Hatékonyságnövelő tippek időzavarban szenvedőknek.

Sokan csodálkozva néznek, amiért hajnalban kelsz vagy éjszaka fekszel. Nem értik, miért nem tudsz minden részletet a tegnapi hírekről és a bulvárvilág eseményeiről. Nem értik, mit is csinálsz valójában. Néha megkérdezik, mikor keresel már egy "rendes" munkahelyet. Nem tudják, hogyan lehet ebből az egészből megélni egyáltalán. Értetlen kérdéseket tesznek fel: "Blogolás? És az hogyan hoz pénzt?" "Webáruház? Annyi webáruház van, miért pont a tiédből vásárolnának?" És te mégis csinálod. Erős benned a csakazértis. Erős benned a kíváncsiság. Erős benned a "ha már eddig eljöttem, tudnom kell, hova tudok még eljutni." Sokan csak a csúcsot látják. Azt, ami számukra is megérthető, ami belefér a világképükbe. El tudják fogadni, ha egy vásáron adod el a portékádat, de azt, hogy a weben... El tudják fogadni, ha irodád van vagy boltod, de hogy otthonról dolgozol... Ők csak a csúcsot látják. A vívódást, a számtalan elkezdett és be nem fejezett ötletet, a mindennapi kis küzdelmeket saját magaddal nem. Nekik csak az olimpiai arany a teljesítmény és nem látják az odavezető sok lényegtelen versenyen szerzett tizenvalahanyadik helyet. Pedig pont ezek a kis tizenvalahanyadik helyek acéloznak meg és tesznek egyre erősebbé. Ezek hozzák meg a rutint, a gyakorlatot, a bátorságot. Ezek visznek előre és vesznek rá arra, hogy kitartóan küzdjél, kiverekedd magad a dzsungelből és addig csapkodd magad előtt a bozótot, míg visszanézve ki nem derül, hogy egy vadonatúj ösvényt tapostál ki, ami azelőtt soha nem volt ott, amin előtted senki sem járt. Nem gond, ha még csak a tizenvalahanyadik helyeknél jársz. Nem gond, ha még csak a vigaszágra jutottál be. Nem gond, ha a lábad belegabalyodott a bozótba és nem tudod átvágni magad az indán. Nem gond, ha senki sem érti, minek annyit melózni icipici eredményekért. Senki sem születik rögtön a csúcson. Először az alján kell átküzdeni magad, mire végre egy kicsi eredmény a tetején kikandikál. És hidd el, mire odaérsz, nem fogod bánni azt a sok munkát, amit belefektettél. Mert nem csak az eredményért tetted, nem csak azért, ami látszik, hanem azért, amivé váltál, amíg eljutottál oda.

Kifogytál az ötletekből? Íme néhány új:

"Nem teszem ki, mert béna." "Kit érdekelnek a gondolataim?" "Mások olyan jókat posztolnak, nekem nincsenek olyan jó ötleteim." - érezted már így? Rágódsz azon, hogy nem elég jó, amit írtál? Már majdnem kiteszed aztán mégis kitörlöd? Vannak félkész vázlataid, amiket még nem mertél befejezni? Nyugi: ez a alkotás része! Vagyunk még így páran ezzel 🙂 Ez még jó is lehet: - összegyűlik egy nagy ötletbank, amiből későbbi írásokhoz dolgozhatsz (általában pár nap múlva már nem tűnnek a félretett írások olyan borzalmasnak), - gyakorolsz (ezt sosem lehet abbahagyni), - akár még új posztot is készíthetsz "félbehagyott posztjaim" címmel (az elmúlt évek egyik leghasznosabb szakértői cikke, amit olvastam, pont ilyen félretett ötletekből lett összeszerkesztve) Ne hagyd magad magad által lebeszélni! Hajrá! 🙂

Szerénynek kell lenned. Szerénynek lenni erény. A szerénységért megdicsér az óvónéni, az anyukád. Meg is tanulunk szerénynek lenni és már el is felejtünk örülni a sikernek. Ennek aztán vadhajtásai is lesznek: 👉 Az egyik: arra büszkének lenni, ami nem a tiéd. "Ismertem egy híres embert személyesen, egyszer még beszéltünk is." "Az unokatesóm egyszer ismert egy embert, aki már lefutotta a maratont" Büszkének lenni arra, ami nem a te teljesítményed. Ott önértékelési probléma van, megúszásszag és menőzés. 👉 A másik: álszerénység. Amikor tudod, hogy büszkének kéne lenned, mert TÉNYLEG valami hatalmas eredményt értél el. Tényleg lefutottad a maratont, tényleg te vagy az országban a legjobb valamiben, tényleg sikeres vagy abban, amit csinálsz, és még szereted is. Lehetsz akármilyen sikeres, mindig úgy érzed majd, nem mondhatod el senkinek nyíltan, csak lesütött szemmel pilloghatsz róla. 👉 Miért is KELL szerénynek lenni? Mert tekintettel kell lenni mások érzéseire. Nehogy rossz érzése legyen. Nehogy úgy érezze, te többre tartod magad. 👉 Az álszerénység visszahúz. Átüt a szavaidon, mentegetőzöl, finomkodsz. Érzi ezt a vevőd is, bizonytalan lesz. Bizony, ha határozott a szöveg, többen vásárolnak. Ha valakinek van véleménye, bevállalja, azt többen követik. Arra odafigyelnek. Utálója is több lesz persze, főként azok, akiket irritál, hogy ez itt mire van ilyen nagyra: fotelforradalmárok, magukkal soha ki nem békülők, örök mentegetőzők. 👉 Miért nem lehetnél büszke arra, amit elértél? Amit képviselsz? Amiben hiszel? Miért ne írhatnád le nyíltan, hogy apait-anyait beletettél a szolgáltatásodba, hogy a legjobb legyen, ami csak elképzelhető és ezért a vevők imádják - ha ez tényleg így is van? Miért félsz kitenni az oldaladra valódi vevők valódi dicséreteit a termékedről? Miért ne lehetnél büszke arra, ahová tartasz? Miért ne lehetnél egészségesen büszke? Másokat le nem tiporva, de őszintén, nyíltan kimondva: "igen, ezt én értem el." A z örök alkalmazkodót, a "jaj, mit fognak szólni"- hozzáállásút mindig is zavarni fogják a sikeresek. A fejlődni vágyó, az egészséges önértékelésű, a haladni akaró meg elismeri a teljesítményüket és tanulni szeretne tőlük.

Hajrá 🙂

Szövegírási tippek, ha új hirdetést írnál :)

Ti is szoktatok jó kis kérdéseket kapni másoktól? Hát akkor itt vannak a válaszok 😂

Ha ezekre elkezdesz figyelni, mindig javulás áll be. Neked melyikre kéne jobban figyelned most?