Bevallom, nem olvastam végig az összes bejegyzést, de úgy érzem, szívesen szólnék a témához.
Háromgyerekes anya vagyok, aki a munka terén eddig nem sokat tudott felmutatni az elmúlt években. Dolgozgattam az első terhességem előtt és a gyerekek születése után is, de ezek a munkahelyek jórészt “feketén” foglalkoztattak. Ez a tény sokáig lelombozott, ahogy az a tudat is, hogy hiába végeztem főiskolát és tettem le a nyelvvizsgát az utóbbi években, ez és más sem garantálja, hogy munkát találok. Ráadásul tavaly már rám telepedett a fásultság is amiatt, hogy minden nap ugyanazt csinálom és egyre kevésbé látom értelmét. Úgy éreztem, hiába a tudásom, a bizonyítványok, a képességeim, maga alá temet a rutin.
Ebben az állapotban talált rám szinte azonnal egymás után két lehetőség is- mindkettő MLM alapú. Gazdag ugyan nem lettem általuk, de sokkal nagyobb kincset nyertem belőlük- kinyílt végre számomra is a világ. Lettek célok, végre másról is beszélhettem a családdal, mint a másnapi ebédről, vagy a gyerekek eredményeiről, és végre kimozdulhattam itthonról.
Ezért lehet fontos, hogy tényleg felkeljen az ember és azt mondja: Innentől másra van szükségem. Mert a rutin ugyan biztonságot ad, de egy idő után boldogtalanná tesz.
Leszögezem, azért nekem hatalmas szerencsém volt: amint a fent említett lehetőségekre rátaláltam, azonnal kaptam segítséget a családtól. Főként a velünk élő anyósom segítsége felbecsülhetetlen, aki bár délutános műszakban dolgozik, délelőtt mégis zokszó nélkül vigyáz a legkisebbik gyerekemre, így ha valahova mennem kell, tudom kire hagyni.
Lehet, hogy sokak tétlenségének ez az egyik oka. Aki sokat van csak a gyerekével “bezárva” és bedarálja a mókuskerék, nehezen látja meg a kiutat.

Én sosem értettem egyet az “unatkozó kismama” felfogással.
Engem annyira igénybe vettek a gyerekek és a házimunka, hogy alig vártam hogy egy kicsit aludjanak, akkor tudtam én is dolgozni vagy pihenni. A kisfiam (első gyermekem) az első 5 hónapban nem is aludtcsak sírt (így én sem aludtam). a követkeő hónapokban próbáltam regenerálódni, nem sok sikerrel. Nagyszülői segítségre nem számíthattam, így napi 24 órát év 365 napjábanvoltam együtt a gyerekekkel. és lássuk be a legálomabb álommelóból is szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Szóvel nem hogy vállalkozni nem volt időm, energiám, de egyéb kikapcsolódásra sem. Sokaknak a munkahelyükön több igejük van magánügyeik intézésére, mint a kismamáknak kikapcsolódásra, vagy egyébre.

Szóval én is kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudtad megoldani csecsemő/kisgyerek mellett vállalkozásod elindítását.

Az is igaz, hogy jómagam 30 évesen szültem első gyermekemet, és más anyukákkal beszélve elmondták, amit sejtettem, hogy 20 évesen teljesen jól, vették azokat a megpróbáltatásokat 1. gyermekük születésénél, amit 30 évesen a 2. gyermeknél csak nagyon nehezen bírtak teljesíteni (lásd éjszakázások, kevesebb alvás, többször megszakított alvás)

Milyen sokat tanulunk egymástól is! Azon veszem észre magam, hogy nevelem a férjemet, hogyan szervezze meg a dolgait, hogy legyen pozitív hozzáállása a dolgokhoz, hogy legyen kellemesebb a napja.
Most magamat kell nevelni, hogyan legyen rövidebb a munkaidőm, de el is menjen a bevallás időben.
Legyen szép napotok! Üdv M.

Szóval továbbra is sok kitartást kívánok mindenkinek!