Két nagy szerencsétlenség az életedben

Épp egy gyermeknevelésről szóló könyvet olvasok, amiben szinte minden oldalon fantasztikus életbölcsességeket találok. Az egyik ilyen, amit mindenképpen szeretnék megosztani veletek arról szól, hogy az életben két nagy szerencsétlenség érheti az embert…

az egyik, ha soha nem teljesülnek be az álmai

a másik, ha mindegyik beteljesül.

Az Élet célja nem az, hogy „jó helyzetben legyünk”, hanem, hogy haladjunk. Legyenek céljaink és próbáljunk előrébbjutni. Nem az a cél, hogy magasan legyünk, hanem, hogy próbáljunk minél feljebb mászni, fejlődni. És itt nem elsősorban anyagi kérdésekre kell csak gondolni.

Aki már mindent elért az életben, és nincsenek további céljai, elveszett ember, akinek nagyon unalmas az élete. De ugyanezt mondhatják el azok is magukról, akik már feladták, akik nem törekszenek rá, hogy többek, jobbak legyenek, többet tudjanak, változzanak, fejlődjenek, új dolgokat próbáljanak ki.

Az az érdekes, hogy a felfelé jutás nem csak társadalmi, hanem fiziológiai értelemben is elmondható: a fizikai szükségletek irányából egyre inkább a szellemi igények felé kell fejlődni az embernek, ahhoz, hogy teljes életet élhessen.

Ehhez azonban néha le kell küzdeni magadban gátakat, gátlásokat. Az egyik meghatározó élmény volt az életemben, amikor annakidején a főiskolán vezényelni tanultam. Nagyon érdekelt a dolog, de valahogy úgy éreztem, mindenki jobb nálam. Mindenki más olyan ügyes, jól csinálja, én meg béna vagyok, akármilyen szorgalmasan gyakorlok. Aztán egyszer a nyári szünetben néhány hét kihagyás után sikerült elmennem egy mesterkurzusra, ahol más volt a környezet, nem voltak ott az ügyes évfolyamtársak, végre felszabadulhattam és sikerült teljesen megszabadulnom a gátlásaimtól, onnantól kezdve profi módon ment a vezénylés 🙂

A végén nem lettem se karmester, se zenész, de az élmény megmaradt 🙂

4 Comments

  • Anna

    2009. március 04. szerda

    Szerintem nincs (vagy csak nagyon kevesen vannak) akik már minden céljukat elérték. Mindig vannak – mindig kell hogy legyenek újabb célok, amik tűzbe hozzák, mozgásba lendítik az embert. Akinek nincsenek céljai, az csak teng-leng céltalanul a világban, és hagyja hogy „a szél sodorja amerre csak akarja”

    Ha nem bízol magadban, ha nincsenek céljaid – akkor elvesztél

    Üdv
    Mindenkinek
    Anna

  • dr.Rémay László Roberto

    2009. március 04. szerda

    Nagyon jó az, amit írsz a célok eléréséről, hiszen munkám révén állandóan célokat kitűző hölgyekkel vagyok körülvéve, akik tavaszig mondjuk 10 kilóval szeretnének könnyebbek lenni. S valóban, amikor elérték, kiderül, hogy na még azt a kis pirospöttyös rucit is fel kéne venni, ami már két éve nem jön rám.
    Nos, célok nélkül, és leírt célok nélkül sehová nem jutunk el.
    dr.Rémay László Roberto
    Fogyásakadémia

  • Erika

    2009. március 04. szerda

    Nagyon egyetértek a gondolattal, hogy a fizikai igények mellett egyre inkább a szellemi fejlödés felé kell törekednünk. Nagyon találo a megfogalmazás, mi szerint nem az a cél, hogy magasan legyünk, hanem hogy egyre feljebb fejlödjünk. Egyetértek a cikkel.
    Nagyon örülök, hogy ennyire sokrétü dologgal tudsz foglalkozni Agi, mindig kíváncsian várom írásaidat, valosággal „falom” az e-maileket.
    Gratulálok !!! Jo, hogy vagy, sok sikert kívánok !!

  • Nagy Eszter

    2009. március 04. szerda

    Sokszor visszafog az a tudat, hogy valamit meg tudok csinálni. Tudom fura, hiszen ha az ember képes rá, akkor mindent bele. De nem… mikor ráérzek a saját képességeimre, az szinte elég is nekem. Pedig nem ez hozza az eredményt. Ilyen esetben hogy motiválnál?