Újra itt a szombat esti lááááz

Pontban háromkor kinyitottam a gépet. Nagy – nehezen sikerült az adásra kapcsolódnom, de néhány perc múlva hálózati hiba miatt megszakadt. Még hallottam, amikor mondtátok, hogy kilépett. Én voltam. Kb. 20 perc múlva sikerült ismét rátok kapcsolódnom, de váratlanul ritkán látott vendégek jöttek.

Ida – éppen fölvetetted, hogy meg kell tanulnunk a másik ember véleményét meghallgatni.
Jó volna ezzel a témával többet foglalkozni. Úgy veszem észre, hogy Magyarországon a vitastilus egyre romlik. A vita nem eszmecsere, hanem szabályos veszekedés, személyeskedés, aminek előbb-utóbb vége kell, hogy szakadjon. A baj azonban az, hogy akit a vitázók elkalapálnak, úgy megy el, hogy nem győzték, meg arról, hogy téved, a “győztes” pedig nem tanult semmit. Sem azt, hogy igaza van, sem azt, hogy téved.

Sokat gondolkoztam már, mi lehet ennek a hátterében. Miért annyira biztosak az emberek tévedhetetlenségükben?

A másik kérdésem : hogyan lehet a chatelést utólag visszaolvasni? Lehet-e egyáltalán?

Sajnálom, hogy nem tudtam személyesen is ott lenni, bár terveztem, jelentkeztem rá. Online is csak néha-néha tudtam bekapcsolódni. A technikán lehetne javítani, bár ennek a laptop-tologatásnak is megvolt a maga bája. Csak sokszor nem lehetett érteni a lényeget.
Az az igazság, hogy nagyon vegyes érzelmek, gondolatok dúlnak bennem.
Egyrészt – négy gyerekkel – tökéletesen megértem azt, ha valaki a gyereknevelés mellett dolgozni, pénz keresni akar. Kellenek a szellemi kihívások, kell, hogy azt érezzük, hogy jók vagyunk valamiben. Ami viszont iszonyú nehéz az az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.
Vajon az, amire te vágysz – jobb kocsi, nagyobb lakás, szép ruhák… – tényleg a te saját elvárásaid, vagy csupán a társadalom elvárásai, amit a média próbál belénk súlykolni, meglehetős sikerrel???
Nem tetszik, hogy mindenki eladni, kereskedni akar, miközben messze többet fogyasztunk, mint amennyit megengedhetünk magunknak (ökológiailag).
Nagyon messzire vezet ez a kérdés, majd egyszer talán személyesen is beszélgethetünk róla. (Ha már itt laksz, Ági, a szomszédban.:))

Sziasztok! Onlány voltam.

Jó volt látni hasonló ambíciókkal és gondolatokkal bíró hús-vér vállalkozókat és vállalkozójelölteket.
Nekem a legtöbbet az adta, hogy láttam, más is küzd a maximalizmusával és az adakozó természetével, de ez a “jellemhiba” 🙂 orvosolható.
Az utolsó másfél órát most hallgatom felvételről, mert el kellett mennem a géptől.

Köszönöm, hogy csináljátok, hisztek abban, amit csináltok, ez nem hagyja feladnom. Együtt egyszerűbb futni a marathont, mégha a hosszútávfutás alapvetően magányos tevékenység is.

Köszönöm mindenkinek, aki ittvolt, akár onleány akár offleány 🙂 Nagyon jó kis beszélgetés volt megint.

Sziasztok..

Én már itt is vagyok és várom a percet.. :-)))

Üdv Nagyné Éva

Sajnos, csak interneten tudlak elérni Benneteket, de itt leszek én is. Kiváncsi vagyok, mit hoztok össze Idával.

Sziasztok!
Már kezd nagyon izgalmas-hangulatom lenni, nagyon várom a szombatot, és nagyon örülök, hogy találkozhatunk mindannyian!

Szia Ági!

Nagyon érdekes lehet ez a találkozó.
Én csak online tudok kapcsolódni.
Jó szórakozást!
Talán a következőn én is ott lehetek.

Köszi az infokat. Sokat tanultam, számomra hasznos volt. Most sajnos csak online tudok veletek lenni. Mégegyszer köszi. Baráti üdvözlettel:
Zsuzsa

Egyelőre nincs mit mondanom, az előzőt nem olvastam, nem láttam. A következőr érdeklődve várom. Sajnos részben a távolság, részben az elfoglaltságom miatt nem tudok részt venni személyesen, de ha időm engedi, online kapc solódni fopgok.

Köszönöm a meghívást!
Érdekesnek hangzik a dolog, mégsem tudok ott lenni! Őszintén szólva ezt most nem is bánom annyira, mert Szabadságon leszek!!!! Két teljes hétig!!!
Amennyiben később tudomást szerezhetünk a megbeszélés részleteiről állok elébe, alig várom, hogy értesüljek!
Jó kávézást és eszmecserét kívánok minden résztvevőnek!
Baráti üdvözlettel,
Eszter Erdélyből