápia nevű programon, és többek közt ott is szóba került ez a kérdés. A tanár azt mondta, hogy igenis el tudunk érni bármit az életben, amit kitűzünk célként. Ki kell tűzni a célt, meg kell határozni, hogy mit akarsz elérni, aztán tudd, hogy már tulajdonképpen a tiéd is. És tedd a dolgodat.
    Sajnos szerintem nagyon sok ember a tedd a dolgodat mondatnál elakad… Mert lehet, hogy nem teszi kellő intenzitással a dolgát, elakad a problémáknál, legyőzi őt egy kis vagy nagy probléma, mert a probléma eltakarja a nagy célt.
    Vagy nem hisz kellőképpen magában az illető, hogy azt el tudja érni.

    Persze aláírom, hogy valakinek nyilván könnyebb (mert pl volt pénzes szülője), valakinek meg nehezebb, mert egymaga van csak. De semmi sem lehetetlen. Nézzük meg akár Ágit.
    Vagy pl nekem se németből se angolból nem sikerült elsőre a nyelvvizsgám. Sőt németből még másodszorra sem, pedig világéletemben nagyon szerettem a németet. De aztán meglett. Sőt általános iskolában azt mondták, hogy én semmiképpen se foglalkozzak némettel, mert nekem nincs nyelvérzékem. De én nem hallgattam rájuk, most már üzleti nyelvvizsgám is van, és a cégem csak német és angol ügyfelekkel foglalkozik. És ami a nulla nyelvérzékemet illeti, már a 4.idegen nyelvet tanulom sikerrel. 🙂

    (ezt nem dicsekvésképpen írtam, hanem csak tanulságul, mert ha anno hallgatok a tanáromra, akkor ma pont attól fosztanám meg magam, ami a legnagyobb örömet okozza nekem: a nyelvtanulástól)

  • Nagy Éva

    Reply Reply 2010. június 05. szombat

    Kikivel értek egyet. Nem hagynám ki a faktorokból a szerencsét és a sorsot. Sőt még a születési környezetet sem. Nem mindegy ki milyen útról indul, milyen csomaggal jön a világra és az élete hogyan kanyarog.Nem mindegy hányan és hogyan támogatják. Lehet vlki céltudatos, persze és mások által szerencsésnek mondott. De vajon akkor is ilyen könnyen érted volna-e el a célod, vagy elérted volna-e, ha rossz házasságban élsz, ha olyan munkahelyen kell dolgoznod, ahol alig kapsz pénzt és nem tudsz kilépni, mert egyedül kell ellátnod 3 gyereket?? Megkockáztathatod, hogy kilépsz, és aztán lesz ami lesz alapon keresgélsz és új leehetőségek után nézz??
    Nem hiszem hogy ennyivel el lehet intézni, hogy nem kell szerencse, vagy hogy nem számít milyen lapokat kaptál. Az út nehezebb ha nehéz körülmények közt élsz. És mindig azok mondják hogy nincs szükség szerencsére akiknek kijuott.Mert igenis ha belegondoltok elég egy apróbb segítség és löket, hogy vmi máshogy alakuljon.Egy szabad délután, egy jó cikk a neten, süt a nap vagy aznap esik, amikor úgy döntesz hogy mégsem mész vhova..
    A sors: a nővéremnek a férjét egy közös barátjuk mutatta be. És mi van akkor nem teszi? Egy hét múlva ugyanarra a síútra fizettek be.. Az ország két végéről.. Nem tudhatjuk a döntéseink mit befolyásolnak és hogy tényleg van egy fő út amin haladunk , csak van egy-pár lehetőség, amikor lekanyarodva az út minőségén javíthatunk…
    Mindenkinek van peches napja, amikor mindne kiesik a kezéből, belerúg az asztallábba, stb. És van olyan amikor vhogy mindne jól sikerül: pont elkapod a poharat és az nem esik le,stb.. Az élet is ilyen amit élünk.. van amit nem lehet megmagyarázni..
    És a kevésbé sikeres és az üzleti életben kevésbé szerencsés emberek nevében kikérem magamnak, hogy ez kifogás keresés.Ez már sarkítás. Majd ha nekem is jól mennek a dolgok, akkor majd én is mondhatom, hogy ah ehhez nem szerencse kellett, hanem baromi sokat dolgoztam. És igaz, hogy rengeteget dolgozok, de van egy-két olyan pillanat, amikor kell a szerencse.

  • Kati

    Reply Reply 2010. március 24. szerda

    Az én szerencsém titka csak annyi, hogy azokkal futok együtt, akik szintén szerencsések 😉
    DE – azokat, akik nem “sikerre vannak programozva” (Ez a sajt fejükben megszületett állítás””) azokat derűsen segítem.
    Számos remek és értékes feladatot elvégeznek a számomra rendkívül olcsón a magukat alulértékelő emberek.
    Ha nem ők végzik el, akkor találok helyükbe kettő másikat. Egyébként imádnak velem dolgozni, tehát eszükbe sem jut, hogy ne velem …
    Őket tehát húzom magammal.

    Én nagyon fontosnak és hasznosnak tartom, hogy vannak ilyen emberek IS és vannak olyanok, akik tartják a lépést velem, hovatovább még néha le is köröznek 🙂 (Tőlük lehet csak igazán sokat tanulni)

  • Skata

    Reply Reply 2010. február 24. szerda

    Ági, hónapok óta hűséges olvasód vagyok, legnagyobb örömömre 🙂
    Nagyon tetszik, ahogy az élet alapkérdéseit feszegeted.
    Igen, az életünk múlik rajta, hogy hogyan gondolkodunk.

    Nekem is sokan mondják, hogy “neked szerencséd volt”. Igen, szerencsém, mert volt bátorságom egyetemre menni egy olyan közegből, ahol nem támogattak. (volt olyan, hogy 4 helyen dolgoztam egyszerre az egyetem mellett, hogy fedezni tudjam a megélhetésemet)Szerencsém volt a párommal is, mert volt bátorságom kivárni “az igazit”, és addig ápolgatni a kapcsolatunkat, amíg összecsiszolódtunk :). A gyerekeimmel is így vagyok, én csak szerettem őket, és lám, értelmes, céltudatos felnőttek lettek. Nem éreztem igazán nehéznek, “csak” éltük együtt a napjainkat, és valószínűleg láttak egy mintát. (nekem ez nem adatott meg otthon, tehát kezdetben igencsak tudatosan kellett csinálnom, később már természetes lett)

    Akkor is szerencsém volt, amikor 50 évesen vállalkozásba kezdtem, tanultam rengeteg új dolgot, csatlakoztam egy network marketing céghez. Amit emberileg és személyiségben ebből profitáltam, az pénzben nem mérhető!

    Korom ellenére biztos vagyok abban, hogy még csak az út lején tartok, rengeteg tanulni- és tennivaló vár még rám.

    Szóval az alapkérdés: probléma vagy kihívás? Szerencse vagy bátorság?

    Gratulálok a cikkedhez, Ági, és a tartalmas hozzászólásokhoz!

  • Bani

    Reply Reply 2009. december 03. csütörtök

    Kiki!

    Valóban tiszteletben kell tartani mindenkinek a hitét, elképzeléseit, de ha valamiben hiszel akkor esélyed sem lesz, hogy más történjen meg veled.
    Ezt nem csak a negatív, de a pozítiv dolgoknál is mükődik.
    Ha elindultunk valamifelé sodrodni az a “mi karmánk”
    De ha kilépünk a sodrásból az is a “mi karmánk”
    Akkor miért ne választhatnánk a jobbat?
    Azt gondolom nem tehetetlen bábuként születtünk “azt csak megtanultuk”
    Igaz van aki nehezebb alapokról indul és tovább tart.
    Soha nem fog értünk tenni senki semmit nélkülünk.
    Miért a mások mércéi szerint mért siker amit igyekszünk elérni amikor a mienk lehet, hogy kevessebbbel is akár boldogabb is lehet.
    Gondolkoztál már rajta, hogy mi tesz téged boldoggá, lehet ha ezt megteszed akkor a szerencse kérdése már is elérhetőbb.

  • HCsilla

    Reply Reply 2009. november 07. szombat

    Jó volt a hasonlat a kártyajátékkal: mindenkinek le vannak osztva a lapjai.

    Valóban. Számomra azonban a determináltság itt véget is ért. Mert az, hogy a lapjaidat hogyan kevered, hogyan játszol vele, hogyan kombinálsz, a játék közben észreveszed-e a felmerülő új helyzeteket, lehetőségeket, amelyeket a játékostársaid hoznak létre azzal, hogy mit dobnak, hány lapot kérnek, hogy esetleg hibáznak, stb., az már igenis Rajtad múlik.

    Főiskola, egyetem: én is a demográfiai hullám gyermeke vagyok, igaz, a hullám elejéhez tartozom, de ettől függetlenül nem volt egyszerű a bejutás. Már nálunk is több volt az eszkimó, mint a fóka. Viszont felmértem a képességeimet, végiggondoltam a céljaimat (vagyis hogy lehetőség szerint hamar szeretnék családot is), így úgy gondoltam, hogy a három év főiskola bőven elég lesz nekem, diplomát meg az is ad. Ehhez mérten tanultam, és hajtottam. Mindezt úgy, hogy a matekot utáltam, mégis üzemgazdász lett belőlem. Szorgalommal, kitartással, meg átlagos intelligenciával minden tanulható.

    Férj: a főiskolán kerültem össze a férjemmel, ha az együttjárást is ideszámítom, most már 21 éve vagyunk együtt, és még mindig szeretjük egymást. De ennek érdekében mindketten nagyon sokat változtunk. Röviden: alkalmazkodtunk egymáshoz. Tudom, ez ma gyakorlatilag csodabogárságnak hat, különösen az olyan reklámok korában, mint amit az Auditól láttam valami ilyen szöveggel: “Miért kellene kompromisszumot kötnöm? Csak azért mert mások azt mondják?” Nem, kedves, nem azért, hanem azért, mert ez tette lehetővé eddig a történelem során, hogy az ember közösségi, társas lény legyen. Gratulálok az Audi reklámpszichológusának, óriási az üzenet! Legyél csak nyugodtan önző! Fúj, feláll a szőr a hátamon az ilyen tudatalattit piszkáló, alattomos reklámüzenetektől! (Majd Ági pszichológusként vagy visszaigazolja, amit állítok, vagy nem.)

    Munkahely: én Heves megyében élek, nálunk valóban jobb a helyzet munkafronton, mint pl. Szabolcsban. De hidd el, szinte minden állásinterjún (az első kettőt kivéve) szembesülnöm kellett a halmozottan hátrányos munkaerőpiaci helyzetemmel: nő vagyok, ráadásul kisgyerekkel. Rögtön úgy kezdtek el szimatolni, mintha UFO lennék. Meg kellett tanulnom állást szereznem. El kellett tudnom adni magam az interjún. Ez is tanulható. És mivel csak úgy, mint Ági, én is millió helyre adtam be pályázatot, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak bejött valami. Lehet, hogy nem az álommeló volt, de tapasztalatnak jó volt. Legközelebb már eggyel több mindent tudtam beírni az önéletrajzomba, hogy igen, ehhez is értek, mert már ilyet is láttam, csináltam. A szüleim mondták még pályakezdő koromban, hogy nem látják, hogy haladnánk előre egyről a kettőre, mert még mindig nem keresünk valami fényesen. Én meg azt találtam mondani, hogy most még csak ketten vagyunk, ez nekünk elég is, ezeket a melókat meg úgy tekintjük, mint befektetést a jövőnkbe: tapasztalatokat, kapcsolatokat gyűjtünk. Jól fog az még jönni. És láss csodát! Szóval a munkahelyről csak annyit, hogy akinek van elképzelése az életéről, az tud tervezni, meg lesz türelme bizonyos dolgokat kivárni, az előbb-utóbb “be is fogja vonzani” magának a jó munkahelyet. De ehhez is szívós munka kell!

    Gyerekek: hála az Istennek, nagyon jó a kapcsolatom a gyerekeimmel. A 17 évessel ugyanúgy, mint a 13 évessel, vagy a 4 évessel. Nem azt mondom, vannak problémáink, melyik kamasszal, vagy dacos ovissal nincsenek. De szerintem ez ugyanolyan, mint a házasság, vagy a világmegváltó, önmegvalósító terveid: dolgozni kell rajta! Azaz törődni kell a gyerekekkel- méghozzá úgy, ahogy ők igénylik. Akkor érezni is fogják, hogy szeretik és elfogadják őket a szüleik, nemcsak tudni. (Nagy különbség!) Így ők is megtanulják helyén értékelni a kapcsolatunkat, és így sokkal egyszerűbb kezelni még a vitákat is. Ugyanis tudják, hogy jogom van mérgesnek lenni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy szeressem őket.

    A szoli, meg az MLM: ezek is lehetőségek, csak ezek is olyanok, mint bármi más. Dolgozni kell velük, képezni Magad, hogy tudd állni a versenyt. Ha megnyitom a szolit, nem elég, hogy néhányszor hirdetek a helyi újságban, és majd várom, hogy számba repül a sült galamb. Az alapvető marketingdolgokkal akkor is tisztában kell lennem. Az MLM detto: nézd meg, hányan vannak, akik igenis tekintélyes vagyont szedtek össze belőle! Nekem is van olyan ismerősöm, aki azóta “ezerszobás” kertes házat épített, meg Volvo-terepjárót vett abból, amit így keresett. De meg is dolgozott érte! A mai napig lelkesen csinálja, és keresi azokat az új módszereket, amelyekkel még jobban csinálhatná. Arról nem is beszélve, hogy az ő személyiségének, kommunikációs képességeinek ez a munka felel meg a legjobban. Tehát csak azért ezzel foglalkozni, mert másnak is bejött, majd nekem is be fog, nem szabad. Akinek ehhez nincs affinitása, az inkább bele se fogjon, mert tutti a bukás.

    Nem arról van szó, hogy megvetendő lenne a hölgy, csak arról, hogy látszatpróbálkozásokat tett, nem pedig megalapozottakat. Ekkor aztán jön, hogy “De én mindent megtettem.” Hát nem. Ez tipikusan a magyar panaszkultúrán szocializálódott áldozat. Tudom, miről beszélek, az én családomban is van ilyen. (Nem kevés fáradságomba került, hogy én is levetkőzzem ezt a tőle kapott mintát.)

    Én is dédelgetek vállalkozási ötletet, éppen most járok a megvalósítás útján. (Előkészítő fázis, könyvelőválasztás, vállalkozói kiváltása, stb.) Nem ez volt az eredeti elképzelésem, amit most életre hívok majd, de az eredeti – jelenleg legalábbis – nem volt megvalósítható. Jó, ez a kapu bezárult, hát kerestem egy másikat, amit meg kinyitottam. A profil végülis hasonló, ha megerősödik az egyéni vállalkozásom, akkor még mindig megvalósítható az eredeti ötlet. Vagyis semmi mást nem csináltam, mint a lehetőségekhez igazítottam a céljaimat. De a távlati cél még mindig az, amit először megálmodtam.

    Erről mindig Walt Disney mondása jut eszembe. “Ha meg tudod álmodni, meg is tudod csinálni!”

    Ő már csak tudhatta… 🙂

    Üdv:

    🙂 Csilla 🙂

  • bonafigura

    Reply Reply 2009. október 31. szombat

    Isten áldja az Anyósodat!
    jó hétvégét, Ica

  • Vigh Előd

    Reply Reply 2009. október 26. hétfő

    Bizony, szerintem is az egyik legfontosabb dolog, hogy mindig tudjon tanulni az ember és alkalmazza is azt az adott élethelyzetéhez, vagy a cégének az aktuális állapotához.

  • Vida Ági

    Reply Reply 2009. augusztus 30. vasárnap

    kiki, igen, igazad van, mindenkinek mások a lehetőségei és nem érhet el mindenki mindent (ahogy korábban valaki itt a hozzászólások között megfogalmazta “valakinek utcaseprőnek is kell lenni”.

    De.

    Nem is mindenki ugyanazt akarja. Nem mindenkinek célja a rózsadombi villa és a fekete Mercedes, van aki a mostani lakásával és egy kicsit jobb körülményekkel is boldog. Ugyanis a boldogságot nem csak az anyagiak határozzák meg, hanem jórészt azok az emberek, akik körülvesznek.

    Lehetőségek. Igen, mindenkinek mások a lehetőségei. Ha vidéken az egyik faluban élsz, már mások a lehetőségeid, mint a szomszéd faluban élőknek. De számtalan esetet tudok mondani, amikor valaki áttörte a korlátait, mert nem gondolta azt, hogy csak azok a lehetőségei vannak, amiket ő lát, hanem mások is léteznek, legfeljebb még nem tud róluk. Sok kortársammal együtt pl. engem sem vettek fel egyetemre többedszerre sem, végül megkerültem az akadályt és kerestem olyan intézményt, amit ha elvégzek és leteszem a különbözeti vizsgákat mégiscsak lesz diplomám. Mi még nem kaptunk nagy ösztöndíjakat sem, ezért a takarítástól kezdve a sorbanállásig mindenfélét vállaltam, hogy tudjam finanszírozni magam. Amikor nem volt állásom pályakezdőként, naponta 30-40 helyre jelentkeztem, gyakorlatilag mindenhova, amit értelmesnek láttam, mert gondoltam, próba-szerencse… Nekem is volt olyan hely, ahol nem fizettek, ahol nem jelentettek be, de legalább gyűlt a munkatapasztalatom és fel tudtam mutatni más helyeken, hogy ilyenem is van.
    A gyerekvállalás kapcsán felismertem, hogy kisgyermekes anyának lenni a munkaerőpiacon nagyon nehéz, ezért lettem vállalkozó. Ez se feltétlenül könnyű, de legalább nem otthon ülök azon siránkozva, hogy milyen nehéz is nekem, nincsenek lehetőségeim. Nem állt tőkés papa a hátam mögött, sem milliók a szekrényben. Az anyósoméktól kaptam 10000 Forintot a szülinapomra, azt “fektettem be” egy tanfolyamba, meg a honlapba. (és ez most nem önfényezés, csak példaként hoztam fel arra, hogy az ember képes kitörni a lehetőségeiből, ha akarja és újakat keresni)

    Mindig vannak olyan lehetőségek, amiket nem veszel észre, mert képtelen vagy elszakadni a valóságodtól. Ezért kell néha elszakadni attól, amiben élsz, elolvasni egy jó könyvet, vagy elmenni kirándulni egyet vagy megnézni egy jó filmet, ami átkapcsolja a gondolkodást, szélesíti a látókörödet, megdöbbentő, hogy egy apró változtatás, milyen új szempontokat hozhat az életedbe.

  • kiki

    Reply Reply 2009. augusztus 30. vasárnap

    Egyetemet=egyetemre

  • kiki

    Reply Reply 2009. augusztus 30. vasárnap

    “Tudod, nekem soha nem volt szerencsém. Nem vettek fel az egyetemre, pedig kétszer is nekiduráltam magam. A Sors úgy alakította, hogy egy ritka szar munkahelyemen legyen, majd a város összes hülyéje velem akart járni. Végre sikerült a leghelyesebb pasit megfogni, de esküvő után nem sokkal már folyton a haverjaival ivott, meg buliztak, én meg otthon a gyerekkel, klassz. Önmegvalósítás? Viccelsz? Kipróbáltam egy MLM-es vállalkozást, belebuktam. Aztán nyitottam egy szolit, ami eleinte nagyon jól ment, de aztán egyre kisebb lett a forgalom, mert milyen az én formám, 100 méterre tőlem a szépségszalon elszipkázta tőlem az embereket! A gyerekeim eltaposnak, a férjem keresztülnéz rajtam, a kollégáim kihasználnak, a főnököm meg egyedül velem mer üvölteni. Az egész életem egy csőd! Nekem ez jutott osztályrészül.” Ismerős a szöveg? Mi van mögötte?

    Számtalan dolog lehet mögötte. Az is, amit az előttem szóló vázolt.

    1. Ám lehet, nem azért nem vették fel egyetemet, mert xart tanulni, hanem azért, mert vagy nem kapott Istentől tehetséget, vagy lehet azért is, mert olyan korszakban született (mondjuk 75-78 – as születésű), amikor megugrott a demográfiai hullám. Ezek az eberek vannak a legrosszabb helyzetben – mikor abba a korba jutottak, igencsak megrostálták őket a felvételinél. Akkor nem úgy volt, mint manapság, hogy minimális kredit pontokért bárkit felvesznek, csak győzze lóvéval a papája a taníttatását!
    2. Ritka szar munkahely: lehet, valóban önsorsrontó, és mazochista volt, hogy ide került, ám lehet azért, mert nem volt más lehetősége. Lehet, olyan helyen él, pl. Borsod, Szabolcs, stb, ahol igencsak limitáltak a jobb munkahelyek. Ma már Budapesten is lámpással lehet keresni a jó állást, egy lótifuti irodai munkánál már nyelvvizsgát, diplomát, sok év munkatapasztalatot várnak el. Nem mindenkinek van ám olyan ismerőse, aki betolja a jó posztra!

    3.Pasi bevonzás. Igen, vannak olyan nők, akik tudat alatt rosszul választanak. Nem biztos, hogy azért, mert mazochisták, lehet, gyerekkorukban nem kaptak elég szeretet, nem volt előttük apai minta, ezért vonzódnak a drámai kapcsolatokhoz. Azt is el lehet képzelni, hogy a pasija először tök rendes srácnak indult, később lett alkoholista – a nő előre ezt nem tudhatta.

    4. Gyerekei is utálják – sajnos élő példája, hogy a döglött disznón rúgnak egy nagyot. A hölgy, akiről szó van, boldogtalan a rossz kapcsolata, a rossz munkahelye miatt, ezt a gyerekei megérzik, emiatt ők is labilisak lesznek idegileg. Egy gyereknek az lenne az ideális, ha az anya kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség lenne. A hölgy valószínűleg depressziós, nincs segítsége, egyedül őrlődik a gyerekeivel. Nem csoda, hogy a gyerekek is boldogtalanok, ellenségesek lesznek.

    5. Nem volt nyereséges a szoli: bizony, ez gyakran előfordul. Szerintem pozitív dolog, hogy vállalkozni mert – még akkor is, ha elbukott – sajnos a nagy cégek rendre eltapossák a kicsiket, számtalan kis üzlet megy tönkre, mikor megjelenik a multi. Nem mindig a vállalkozó a hibás!

    6. Sikertelen MLM: nem csoda, ha bele bukott. Az emberek 99%-a így jár. Szegényke, biztos reménykedett az elején, hiszen fondorlatos módszerekkel fűzték be – aztán rájött, több a ráfizetés, mint a nyereség, kis hazánkban nincs szükség drága Amway- ra, és társaira!

    Szerintem egyáltalán nem megvetendő az elemzett hölgy – biztos megvoltak annak idején a maga álmai, ő sem így képzelte kiskorában, nem ilyen életet akart – biztos hibázott is sokat, de ez az eset nem különleges – az emberek 90% – a így él Magyarországon.
    Nem biztos, hogy azért tart itt, mert negatív volt!

    A Titkok- at kifejezetten népbutításnak tartom, rózsaszín köd, naiv, Amway-szagú, ügyesen reklámozott médiafogásnak tartom.
    Valóban fontos a pozitív gondolkodás, a vizualizáció, de egy koldusból csak akkor lesz milliomos, ha benne volt az élettervében.
    Ha nem, maximum ő lesz a mosolygó koldus, aki a legtöbbet koldulja össze a Moszkván.
    Legyünk bizakodóak, pozitívak, de nem kell minden divatos maszlagot elhinni!:)

  • kiki

    Reply Reply 2009. augusztus 30. vasárnap

    Ez mind nagyon szép, amit írtatok, és egyet is értek azzal, hogy ne, okos dolog állandóan kifogásokat keresni, belesüppedni az önsajnálatba.
    Viszont gyakran előfordul, hogy a külső körülményeink hiúsítják meg a vágyunkat.
    Ha egy embernek jól megy a sora, hajlamos általánosítani, “nekem sikerült, hát persze, mert ügyes voltam, de sajnálom a sok szerencsétlenkedő, negatív embert, aki csak vegetál, és panaszkodik”

    Én azt vallom, az életben ki vannak osztva a kártyalapok, és a lapjaival mindenki más-más partit játszhat.
    Nem érhetünk el mindent, mert ez a karma törvényt is cáfolná.
    Abban hiszek, hogy minden embernek van egy sorsa, mindenki kap egy masszát, amiből gyúrhat. Van, aki rengeteg, csillogó masszát kap, más egy lyukas, oszladozó rémséget.
    Már ne is haragudjatok, de mások a lehetőségeink! Teljesen más a lehetősége egy egészséges, jól szituált családba született embernek, mint egy Szudáni éhezőnek.

    Két pici gyerekem van, munkát nem kapok, mert nincs piacképes szakmám (noha két OKJ bizonyítványom van, mind a kettő felső fokú)
    a gyerekek miatt nem tudok váltóműszakot vállalni, mert a férjem este 8-ig dolgozik. Szeretnék továbbtanulni, de arra nincs anyagi keret jelenleg.
    Nagyon nehéz boldog mosolyt sugározni úgy, hogy az embernek nyakán a kötél.
    Kicsivel több empátiát a kevésbé sikeres emberek felé!
    Mondjuk én sem szeretem, ha valaki önsorsrontó, hülyeségekre költi a pénzét, elkocsmázza a vagyonát, stb, de nem minden eset ilyen.
    Szerintem úgy 50 %szerencse, és 50 % mi magunk irányítjuk a sorsunkat.

    Szép is lenne, ha minden koldusból milliomos lenne, csupán, mert pozitív!:(

  • Ildiki

    Reply Reply 2009. augusztus 18. kedd

    „Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik azokat!”
    (George Bernard Shaw)

  • $Norbi$

    Reply Reply 2009. augusztus 18. kedd

    Nagyon szubjektív, hogy ki miben méri a sikert, azok szerint sikeres vagy-e vagy sem. Ha Te annak érzed magad, már elég, hiszen újbóli energiabombát kapsz a folytatáshoz. Az tény, hogy az MSZII listán a hozzászólásom idejében az első vagy és talán ebben a hónapban meg is előzöd Tonk-ot vagy Wolfot az ismertség szerint. Csak így tovább.

  • Csilla

    Reply Reply 2009. augusztus 14. péntek

    Az emberek szeretik a Sorsot, a Szerencsét és egyéb tényezőket hangoztatni a saját kudarcaik magyarázataként. Baromi nehéz felvállalni a felelősséget a saját életedért, s azt hiszem, ehhez fel kell nőni, nem csak intelligenciában, hanem sok már téren is. Meg hát van még valami, ami szerintem itt nagyon fontos: az ÁLDOZAT. A sokszor emlegetett komfortzóna, a tudatosan beletett munka, amihez vállalod a tanulást, fejlődést, személyiségben, szakmailag egyaránt.
    Két párbeszéd, ugyanarról:
    “Tudod, nekem soha nem volt szerencsém. Nem vettek fel az egyetemre, pedig kétszer is nekiduráltam magam. A Sors úgy alakította, hogy egy ritka szar munkahelyemen legyen, majd a város összes hülyéje velem akart járni. Végre sikerült a leghelyesebb pasit megfogni, de esküvő után nem sokkal már folyton a haverjaival ivott, meg buliztak, én meg otthon a gyerekkel, klassz. Önmegvalósítás? Viccelsz? Kipróbáltam egy MLM-es vállalkozást, belebuktam. Aztán nyitottam egy szolit, ami eleinte nagyon jól ment, de aztán egyre kisebb lett a forgalom, mert milyen az én formám, 100 méterre tőlem a szépségszalon elszipkázta tőlem az embereket! A gyerekeim eltaposnak, a férjem keresztülnéz rajtam, a kollégáim kihasználnak, a főnököm meg egyedül velem mer üvölteni. Az egész életem egy csőd! Nekem ez jutott osztályrészül.” Ismerős a szöveg? Mi van mögötte?
    1. Felvételizett az egyetemre, de tanulni lusta volt. (például)
    2. A ritka szar munkahelyet őőő választotta, őőő nem mérlegelte, vagy lustaságból nem ment tovább, nem keresett, megalkuvó volt.
    3. A pasikat is ő vonzotta be, ő mondott igent a férjének, és ő engedte meg (vagy viselkedett úgy), hogy ez a helyzet kialakuljon.
    4. Ha a gyerekek azt látják, hogy anyát mindenki eltapossa, gyerünk mi is.
    De aki mártírnak tartja magát, az soha nem fogja belátni azt, hogy az élete láncolatában bárhol is hibázott. Önmagát azzal menti fel temérdek elkövetett bűne alól, hogy ő mindent megpróbált, de nem volt szerencsére, a Sors egyszerűen ezeket a lapokat osztotta neki. Igen, ezeket nekünk is osztották, de mi nem vettük fel ezeket a lapokat. Ennyi! Ezer éves mondás a “Mindenki a maga életének a kovácsa”. Talán bele kéne gondolni, mit is jelent pontosan. Nekem az a kérdés tetszett legjobban a SECRET-ben, hogy “What do you really want?” Mi az, amit igazán akarsz?! Ha erre meg tudod fogalmazni a választ, már megvan a cél, az útvonalat megtervezni meg segít a GPS! 😉

  • Szénásiné ANi

    Reply Reply 2009. augusztus 14. péntek

    Ági, megint fején találtad a szöget, – szokásodhoz híven!! 🙂 Nagyszerű tanulmány!!

    Másik: ezúton szeretném megköszönni a kedves sorokat a Twitteren, de onnan valamiért nem tudok Veled kommunikálni. 🙂

    Szuper hétvégét, mindenből a legjobbakat sok szeretettel Neked és kedves Családodnak:

    ANi.

  • Szalkai Titi

    Reply Reply 2009. augusztus 14. péntek

    Megint egy fontos és kényes téma. 🙂

    Eszembe jutottak azok az emberek, akik szokták nekem mondogatni, hogy “Neked könnyű”, meg hogy “Te szerencsés vagy”, stb. stb. Amikor ilyen állításokkal találom szembe magamat, most már tudom, hogy csak kifogásokat keresnek a saját életük jobbításával szemben. Mert egyrészt nem látják azt, hogy nekem nagyon nem volt könnyű az indulásom, mondhatni messze átlag alatti körülményekkel kellett megbirkóznom, mert például a gyerekkori családom kőkeményen visszahúzott. Azonban mindig kerestem a segítségeket kifelé a nehéz helyzetekből, így jutottam el oda, ahol most vagyok. Ez a másik dolog, amit nem látnak a kifogásokat kereső emberek: hogy mennyi erőfeszítést fektettem be az életembe. Céltudatosan.

    Az meg, hogy kezdettől éreztem, miben vagyok tehetséges, és nem engedtem ettől eltántorítani magamat, megint csak a céltudatosság.

    Tehát a szerencsés emberek inkább céltudatosnak mondhatók, nem esnek szét, hanem képesek összeszedetten fókuszálni célokra.

  • Biró Istvánné

    Reply Reply 2009. augusztus 14. péntek

    Tapasztalatom szerint a szerencse nem befolyásolja a sikert,legfeljebb annyiban,hogy hamarabb eléred.Ha sikeres akarsz lenni,először is a fejedben kell döntened.Azután, ha nincs pénzed,keress egy olyan lehetőséget,ami kis befektetéssel is elindítható.Ha nagyon akarod,és teszel is érte,akkor jön a siker.Ha már van elég pénzed és még mindig meg akarod valósítani amiről álmodtál,rajta sok sikert! Ili

Leave A Response

* Denotes Required Field