Van egy jó ötletem





Máig tartja magát a tévhit, hogy egy jó vállalkozás elindításához egy jó ötletre (isteni sugallatra, múzsa csókjára, szerencsés véletlenre) van szükség. A napokban írt nekem egy anyuka és éppen ezt a kérdéskört boncolgatta. Élből bebizonyította, hiába van egy jó ötlete, abból soha nem lesz semmi, mert …

És itt felsorolta a legtipikusabb tévhiteket, ami miatt a jó ötletek 99%-a a kukában landol (annyi lottóötösöm legyen, ahányszor eddig hallottam őket :)) Lássuk mik ezek:

1. Megkérdeztem a barátaimat (családomat, anyukámat, férjemet) és szerintük nem jó ötlet.

2. Pont most jelent meg egy könyv, amiben pont arról írnak, amiről én is szerettem volna (épp most láttam egy weboldalt, ami arról szólt, mint az enyém)

3. Én ezt nem fogom tudni megvalósítani, túl macerás, nem is értek hozzá igazán.

Nem szabad hagynod, hogy ilyen pehelykönnyű érvek elvegyék a kedvedet egy jó ötlet megvalósításától! A vállalkozásodat ugyanis nem építheted homokra. Nem alapozhatod arra, hogy a család szerint jó ötlet-e (értenek ők hozzá egyáltalán?), van-e már ilyen (egyáltalán nem csak teljesen egyedi, “még sohasem volt” ötletekre lehet jó vállalkozást építeni, hiszen megcsinálhatod ugyanazt másként is, más megfogalmazásban, más módszerekkel, és főként: sokkal jobb marketinggel).

A “túl macerás” című érvet pedig jól fontold meg: tényleg azt gondoltad, hogy munka nélkül fogsz pénzt keresni? Álljunk csak meg egy szóra! Hogyan is definiálnád a munkát? Manapság, amikor a szellemi munkák korát éljük, egy vérbeli vállalkozó számára a munka javarésze tanulásból és információszerzésből áll és csak a többi időt tölti konkrét munkával.

Oda szeretnék ezzel kilyukadni, hogy ha komolyan vállalkozni szeretnél sokat kell tanulnod, például rögtön az elején a piackutatásról (erről a Marketingtorta konferencián február 21.-én tartok majd előadást), azután pedig a marketingről.

Tudtad, hogy egy átlagembernek naponta 4 olyan ötlet jut eszébe, amiből piacképes vállalkozást lehetne csinálni, de különféle érvekkel elveti őket? Leggyakrabban az “ilyen már úgyis van” és a “nem tudnám megcsinálni” szokott lenni az ötletek sutba vetésének indoka. Pedig az a minimum, hogy utánajársz a részleteknek:

  • Tényleg jelentős konkurencia van?
  • Tényleg senki nem vesz ilyen terméket?
  • Tényleg nincs az embereknek pénzük vásárolni?

Tájékozódj! Nézd meg az internetes újságok gazdasági oldalait, keresd a statisztikákat: milyen termékek fogynak a legjobban, milyen tendenciát mutatnak az egyes piacok? Aztán nézz körül a nagyobb webáruházak toplistáin: vajon mely termékcsoportok a legnépszerűbbek, milyen témában fogy a legtöbb könyv? – rengeteg helyről nyerhetsz adatokat, ami alapján fel tudod mérni a piacot és a lehetőségeidet, és miközben kutatsz, tanulsz is egyben. Hajrá! 🙂





33 Comments

  • Dóra

    Reply Reply 2009. május 24. vasárnap

    Kedves Ági!
    Van több jó ötletem is. Sajna mind engedély és “papír” köteles. De nekem ez irányú végzettségem nincs. Ja, és induló tőkém = O. Igaz, nem net – es vállalkozás lenne, de igen szép jövedelmet tudnék kerekíteni belőle. Akkor most mi a teendő?
    Hanyagoljam, és keressek mást? Bár az előzőekből azt szűrtem le, hogy ne nyavalyogjak, keressem a megoldást. Keresem.
    Igaz, már nem vagyok kismama (nagymama meg még sokára leszek), de 3 gyermekkel próbálok az életben boldogulni. Most dolgozom, és van egy aprócska mellékállásnak sem nevezhető próbálkozásom. És kb. 4 olyan ötlet a fejemben, amit érdemes lenne megcsinálni. De nem elég az induláshoz néhány ezer forint. És akkor a végzettséget igazoló okmányokról még nem is beszéltem. Az nincs. Pedig nagyon is értek a dolgokhoz. (Ezt nem csak én mondom.)
    Nem olyan régen találtam rá az oldaladra, és már fel is íratkoztam a hírlevélre. A könyvet is letöltöttem, és el is olvastam. Onnan is “jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…”. A CD – k megrendeléséhez gyűjtögetem a szükséges összeget. És bár nagyon szeretek számítógéppel dolgozni, más irányú érdelődésem is van. Bár szerintem simán össze tudnám egyeztetni a dolgokat.
    Szóval a nagy kérdés: Merre tovább? És hogyan? Arra is gondoltam,hogy megszerzem a szükséges képesítés(eket), de az ugye évek, és megint csak pénz. És annyira meg már nem vagyok “fiatal” a magam 39 évével. De egyébként az vagyok, csak türelmetlen, és…
    Az általad említett könyvek egy részét én is olvastam, de arra nem ad választ,hogy ha értek valamihez, hogy kezdjek bele, ha a Magyarországon érvényes rendelkezések szerint….Bocs! Támadt egy ötletem a papír – kérdés megoldására! De még az anyagiakat is meg kell oldanom.
    Lehet, hogy ha még néhány óráig feltartalak, arra is lesz ötletem?
    Azért most befejezem.
    Mindenkinek szép napot!
    Sziasztok!
    Dóra

  • Altrenatív jövedelmek, megtakarítások

    Reply Reply 2009. január 29. csütörtök

    @Csilla,

    ” “A legtöbb ember csak azért nem menne el a munka temetésére, mert nem ismerte az elhunytat.””

    :))
    Nagyon találó amit idéztél, van benne igazság is, de szerintem nem ennyire fekete vagy fehér ez a dolog.

    Az emberek hihetetlenül sok munkát képesek, felesleges dolgokba beleölni, még a legkreatívabb emberek is képesek abba csapdába esni, hogy folyamatosan teszik a felesleges dolgaikat, ahelyett, hogy arra koncentrálnának ami előre is visz. Mi az elsősorban ami célomhoz közelebb visz?
    További rengeteg munkát ölünk a kétségeinkbe, félelmeinkbe pont annyit amiből mások milliókat építettek.

    István

  • doortje

    Reply Reply 2009. január 21. szerda

    kösz a tippeket, mindjárt bevásárolok a neten 🙂

  • Vida Ági

    Reply Reply 2009. január 16. péntek

    doortje, teljesen jól csináltad, így kell ezt 🙂 Csak kreatívan 🙂

    A Gazdag papa sorozatot mindenképpen javaslom, emellett a Vállalkozás mítoszát (Michael E. Gerber), A Pozicionálást (Al Ries – Jack Trout), a Gerilamarketinget (Levinson), a 4 órás munkahetet (Timothy Ferriss), és a Maximális teljesítményt (Brian Tracy)

  • Vida Ági

    Reply Reply 2009. január 16. péntek

    K.Ági, vannak ilyen esetek, ezért nem szabad előzetes felkészültség nélkül belevágni a vállalkozásba. Amikor olyan tevékenységbe kezdesz, amiről tudod, hogy engedélyköteles lehet, akkor annak alaposan utána kell nézni, nem elég az interneten kérdezgetni, inkább 2-3 embert kérdezz meg, mint egyet…

  • doortje

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Ági, egy valami jutott még eszembe – és ha már volt ilyen kérés vagy van ilyen blog, akkor bocs, de én szivesen látnám, hogy Te milyen könyveket javasolnál olvasásra, kötelező és ajánlott szinten egyaránt 🙂

  • doortje

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Amikor egy évvel ezelőtt bejelentettem a munkahelyemen, hogy elhagyom őket és saját vállalkozást indítok, nagyot néztek. Az akkori főnököm azt mondta: ha nem jön be, fél éven belül visszaveszlek.
    Ezzel gyakorlatilag azt mondta, úgyis itt fogsz könyörögni nekem hogy vegyelek vissza mert becsődölt a bizniszed és még fél év sem kell hozzá.
    Én tudtam hogy nem kerül majd rá sor, de azért menekülő útvonalnak nem volt teljesen rossz forgatókönyv.
    Akkor ugyanis még csak az előkészületeknél tartottam és nem lehetett tudni hogy a két hónappal későbbi indulás mit hoz majd. Biztam magamban, az ötletben, a megvalósításban, de ameddig nem volt konkrét visszajelzés, addig el tudott fogni a bizonytalanság is. De asszem ez kell is, mert ha vki túl nagy arccsal indít, nagyobbat hasal. Sajnos ezt látom a környezetemben. Nagy önbizalom, kevés átgondoltság, nagy pofa, kevés hozzáértés. Külön érezhető ez a nem létező marketing stratégiájukon, pedig egy kis cég kreatív megoldásokkal nagyon sokat tud lendíteni magán. Ugye Ági?

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Ötletek tényleg vannak! Tudatosan figyeltem tegnap, és ilyeneket láttam meg: vajon van kereslet bicikliülésre való szöszmösz huzatra? Vagy árulhatnék kötős kellékeket, olyat, amit nem nagyon árulnak mostanában! Pl. hosszú damilos körkötőtű, netán cserélhető damilos…

    Nem ér lenyúlni! 😀

  • Kolli

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Eszter!
    Biztos, hogy vannak ötleteid, csak a napi teendők nem engedik, hogy meghalld a belső hangokat. :o) A baba biztos hangosabban kacag. :o)
    Ha tudatosan elkezded figyelni a gondolataidat, rájössz, hogy a napi rutin mellett számtalan olyan ötlet villan fel, amire személy szerint neked is szükséged lenne ahhoz, hogy megkönnyítse az életedet.
    Ha a tiédet megkönnyítené, akkor biztos vannak még rajtad kívül mások is, akiknek hasznára válna.

  • K. Ági

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Üdv,

    Az “Isteni súgallattal” semmi baj nem lenne, az a legkevesebb, de nem látom sehol azt leírva, hogy mi is kell pontosan egy vállalkozás beindításához. Nem kötekedni akarok félre ne értsen senki. A jó ötlet és a megvallósításhoz elegendő pénz ma Magyarországon nem elég (persze egy ismerősőm szerint az U.S.A -ban más a helyzet, ott már elég 10 dollár is a vállalkozás beindításához). Itthon ilyen olyan jogszabályok, feltételek, adózás stb.
    Ma egy egyéni vállalkozónak (most a társas vállalkozásokról nem beszélek) több százezer profit haszonra kell szerttenie havonta, hogy egy 100 ezer forintos fizetést kiutalhasson magának, + eho, eva, meg még kitudja milyen adók, amiket kitalálnak. Ha nem egyéni vállalkozásba csinálja az emberfia/lánya akkor kvázi adót csal (amit tudjuk nagyon jól, hogy nagyon csúnya de csúnya dolog).
    Elmesélek egy sztorit (ez amúgy ismerősömmel esett meg, nevezzük az ismerősömet mondjuk Bélának) :
    Meg volt az ötlet (tök mindenegy hogy mi), meg volt a beindításához szükséges pénz, el is indult, sőt sikeres volt (volt rá kereslet 2 hónapig), de jött a csúnya állami hivatalnok és közölte, hogy a végzett tevékenység engedélyköteles ( Béla ennek előzőleg utána nézett, az állami hivatalnok kollégájánál, akkor még nem volt engedélyköteles, csak időközben módosultak a szabályok?!). A tevékenységet azonnali hatállyal be kellett szüntetni, büntető eljárást indítottak ellene, pénzbírság (nem 2 Ft, hanem milliós tétel, a 2 hónapig a bevétele kb. 200 ezer volt összesen). Ráment inge – gatyája mire kifizette (mert azért részletre nem lehet ám kifizetni, még akkor sem, ha egy pici gyerek várja otthon), és hát a büntető eljárás mivel még nem volt büntetve ezért “csak” felfüggesztetett kapott. Most se állása (nem tiszta az erkölcsi bizonyítványa így), se otthona.
    Kedves Vida Ági, nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ez a hozzászólás meg fog az oldalon jelenni, de remélem legalább részleteket leközölsz belőle, és leírod, hogy milyen terheket kell viselni a vállalkozás beindításához, mert az ötlet önmagában édeskevés 🙁

  • Eszter

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Sziasztok!

    Tudjátok mindegyik hozzászolásba találtam igazságot. Irigyellek titeket hogy vannak ötleteitek. Sajnos nekem nincs. Bár már én is gondolkodtam rajta hogy gyerek mellett milyen jó lenne itthon dolgozni.

  • anikó

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    ági ne haragugy volna oján kéresem hogy lehet hogy a netem beszelni persze ha van egy kis idöt .Mert en két kis gyermek melet nem nagyon tudok léülni az interneten sokaig .

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Gazdagpapát elolvastam, tényleg van benne tanulság, viszont abban is volt nagyon sok bosszantó dolog! 10 évvel ezelőtt kellett volna elolvasni, akkor lehet, nem követünk el ennyi hibát…

  • Zsolti

    Reply Reply 2009. január 14. szerda

    Annamária, Gabellának szerintem pont az ilyen hozzászólásokkal van baja, és teljesen megértem. “minden kishitűnek”
    akinek nincs piacképes ötlete, nem feltétlenül kishitű.

  • anikó

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    hat ugykézdenem hogy felék belekézdeni mert én felek mar anyi ijen munka volt hogy felék de hid el el ovastam amit irtal nagyon szep és jó még meghalgatam nagyon tecet de mindig ugy erzem hogy egyedül maradok a belekézdek hat ezert nem merek belekezdeni de ha lesz segicsegem akor talan de most kél fizet vagy ha el döntöm hogy be fogok lepni.köszönöm hogy meg halgatag .

  • Vida Ági

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Robert T. Kiyosaki

  • Annamária

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Minden kishitűnek üzenem, (bár a szerző pillanatnyilag nem jut eszembe) hogy olvassa el a “Gazdag papa – szegény papa” című könyvet, hihetetlenül tanulságos. Néhány éve kaptam kölcsön kiolvasásra (egyébként a főiskolán ez KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!), és most, hogy írományaitokat végigolvastam, jutott eszembe mennyire megfogott a lényege. Amint megtudom a szerzőt, küldöm.

    szép napot mindenkinek

  • Kolli

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Vállalkozásomat öt éve kezdtem, tulajdonképpen majdnem teljesen egyedül.Előzményként csak annyit, hogy volt két sikertelen vállalkozásom, nem volt könnyű újrakezdeni.

    Egy olyan terméket kezdtem gyártani, ami még nem volt itthon.
    Két kisgyerek mellett kezdtem,a férjemen kívül más nem hitt bennem. Legalábbis akkor így hittem.
    Megtanultam magamtól honlapot készíteni, többnyire éjszaka nézegettem más honlapok forráskódjait, scriptjeit és próbálgattam a sajátomba beépíteni.Ilyen irányú végzettségem nem volt.
    Nagyon lassan indult el az üzlet, ráadásul nem jó helyeken hirdettem, rossz kritikákat kaptam “nem vevők”-től, amit nagyon a szívemre vettem.
    Aztán megtörtént a “csoda” és kezdtek szállingózni a vevők. Közben arra fordítottam a nem létező időmet :o), hogy marketinget kezdtem tanulni. Nagyon nehéz volt, mert éjszaka már nem fogott az agyam, nappal pedig dolgozni jártam. Közben megjelent a konkurencia is. Más is kezdte a termékemet gyártani. Erre számítottam, ez szinte kivédhetetlen.
    Aztán megszületett a harmadik gyermekem. Ehhez az itthonléthez már tudatosabban álltam hozzá. A maradék kis időmet a vállalkozásom tökéletesítésére fordítottam.

    Tulajdonképpen minden úgy történt velem, ahogy Ági a blogjában leírta. Minden mondatában magamra ismertem. :o)

    Most elmondhatom, hogy egy éve egy webáruházat üzemeltetek, másik kettő nyitásán dolgozom, azt csinálom, amit szeretek.
    A férjem most látja igazán, hogy volt és van értelme ennek a munkának. Épp egy hete vallotta be töredelmesen, hogy az elején egyáltalán nem bízott abban, hogy a termékből akár egyet is eladok. :o(

    Azért írtam le mindezt, hogy lássátok, nem szabad hit nélkül nekiindulni. Bízzatok önmagatokban még akkor is, ha senki sem áll mellettetek. Igen, valamiben biztosan ti vagytok a legjobbak, még ha megpróbál más a dologról lebeszélni vagy a nyomotokba eredni.

    Bár nem végeztem el Ági tanfolyamát, de biztosra veszem, ha öt évvel ezelőtt olvasom a jószándékú tanácsait, akkor nem teszek meg annyi vargabetűt és abban is biztos vagyok, hogy tud nekem is újat mondani. :o)

  • Csilla

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Gabella!
    Nekem az első hónapban ezernél nagyobb volt a látogatottságom, csupán az egyik weblapomon (az 5 közül), és az ezerből csak 3 komoly ember jött össze, belőlük lett üzlet, egy erős, egy gyenge és egy közepes. Egyiküknek azóta (csak egyetlen embernek) havi 150-200e Ft-ot köszönhetek.
    De ez sem azonnal derült ki… a dolgoknak lecsöngési idejük van.
    A legfontosabb, hogy higgy magadban és tarts ki. Ha belevágsz valamibe, menj végig, csináld végig, ne méricskélj, hogy mennyi időt, energiát, pénzt tettél bele, mert nem tudhatod, hogy hány hónap múlva fog kikelni egy-egy “magonc”. Lehet, hogy azonnal, lehet, hogy fél év múlva. Aratás sincs vetés előtt. De ha Te tudod magadról, hogy amit csinálsz, az jó, ráadásul szívesen csinálod és szereted is csinálni, akkor nem tévedhetsz nagyot, jó úton jársz, és ha a szorongásaid, bizonytalanságod elmúlik, akkor jönni fog a siker és az eredmény.
    (Én is megnéztem a lapodat, fantasztikus, nagyon tetszik. Hajrá!!!)

  • Hortenzia

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Kedves Gabella!

    Örülök, hogy nem bántottalak meg, a jövőben sem akarlak. Ha én esetleg biztathatlak valamivel, akkor ideírom, hogy nekem is a saját korlátaimat a legnehezebb és “legfájdalmasabb” átlépni. Nekem is kell néha hetekig, hónapokig tologatnom magam előtt egy-egy lépcsőfokot, amíg rálépek. De azt gondolom, hogy a félelmeinket más nem látja, és ha valami nekünk nem sikerül esetleg, akkor azzal a kutya sem törődik. Csak magunknak ártunk, ha naponta számontartjuk és büntetjük magunkat vele. Ebben biztos vagyok, mivel mindenkinek megvan a maga baja, a többiekét nemigen tartják számon az emberek. Sikertelensége, kudarca mindenkinek van épp elég, nem szabad teret engedni a félelemnek, hiszen az önmagában úgysem létezik, csak ha mi tápláljuk. Tudom ez már közhely volt. De hidd el, néha elég az is, ha csak úgy csinálsz, mintha nem érdekelne a félelmed. Ezzel is csatát lehet nyerni.

    Ideírok egy ideillő tanulságos viccet (ez nem nevetős fajta):

    Árvízben a bácsika ül a háza tetején, buzgón imádkozik az Úristenhez, hogy segítse meg őt. Jön három csónak, mindegyikbe kérik a bácsikát, szálljon be.
    – Nem szállok be, majd a Jóisten megsegít engem is.
    Bácsika áll az Isten színe előtt. Kérdi Istentől:
    -Miért nem mentettél meg, hiszen buzgón imádkoztam?
    Isten felel:
    -Hiszen három csónakot is küldtem érted.

    Fel a fejjel, a blogjaid jók, érdekesek, én már többször megnéztem az elmúlt hetekben őket!:)
    Sziasztok.

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Hortenzia! Nem bántottál meg! A második hozzászólásodat köszönöm!

    László! Neked is! Na az ilyenek visznek előbbre! 😉

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Ja, van 3 blogom, egy domaint is megvettem, de rajtam kívülálló ok miatt abból sajnos mégsem lesz semmi. Plusz a kötős blogon amiket bemutatok általában megrendelésre készült holmik. Egyenlőre ebből van csak bevételem. A kötős blogomon napi 80-150 látogató van, ezzel nincs is bajom. (Na meg Ágitól sokat is tanultam, nélküle szerintem 3-4 látogatóm lenne max…)

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Csinálom! 🙂 De az elismerésen kívül több egyelőre nincs benne. Tanulok, próbálkozok, vannak ötleteim is, de akkor is tele vagyok kétséggel! (Jó, ha ilyenkor kicsit rugdosol – izé, irányítasz – , Ági! 🙂 Köszi érte!)

    Viszont az a hangvétel, hogy “könnyebb a kifogásokat keresni, meg várni a sült galambot, meg nem feladni a komfortfokozatot”, na ezek elveszik a kedvem! Na de a jelenlegi anyagi helyzetemet nem keverem bele inkább.

  • Balk László PC 1X1

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Hát ezt egy kissé benéztem, Gabella, most nézem csak az oldalad ami már meg is született. Igazán nem tudom miért is kell ilyeneket írnod, ha ezzel a weblappal rendelkezel, Ez egyszerűen jó és kész nem értem ma a bajod vele. Csináld folytasd amit elkezdtél és egyszer eljön az igazi eredmény.

    Üdv

    B.L

  • Noémi

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    A bizonytalanságot le lehet küzdeni, de nem mindig a legkönnyebb. Én magam is számtalan dologba belevágtam már, és inkább saját magamat hátráltattam, a családom véleménye kevésbé volt döntő. Valahogy fontosnak tartjuk a közeli ismerőseink véleményét, pedig sikerünk nem ettől függ. Ha van egy ötleted, lehet hogy nem reális, írd le egy papírra, tedd bele egy dossziéba, és agyalj tovább. Időnként vedd elő jegyzeteid, és lehet, hogy amit a legképtelenebbnek tartasz, azt fogod megvalósítani. De ha folyamatosan agyalsz, előbb-utóbb megkapod a lökést, a segítséget, sokszor a legváratlanabb helyről.

  • Balk László PC 1X1

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Kedves Gabella,

    Sajnálom, hogy ezt kell, mondjam, de nem jól látod a dolgot. Valamelyik nagy Magyar marketing gurunak a szavajárása jut most az eszembe “Just, do it” azt hiszem annyit jelent “Csak csináld”.

    Tudod, nem muszáj mindjárt vállalkozóvá lened, hogy az ötleted sikere vidd, sőt talán a legrosszabb, ha így kezded. Jön a nagy ötlet, mindjárt bevásárolsz hozzá mindent, nyitsz egy irodát, persze a legforgalmasabb és egyben legdrágább helyen és vársz, esetleg közben még nyafoghatsz is, hogy miért nem jönnek a vevők a te szuper ötletedet megvásárolni. Hát azt lesheted, hogy jöjjenek. Neked kell eléjük menned és szépen betessékelni a kis irodádba, boltodba, weblapodra.

    Én magam már közel négy éve fogtam bele, hogy az interneten vállalkozzak, mégsem tartok ott, mint az Ági 2 év alatt. De nem nyafogok, csak csinálom, és próbálok lesni, ha már megvenni nem tudom, Nekem nagyon sok vitába, veszekedésbe került a jelenlegi eredményem, mert a napi kötelező munka után, amire szükségvolt,a megélhetéshez, bizony oda ültem a gép elé és megvalósítottam azt, amit aznapra terveztem. Nem a TV elé, kell ülni, ott semmi értelmeset nem fogsz látni, hallani. De én a kocsma helyett is a számítógépet választottam, és meg is lett az eredménye.

    Ma, már ha megélni még nem is de, igen kellemes mellékjövedelmem van ebből az elfoglaltságomból. Tudod valamikor én is, úgy kezdtem, hogy ingyenes webtárhely, ingyenes hírlevélküldő stb. és a havi bevételem, jó, ha 4-8000 Ft volt, de nem adtam fel. Ma sem sokkal jobb a helyzet de azért szépen növekszik. Még azt is el tudom neked mondani, hogy tavaly például már egész szépen feljött az oldalam látogatottsága, amikor elmentem Pestre dolgozni és nem jutott időm foglalkozni vele, vagy legalábbis nagyon kevés. Két hónap elteltével minden összeomlott, visszaeset az amúgy sem túl nagy forgalom és a látogatottság is. Miért, mert nem csináltam valójában semmit.

    A napi számítógépes munka kimerült a levelek átnézésében és megválaszolásában a weblap fejlesztés, frissítés állt, és ezt észrevették a látogatók is, szép lassan elmaradtak. Amikor újra neki estem a komoly munkának elkezdtek jönni az eredmények, és méghozzá milyen eredmények. Most ott tartok, hogy egy fél év alatt napi 50-70 látogatóról fel tudtam tornázni napi 200-250 re a statisztikámat, tudom, ez még messze van az Ágiétól. De azt is tudom, ha teszem a dolgomat és megyek előre a kitűzött cél felé, el fogom érni.

    Nekem is született világmegváltó ötletem, el is indítottam és szerinted, megy, hát nem, nem megy, de tudom, hogy bennem és nem a látogatókban vagy másban van a hiba. Egyszerűen valamit nem jól csinálok, de lassan meg van, hogy mi az és kijavítom. És működni fog. Én így állok hozzá kifogáskeresés helyett. Van egy cél és annak érdekében mindent, megteszek, amit csak lehet és az adott körülmények között elvárható. Én azt tudom neked tanácsolni, ahelyett, hogy kifogásokat gyártasz, nyiss gyorsan egy blogot.

    Akár ingyenes is megfelel, csinálj az ötletedhez egy kérdőívet az emberek felé, kérdezd meg tőlük kérnek-e az ötletedből, és ha csak egy kis pozitív választ kapsz már érdemes bele kezdened, aztán majd útközben korrigálsz rajta, Nem kell sem, pénzt bele ölnöd sem sok időt eleinte, elég akár napi 1-2 óra, amit erre fordítasz de azt komolyan. Akár munka mellett is. És ha majd jönnek az eredmények, akkor ráérsz fizetős tárhelyet venni, és ha még mindig jönnek akkor egyszer csak azon kapod magad, hogy nem érdekel a munkahelyed, sem a főnököd, szép csendben megválsz tőlük. Tehát a lényeg “Csak csináld”

    Mindenkitől elnézést kérek a hosszú bejegyzésért de nem tudtam megállni.

    Üdv

    B.L

  • Vida Ági

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    nem Gabiról írtam 🙂 Gabi tehetséges, jól ír, jó oldalakat csinál, két gyönyörű csemete anyukája, csak néha morcog egy kicsit és ilyenkor bátorítani kell egy kicsit 😉

  • Hortenzia

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Kedves Gabella!

    Most bocsánatot kérek Tőled, eszemben sem volt bárkit megbántani. Az nem tudom Ági melyik anyukáról írt, én ezt a témát elméleti síkon érzékeltem, nem gondoltam, hogy bárki megára veheti. Tényleg nem kukacoskodásból kérdezem: mitől félsz, hiszen nagyon jó oldalad van, tetszik az olvasóidnak, gratulációk is érkeztek rá. Ráadásul ügyes is vagy. Ha megint megbántottalak, ne válaszolj. Bocs!

  • Csilla

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Bizony a legkönnyebb legyinteni.
    Az emberek zöme még mindig ott van kiadva, hogy a változás bizony változással jár. (Ó, jaj, pedig többen túlélték már ezt a változást.)
    De sokan mégis a komfortzóna határaiba 10 körömmel kapaszkodva semmiféle reformot nem engednek be az életükbe, mintha mindennapjaik folyamatos és monoton ismétlődése bármiféle előny vagy pozitív elmozdulás reményével is kecsegtetné őket. Tudják, hogy nem, szeretnék is azt a változást… de nem akarják! Csak nem nyög az a szög eléggé ahhoz, hogy arrébb menjenek. Pedig csupán egyetlen egy kimondott mondatukat kéne komolyan venniük:
    “Úgy döntöttem, hogy…!”
    Bármennyire is banális (tudjuk Te is, én is és még sokan mások, akik komolyan gondolták és megcsinálták), hogy a legtöbb ember sajnos épp erre az egyetlen rövidke kis (tag)mondatra képtelen.
    Ahogy Tonk Emil mondaná: “A legtöbb ember csak azért nem menne el a munka temetésére, mert nem ismerte az elhunytat.”
    Kreativitás, optimizmus, hit és nyögdécselés és sóhajtozás, kishitűség és negatív programozás helyett az amcsik “JUST DO IT!” filozófiáját kéne eltanulni! 😉

  • Gabella

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Kedves Hortenzia!
    Annyira bosszantanak az ilyen hozzászólások! Hidd el, nem szórakozásból jönnek elő a kifogások! (Tudom, ez is kifogás!) De aki eleve fél, hogy nem jönnek be a számításai, annak kell a bátorítás! Aki évek óta bármibe fog, rosszul sül el, az fél vállalkozást indítani! Főleg az, aki online vállalkozót még nem is látott élőben! (Csak a neten!) Nem direkt gyártjuk a kifogásokat! És nem is nyávogunk! Csak nem vagyunk elég bátrak! És néha az ilyen hozzászólások inkább elveszik a kedvünket, ahelyett, hogy előrébb vinnének!
    Á, kár elküldenem, ez is csak egy nagy kupac kifogás, csak nyávogtam megint… De ha már megírtam…

  • Nagy Eszter

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Egy jól működő vállalkozáshoz elsősorban tenni akarásra van szükség és igazi célokra.

  • Attila

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Szia Ági!
    Számomra is nehéz volt az indulás, főleg magammal kellett küzdenem. A kérdés, ami felmerült bennem: Vajon elfogadnak-e az emberek?
    De túltettem magam rajta és egyszerűen csak belefogtam, rájöttem, hogy a kezdés volt a nehéz. Menet közben derült ki, hogy nem is olyan bonyolult.
    Hát sokszor csak el kell kezdeni.

  • Hortenzia

    Reply Reply 2009. január 13. kedd

    Szia Ági!

    Én legszívesebben megkérdezném attól az anyukától, akire utalsz, hogy mikor látott utoljára sült galambot repülni? Mert igaz, hogy vannak sült galambok, csakhogy azt előtte valakinek be kell szereznie és meg is kell sütnie.

    Ha a kifogások gyártásáért fizetnének, valószínű sok ember meggazdagodhatna manapság.

    Mivel zömében kismamák látogatják ezt az oldalt, ezért most idézek Eperkétől (rajzfilmnézők előnyben): „Ha egy jó mesét olvasol, elhiszed, hogy lehetsz akárki, vagy akármi, vagy eljuthatsz akárhová”. /Nagyon helyes, hogy a gyerekmese ezt sugallja!/
    Ha idáig valaki eljut, onnan már csak akarni kell, a megvalósításhoz szükséges eszközöket pedig ezen az oldalon keresztül megkaphatja.
    Nem csak a rizsát kellene elhagyni, hanem a nyávogást is:).

    Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Leave A Response

* Denotes Required Field