903782_cemented_1

És a munkával hogy állsz? 2. rész





A Szerencsekovács minitanfolyam következő részében a munkáról lesz szó. Lehet utálni vagy lehet szeretni, de az életed egy részét munkával fogod eltölteni. De mi az a munka tulajdonképpen?

Drága jó nagymamám még az “aki nem dolgozik, ne is egyék” felfogásban nevelte a gyerekeket és nyaranta minket, unokákat is. Nyáron, ha éppen nem a kertben gyomlált, akkor pihenésképpen a nyári konyhát meszelte. Nála még nem volt kérdés, hogy szeret-e dolgozni vagy sem, van-e értelme a munkának vagy sem, mert ha nem dolgozott, akkor nem volt télire meggybefőtt és uborka eltéve.

Genetikailag bennünk van, hogy sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy megéljünk, ha pedig jobban szeretnénk élni, akkor még többet kell dolgozni. De a genetika mellett tapasztalataink és előítéleteink is vannak a munkával kapcsolatban. A különféle szappanoperák pontosan leírják ezeket az előítéleteket. Ha megfigyeled, ezekben mindig úgy találják ki a figurákat, hogy valamilyen jól körvonalazott karakternek megfeleljenek, mert az emberek ezeket nem teljes figyelemmel nézik, ezért elég a felszínes, de jól definiálható karakteralkotás is. Mondjuk van az elfoglalt menedzser, akinek idővel mindig családi problémái lesznek a sok munka miatt . Aztán ott a gazdag milliomos, akiről szinte mindig kiderül, hogy sötét ügyei vannak…

Nem véletlen, hogy pont ezek a figurák vannak a sorozatokban, mert ezek mindenki számára ismertek és egyértelműek. Mivel a munkát pénzért végezzük, ezért hajlandóak vagyunk magunkat függetleníteni attól, mi maga a munka és elfogadni cserébe a pénzt kárpótlásul még akkor is, ha a munka egyébként nem tetszik.

Nagy csapda ez. Gondolj bele, az életed jelentős részét munkával töltöd. Ha olyan munkát végzel, amit nem igazán szeretsz, aminek nem látod értelmét, akkor hosszú távon saját magadat teszed tönkre! Nem véletlen, hogy mennyi kiégett, boldogtalan, depressziós ember van a világban, hogy annyian nem érzik jól magukat a bőrükben, mert éveken, évtizedeken át azt csinálják, amit nem szeretnek! Kompromisszumokat kötnek, alárendelik magukat másoknak vagy mások céljainak, mert azt gondolják, hogy ez az élet rendje.

Pedig egyáltalán nem kell ennek így lennie.

Bármilyen munkát lehet úgy végezni, hogy jól érezd magad közben és szeresd, amit csinálsz, ha tudod, hogy a munkád valamilyen célt szolgál! A pénz nem jó cél. A valódi célok azok, amikhez ugyan szükség lehet pénzre, de a mondanivalójuk egészen más. Az én munkám jelenleg szövegírásból, levelezésből, oktatóanyagok készítéséből, előadások tartásából áll. De a célom nem kevesebb, mint megváltoztatni a világnak azt a szegletét, amiben dolgozom. Szeretném, ha te és a többi anyuka, aki erre fogékony, ráébredne, hogy nem csak azokból a lehetőségekből áll a világ, amit mások kínálnak fel nekik, nemcsak munkahelyben lehet gondolkodni, és a saját útjukat kezdjék járni, ezáltal pedig boldogabb életet élhessenek, többet adhassanak a családjuknak, a gyerekeiknek. Mert meggyőződésem, hogy a családok számára az a jó, ha anyának jut mindenre ideje, ugyanakkor az ő szellemi igényei sincsenek elnyomva és még pénzt is keres. Hiszek benne, hogy ez egy tökéletes modell és számodra is megtanulható, ezért dolgozom.

Az első következtetés tehát: a munkád mögött valódi célok kell, hogy legyenek és máris szívesebben végzed.
(az életfeladatról és az életcélokról korábban már írtam, akkor nagy vitát váltott ki a téma, ha nem olvastad akkoriban, akkor itt megtalálod azt a cikket)

Amikor egyetemista koromban irodákat takarítottam (én, aki egyébként utálok takarítani) közben egészen máshol járt az agyam, előadásokat vagy zenét hallgattam közben és a jövőt tervezgettem, tudtam, hogy nem fogok mindig takarítani, de akkor ebből lett pénzem.

Az életfeladat megtalálása nem arról szól, hogy akkor mostantól nem lesz, aki az utcát seperje, mert mindenki önmegvalósít, hanem arról, hogy tudnod kell, mi a célod, amit az adott tevékenységgel kapcsolatban el szeretnél érni és tudnod kell, hogy maga a tevékenység nem egyenlő a munkával. Az, hogy én blogolok, a munkámnak csak egy része. Vannak olyan feladatok is, amiket kifejezetten utálok, de megcsinálom, mert tudom, hogy közelebb visz a célomhoz.

A munkámat attól még szeretem, hogy időként olyasmit is meg kell tennem, amit nem szeretek. Akkor jársz jó úton, ha azokat a tevékenységeket, amiket nem szeretsz és, amikben nem vagy jó, ki tudod szervezni, oda tudod adni másoknak, akik meg talán éppen azt szeretik, ezzel a saját hatásodat többszörözheted. Gond akkor van, ha már az egész munkádat utálod. Ha utálsz bejárni a munkahelyedre, ha lebénít a tudat, hogy mennyire rosszul érzed magad a helyzetben. Ha halogatod a teendőidet, mert annyira nem szereted az egészet.

A második következtetés tehát, amit a munkával kapcsolatban megállapíthatunk, hogy a munka nem egyenlő a tevékenységgel, amit éppen végzel.

Álommunka – létezik?

Sokan gondolják azt, hogy léteznek olyan álommunkák, amiket érdemes végezni, mert “jól fizet”. Egy időben sokan gondolták azt, hogy a gazdasági pályák ilyenek, ezért boldog-boldogtalan gazdasági diplomát szerzett, túltelített lett a piac (a volt munkahelyemen még a recepción is közgazdászok ültek…) Valójában nem a trendeket kéne követni, amikor álmaid munkáját keresed, inkább a saját vágyaidat és képességeidet – majd pedig megkeresni azt a piaci igényt, amit a meglevő vágyaid alapján ki tudsz elégíteni.

Ezt elég sokan álommunkának gondolják:

Egyik barátnőm elhatározta, hogy biztosítási ügynökként próbál szerencsét. Nagyon lelkes volt, kiszámolta, hogy ha havi 2 biztosítást megköt, abból már szuperül fog élni, szorgalmasan megcsinált mindent, amit a csoportvezető és a csoport többi tagja tanácsoltak neki, az első hónapban meg is kötött 2 szerződést, de mégsem volt boldog. Elmesélte, hogy reggel nem szeret felkelni, mert már arra gondol, milyen rossz lesz megint vadidegeneket hívogatni, idegenekkel találkozni, akik tudják, hogy úgyis csak eladni jött. Elviselni, hogy milyen csúnyán beszélnek vele néha az emberek. Rájött, hogy ez neki nem való, idegen tőle… Pedig ismerek olyan biztosítási ügynököt, aki jól érzi magát a bőrében, tudja, hogy segít az embereknek a tanácsaival és értéket ad, elégedett és boldog – pedig ugyanazokat a kellemetlenségeket kell elviselnie, mint a barátnőmnek.

A harmadik következtetés:
amiben rosszul érzed magad, azt ne csináld. Válassz olyan munkát, amit szívesen végzel, azoknak a képességeknek a mentén, amiben jó vagy.

Tudod mik azok a képességek, amiben jó vagy és mit kell tenned azokkal, amikben nem vagy jó? Nos, erről lesz szó a következő leckében…





37 Comments

  • Réka

    Reply Reply 2012. szeptember 05. szerda

    Sziasztok!Szia Ági!
    A lecke utolsó mondata: “Tudod mik azok a képességek, amiben jó vagy és mit kell tenned azokkal, amikben nem vagy jó? Nos, erről lesz szó a következő leckében…”Merre van ez a következő lecke? Mert én nem találom és bizony érdekelne. Köszi 🙂

  • Major Betty

    Reply Reply 2012. szeptember 03. hétfő

    Én munkát szeretnék találni , de úgy látom one köszönöm

  • Talabos Viktória

    Reply Reply 2012. augusztus 22. szerda

    A fiatalkori munkát ezért tartom fontosnak. Nem kell a pénztáros, fagyiárus, vigyorgó hostess vagy szórólapos munkát élvezni, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy a pénz-munka viszonyával, ezek értékével a fiatal tisztába jöjjön és munkaetikát tanuljon.
    Ezekre a nagyon racionális tapasztalatokra ahhoz is szükség van, hogy amennyiben bekopogtat álmaink munkája, akkor annak jövedelmezőségéről is racionális döntést tudjanak hozni. A boldogan, de szegényen élőkből és éhen halókból már amúgy is sok van 🙁

  • Gergely Eszter

    Reply Reply 2012. július 07. szombat

    A lényeg az lett volna, hogy nagy a lelkesedésem, új ötletek stb, de nincs motiváció, mert ha megcsinálom, akkor is alig van belőle bevétel, pedig én annyit dolgoztam rajta …

  • Gergely Eszter

    Reply Reply 2012. július 07. szombat

    Az itthoni munkával az a bajom, hogy magam szabom a határidőt, amit persze nem tudok betartani, és nincs aki ellenőriz, mert ellenőrizne, de nem ért hozzá 🙂 És sajnos annyi munka van egy anyag elkészítésével (amibe beletartozik feliratkozó oldal, sales oldal, reklám, stb is), hogy annyira meg tudom unni, ami az elején nagyon lelkesített, és a cél előtt csak tötyörgök, és nem bírom befejezni, mert elszáll az ihlet, aztán jön a mókuskerék, mert már azért nem tudok hozzákezdeni, mert már előre bosszant…

    És mindenféle járulék leszámolása után szinte semmi nem marad, tehát iszonyú mennyiséget kellene eladni, hogy egyáltalán ne legyek veszteséges.

    Nekem a gyerekek itthon tanulnak, tehát én tanítom őket, és nincs olyan, hogy elmnnek iskolába, és van néhány órám.

    • Simonné Zsiros Judit

      Reply Reply 2013. augusztus 15. csütörtök

      Kedves Eszter, bocsánat, hogy beleszólok még ilyen ismeretlenül, nekem is gyakran probléma az időpontok betartása. Pokoli rossz az időérzékem, pedig mint Nagyanyáink tanították: “az idő pénz”.

      Önmagam ellen bevezettem olyan óvintézkedéseket, amik passzolnak az életritmusommal és segítenek kikerülni a csúszásokat.Pl.amikor a gyerekek szoptatósak voltak, az első héten vennem kellett egy olyan órát, amin 5 ébresztőlehetőség volt, mert a 3 óránkénti szoptatóidők betartása is gondot okozott. Állandóan el voltam csúszva és idegesen, kapkodva készülődtem szoptatáshoz, amiből sok baj lett volna.Beállítottam az órám a szoptatás időpontjaira, és amikor szólt, kimentem és készültem a kajcsira (már nem idegesen).

      Ugyanezt megteheted, pl egyik időpontot–napi feladat–beállítod karórán, heti feladat hatáidejét meg mondjuk a telefon riasztó lehetőségein.És akkor szólni fog. Később megszokod.

      Másik fontos dolog:órarend, napirend. Másodikos volt a gyerkőc, amikor napirendet csináltunk vele együtt, mert szétszállt az ideje.Nem annyira szégyen, ha magunknak is csinálunk napirendet. (Én még naplót is írok, mind a mai napig.)

      Úgyhogy, védd meg magad a korlátaiddal szemben, ne add fel a céljaidat, nagyon nehéz, sok korlátunk is van, de egyenként át tudjuk lépni!(A gyerekeket meg építsd be, vond be, amennyire lehet!)(Egyébként ma is be van állítva egy napi időpontom, ami már nevetséges:kilenckor kuvikol az órám, hogy induljunk lefeküdni, mert én 3-ig is tudnék dolgozni…a srácoknak meg így is késő a lefekvés.)Üdv. Szép napot, és kitartást!

  • Amaresz

    Reply Reply 2011. november 01. kedd

    Sziasztok!

    A barátnőm rengeteg ezoterikus könyvet olvas és ő is sokszor mondja nekem, hogy mindent lehet, csak akarni kell.
    Nekem tetszik is ez a felfogás, csak valahogy szétszórt vagyok ezen a téren(is:) és úgy érzem, hogy kicsit utópisztikus számomra, meg egyáltalán, hogy Nekem az életem gyökeresen megváltozzon és azt csináljam, amihez értek és szeretem.
    Pedagógusként dolgozom, jelenleg Gyed-en vagyok és puszta kíváncsiságból elindítottam a blogomat, kíváncsivá tett, hogy hányan nézik meg, hány embert érdekel a téma.
    A statisztika nagyon jó arányokat mutat, viszont nem tudom eldönteni, hogy ebből a témából hogyan és mit lehet legfőképp kihozni, a látogatók számából ítélve azt gondolom, lenne értelme kibővíteni a blogot és pénzt keresni vele. Csak a “hogyanja” nem hagy nyugodni, szóval tanácstalan vagyok.
    Kicsit úgy érzem, mintha valami blokkolna, lehet csak a bizonytalanságom?

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. november 08. kedd

      Szerintem ez csak a bizonytalanságod. Minél inkább beleásod magad, mit lehet kihozni ebből, annál inkább biztos leszel majd benne, mit akarsz. Tudod: ha pl. elutazol, előtte van benned egy csomó bizonytalanság, mi lesz ott. Jó lesz a szállás? Nem fognak kirabolni? Iható a víz? Nem szenvedek balesetet? stb. Ha utánanézel a környéknek, a tapasztalatoknak, ha felkészülsz és tanulsz, ezek a bizonytalanságok elmúlnak.

  • Ancsa

    Reply Reply 2011. február 23. szerda

    Kedves Gazdagmamik!

    A párom vállalkozó, három gyermekünk van, a bolt szezonálisan megy – tehát ha az anyagiakat nézzük, nekem állandó fizetést kellene keresnem (GYED júniusig). Mégis a férjem vett rá, hogy próbáljuk meg. Pedig nem vagyunk egymással jó “munkaviszonyban”: folyamatos a vita…
    De én nem tudnék 8 órás munka mellett a gyerkőcöknek annyit adni, amennyit a legelső is megkapott (sohasem lesz egyenlő, tudom) és megpróbáljuk így megoldani. Most úgy érzem, menni fog! Sokat segítenek az évekkel ezelőtti kommentek is, bár sokszor szeretnék visszaírni (talán itt vannak még az egykoriak).
    Köszönöm, és mindenkinek fel a fejjel!

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. március 31. csütörtök

      Nyugodtan visszaírhatsz, a “régiek” közül is sokan olvasnak még 🙂

  • DANE

    Reply Reply 2011. február 22. kedd

    Kedves Mindenki!
    Légy boldog, juss el minden reggel arra a pozitív gondolatra, hogy csodálatos napom van. Próbáld ki! – mond minden ébredéskor ma egy csodálatos napom van. Bármi történhet utána! Maradj ennél a gondolatnál. Légy vidám és boldog! Gondolkodj és tanulj! Ha van kedved ezekhez, szívesen segítek az évtizedes MLM tapasztaltaimból. Most jöttem meg Haiti-Jamaica Karib tenger teléből,ahol árnyékban 29 Celsius van. Mindezt az mlm- munkám gyümölcséből. Ezt bárki megteheti, ha elég kitartó és képes leírni céljait! Tanulj, tervez, dolgoz legalább napi egy-két órát. Mindenkinek nagyon szép éjszakát kívánok, és egy gyönyörű napot! DANE

  • Fekete Alexandra

    Reply Reply 2011. január 19. szerda

    Kedves Ági!
    Gondolom sokan járunk egy cipőben, de mégis szeretnék pár szót hozzátenni a mai oldalhoz.
    49 éves vagyok, alapfokú számítógépes iskolám van, tavaly járt le szerződéses munkaviszonyom. 32 évet dolgoztam le irodában, különböző munkakörökben. Érdekes eddig “jó voltam”. Most úgy hozta az élet, hogy már nem így van. Nem kesergek, van elég bőven, éppen interjúra hívtak tegnap, (most már tudatosan próbálgatom a pozitív gondolkodást), és meg kellett mondanom a hölgynek, hogy a múlt héten elesett az Édesanyám, jobb válla eltörött, tehát most kisbabásat játszunk. Én sem merek belevágni vállalkozásba. Egyrészt, mert nincs a hátam mögött olyan anyagi háttér, “ha nem jön be, akkor is marad” elven, másrészt, mert nem tudom, hogy mihez kezdjek. Hiába vagyok kreatív, én mindig is irodában dolgoztam, az elején írógépen, utána számítógépen ugyanazt. Kérdésem, milyen területen, milyen feltételekkel tud “dolgozni” a magamfajta ember.
    Ha van valakinek ötlete, nagyon szívesen várom, megköszönöm. Talán az egyetlen, az itthonról végezhető internetes munka, de ki fizet és milyen jogviszony alapján? Ezek eléggé “ködös” kérdések.Ezektől félek a legjobban. Gépem, internetem van, de úgy látom ez nem elég a megélhetéshez.
    Mindenkinek szép napot!
    Alexandra
    Szép napot mindenkinek!

  • Vida Ági

    Reply Reply 2010. február 25. csütörtök

    Zsuzsi, igen, többen végeztek már ilyen helyzetben nálam tanfolyamot.

  • Zsuzsi

    Reply Reply 2010. február 25. csütörtök

    Kedves Ági!
    Nagyon tetszenek az ötleteid, gyakorlati tanácsaid. Valóban nagyon sok lehetőség adódik egy anyának ha szeretne a gyerekek nevelése mellett pénzt keresve saját plusz energiáit, szellemi igényeit megélve teljes életet élni. Vajon az általad mutatott út alkalmas lehet olyan anyák, és nők életének működtetéséhez is akik válás után vannak, gyerekekkel, akiknek a napi szükségleteit szinte egyedül kell megteremteni? Én most ebben a helyzetben vagyok, és rugalmas időbeosztásra, biztos megélhetésre, és olyan munkára lenne szükségem, amely megelégedéssel, örömmel tölt el. Tudom ebben a helyzetben nagy álmok, vágyak ezek, de annyi év megalkuvás, kényszer után talán most van lehetőségem a nehézségeken túl nézve megtalálnom a helyem a világban, az életben, ezzel mutatva utat a két lányomnak is. Üdvözlettel: Zsuzsi

  • Karolina

    Reply Reply 2010. február 11. csütörtök

    Kedves Mindenki!

    Bevallom, nem olvastam végig az összes bejegyzést, de úgy érzem, szívesen szólnék a témához.
    Háromgyerekes anya vagyok, aki a munka terén eddig nem sokat tudott felmutatni az elmúlt években. Dolgozgattam az első terhességem előtt és a gyerekek születése után is, de ezek a munkahelyek jórészt “feketén” foglalkoztattak. Ez a tény sokáig lelombozott, ahogy az a tudat is, hogy hiába végeztem főiskolát és tettem le a nyelvvizsgát az utóbbi években, ez és más sem garantálja, hogy munkát találok. Ráadásul tavaly már rám telepedett a fásultság is amiatt, hogy minden nap ugyanazt csinálom és egyre kevésbé látom értelmét. Úgy éreztem, hiába a tudásom, a bizonyítványok, a képességeim, maga alá temet a rutin.
    Ebben az állapotban talált rám szinte azonnal egymás után két lehetőség is- mindkettő MLM alapú. Gazdag ugyan nem lettem általuk, de sokkal nagyobb kincset nyertem belőlük- kinyílt végre számomra is a világ. Lettek célok, végre másról is beszélhettem a családdal, mint a másnapi ebédről, vagy a gyerekek eredményeiről, és végre kimozdulhattam itthonról.
    Ezért lehet fontos, hogy tényleg felkeljen az ember és azt mondja: Innentől másra van szükségem. Mert a rutin ugyan biztonságot ad, de egy idő után boldogtalanná tesz.
    Leszögezem, azért nekem hatalmas szerencsém volt: amint a fent említett lehetőségekre rátaláltam, azonnal kaptam segítséget a családtól. Főként a velünk élő anyósom segítsége felbecsülhetetlen, aki bár délutános műszakban dolgozik, délelőtt mégis zokszó nélkül vigyáz a legkisebbik gyerekemre, így ha valahova mennem kell, tudom kire hagyni.
    Lehet, hogy sokak tétlenségének ez az egyik oka. Aki sokat van csak a gyerekével “bezárva” és bedarálja a mókuskerék, nehezen látja meg a kiutat.

  • BB

    Reply Reply 2009. október 04. vasárnap

    Helló!

    Én sosem értettem egyet az “unatkozó kismama” felfogással.
    Engem annyira igénybe vettek a gyerekek és a házimunka, hogy alig vártam hogy egy kicsit aludjanak, akkor tudtam én is dolgozni vagy pihenni. A kisfiam (első gyermekem) az első 5 hónapban nem is aludtcsak sírt (így én sem aludtam). a követkeő hónapokban próbáltam regenerálódni, nem sok sikerrel. Nagyszülői segítségre nem számíthattam, így napi 24 órát év 365 napjábanvoltam együtt a gyerekekkel. és lássuk be a legálomabb álommelóból is szükségünk van egy kis kikapcsolódásra. Szóvel nem hogy vállalkozni nem volt időm, energiám, de egyéb kikapcsolódásra sem. Sokaknak a munkahelyükön több igejük van magánügyeik intézésére, mint a kismamáknak kikapcsolódásra, vagy egyébre.

    Szóval én is kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudtad megoldani csecsemő/kisgyerek mellett vállalkozásod elindítását.

    Az is igaz, hogy jómagam 30 évesen szültem első gyermekemet, és más anyukákkal beszélve elmondták, amit sejtettem, hogy 20 évesen teljesen jól, vették azokat a megpróbáltatásokat 1. gyermekük születésénél, amit 30 évesen a 2. gyermeknél csak nagyon nehezen bírtak teljesíteni (lásd éjszakázások, kevesebb alvás, többször megszakított alvás)

  • Gyömbi

    Reply Reply 2009. szeptember 19. szombat

    Én még nagyon az elején vagyok a világmegváltó ötleteimnek, de a lelkesedésem óriási. 5 és fél éve, 1.gyermekem születése óta érlelődik bennem a gondolat, hogy nem megyek vissza tanítani – bár imádtam. A 2., majd a 3. gyerek születése után már biztos lettem benne. A családommal akarom tölteni az életem, és akkor szeretnék “dolgozni”, amikor a család életébe ezt be tudom illeszteni, és nem fordítva. Több lábon próbálunk állni, és a hobbijainkból pénzt keresni – MLM, könyvkiadás, zenélés, és nemsokára az online biznisz – Ági, Moni nagy részetek van a végső lökésben!:)
    Remélem lesz elég kitartásom hozzá. A kezdet viszont, úgy érzem, nagyon nehéz, és sok tanulást, munkát igényel. Viszont, ha a cél ott lebeg a szemed előtt, akkor hajnali háromnegyed kettőkor is szívesen foglalkozol vele, mint jelen példám is mutatja.:) Csak abban reménykedem, hogy fél háromkor és reggel hatkor senki nem fog felébreszteni…
    Jó éjt!

  • Királyné Enikő

    Reply Reply 2009. szeptember 10. csütörtök

    Én most ettől a kis mondani valótól erőre kaptam.Alkalmazottként dolgozom s terveim szerint jövő év augusztusában felmondok, ha addig az állam be nem rekeszti munkámat.MÁV START ZRT alkalmazottja vagyok.Kismama ugyan nem vagyok, sőt pár év mulva talán nagymama leszek, mégis a Vida Ágika által tanított módszerek, váltási lehetőségek bárki számára hasznosak.Nem igazán szeretem a munkámat, csak belső ember hiány miatt kerűltem erre a területre(belső ellenőr),viszont az Ágika szemszögéből nézve, jelenleg nekem is ebből van “pénzem”ami a törlesztéseket kiállja s ezért nem tudom ott hagyni.Szerencsére ennek is vége nemsoká és saját kis vállalkozásomban akarok stabilitást létrehozni, hogy végre azzal foglalkozzak amit szeretek.Tervezek és tudom, hogy nem innen megyek nyugdíjba, s főleg nem ha 70 évre emelik a korhatárt.
    A lényeg a lényeg, hogy az életemet mostmár én szeretném irányítani s kézbe venni.Ezért vagyok itt is és gratulálok az Ágikának, örömmel tölt el , hogy vannak ilyen emberek!Csak így tovább.Enikő

  • Szalkai Titi

    Reply Reply 2009. június 16. kedd

    Nagyon tetszett a cikk és a hozzászólások is, köszönöm mindenkinek!
    Én a kismama-munkával (Ági törekvéseivel) kapcsolatban elsősorban a szemléletváltást tartom nagyon jónak. Hogy valami teljesen más agytornába kezdhetek, mint amit eddig a munkahelyen csináltam. Az agysejtjeim más területét is megdolgoztathatom. Most már nem annyira a mennyiség a lényeg, hanem a minőség, a priorizálás, a szervezés és hasonlók. Hogy önállóságot gyakorlok az időm beosztásában, és teljesen önállóan kereshetem meg azokat az embereket, akiknek szüksége lehet a segítségemre.
    És így tovább.
    Szerintem ez segít az emberek kiteljesedésében. Hogy sok mindent kipróbálnak. Beosztottak és főnökök is lehetnek.

  • Marika

    Reply Reply 2009. június 16. kedd

    Ja, és kismamának lenni gyönyörű. Az én időmben kb.600-900 Ft körül volt a gyes, építkeztünk 2-3 részletet fizettünk. Mindenre volt megoldás, mert volt időm megtalálni, végtelen energiával, mert a gyermeknevelés boldoggá teszi az embert, ami rengeteg erőt ad és találékonyságot.

  • Marika

    Reply Reply 2009. június 16. kedd

    Ági!
    Gyönyörűen írtad le a munkához való hozzáállást. Mindenben meg lehet találni a jót, akkor is ha “muszájból” csináljuk.
    A gyes a kibontakozás ideje. Annyi mindent csináltam akkor, a gyerek meg mindig beleillett valahogy a programba. Ha menni kellett intézni valamit, azt alváskor tettem, kertben voltam, vittem a plédet és 8-10 hónapos korában is kertészkedtem, közben mindig beszélgettem hozzá.
    Megtanultam megszervezni az időmet. A második gyermekkel már tudtam, hogy nem lehet mindig improvizálni, komolyabb rendszerben kell élni, nem csak a felkelés, etetés legyen időben, hanem minden más.
    Közben tanultam, hogy ne pocsékoljam a drága időt. Így szakmailag sem maradtam le.

    Milyen sokat tanulunk egymástól is! Azon veszem észre magam, hogy nevelem a férjemet, hogyan szervezze meg a dolgait, hogy legyen pozitív hozzáállása a dolgokhoz, hogy legyen kellemesebb a napja.
    Most magamat kell nevelni, hogyan legyen rövidebb a munkaidőm, de el is menjen a bevallás időben.
    Legyen szép napotok! Üdv M.

  • czgyongyi

    Reply Reply 2009. június 16. kedd

    Nagyon egyetértek Monival,sokan tényleg csak azt látják,hogy otthon vagy a gyerekekkel,és nem csinálsz semmit.Dehogynem,de én mindenkinek azt szoktam mondani,majd ha benne leszel,megtudod.
    Nekem például az külön nehézség,hogy 150 km-es körzetben nincs itt senki a családomból,a férjem családja,akikre azért rá is vagyok utalva néha,annyira másképp látják a világot,hogy sokszor ez öli meg bennem a lelkesedést.
    Van,amikor annyira el vagyok keseredve,hogy felfüggesztek mindent egy időre,mert rájövök,hogy egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni.Mert végezni a háztartási munkákat,minden nap főzni,az iskolást hozni-vinni(ahhoz még kicsi,hogy egyedül közlekedjen),a kicsit felcipelni a negyedikre a nagymamához,ha őt végképp nem tudom magammal vinni…Sorolhatnám még,de minek.
    Aztán megrázom magam és folytatom.Nem érdekel,hogy ez tetszik-e a többieknek vagy sem.De tényleg ciklikus ez az egész,gondolom a hormonoknak nem kis szerepük van ebben.

    Szóval továbbra is sok kitartást kívánok mindenkinek!

  • Zoli

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Nehéz lehet tényleg a kismamáknak, kevés az idejük, sok minden/ki/ mással is kell foglalkozniuk.

    Minden elismerésem annak, aki néhány gyermek mellett felépít egy sikeres vállalkozást.

  • Balogh Anett

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Karrier vagy család? Szerető feleség és türelmes anyuka, na meg munkahelyén remekül teljesítő alkalmazott/vállalkozó?
    Ezek a dilemmák csak akkor jönnek elő, amikor valóban élesbe kerül egy anyuka, azaz születik egy kisgyermek és otthon marad. Amíg két dolog között kellett egyensúlyozni, az is kihívás volt. A GYES időszak is tele van újabb kihívásokkal, kiteljesedik a látószög, változnak az életben lévő prioritások.

    És ez késztet sok anyukát arra, hogy elgondolkodjon az új életformájának kialakításában.Ilyenkor sokan aggódni kezdenek, hiszen kibillentek a már megszokott komfortzónájukból és érzik az új életformájukkal járó újabb akadályokat. Ez az a pont, ahol nagyon sok anyuka gondolkozni, keresni kezd MEGOLDÁSokat, hiszen érzi, hogy gyermekük születésével többfelé osztódik a kereset illetve érzi, hogy milyen fontos gyermeke mellett állni és követni fejlődését.

    És bizony egy anyuka lelkivilága kihat a család lelki állapotára, anyuka a motor. És ha ez a motor UTÁL munkába járni, utálja a kollégákat a feladatait, azt bizony beviszi a családba. Ezért is fontos, hogy egy szülő munkahátere kielégítő legyen, mert a családi légkört meghatározza. És teljesen mindegy, hogy pénztáros, eladó, kukás vagy menedzser pozíciója van valakinek, a hozzáállás a lényeg.

  • OkosKismama

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Edit: 😀 Életszagú 😀 (Időnként szoktam azt mondani nagyon higgadtan a webkonfi-teremben, hogy egy pillanat, technikai nehézség, mikrofon kikapcs, leüvöltöm a gyerekek haját, aztán angyali hangon tovább beszélek a mikrofonba 🙂 )

    Kriszta: nálunk van egy srác, szobafestő volt, de a felesége kozmetikus, és ő keresett jobban, nem akarták feladni a kozmetika-szalont, mert kezdett jól menni, úgyhogy a fiatalember maradt otthon gyesen a kislányukkal, és nagyon élvezte. Szerda esténként fent szokott lenni a webkonfinkon, ha valaki szeretne vele beszélgetni erről. No és akkoriban talált rá egy neki tetsző MLM-re is, úgyhogy most van tapasztalata a kispapa-létről 🙂 Mesélte, hogy a család és az ismerősök is nagyon furcsálkoztak, de mennyire nem volt igazuk. Bizony ez egy jó kis réspiac – hajrá, fiúk!

    • Viki

      Reply Reply 2011. március 30. szerda

      sziasztok,
      én eddig mindig csak olvasgatni szoktam az oldalt. Csak meg szeretném említeni, hogy az én férjem is gyesen van otthon és nagyon nem bántuk meg a cserét. A 2. kislányom egyéves koráig én voltam otthon (szoptatás miatt is) és most cseréltünk.Nyugodtan tudok dolgozni, míg az egyéves pici, örül, hogy többet látja az apját is.

  • Kriszta

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Szerintem is jó ez az oldal, sok hasznos információt gyűjtött össze Ági !Minden benne van, amit én három különböző vállalkozásom alatt tanultam meg.

    Csak egy javaslat indíthatnának a fiúk egy kispapa tanfolyamot.

  • Edit

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Moni, fantasztikus vagy! Eddig is rád gondoltam, amikor webkonferencia alatt a lányaim a fejemen ugráltak. Jó volt arra gondolni, hogy legalább egy anyukáról tudok, aki szintén így webkonfizik.

    Ági munkája azért fontos, mert, ha körülnéztek, a mai kismamák már nem 18 éves korukban szülnek. A 30-as korosztályt pedig még úgy nevelték, hogy nem kell azon izgulni, mit kezd magával, ha letelik a gyes, a 40-esekről nem is beszélve, akiknek egyenesen kihívás az számítástechnika.

    Személy szerint sokat köszönhetek Áginak (Moninak is, csak tőle mást tanulok!), mert ő mutatta meg ezt a másfajta utat. Igaz, hogy a gyerekek mellett egyáltalán nem leányálom dolgozni, de 7 év után jólesik egy kis szellemi kihívás. Csak azt sajnálom, hogy nem előbb találtam erre az oldalra.

    Edit

  • admin

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Norbi, de igen. Ez az oldal arról szól, hogy az anyukák használják ki a kismamaság nyújtotta lehetőséget a változtatásra. Nem arról van szó, hogy több ideje lenne ilyenkor az anyukának, de legalább kikerül a mókuskerékből és ez egy lehetőséget teremt a gondolkodásra, változtatásra.

    Lesz új dizájn, ha elkészül az új videó.

  • OkosKismama

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    ANi, tudod, mikor lehetsz igazán szabad: ha a gyerekeid már mind elköltöztek, és a kutya is megdöglött VÉGRE 😀 (Kicsit morbid, de annyira igaz 🙂 )

  • OkosKismama

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Akkor jó 🙂

    Közben hazaértek a nagyobb gyerekeim az iskolából. Na most leszek csak igazán előnyös helyzetben, mostantól 11 hétig!!! 😀 Eddig sem haladtam úgy, ahogyan szívem szerint haladnék (mármint a vállalkozásommal), viszont cserébe kéznél voltam, ha igényeltek a fiúk. Mostantól viszont… hű. Ennyi gyerek itthon, az már nem mennyiségi, hanem minőségi változás 🙂

    Szeretem a gyerekeimet. Szeretem a gyerekeimet. Majd időnként figyelmeztetem erre magam, amikor ölik egymást a hátam mögött, miközben megpróbálok megírni egy blogbejegyzést vagy válaszolni valakinek a kérdésére… 🙂

  • ANi

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Szerintem mindent tanulni kell az életben, – ez elkezdődik már a csecsemőkorral, amikor pl. azért sírunk, hogy anyuci vagy apuci végre észrevegyen már, és adjon enni pl. Aztán ahogy növekszik az ember, tanulnia kell beilleszkednie a családba, az iskolába, tanulnia kell a tantárgyakat, tanulnia kell, hogy mi hogyan működik az életben. És ez valahol ugyanolyan munka, mint amiről Ági ír.
    A gond az, hogy sokan sokat tévednek, és ebbe fáradnak bele, – ezért is hiszik pl., hogy nekik semmi sem sikerül és hasonlók.
    Szerintem a munkához, fejlődéshez, tanuláshoz, illetve ahhoz, hogy egyáltalán szeresse vagy legalább is elfogadja az ember, amit végeznie kell, legalább időnként kell az elismerés, a sikerélmények.
    Enélkül nincs hajtóerő, legfeljebb mókuskerék.
    Helyesen élni is tanulni kell, az is egy fejlődési folyamat, és az, hogy az ember egyáltalán a saját belső lehetőségeivel, képességeivel tisztában legyen, ismét csak az kell, hogy a környezetével bizonyos szinten szinkronban legyen, – de ez fordítva is igaz: ha magammal nem vagyok szinkronban, akkor a környezetemmel sem, és csinálhatok bármit, küzdhetek éjjel-nappal, az eredmény eléggé lehangoló lesz. Ezt tapasztalatból is mondom kicsit. 🙂

    Engem igazából a saját önálló egzisztencia eléréséhez, megteremtéséhez a családon keresztül visz az út 🙂 – 6 gyermekem van, és az utóbbi pár évig eléggé behatároltak voltak ebből kifolyólag az önállósodási törekvéseim. 🙂
    Most, hogy nagyok, kezdhetek igazából kibontakozni, és egyre többet foglalkozni az ÉN álmaimmal, az ÉN céljaimmal, az ÉN terveimmel, és egyáltalán: MAGAMMAL.

    55 éves vagyok, de azt mondom, az eddigi évek sem elvesztegetett évek voltak, inkább az útkereséséi, fejlődéséi, – és már kezdem belül is érezni, mi a helyes irány, ami végül is el fog vezetni egy stabil, harmonikus, önálló egzisztenciáig. 🙂

    Kívánom mindenkinek a legjobbakat sok szeretettel: ANi.

  • Zsolti

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Átjött:)
    Én is tapasztalom, hogy azt gondolják sokan, aki gyeden/gyesen van, az mennyire ráér.
    Aki így gondolkozik, fogalma sincs a gyereknevelésről, vagy ha van, nagyon sajnálom szegény gyerekeit…
    Nemhogy több szabadideje, lehetősége lenne, inkább kevesebb.

  • OkosKismama

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Visszaolvastam, amit az előbb írtam, és mintha nem jönne át, amit mondani akartam vele.

    Nagyon is arra biztatom a nőket, anyákat, hogy kezdjenek bele egy olyan vállalkozásba, ami elősegíti, hogy kiegészítsék a családi kasszát, vagy akár függetlenek legyenek anyagilag, úgy, hogy ennek a család ne lássa kárát, sőt, még jobban tudjon velük foglalkozni.

    DE.

    A mamák nem indulnak előnyösebb helyzetből, mint egy egyedülálló nő vagy férfi, vagy akár mint egy családos férfi. Hátrányosabb helyzetből indulnak, ezen nincs mit szépíteni.

    Éppen ez a nagyszerű benne, hogy hátrányos ez a helyzet a vállalkozás szempontjából, mégis meg lehet csinálni, sőt, kifejezetten előnyösek is lehetnek a helyzetü(n)k bizonyos vonatkozásai. De ez már túl messzire vezetne, úgyhogy átadom a szót másoknak is 🙂

  • OkosKismama

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    Én nem tudom, Ági, hogy Te csak akkor kezdted-e, amikor már ott voltak a gyerekek, vagy már előbb is volt-e ilyen indíttatásod. Rólam például sokan azt hiszik, hogy csak a gyerekek mellől kezdtem online vállalkozást, de ez nem így van. Persze már megvolt a négy gyerekből három, de ők óvodába jártak, én meg egy belvárosi munkahelyre. Építkeztünk, hitelünk lett, mégis, amikor megláttam az ötletet, a lehetőséget, ott mertem hagyni a “biztos”, de nemszeretem állást, és a családom nagy megrökönyödésére önállósítottam magam. Sok csatám volt velük emiatt, mégis, néhány évvel később mertünk vállalni egy negyedik gyereket is, és nem, nem vagyunk gazdagok, a ház sincs még kész, de sokkal többet vagyok együtt a gyerekekkel, és sokkal jobban élvezem az életet, a munkát, mint négy éve. A jövőnkben pedig előre gyönyörködöm.

    Én igenis felálltam a munkahelyemen, hogy én vállalkozó akarok lenni. Nem hebehurgyán, hanem számolva és tervezve. Meg lehet csinálni. Úgy is, mint Tim Ferriss, és másként is. Gondolkozz, mondta Micimackó.

    De Norbi, mi az, hogy több a szabadideje egy mamának??? Kíváncsi vagyok, mennyi hasznos munkát tudnál elvégezni, hány tanulmányt tudnál megírni négy gyerek mellett… És a “jogviszony”-on a havi 24.000 Ft-os GYESt érted? Köszi! 🙂

    Nem, nem ezért és nem így. Sok nő nem csinál semmit a GYED/GYES alatt (még ha csak egy baba van is), rájuk igaz, hogy jobban is kihasználhatnák azt a kevés szabadidejüket, amíg a pici mondjuk alszik. De akár van “jogviszonyod”, akár nincs (mellesleg csak ha valaki nem tudná: GYED alatt nem kereshetsz egy vasat sem, GYES alatt pedig ugyanúgy kell járulékot fizetned, ha keresel, mintha nem kapnál GYESt), szóval akármilyen jogviszonyban vagy, akármennyi gyereked van, azért minden anya szeretne a lehető legjobban törődni a gyerekével, ÉS emellett önbecsülésileg és anyagilag is rendben lenni.

    Nem hiszem, hogy a mamák picit előnyösebb helyzetben vannak. Viszont biztos vagyok benne, hogy ha gondolkodunk, akkor az előnyünkre tudjuk fordítani a helyzetünket.

  • $Norbii$

    Reply Reply 2009. június 15. hétfő

    SZia Ági,

    “4 órás munkahét” olvasási érzésem volt, és alapvetően egyetértek: csináld amit szeretsz, dolgozz olyan helyen és azt, amire vágytál, de engedd meg, hogy megkérdezzem: Te annak idején hogy kezdted?

    Nem a kis gyerkőcök mellett indult el a dolog és annyira bejött, hogy ez lett a főállásod?

    Csak arra próbálok utalni, hogy sok embernek nagyon jó ötleteik vannak, mégsem kerülnek egy olyan kilépési szituációba, ahol megtehetnék, hogy otthagyják a munkát és vállalkozósdiba kezdenek. Én legalább is nagyon kevés embert ismerek, aki kénye kedve szerint felállt a munkahelyén, mert ő vállalkozó akar lenni. Ebből a szempontból picit előnyösebb helyzetben vannak a mamák, mert több a szabadidejük, “jogviszonyban” vannak és bátran próbálgathatják a szárnyaikat.

    Neked hogy volt ez? Mikor lesz új design?

Leave A Response

* Denotes Required Field