A 3 éves GYES története

Érdekes riportot készített a GYES történetéről az Index. Van benne néhány meglepő és érdekes gondolat, például azzal kapcsolatban, hogy a 3 éves GYES megnövelte a válások számát, a női alkoholizmust, valamint a végén kiderül, hogy semmilyen kárt nem okoz a gyerekben, ha nincs otthon vele 3 évig az anya (ez azért is érdekes, mert sok szakember meg éppen az ellenkezőjét állítja)

Megtudhatjuk azt is, hogy soha a világtörténelemben nem volt olyan, hogy 3 évig nem dolgozott egyáltalán az anya, csak a gyerekekkel foglalkozott. Sőt: mindig is dolgozott, csak éppen otthon. Gyakran látom, hogy a GYES alatt az anyukáknak még az is gondot okoz, ha saját magukkal kell foglalkozniuk egy kicsit, mert úgy érzik, ez az időszak csak a gyerekről kell, hogy szóljon, és úgy érzik, nem töltik be rendesen a tőlük elvárt szerepet, ha nem csak és kizárólag a gyerekkel foglalkoznak.
Elgondolkodtató az is, hogy azokban az országokban, ahol néhány hét vagy hónap után visszamegy dolgozni az anya, egyáltalán nem lesznek kevésbé kiegyensúlyozottak vagy rosszabbak a gyerekek, mint nálunk.

Sok szempontot felvonultat ez a riport, érdemes megnézni:

66 Comments

Comment navigation

  • Erna

    2009. július 28. kedd

    Elárulom Nektek, hogy én AUSZTRIÀBAN élek! Nagyon sok magyarral találkozom, aki még itt él.

    Csakhogy tudjátok, bármely szépen hangzik az, hogy milyen jó külföldön élni, nagyon sok egyéb, előre nem tudható dologgal kell szembenézned. Pl: más a kultúra, más a nyelv. Még, ha tutira folyékonyan beszéled is az adott ország nyelvét, akkor is van akcentusod, amiből az itteniek tudják, TE KÜLFÖLDI VAGY!!! Már nem fognak úgy viszonyulni Hozzád, sem a gyerekedhez.

    Ja, igen! A gyerekek. Nos, bármilyen színvonalas egy ovi, suli, stb… a gyereked is megéli már piciként, hogy kakukktojás és TE, KEDVES SZÜLŐ, nem tudod megvédeni a gyerekedet az esetleges kiközösítéstől, még ha a Te gyereked fehér bőrű, europid fajta, mert ö is KÜLFÖLDI, egy kalap alá veszik pl. a törökökkel!!!!Az a házaspár, aki talán fél elindulni a nagyvilágba, az valahol érzi, vagy tudja ezeket az infokat. Egyébként a gazdasági válsággal együtt mindenütt felerősödött, hogy védjék a saját lehetőségeiket, munkahelyeket, egyre inkább nem jó szívvel fogadják a külföldieket.

    Aki meg nem hiszi, az induljon el csak, aztán TAPASZTALJA MEG A SAJÁT BŐRÉN MILYEN KÜLFÖLDÖN KÜLFÖLDINEK lenni!!!! Legalább megtanulja, végre felfogja, hova is tartozik valójában, hol van a hazája, s JOBBan fogja értékelni azt!

  • Heni

    2009. július 27. hétfő

    Még annyi, hogy első körben pont a bölcsödei helyhiány miatt dobta vissza a törvényt a köztársasági elnök. Ezután egészítették ki a jogszabályt, és a T.ház vállalta, hogy 2011-re kb. 15 ezer bölcsödei férőhelyet kíván létrehozni.
    Már nem tudom hol olvastam, hogy a nagy részét úgy, hogy növelik a csoportlétszámot. Hova? A bölcsödék legalább 110%-os kihasználtsággal dolgoznak.

  • Erika

    2009. július 27. hétfő

    Én jelenleg gyesen vagyok 16 hónapos kislányommal. Imádom, minden percet együtt töltünk, fantasztikus látni, hogy napról napra hogyan fejlődik!
    Két éves korában mégis szivesen visszamennék dolgozni, úgy érzem ettől még kiegyensúlyozottabb és szuperebb mami lennék, ill. a gyerekem is egyre inkább igényli a gyerektársaságot, de ezt nem tudom megtenni, mert:
    -a szakmámban nincs lehetőségem napi 4 vagy maximum 6 órában dolgozni, vagy 8 óra vagy semmi. A 8 persze csak papiron annyi…
    -Bölcsöde nincs, a községbeli 300 bölcsödés korú gyerekre 10 férőhely van biztositva, az is egy egyház által. Nagyszülők dolgoznak, még a nyugdijasok is, hogy meg tudjanak élni.
    Akkor hogyan is tovább???

  • Berghauer Maria

    2009. július 27. hétfő

    Megneztem a riportot es jelentem tobb sebbol verzik.Regebben voltam kismama tehat tudom mirol beszel Herczog Maria, vagy Bokros Lajos. A riport kiforgatja es negativ szinben tunteti fel a GYES-t.Engem mint friss hazast ugy vettek fel a munkahelyemre, hogy ugye nem akarok gyereket egy ideig.Tehat annyira nem tapsoltak a GYES miatt.A kerdes pedig nevettseges volt.Hallottam en is a riportban emlitett iszogato kismamakrol, sot -amit szinten nem ertettem- voltak kismamak akik hoztak az ebedet etelhordoban. Ezek azonban nem voltak altalanosak.Ezek inkabb a GYES vadhajtasai voltak.Ami engem illet 1 evig maradtam otthon a fiammal. Ezalatt az ido alatt azt sem tudtam hova kapjak, annyi volt a napi teendom. Egy eves kora utan ugy lattam mar nem vagyok a fiamnak megfelelo tarsasag, jott egy lehetoseg, na es utolso sorban a penz is hianyzott. A bolcsode egy jo vivmany volt. A kozosseg sokat formal a gyereken. Nem elek otthon hosszabb ideje, sajnalom ha eltunt ez a- szerintem- jo lehetoseg. A kulfoldi peldakbol annyit latok, hogy otthon vannak a nok a gyerekkel vagy gyerekekkel, de tobbnyire osszetevesztik a nevelest a gyerek ellatasaval. (etetik ruhazzak es azt csinal egesz nap amit akar, kenyeztetik.) A magasabb kepzettsegu nok azert kulfoldon nem maradnak otthon 3 evig.Azt hiszem minden korszakban mas szabalyok, szokasok ervenyesek.Ma sok szakma megkoveteli a rendszeres tovabbkepzest es ha valaki kimarad abbol nehez potolni kesobb es 3 ev utan visszatalalni.Egy jo kornyezet, sajat korosztalyaval lenni, okos nevelo iranyitasaval nem lesz hatrany a gyerek tovabbi fejlodeseben. A bolcsode utan minden percunk a gyereke volt.

  • Kriszta

    2009. július 27. hétfő

    Kiss Ida remélem ezt csak félreírtad, én úgy emlékszem Magyarországon már nincs kommunizmus.1989 től demokráciában élhetünk.Vagyis bármit mondhatunk és csinálhatunk amivel nem sértjük mások érdekeit.A demokrácia ellentétben a diktatúrákkal nem mondja meg mit tanuljunk, mennyi gyerekünk lehet,egy újságcikkért nem kell félnünk,hogy jön a fekete autó értünk.A kommunista országokba egy BLOGíró igen csak ki van téve a börtönbüntetésnek.Kínába és Kubába több ezren raboskodnak azért,mert olyat írtak a blogjukba ami vezetésnek nem tetszett.

  • Kiss Ida

    2009. július 27. hétfő

    Gazdag országba, gazdag családba kell születni ahhoz, hogy könnyű legyen a gyereknevelés. Vagy pedig gazdag országba kell költözni. Vannak barátaim, akik, bár hihetetlen jó lehetőségeik lennének külföldön, és a gyerekeikkel is jót tennének, mégsem mernek lépni. Az önbizalomhiányukat, alkalmatlanság-érzésüket, gyávaságukat a hazafiúi és honleányi érzelmeikkel takargatják.

    A kommunizmus definiciója, hogy mindenkinek szükségletei szerint jusson. Ez persze szuper, csak éppen kinek van ideje arra, hogy kivárja?

  • Thámm-Tornyay Erna

    2009. július 27. hétfő

    Részmunkaidős-vállalkozós anyuka szeretnék lenni majd én is, a gyermeket pedig fokozatosan közösségbe szoktatni. Ez a közösség olyan legyen, ami az értékrendemmel összeegyeztethető.

  • Kriszta

    2009. július 27. hétfő

    Akkor tanuljunk a Norvégektől, náluk minden jobban működik.
    Igaz nekünk nincs tengerpartunk és a királyunkat is elzavartuk.Nekik mind a kettő van.

  • Szalkai Titi

    2009. július 27. hétfő

    Ha a természeti népeket vesszük alapul, ott évekig az anyjával van a gyerek, aki szoptatja. Ez a gyes (illetve az anya-gyerek együttlét) javára billenti a mérleget.
    Ha viszont azt nézem, amit az egyéves lányomon látok, hogy szívesen van együtt más gyerekekkel, és érdekli a társaság, akkor szükség van a közösségre (bölcsőde, óvoda). És itt az anyuka elmehetne dolgozni.
    Szóval női részmunkaidő és/vagy vállalkozás párti vagyok! A gyerekre időt és energiát kell szánni, és ha az anyuka 8 órában dolgozik, sokkal nehezebb ezt megvalósítani!

  • Vida Ági

    2009. július 27. hétfő

    Viki (ama mama) akkor sorstársak vagyunk mert nálunk is hol a lakás szaladt, hol a gyerek, aztán a lakás vesztett, a gyerekek nyertek (de azóta nem merek vendégeket hívni) :))))))

  • Gaál Éva

    2009. július 27. hétfő

    Még én sem láttam a videót (munkahelyen vagyok), de megnézem, amint hazaértem.
    Azt olvastam egyszer, hogy a az anyuka a gyermek 2 éves koráig ne távolodjon el a picitől 2 óránál hosszabb időre, mert az már kárt okozhat.
    Úgy gondolom, hogy ez az időszak nem csak a gyerekről kell hogy szóljon, hanem az anya-gyerek kapcsolatról, amihez Anya kiegyensúlyozottsága is szükséges, tehát magával is foglalkoznia KELL. Apáról se feledkezzünk meg, vele ki fog foglalkozni, ha Anyának magára sincs ideje-ereje, és vissza kell menni még dolgozni is? Akkor tényleg rohanás lesz a hét, és mosás-takarítás a hétvége. Ez kinek jó?

    Ha az első 2 évet kizárólag a gyerekre szánnánk, akkor a harmadik év ahhoz kellene, hogy az anya fokozatosan készüljön és készítse a családot a változásra. Ilyesmi megfontolásból kellene, hogy 3 éves legyen a GYES, vagy pedig 2 év + 1 év részmunkaidős.
    Szerintem tanítani is kellene a nőket az anyaságra időben, mert nem mindenkiből lesz ösztönösen jó anya, és nem mindenki fogja tudni megtanulni magától a lényeges dolgokat.

    Nem tudom megérteni azt, aki nincs rászorulva, mégis visszamegy dolgozni 6-8 hónapos baba mellől. Lehet hogy ő így akar jó anya lenni, hogy előbbre helyezi a saját igényeit és céljait, hogy délutánra kiegyensúlyozott legyen a gyerekének? Ilyenkor edzettebb lesz vajon az a gyerek, vagy sérülékenyebb? Ismerek ilyen anyát, és ő “edzett” gyerekeket akar nevelni. Nekem még nincsen gyerekem, de az ilyesmit nem tudom felfogni sem. Szerintem kamaszkorban lesz majd meg a böjtje, bár nem értek hozzá (de szeretnék).

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 27. hétfő

    Eszter, nem ismersz, ez a 2 öreggel igenis sértő volt, anyósomra nézve mindenképp. Ne vegye már mindenki magára azt, hogy nem adnám bölcsibe a gyerekemet. Kicsit sem gondolom, hogy egy agyongyötört, messze az ideális gyerekszámon túl terhelt gondozónő jobban figyelne a gyerekemre, mint én, anyósom, vagy a sógornőim -a nagyok ráadásul délben hazajönnek suliból (szünetben értelemszerűen itthon vannak), ennél ideálisabb egy bölcsi sem lehetne.

    Felőlem mindenki úgy él, ahogy akar. _Nekem_ fontos, hogy minél tovább itthon legyek. _Én_ így látom jónak. Ez nem mások feletti értékítélet, ez önmagam és a családom értéke, mi konzervatívok és hagyománytisztelők vagyunk, hiszünk a családi élet fontosságában.

  • Eszter

    2009. július 27. hétfő

    Teljesen egyetértek Jankababa hozzászólásával.
    A fiam most lesz 2 éves hamarosan kezdjük a bölcsit és nem gondolom, hogy ez hátrányként érné. 1 éves kora óta dolgozom és ő ebből semmit az ég világon nem észlelt. Versel, énekel, mondókázik, rengeteget játszik. A munka mellett is van idő vele foglalkozni, nem eszik kész ételeket stb.
    Aki pedig soha nem adná bölcsibe, kérdem én miért is jobb két öreggel(nem sértésként) lennie a gyereknek, mint a kortársaival?
    Látok nem egy kisgyereket akikre a nagymama vigyáz,egy idő után a kisgyerek olyan, mint egy kisöreg. Nem szaladgál, nem játszik ül a nagyanyja mellett, vagy a nagymama halálra félti mert leesik a mászókáról.
    Vagy, az öcsém is én is jártunk bölcsibe, felnőttünk, nem drogoztunk, nem kallódtunk el. Igazán nem azon múlik egy gyereknevelése, hogy 3 vagy 2 éves koráig van otthon az anyuka.Vagy ha csak 2 éves koráig van otthon vele, akkor abból a gyerekből gengszter lesz, akivel 3 éves koráig az miniszterelnök? A kamaszkort is az határozza meg, hogy az anyuka 3 éves korig otthon volt vele vagy nem. Ugyan már, csak szeretünk okoskodni és mások felett pálcát törni.
    Mindenki saját magával foglalkozzon és a családjával, akkor nem lesz gond.

  • ama mama

    2009. július 27. hétfő

    Én külföldön élek, Norvégiában, 3 és fél éve.
    Itt az az általános, hogy az anyák a gyerek 1 éves kora körül visszamennek dolgozni, rész-, vagy teljes munkaidőben.
    Az én kisfiam 9 hónapos kora óta heti háromszor 6 és fél órára jött velem a nyelviskolám bölcsijébe. Nagyon szerette. Ebédidőben meg is tudtunk szoptatni.
    Idén szeptembertől végre normál bölcsiben kapott helyet, ahol heti 47,5 órát biztosítanak a számára.
    Norvégiáról azt szokták mondani, hogy gyermekparadicsom.
    Nekem személy szerint a háztartás és a gyerek elmondhatatlanul sok egyszerre. Bűntudatom van állandóan, mert hol a lakás szalad, hol a gyerekre nem jutott időm. Alig várom, hogy kezdjük a bölcsit ősszel, és megszűnjön ez az állapot. És nagoyn boldog vagyok, mert tudom, hogy a kisfiam jó helyen lesz, és azt teheti majd, amihez igazán kedve van: játszani egész nap profi körülmények között!

  • Csernus

    2009. július 27. hétfő

    Nagyon sok nö, anya lenne vállalkozó a gyes ideje alatt is, ha nem fenyegtné az üzleti élet a gyest. Változtassanak ezen a hozzáálláson, csökkentsék az adókat. Ha pedig szeretne visszamenni az anya dolgozni, legyenek lehetöségei. Szerintem összefogás kell, erösödjön meg az ország a saját erejéböl, tehetséges és szorgalmas emberekböl. Aki ezt felismeri, minden ötletével, gondolatával ezt támogatja én arra szavazok! Az a nö pedig, aki unatkozós típus, ne szüljön gyereket, mert meg fog örülni az alatt az idö alatt s tényleg tacsra megy a házassága, a gyerek meg kezelhetetlen lesz.

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 27. hétfő

    Én írtam, hogy soha nem adnám bölcsibe a gyerekeimet. És ez így is van.

    Ha hirtelen hatalmas tragédia történne, és nem lenne más választásom, mint visszamenni dolgozni -teoretikus a dolog, mert 10 perc múlva ovis korú a legkisebb is-, akkor a nagyszülőkre bíznám, de nem vinném bölcsibe (az más tészta, hogy a legközelebbi bölcsi is 15 km-re van, esély sem lenne bekerülni, mert az az egy 150%-on van).

    Nem démonizálásból írtam, nem kell mindent magunkra venni 😀

    Nem várok semmit az államtól (ha várnék, nem szültem volna 1-nél többet). ETTŐL a kormánytól semmit nem várok én már régóta. Nem akarom magam ismételni: csak a lehetőséget ne vegyék el tőlem.

    Munkahely nincs, bölcsi nincs, öngondoskodás van. Mert az senki nem gondolhatja komolyan, hogy havi 25ezerért megéri itthon ,,lógatni a lábunkat”.

    A gyerek személyiségfejlődése, a kötődő nevelés teljesen elsikkad ebben a videóban. A szoptatás fontossága, az anyai közelség semmivel sem pótolhatósága.

    Az apa szerintem nem pótolhatja az első években az anyát. Kiegészíti, másként fontos, de nem pótolhatja szvsz.

  • Enikő

    2009. július 27. hétfő

    sziasztok!
    nem néztem meg a videót, csak a hozzászólásokat olvastam…
    igen, a döntés lehetősége fontos: legyen választási lehetőségem!de szerettel sajnos nem tudom megetetn a gyerekemet, és manapság a nők is kereshetnek annyit, amit apuka nem tud behozni, és melyik apukától várható el, hogy éjjel-nappal gürizzen?
    ign, hol vannak az APUKÁK? róluk miért nem beszélünk? az a természetes, hgy tartson el minket, mi pedig élvezzük ezt? nekik mi jár?
    én például szept.01-ig leszek otthon az akkor 1,5 éves kisfiamml,és az apuka marad itthon 2 éves koráig..nem érzek lelkiismeretfurdalást, csak rossz lesz, hogy kimaradok a napjaikból, de hát apuka is ezt érezte, és mosta nagyon várja ezt az időszakot…akkor nem kapja meg a megfelelő szeretetet?
    a harmadik mondat, ami nem tetszett:SOHA NEM ADNÁM BÖLCSIBE A GYEREKET!és ha nem lenne mit enni? az jobb lenne, ha éheznének otthon?
    nem kellene démonizálni, összehasonlítani a nyugattal és önzőnek lenni!
    a kisgyereknek a legfontosabbak a szülei, anyuka APUKA együtt, a szeretet, a gondoskodás..olyan munkahelyek kellenenének, ahol lehet 4-6 órában dolgozni, és nem kellene az államtól várnia segítséget!
    egy kicsit zavarosan, de ennyit akartam..
    egy lassan dolgozó anya

  • Moroandi

    2009. július 27. hétfő

    Én egy bankban, konkrétan bankfiókban dolgoztam, amikor a most 1 éves lányommal állapotos lettem. Szerencsére nagyon jó fizut+jutalékot kaptam, így a maximális GYED-re vagyok jogosult. Nyilván a GYES összege ehhez képest már nem lenne semmire elég, esetleg egy gázszámlát tudnék belőle kifizetni. Simán visszamennék a gyermek 2 éves korába dolgozni, (szerintem akkor azért már nem olyan kicsi, az meg barokkos túlzás, hogy a közösségben elkapott betegségektől gyengülne az immunrendszere)de kb. 1 hónapja találkoztam a főnökömmel, aki azt mondta, hogy maradjak csak nyugodtan itthon Lili 3 éves koráig, mert ugyan kötelesek visszavenni, ha dolgozni akarok, de azt nem tudják biztosítani, hogy abba a fiókba, ahol dolgoztam (tehát Váctól Monorig bárhová helyezhetnek, én meg Pestlőrincen lakom). Tehát tudatosan készülök, hogy 1 év múlva sokkal kevesebb jövedelemre számíthatok, ezért Ági útmutatása alapján építem az online vállalkozásomat. 1 év múlva már bőven pénzt kell, hogy termeljen. Reményeim szerint úgy fel tudom fejleszteni a vállalkozást, hogy ne kelljen alkalmazottként dolgoznom. És nem szidom az államot, hogy nem tart el, hanem igyekszem megoldani. Többen írták az öngondoskodást, amivel teljesen egyetértek, és ez nem csak a GYES-re vonatkozik, hanem a nyugdíjra is. Akinek legalább 20 éve van hátra, az nagyon gyorsan kezdjen el nyugdíj-előtakarékossági számlán vagy valamilyen egyéb biztosítási formában takarékoskodni, mert nem az a kérdés, hogy mennyi lesz a nyugdíj, hanem, hogy lesz-e állami nyugdíj egyáltalán. Valószínű, hogy nem. Dr. Tóth András pénzügyi tanácsadó írt erről egy nagyon érdekes tanulmányt “Út a csirke farháthoz” címmel. A http://www.tothandras.hu-n megtaláljátok, mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe.

  • biga

    2009. július 27. hétfő

    Felháborít a videó. Úgy állítja be, mintha minden anya, aki kihasználja a lehetőséget és otthon marad a gyerkőcökkel lump tróger lenne. Szeretném, ha pozitív példákat tudnánk átvenni más országokból. Had menjen dolgozni a gyerek néhány hetes korában, aki akar. De ott sem napi 8 (12) órát dolgoznak az anyukák!
    A bökkenő a propagandában, hogy sem bölcsőde, sem munkahely sincs, sőt annyi fizetést sem kap a legtöbb anyuka, hogy kifizessen egy babysittert. Akkor hogy is lesz ez?

  • jankababa

    2009. július 27. hétfő

    Sziasztok, én nagyon új vagyok ezen az oldalon, általában szoktam olvasni a cikkeket, de még nem volt hozzászólásom. Ez a téma azonban már engem is szólásra késztetett.
    Nagyon furcsa, érdekes, kétoldalú a magyar ember mentalitása:
    A társadalom nagy része örült, hogy vége volt a kommunizmusnak, mindenki a pokolba kívánta az előző rendszert, de érdekes módon a kommunista rendszer szociális “vívmányaitól” már nem akarnak ilyen nagyon megszabadulni. Észre kéne venni, hogy a 3 éves gyes bevezetése egy olyan rendszerben történt, amely egy mesterségesen generált, kölcsönpénzekből fenntartott teljesen életszerűtlen társadalmat épített ki, ahol azért, hogy mindenki foglalkoztatva legyen, egy gyárban 1 négyzetméteren 3 söprögetőt tartott fenn, a világon elsőként és egyedüliként eltartotta az anyákat 3 évig. És mindezt miből? Iszonyatos, döbbenetes mennyiségű KÖLCSÖNBŐL, amivel úgy eladósították a országot, hogy még a mi dédunokáink, de még azoknak a dédunokái is nyőgni fogják. Kialakították az emberek teljes államtól való függését, elsorvasztva az emberek öngondoskodási próbálkozásait. Szép lassan kialakult az intézményesített általános koldulás: nincs munkád? menj, állj sorba segélyért! nem tudod fizetni a rezsit? menj, biztos kapsz valami segélyt! megbetegedtél? kapsz rokkantsági nyugdíjat (ha kicsit megkened az orvost, igazolja a rokkantságot, mégha nem is vagy az…) Gyereket szültél? eltart az állam 3 évig…
    És szép lassan kialakult az a helyzet, amiben ma is élünk: elkényelmesedett, az állami segélyekben bízó és az államon élősködő, teljesen eltunyult emberek, akik azon panaszkodnak, hogy minden milyen drága, hogy miért van eladósodva az ország, hogy hogy le vagyunk maradva Európától, hogy persze az EU-ban mindenki 5-ször annyit keres. Igen, akkor szeretnénk az EU-ra hasonlítani, amikor a fizetésekről vagy az ő (esetleg) alacsonyabb adóikról van szó. Érdekes módon akkor már nem akarunk rájuk hasonlítani, amikor az ő (pár hónapos) gyesükről van szó. Meg arról, hogy esetleg fizetős legyen az egészségügy egy része. Meg amikor látjuk, hogy az emberek befizetik tisztességesen az adóikat, betartják a törvényeket, nem csalják-lopják le az áfát… Mert az EU tagországaiban nem a népesség egynegyede tartja el a népesség maradék háromnegyedét…
    És félreértés ne essék: nem azt akarom mondani, hogy a gyermekükkel otthon maradó nők élősködők – én is otthon vagyok a féléves kisfiammal, és ez életem legszebb, legboldogabb időszaka – DE soha, sehol a történelemben nem fordult elő, hogy az anyák ennyi ideig otthon maradjanak a gyermekükkel, ezzel kivonva magukat a termelésből, de úgy, hogy ezért még fizessenek is. Főleg nem egy teljesen eladósodott, legatyásodott társadalomban: ebben a helyzetben, amibe Magyarország hosszú évtizedek alatt belesodorta magát, nem lehet rinyálni, hogy miért veszik el a segélyemet, meg hogy miért vonják el a 13. havi fizut és nyugdíjat – sajnos mindenkinek egyaránt áldozatokat kell hozni, hogy valahogy elinduljunk a Nyugat felé vezető úton, hogy végre felzárkózzunk… vegyük már észre, hogy ezt az iszonyatos méretű szociális ellátórendszert egyszerűen nem tudja finanszírozni az állam!!! Nagyon könnyű ezekbe az állami szociális juttatásokba belesüppedni, belekényelmesedni, de sajnos ebből ki kell szakadni, az embernek a “saját lábára” kell állni, meg kell tanulni magáról gondoskodni, meg kell keresni az egyéb munkalehetőségeket, meg kell tanulnia ésszerűen fogyasztani, ésszerűen költekezni. (Mert persze a fogyasztás szintjén már Nyugatiak vagyunk – mindenki luxuskörülmények között akar élni, nyakra-főre veszik fel a kölcsönöket plazmatévére meg autóra – aztán ha növekednek a törlesztőrészletek és nem tudják fizetni, akkor persze megint az államtól kérünk segítséget – teljesen nonszensz az egész…)
    Talán kicsit hosszú és zavaros lett ez a hozzászólás, de talán a lényeg kihámozható belőle…

  • Miss Scotty

    2009. július 27. hétfő

    Heni teljesen igazat adok neked. A magyarok nagy többsége mindent ingyen szeretne, de az nem érdekli, hogy miből honnan.
    Szénásiné hozzászólására reagálva, még mindig jobb, ha egy nyugodt közösségben van a gyerek, mint egy elcsépelt anyuka mellett, akiből árad a negatív energia. Tudomásom szerint a gyerek személyiségfejlődésére nem csak az hat, ha úgymond kiszakítják a családból, hanem az is, hogy mit hozott magával, amikor megszületett. Most tovább nem részletezném, mert valószínűleg vannak itt olyanok, akik nem hisznek a tudatalattiban az előző életben stb. De maradjunk itt a jelenben. Nem a problémákon kell siránkozni, hanem meg kell azokat oldani. Mivel nem vagyunk egyformák, így nem tudjuk egyformán kezelni ezeket a dolgokat sem. Sőt vannak anyukák, akik pl. ha már fáj a gyerek füle egyből rohannak a gyerekorvoshoz, hogy (rosszabb esetben) antibiotikumot írjon fel nekik. El sem gondolkoznak azon, hogy esetleg ez milyen lelki problémára vezethető vissza. Mert, hogy ilyenkor a kisgyerek nem érzi magát jól a családjában az biztos, és ilyen tüneteket produkálva jelzi (legyen az bölcsődés vagy sem)
    De nem baj, siránkozó anyukának a gyereke is ugyan olyan elégedetlen és boldogtalan lesz, mint amilyen példát lát. Nehogy már változtassunk a régi jelző, hogy mi magyarok alapból pesszimisták vagyunk.

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 27. hétfő

    OFF Kriszi, jamina007 a skye-om (beírtam a honlapodra is, de aztán láttam, nem nagyon írsz mostanában).

    ON nekem a válsztás _lehetősége_ a legfontosabb. Hogy magam dönthessem el, jó-e x évig itthon lenni, avagy semmi értelme.
    Az anyákat nagyon lenézik ám társadalmilag. ,,Csak” otthon vagy? 🙁 szívesen kölcsönadnám az ilyeneknek 3 kisgyerek nevelésének mindennapi taposómalmát -csak néhány napra. Majd rájönne, mi az a ,,csak”.

  • F.né Marika

    2009. július 26. vasárnap

    Sziasztok.

    Nekem életem legszebb idő-szaka volt mikor a gyermekeimmel a Gyes időszakát töltöttem. (26 hónap kórkülönbség volt köztük.) Boldog voltam, hogy láthattam gyermekeim fejlődését, értelmük nyiladozását. Volt időm a lakást is rendben tartani, friss vacsorával várni a férjemet. Naponta 2 x játszótérre menni, otthon is a gyerekekkel, foglalkozni.Sőt magamra és férjemre is volt időm. Semmiféle depresszió nem kerülgetett!!! Szép volt. Gyes alatt tovább képeztem magam, tanultam, volt célom vissza térni a munka világába. Akkoriban 600 Ft volt a Gyes összege. Ez akkor kb a fizetésem fele volt. Nagyon fontosnak tartanám, hogy az anyák a gyermekükkel tudjanak lenni 3 éves korukig. Hallok olyan történeteket mostani dolgozó anyákról, hogy napi fél óra sem jut a gyermekükre!!! Éjt nappá téve dolgoznak.
    Hogy alakul úgy ki a kötődés, az egymásra figyelés, a nevelés, a minta adás, az otthon melege,ha az anyáknak nem lesz választásuk, hogy gyermekük 3 éves koráig otthon maradnak e…?? Fontos,hogy saját maga dönthessen, hogy otthon szeretne e maradni 3 éves korukig, vagy sem.
    Ha kényszerítik jogszabályokkal, manipulált magyarázatokkal, az egyenjogúságot…!!! most mikor munkahelyek szűnnek meg….??? Menjen vissza az anyuka dolgozni, de hova is…?
    Szerintem még több lesz a szétesett család.

    Minden kismama jól tenné, ha megtanulná amit mutattok, az öngondoskodást…
    A film nem tetszett, én nem így emlékezem. Nekem az anyukám 11 éves koromig otthon volt velünk.

  • Edina

    2009. július 26. vasárnap

    Itthon vagyok a 2 és fél éves fiammal, minden nap csoda, amiért hálát adok. A reggeli ráérős összebújások, az együtt töltött idő… Hm! Persze visszamehetnék dolgozni, osztott munkaidőben, vagy szinte állandó délutánra és csak a hétvégenként látnánk egymást- új fogalom: hétvégi anyuka. Persze lehet, hogy ez marhára használna a fiamnak, de úgy gondolom nem kísérleteznék vele. A riport nem tért ki arra, hogy a 70-es évek óta kicsit megváltozott a munkarend és teljesítményben is többet várnak tőlünk. egyébként lehetne többet dolgozni azon, hogy a nőknek több részmunkaidős állás legyen, mint a nyugati országokban, na persze nem röhejes pénzért.

  • Szénásnié ANi

    2009. július 26. vasárnap

    Nagy demagóg duma! Hogy nem szégyellnek ilyen hazugságokat közzé tenni!
    Igen, az anyuka addig is dolgozik a 3 év alatt, amíg otthon van, csak hogy INGYEN! És a kisgyerek 3 éves kor alatti közösségbe DOBÁSA, KÉNYSZERÍTÉSE csak árt a felnövő generációnak! Kimutatták, hogy a kisgyerek 6 éves korára lényegében már tökéletesen meg van határozva az egész jövője (!), – kérdem én, az a gyerek, akit 2 évesen kitesznek mindenféle fölösleges hercehurcának, közösségben összeszedhető gyerekbetegségnek (!), ezzel is gyengítve az immunrendszerét, az milyen felnőtt lesz?? Talán kiegyensúlyozott, boldog és sikeres?? Egy frászt!!
    Én 6 gyereket hoztam a világra és neveltem fel becsülettel, elég nehéz körülmények között, de mindegyik gyerekkel kutyakötelességemnek éreztem, hogy a 3 évet otthon töltsem, ha már egyszer bevállaltam őket. Így fordulhatott elő, hogy a 4 kisebb gyerekkel több mint 12 évet voltam otthon, és mire vissza akartam menni dolgozni, úgy néztek rám, mint aki a Holdról jött, és “természetesen” sehol sem alkalmaztak . Hivatkozva mindenféle baromságra, demagóg dumák stb. kíséretében.
    Még egy dolog: MUNKAHELY ÉS BÖLCSŐDE HOL VAN?? Mert a munkanélküliség is csak egyre növekszik, a bölcsődéket pedig, a Isten tudja, milyen (eszement) apropóból, szintén megszüntették, alig van már.
    HOVÁ MENJENEK AZ ANYUKÁK DOLGOZNI??
    Szerintem ez az egész marhaság, úgy, ahogy van, sőt már ott tartok, hogy szándékosságot is feltételezek az egész mögött.
    Szívatják a kisembereket, legfőképpen a családokat, és még főképpen a többgyerekes és/vagy egyszülős családokat!
    Nem akarok azzal jönni, hogy bezzeg a melegeket mennyire támogatják, pedig igaz, de akkor kérdem én: HOL ÉLÜNK?? ÉS MIFÉLE ÉRTÉKREND EZ, AMI MOST VAN??

    Ne is válaszoljatok, ezek egy megfáradt, nagyon elkeseredett középkorú, több éve özvegy és munkanélküli, nagycsaládos, de 4 felnőtt gyermekét mindenáron taníttat(ni akar)ó édesanya sirámai! 🙁

    Szebbeket, jobbakat mielőbb minden magyar családnak, és igenis, az anyukák otthon töltött idejét is számolják el MUNKAIDŐNEK, HA CSAK MINIMÁLBÉRREL IS!! MEGÉRDEMELJÜK MINDANNYIAN, AKIK BECSÜLETTEL FELNEVELTÜNK AKÁRHÁNY GYEREKET IS!!

    Szégyen-gyalázat ez az egész magyar családjog és szociálpolitika, úgy, ahogy van!

  • Heni

    2009. július 26. vasárnap

    Nóri, ezzel teljesen egyetértek. Mindenki válassza azt, ami neki és a családjának a legmegfelelőbb.

    Szerintem azért sem tetszik az embereknek a gyes időtartamának lecsökkentése, mert hozzászoktunk a jóhoz. Ha valami már természetes, és azt megszüntetik, elveszik, az senkinek sem tetszik. De miért is gondoljuk, hogy a világon a legtermészetesebb dolog, hogy az állam támogassa a családokat és szégyelljék magukat, hogy havi 27 ezer forinttal kiszúrják az anyukák szemét?

    Öngondoskodás, ezt kellene megtanulni Magyarországon (is) az embereknek. Ne támaszkodjunk az államra, mert amit nyújt, azt el is veheti, előbb-utóbb el is veszi. Sőt azt is elveszi, amit nem ő ad.

    Mondom ezt én persze, ez az én véleményem. Egyelőre én is rá vagyok szorulva az állami juttatásokra, a munkahely nyújtotta látszólagos biztonságra. De remélem nem sokáig. A kisebbik három éves koráig nem is tudnék otthon maradni, a férjem tanár, közalkalmazotti fizetéssel, a gyes összegéből nem telne a lakáshitelre.

    Ági, jó volt a videóválasztásod 😉

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    Nóra, szívemből szóltál.
    Ha csak a gyerek a fontos, lusta dög vagy, aki az anyaságába menekül… ha dolgozol, akkor meg “minek szül az ilyen”.

    Én csak azt tudom, hogy akkoriban a szennyestartó mindig üres volt. Illatos, vasalt ingek lógtak a szekrényben, sosem ettünk kész kaját, a gyereknek a gyümölcsjoghurtot is én turmixoltam, csináltam kőrözöttet, szardíniakrémet és fokhagymás-diós sajtkrémet a magam sütötte kenyérre. Mindig főztem, s nem volt egy leszakadt gomb sem, és nem volt kupi soha, és minden hétvégén kirándultunk. Most késő este begördülünk, hulla fáradtan, családi életet az autóban élünk, olykor a mekiben mérgezzük magunkat mcDrive-ilag, mert csütörtökön már nincs itthon kaja. A hétvége pedig egy feszültségekkel teli, őrült versenyfutás az idővel, amikoris megpróbálom behozni az egész heti lemaradást, mosás-vasalás-főzés-takarítás stb. úgy, hogy még egymásra is jusson egy csöppnyi időnk.
    Igenis csodás, harmónikus idők voltak az itthon töltött hónapok, évek, az egész családunk boldog nosztalgiával emlékszik vissza rá! 🙁

  • Csernus

    2009. július 26. vasárnap

    Aki elhiszi, hogy az a jó, ha az anyuka menjen minél hamarabb vissza dolgozni, a gyereket dugja bölcsibe, vagy oviba, az egyetért azzal a családellenes politikával, amit ki nem mondom miféle emberfajta sugall, de nevezhetjük a tökés hatalmaknak. A helyes gondolkodás az volna, ha a nöknek-vagyis nekünk- visszaadnák a becsületünket azzal, hogy nem ültetik el a fejekben, hogy légy minél emancipáltabb, az a tuti, dolgozz csak, a család meg úgyis boldogulni fog! Szerintem, ha egy férfi, férj nem közösen gondolkodik a feleségével, akkor tök mindegy visszamész-e hamarabb dolgozni, vagy sem. Mindent az értékrend határoz meg,s egy normálisan müködö államban az anyákat támogatják, hogy anyák lehessenek, s itt nemcsak az anyagiakról beszélek.

  • Borbényiné Nóra

    2009. július 26. vasárnap

    Én csak azt nem értem, hogy hová akarják minél előbb visszaállítani az anyukákat a munkába, mikor állandóak az elbocsátások. Ez nekem teljesen érthetetlen.

    Hogy jobb vagy rosszabb az hogy több ideig otthon van a gyerekkel az anya, azt egyéne válogatja. Szerintem ebből nem lehet “egyen ruhát” csinálni. Az egészből az jön ki, hogy az anyuka szégyellje magát, ha ott van állami pénzen és csak trógereskedik, (nem mindenki tesz így aki otthon van), a másik meg azért szégyellje magát, mert nem akar (vagy nem teheti meg) otthon maradni a gyerekkel, hanem dolgozni akar.

    A lényeg tartsuk bűntudat alatt a nőket bármit is választanak vagy bármire is kényszerülnek nehogy már jól érezzék magukat!

    Szerintem meg mindenki elégedjen meg azzal a helyzettel amit választott, abból próbálja meg kihozni a családja számára a legjobbat és élvezze, hogy van családja!

  • Kriszta

    2009. július 26. vasárnap

    Lehetetlen üres kincstárból több családi pótlékot adni.
    Magyarországon teljesen leállt a gazdasági fejlődés.
    Magyarország élen jár a válásban, az alkoholizmusban, az
    öngyilkosságban. A művi abortuszok százalékaránya szinte ötszöröse az Európa átlagnak. Minden élve születésre hatvan művi vetélés jut.
    Elöregedő ország, ahol nem kell a gyermek, ahol egy dolgozó két nemdolgozót tart el, s majd 10-20 év múlva hármat vagy négyet fog eltartani. Mennyi lesz akkor majd a
    nyugdíj?

  • Bakaity Zsuzsa

    2009. július 26. vasárnap

    kriszi, ha tőlem kérdezted, van skype-om: bakaitzs

  • Bakaity Zsuzsa

    2009. július 26. vasárnap

    Csilla!

    Azért mertem írni anyagiakról, mert három gyerek mellett nem viccből mentem vissza dolgozni. Hanem egyszerűen nem tehetem meg, hogy otthon maradjak. Pedig érzem, mennyivel nyugodtabbak, ha tetszik, jobbak a törpéim, amikor végre nem rohanok, hanem van időm leülni játszani velük, mesélni nekik. Csak persze enni adni is kell nekik, ha van miből. Szóval szerintem tessék nyugodtan elvenni a gyest, csak tessék hozzá adni olyan családi pótlékot, mint nyugaton, amivel példálózunk, és akkor nem is kell több bölcsi.
    Nálunk mindhárom pici kénytelen kipróbálni a bölcsit, és szerencsére eddig nem volt rossz tapasztalatunk, de azért jó lenne, ha nem azon izgulnék közben, hogy talán mégis nekem fognak felállni, elindulni,….

  • Miss Scotty

    2009. július 26. vasárnap

    Nekem az a tapasztalatom, hogy vannak olyan családok, ahol jobban jár a gyerek, ha bölcsiben van.
    Nagyon sok anyuka csak megjátsza, hogy ő milyen jó anya, közben meg otthon nagy ívben nem foglalkozik a gyerekkel.
    Minden anya maga tudja, hogy jó-e neki, ha bölcsibe adja a gyerekét. Nálunk pl. a kicsi bölcsődés és semmi hátrányát nem látom. Mind a két gyerekem kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek. Mind a kettőt másfél éves korukig szoptattam (igény szerint éjjel is) és soha nem éreztem tehernek, hogy értük kell ébrednem. Nem dohányoztam velük sem a terhesség alatt sem utána nem toltam a babakocsit füstölő cigivel a kezemben. (Alapból utálom a dohányfüstöt.) Szülni is úgy mentem, hogy befelé a babára figyeltem, hogy neki legyen jó. Nagyon sok szeretetet kapnak és ez a legfontosabb. A gyerekorvost csak hírből ismerjük, mert véleményem szerint minden betegség lelki eredetű. Ha pedig egy gyerek elegendő figyelmet és törődést kap, akkor a kis lelke is rendben van.
    Több ismerős kismama is megjegyezte már, hogy mennyire látszik rajtam, hogy jól érzem magam a gyerekeimmel. Igen, én tudatosan vállaltam az anyaságot és minden apró kis dologban meg tudom találni a boldogságot. Sok anyuka meg bele van fásulva abba, hogy gyereke van. Szerencsés vagyok, mert olyan ember a párom, aki bőven kiveszi részét a gyereknevelésben és nem tv előtt ül sörrel a kezében.
    Ódákat lehetne zengeni arról, hogy ki milyen gyereknevelési modellt hozott otthonról, de az is igaz, hogy ha valaki elég erős, akkor jó irányba tud változtatni. Ha van rá lehetősége akkor elmegy dolgozni és úgy nevel gyereket. Nem mindegyik csemetéből lesz degenerált, általános iskolában lövöldöző elmebeteg. Figyelni kell rájuk, meg kell hallgatni a problémájukat, példát kell mutatni. Nekem ez a véleményem.

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    Zsuzsa!
    Hasonlíthatjuk magunkat Albániához vagy Romániához is, de most ez a 4 hónapon mit sem változtat, egyébként sem összehasonlítás volt, hanem szélsőség, amely az ott élők számára teljesen természetes.
    Kár most itt belekeverni az anyagiakat is, mert az mindenki számára evidens, hogy mennyire a béka popsija alatt vagyunk! 🙁

  • Kriszi

    2009. július 26. vasárnap

    OFF – Zsuzsi, nincs Skype-od? Kerestelek, de nem talál 🙁

  • Kriszi

    2009. július 26. vasárnap

    Kedves Margit!
    Nagyon örülök a hozzászólásának. A riportra ebből az okból is haragszom: összemossa az egyes női csoportokat – mintha minden egyes anya csak tengene-lengene kettesben a gyerekkel otthon bezárva, vagy békésen végig-borozgatná a három évet, a gyereket kicsapva közben az erkélyre… kimondottan rosszindulatú beállítás.

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 26. vasárnap

    Szia Kriszi 🙂
    egyetértek Veled amúgy. Szerencse, hogy a középsőm, aki most kezdi az elsőt, szintén otthon tudthat még engem az első iskolai évében.

    Aki meg alkoholista lesz a gyesbetegség miatt, ott azért alapvetően nagyobb a baj, szvsz.

  • Kriszi

    2009. július 26. vasárnap

    Zsuzsi, jó téged itt is látni 😉

    A videóhoz már volt szerencsém másutt, hatalmasakat csúsztat, durván démonizál. Igenis hatalmas különbség, hogy van-e ideje valakinek egy kisgyerekkel normálisan foglalkozni vagy nincs. Ez nem csak attól függ, hogy az ember dolgozik-e vagy sem, hanem sok minden mástól is. De azért napi 8-10-sok munkaórával, átdolgozott hétvégékkel, mellette tanulással azért nem egyszerű. A kétéves sem attól lesz csúcsszocializált, hogy napi ötször minimum nyolc órát bölcsődében tölt. Volt bölcsődés a fiam, nem fogom a bölcsit démonnak kikáltani, ő nagyon szerette, őt is nagyon szerették ott, a világon semmi problémánk nem volt a dologgal – de csak kétéves kora után járt, és csak az utolsó egy hónapban aludt ott. Nagyon, nagyon nem mindegy ez. Most megy iskolába a lányom, töröm a fejemet, hogyan fogok tudni maximálisan ott lenni az első betűinél, nemcsak időben, hanem fejben, szívben, energiával és támogatással is. És akkor nekem még van munkám, sőt még csak nem is embertelen meló.

  • Bakaity Zsuzsa

    2009. július 26. vasárnap

    Jaj, nekem úgy tetszik, amikor nyugati országokhoz hasonlítjuk magunkat! De pl. Németországban a mi családi pótlékunknak megfelelő juttatás a gyerekek után a mi családi pótlékunk 10-szerese. És sok anya 4 órában dolgozik. Szóval nem nagyon kellene almát a körtéhez…. Ja, és ott nem adóköteles a családi pótlék, és családi az adózás.

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    Laci, jól mondod! 🙁
    Egyáltalán nem mindegy, hogy 55 vagy 65.
    55 évesen még fiatal vagy, tudsz menni kirándulni, ha egészséges vagy, akkor akár külföldre, röpködhetsz távoli tájakra, megnézheted azt, amit egész életedben szerettél volna, csak halogattad stb.
    65 évesen már fáj a lábad, inkontinens vagy, nem repülhetsz trombózis vagy pacemaker miatt, és pénzed sem lesz rá! Ezért aztán tényleg érdemes hajtani! 🙁

  • Turániné Margit

    2009. július 26. vasárnap

    A látott riporthoz szeretnék néhány szóval hozzászólni.
    Nyugdijas óvónő vagyok, több évtizedes tapasztalattal a hátam mögött , bátran kimerem jelenteni, hogy igenis szüksége van a gyermeknek arra, hogy 3 éves koráig az otthonában nevelkedjen.Magam is találkoztam olyan anyukákkal akik nemtudták, hogy mire való a gyes.Abban igaza van Ranschburg tanár urnak hogy nem volt előttük pozitív példa, de ez nem mentesit senkit.A társadalom problémái minden korban jelen vannak és voltak, szerintem nem szerencsés ha ezeket kivetitjük a gyerekekre.Tanár Úr által említett összehasonlítás, mely szerint nem különböznek lelkiekben a mi gyerekeink más államok gyerekeitől, szerintem azért nem állja meg a helyét, mert az óvodai nevelésünk világszinvonalu és gyerekcentrikus, de ezt a fonalat már az iskola nemtudja tovább vinni.Ergó nem a gyes a hibás ezért.
    Tény hogy sok anyuka nemtudja hogy mit is csináljon a gyes alatt, mellőzöttnek érzi magát, itt segitségre van szükségük.Ezért is tartom nagyon jónak az internetet-sajnos még nincs mindenkinek-mert itt a Ti példátok, hogy lehet a gyes alatt értelmes dolgokkal foglalkozni.

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    Engem inkább az aggaszt, hogy ha hol a nyugdíjasokon, hol a gyeseseket sújt egyet a korbáccsal a Kormány, miközben ingatlanadókkal és más egyebekkel szórakoztat a gázár és egyéb emelések mellett, akkor hol lesz a vége?! Hány bőrt lehet még lehúzni rólunk?! 🙁
    Sajnálom azokat a gyeseseket, akik már csak rövidebb ideig lehetnek a kicsivel otthon, mert egész életre szóló, szép emlékektől esnek el! Nyilván nincs mit tenni, meg tényleg sehol sincs ilyen hosszú idejű itthonlét, de akkor is szomorú! 🙁
    Főként, hogy további munkanélküliséget és gyermekelhelyezési gondokat fog okozni, mivel jóval kevesebb a bölcsődei férőhely, mint ahány gyerek rájuk szabadul majd. :-/

  • Laci

    2009. július 26. vasárnap

    Szerintem pr szöveg az egész, hogy hamarabb menjenek dolgozni az anyák, előbb utóbb meg is fogják csinálni sajnos, ahogy a nyugdijéveket is egyre későbbre húzzák. 🙁 Tiszta mátrix.

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    A legelső hónapokban csak 50-60e Ft… most már a többszöröse (jobb hónapokban a sokszorosa). Egyébként egy azelőtt általam is megvetett és lenézett munkáról volt szó, de “volt annyi pénz, amennyiért az én hajam is korpásodott”. Megtanultam, milyen csúnya dolog az előítélet!

    De apa úgy lett munkanélküli az egyik pillanatról a másikra, hogy nagyon sok választásom nem volt: én pedig otthon akartam maradni a gyerekkel a 3 év végéig minden áron, bármiáron! Havi 100e Ft-os bankhitel-törlesztést a 23.700 Ft-ból elég nehezen tudtuk volna fizetni. Nagyon nehéz időszak volt! 🙁

    Most ott tartok, hogy havi 2-300e Ft-tal tudjuk törleszteni a hitelt, hogy minél gyorsabban elkopjon végre. Szerintem még egy év, max kettő, és ha az utolsó lakáshitelt is visszafizettük, én végleg itthon maradok… pont mire a gyerek suliba megy! 😉
    (A melóról részleteket a nevem alatti linken találsz!)

    • Károlyi Anita

      2010. október 22. péntek

      Kedves Csilla!

      Most olvastam a tavalyi hozzászólásod, én is gyeden levő anyuka vagyok, de néha kicsit bénácska. Említetted a neved alatti linkre kattintva megtudható mit dolgoztál a gyes ideje alatt. ÉN nem találom. Tudnál engem segíteni az információval? Válaszodat előre is köszönöm.

      Üdvözlettel :Anita

  • Barbi

    2009. július 26. vasárnap

    Csilla! Milyen otthon végezhető munkát végeztél, és mennyit kerestél vele? Annyit hirdetnek, de a nagy részük átverés, mert vagy teljesíthetetlen, vagy nem fizetnek.

  • Csilla

    2009. július 26. vasárnap

    Franciaországban(?) 4 hónapot lehetnek az anyák a gyerekeikkel, utána indul a taposómalom. Jelzem, ott sincs elég bölcsis férőhely, ezért a kismama-ismeretségi körben mindig kialakul, hogy valaki éppen otthon marad. Vagy azért, mert neki már 3-4 gyereke van, vagy mert ő lakik kertesházban nagy kerttel, homokozóval, hintával stb. Vagy mert éppen terhes a következővel, esetleg mert könyvelő vagy fordító, informatikus, távmunkás-vállalkozó, MLM-es stb. és egy 6-8 fős kis “illegális bölcsit/ovit” működtet az illető, mondjuk egyenesen abból él, hogy a többiek fizetnek neki kell két kisasztal székekkel, néhány matrac, és ha pedagógus vénájú az illető, akkor mesélhet, énekelhet, táncolhat a gyerekekkel, megtaníthatja őket kisebb versekre, rajzolni stb., jobb dolguk van, mint egy nagyobb közösségben, ahol a gondozónők vagy óvónők csak egymással beszélgetnek, és csak a szükséges minimális figyelmet szentelik a gyerekekre.
    Tény, hogy nagyon el voltunk kényeztetve. De olyan jó volt! Én boldog vagyok, hogy 3 évig otthon lehettem a gyerekkel. Az az időszak, az a bensőséges harmónia és nyugalom, amikor alhatott reggel akár 8-ig vagy 9-ig is, ha akart… vagy az ebéd utáni nagy közös szunyák a hintaágyban, a sok közös játék, a megtanult versek egy pillanat alatt semmivé lett, amikor bedarálta a közösség. Hálás vagyok az Égieknek, hogy a gyerekem szeret oviba járni, mindig is szeretett, egykeként azt hiszem, fontos neki a társaság, ami nagy vonzerőt jelent számára.
    Nekem boldogság volt a fejlődését 3,3 évig figyelemmel követni, ahogy az értelme nyílt, tágult, minden nap egyre okosabb lett. Csodás időszak volt, belsőséges összebújós, boldogságos! Igaz, nem voltam gyes-beteg, depressziós, alkoholista, sőt, még diplomákat és nyelvvizsgákat sem halmoztam fel magamnak a gyes alatt… ez az időszak csak róla szólt. Az utolsó félévben aztán anyagi okokból otthon végezhető munkára kényszerültem, de mivel ez max. 3-4 órát vett el az életemből és szabadon ütemezhető volt, ezért úgy igyekeztem, hogy ezt a kicsi ébredése előtt vagy fektetése után csináljam, vagy a délutáni alvásidőben. Tehát őt nem károsítottam meg egyetlen perccel sem! A havi 23e Ft-os gyest nagyon durvának találtam, mivel a fizetésem közel 10x ennyi volt.
    Az első hónapok jól indultak: a pici sokatalvós időszakában rengeteg könyvet és újságot elolvastam, decoupage szenvedélyemnek hódoltam, sütöttem-főztem, kötöttem-varrtam, kertészkedtem, házitündérkedtem… egy csomó látványos pótcselekvéssel bizonyítottam kreativitásomat.
    Ha most lennék ebben a helyzetben, valószínűleg mielőbb az anyagi biztonság alapkő-letételén fáradoznék, hogy egy-két év alatt olyan jövedelmet kereshessek, hogy később már ne kelljen visszamennem dolgozni. 🙂
    (Még egy utalás a riporthoz: azt egyébként én is hallottam, hogy a munkaerő-túlkinálatban így szabadultak meg a tanulatlan, butuska, semmihez sem értő fiatal nőktől annak idején… szóval az egész jogszabálynak ez volt a mögöttes oka. Azóta nagyot változott a világ: drámaian megnőtt a diplomás nők aránya, és állambácsinak nincs pénze gyest fizetni!)

  • Dávid Zsu

    2009. július 26. vasárnap

    Nekem is ez jutott eszembe, hogy ez színtiszta PR szöveg, azért Ranschburgon csodálkozom, de nagyon….

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 26. vasárnap

    Heni, félreértettél.
    Az intézményesítés kényszerét úgy értem, hogy jövő májustól, ha betölti a 2. életévét a gyereked (aki 2 évesen még nagyon kicsi!!!), _kénytelen_ vagy visszamenni dolgozni, ha nem akarod elveszíteni a munkahelyedet, és nem 0 forintból akarsz ,,élni”.
    Persze megteheted, hogy otthon maradsz, akár soha életedben ne dolgozz többé, de ez nyilván nem éeltszerű.

    Soha nem adnám bölcsibe a gyereimet. Soha.

    És szerintem nem lehet igaz egy riport, ami ennyire egyoldalú. Csak féligazságok vannak benne. Nem minden nő gyes-beteg, aki meg igen, az nyugodtan visszamehet dolgozni, semmi akadálya.

    Mondjuk letojom ezt a ,,max.2 évig maradhatsz otthon” tézist, én nem az államnak szültem egyik gyerekemet sem, meg fogom oldani a későbbi gyerekeknél is (ha lesznek), hogy ovis korukig itthon legyek velük.

    Mi több: bizonyíthatóan nagyon jót tett a tavaly elsős fiamnak, hogy itthon voltam, amikor a betűvetés-olvasás rejtemeit tanulta. Nagyon jó volt, hogy tudtam vele gyakorolni. És nem este 8kor, amikor már mindenki fáradt testileg-szellemileg.

    De természetesen nem gondolom azt, hogy minden gyerek 10 éves koráig járjon a gyes 🙂

  • Heni

    2009. július 25. szombat

    Én is feltettem néhány napja a blogomba ezt a videót 😉

    Zsuzsi, az “intézményesítést” egyáltalán nem írja elő a törvény két éveseknek, hanem csak iskolaelőkészítő kortól. Ha nem akarod bölcsődébe, óvodába adni a kicsiket, akkor ne add. A Te döntésed.

    Lehet, hogy egyoldalú a riport, de igaz. Vagy legalábbis nagy az igazság tartalma.

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 25. szombat

    Szerintem ez egy propaagnda-videó, és egyáltalán nem értek vele egyet. El nem tudom képzelni, hogy egy 2-2,5 éves gyereket is intézményesítsek, és nem azért, mert én így szeretném, hanem mert törvényileg ez a kötelező?!
    Akkor lenne ez a videó elgondolkodtató és beszélgetésre érdemes, ha nem lenne mélységesen egyoldalú.

Comment navigation