Ha meg tudsz győzni egy kétévest, akkor az ügyfelet is sikerül (JÁTÉK)

Pár napja a fiam leejtette a villát az asztal alá, majd huncut mosollyal nézett rám és várta, hogy felvegyem. Mondtam, hogy szerintem neki kéne felvenni. Ő nem akarta. Kis huzavona után végül fordítottam egyet a dolgon: azt mondtam, vajon képes-e a lábával felvenni a villát, így már érdekelte a dolog és lelkesen dolgozott rajta, hogy a lábával felvegye 🙂 Elgondolkodtam: vajon hogyan lehetne ezt a „trükköt” a marketing kampányaimban is használni?

marketing játék szövegírásMert az értékesítésnél sincs másként, mint a gyermeknevelésben: kicsi udvarolsz az ügyfélnek, kicsit engedsz, többféle meggyőzési trükköt vetsz be az ügy érdekében, épp úgy, mint amikor a gyermekeidet próbálod meggyőzni arról, hogy a falra nem szabad firkálni, vagy a spenót finom és nagyra nőnek tőle 🙂

JÁTÉK!!!

A feladat Írj le a hozzászólások között egy esetet, amikor sikerült a gyermekedet valami fontos kérdésről meggyőznöd.
Történeteket legkésőbb április 21.-én szerdán 12 óráig küldhettek be.
Egy ember több történetet is küldhet, de minden név csak egyszer kerül be a kalapba.

A nyeremény Szerdán délután 3-kor a történeteket beküldők között kisorsolom a nyertest, aki részvételi lehetőséget nyer a május 10.-én induló 4 hónapos online Gazdagmami Tanfolyamra 34.900 Ft értékben!

A feltétel Kérlek, nevezéskor mindenképpen add meg a teljes neved és egy olyan e-mail címet, ahol el tudunk érni, ha nyersz (egyszerűnek tűnik, mégis volt már olyan nyertesünk, aki nicknevet és nem létező e-mailt adott meg, így a nyereményének más örülhetett…)

Mindenki nyer Érdemes átolvasnod mások történeteit is, mert a saját marketingedet is felturbózhatod velük:

    – milyen meggyőzési technikákat alkalmaznak mások
    – mik azok, amik a legtöbb versenyzőnél működtek
    – mire hatott az adott megoldás és milyen módon tudnád a saját bizniszedben alkalmazni?

Jó játékot kívánok! 🙂

Legyen saját, működő online vállalkozásod a nyár végére! Tudtad, hogy ez az egyetlen tanfolyam, ami anyáknak tanítja meg az online vállalkozás indítást a nulláról haladó szintig? (ennél szájbarágósabban ezt nem meséli el majd neked senki) >>

86 Comments

Comment navigation

  • Anna

    2010. október 01. péntek

    Sziasztok!
    Valamikor volt arról szó, hogy mik a feltételei annak, hogy nyereményjátékot lehessen csinálni (mi számít szerencsejátéknak, és mi nem, stb…) de nem találom azt a kommentet, valaki ki tud segíteni?
    Szóval, hogyan lehet „büntetlenül” nyereményjátékot szervezni?
    Köszi, és jó hétvégét mindenkinek!

  • Maár Istvánné

    2010. április 21. szerda

    Igazából már nem nagyon emlékszem, hogy mivel tudtam őket rávenni a vélemény változásra, olyan régen volt már.
    A nagyobbik unokám most 21 éves és egy kicsit lusta a háztartási dolgokban. De igazából nekem, ha kérek valamit mindig megcsinálja.
    Így nem nagyon kell győzködnöm.

  • Sasváry Kinga

    2010. április 21. szerda

    Két éves kislányomnak a minap a nagynéni jelenlétében vágtam le a körmét, a mi rég bevált játékos módszerünkkel. Nekem, és Fanninak már fel sem tűnt, de a nagynéni nagyot nézett, „Ezzel a lánnyal azt lehet tenni, amit az ember csak szeretne…”
    Pedig a „titok” egyszerű: amióta a világon van, mindíg ébren van, amikor körmöt vágunk. Hol énekelgettem neki közben, hol az apja énekelt, ami az én „műsoromnál” még jobban szórakoztatta, és elterelte a figyelmét, illetve sokszor látta, hogy mi sem ússzuk meg, a mi körmünket is ollóval vágjuk.
    A meggyőzésre valóban már „nagyobb” korában került sor, amikor a dalolás, a jó példa nem volt elég, kezdetét vette az „ééén akaroooom…!!!!” korszak. És a magyarázat, miért is vágjuk a körmünket, miért nem jó, ha túl nagy lesz, beleakad minden, még a kosz is ottragad. Az, hogy a körmöket vágni kell, ha már „nem is köröm, hanem karom…”, már nem is kérdés. Együtt vágjuk. Először az enyémet, aztán az övét, ahol is ő mondja meg a sorrendet, melyikkel kezdjük, és melyik legyen a következő „áldozat”. A végeredmény a lényeg: minden köröm sorra kerül, és még ő is elégedett, hogy úgy történt a körömvágás, ahogyan ő szerette volna.
    Talán ez is egyfajta követhető ügyfélmegygyőzési módszer felnőtt korban: tudatosítani, milyen előnyökkel jár az a szolgáltatás, amit a cég nyújt, és az ügyfelet a lehetőségeknek és az igényeknek megfelelően bevonni a megvalósításba.

  • Laki Elvira

    2010. április 21. szerda

    Kedves Ági!

    Sajnos lemaradtam a 12 órai határ időről, a gépem csak most indult el:(( Leírom a történetet,ha még elfogadod megköszönöm, ha nem az sem gond, elvégre én késtem.:))

    Hároméves kislányom nem akart az óvodában maradni, minden nap úgy jöttem el, hogy sírva-üvöltve hagytam ott. Ez nem volt jó neki sem, és nekem sem. Van egy kedvenc mackója, amit az óvodába is visz, ezért elhatároztam, hogy délután eljátsszuk hogy miért is jó óvodába menni. A következőt csináltuk. Kismackó reggel felkelt,felöltözött, ivott kakaót, utána elindult az oviba. Találkozott a kisbarátnőivel, játszott, utána reggelizett, reggeli után, verset mondókát tanult, majd kiment játszani. Ezt kismackó minden sírás nélkül tette, az óvodás társai is látták milyen jó az oviban lenni, ha ilyen vidám társai vannak.Ebéd után, elfáradva a játéktól jót aludtak, és kipihenve ébredtek. Ízletes uzsonna után, még játszottak az udvaron, utána pedig kismackóért megérkezett az anyukája, akinek nagyon megörült. Kismackót pedig az óvónéni is megdicsérte, hogy milyen aranyos volt egész nap, ő pedig vidáman mondta el anyukájának a legújabb tanult mondókát. Ezután vidáman mentek haza.

    Másnaptól kezdve elmaradt, a reggeli sírás, kislányom vidáman maradt ott az óvodában.

  • Makovi Timi

    2010. április 21. szerda

    4.5 éves kislányom nagyon hiú és nem szeret aludni, hátha lemarad valamiről. Bármilyen érvet, magyarázatot bevetettünk, mindig csak húzta az időt az esti lefekvésnél. Mikor utoljára volt szükség győzködésre, már nem tudtam mit kitalálni, azt mondtam neki, hogy „Én mindenképpen lefekszem már, hogy eleget aludjak és kisimuljon a bőröm, nem szeretném ha ráncos lenne!”
    Azonnal rohant az ágyba 🙂

  • Fekete-Gyimesi Barbara

    2010. április 21. szerda

    Kisfiam Benedek,aki 1.5 éves imád eső után a pocsolyákban topogni.
    Mivel még nem kaptam a lábára gumicsizmát,így arról próbáltam meggyőzni,hogy a kisebbekbe menjen bele és a nagyokat kerüljük.
    Ő szót is fogadott,de mikor félrenéztem leült a vízbe és a kezével evezett…
    Mindenre nem lehet felkészülni és mindig vár egy újabb kihívás!

  • Varga Rita

    2010. április 21. szerda

    Kislányom mikor kisebb volt (most 5 éves lesz a nyáron) nem szeretett fürdeni, de főleg hajat mosni. Mindig nagy cirkuszt csinált, ha hajmosásra került a sor. Egyszer azt mondtam neki, hogy ha jön hajat mosni mutatok neki valami nagyon érdekes dolgot. Ez abból állt,hogy a habos hajából érdekes és vicces kreációkat csináltam, és ki találtunk hozzá, hogy ő most nyuszi, kisördög, stb. Ezeken nagyon jókat nevetett és a végén már ő élvezte a legjobban a „ceremóniát”.

  • TKat

    2010. április 21. szerda

    Hát, az én kisfiam sem mindig egyszerű eset, de már nagyon kreatívak vagyunk a meggyőzésben 🙂
    Andris nemrég múlt 3 éves, mindenkinek büszkén mondja, hogy ő már nagyfiú, és oviba jár, nem bölcsibe. Ennek ellenére reggelente állandó nyafogás van műsoron:
    – Nem akarok oviba menni, ne hagyjál ott, te is maradj ott velem, ma nem kell ovba menni, mert zárva van…stb.
    Már nem tudtam mit kitalálni, mivel győzzem meg, hogy induljunk végre, amikor leesett, hogy a legkézenfekvőbb dologgal még sosem próbálkoztam. Tudni kell róla, hogy állandóan „telefonál”, a sógorom neki adta a régi mobilját, azóta ezt mindenhova cipeli, és persze telefonál is. Fogtam a telefon:
    – Figyelj Andris csörög a telefonod, biztos hív a Dalma, hogy mikor érsz már oda az oviba!
    Átvette a telefont, és eljátszotta a beszélgetést:
    – Na, már indulunk, most veszem a kabátom, nemsokára ott vagyok! Na, szia, puszi!
    Azóta minden reggel telefonál valaki az oviból, aki már nagyon várja. 🙂

    A másik történet:
    Nem tudom, találkozott-e már valaki olyan kisgyerekkel, aki nem hajlandó felvenni az új cipőt, az én fiam nagy kihívás ebből a szempontból. MIndig több napig tartott meggyőzni, mire hajlandó volt belebújni ősszel a szandi után a félcipőbe, aztán télen a csizmába, mert ha megszokta az új lábbelijét, akkor már állandóan abban akart csak járni. Szégyen ide, szégyen oda, a bölcsiben az Ani nénire bíztam a dolgot, neki mindig hamar sikerült az új cipőket rávarázsolni a fiam lábára. Mióta ovis, egyedül bírkózok meg a feladattal 🙂
    Nemrégiben sok eső esett, a szekrényben már ott figyelt az új gumicsizma a kinőtt kedvenc helyett. Andris imád a pocsolyákban tocsogni, egyet sem hagyna ki. Délután mentünk valahová, mutogattam az új csizmát, de persze csodálkoztam volna, ha első próbálkozásra sikerül ráadni. Elindultunk cipőben. Megyünk, megyünk, látom rajta, nagyon szemez a pocsolyákkal.
    – Látod, ha gumicsizmában jöttünk volna, már rég tocsoghatnál!
    Még ezt elmondtam pár vezrióban, majd kis gondolkodás után megszólal:
    – …akkor visszamegyünk a gumicsizmáért? Felveszem!
    🙂

  • Guba Georgina

    2010. április 21. szerda

    Nagyon sok gyermek vesz körül, és rettentő jó, fiatalít is 🙂
    Bogika óvodába készült, ill. nem készült annyira. Ugyanis a szuri volt az aznapi program. Mivel kislány, ezért gondoltam előveszem a trükkömet, amely persze megtörtént, és igaz is volt. Tényleg fontos, hogy hitelesen tudjuk szavainkkal képviselni meggyőződésünket. Odamentem hozzá, akin már előre láttam, hogy kezdene hisztizni, pedig még a szuri közelében sem voltunk. Elkezdtem mondani a történetemet:
    – Tudod, mikor én ugyanennyi idős voltam (pedig anyukám nem mondott semmit sem) nagyon bátor kislány voltam ám. A sok fiú sírva jött ki a doktornénitől, én meg nevettem rajtuk. Tudtam magamról, hogy én vagyok a bátor királylány, aki még a sárkányt is le tudná győzni, nem úgy mint a gyáva fiúk. Bementem és meg sem éreztem, sőt végignéztem mit csinál a doktornéni, és ugyanúgy nevetve jöttem ki, mert milyen bátor voltam. Na és a fiúknak is mindig fel tudtam hozni a témát, mikor bántani akartak 😉
    Gondolhatjátok, hogy onnantól egy hang nem jött ki a torkán, a fiúk meg nem jártak jól vele. 😀
    Egyébként hála az égnek semmi más probléma nincs, csak ez tű VOLT eddig a mumus.
    Én is nagyon szépen köszönöm a kedves kis történeteket, élvezet volt olvasni őket, de remélem nem kell alkalmaznom majd, ha nem bánjátok! 🙂

  • Hegedűs Lászlóné

    2010. április 21. szerda

    Sziasztok!

    Én a 2,5 éves kisfiamat szerettem volna meggyőzni,hogy vizet is inni kell,nemcsak teát,de semmi érv nem hatott rá mostanig.Azt mondtam,hogy elkezdem számolni hány kortyot iszik és minél többet ivott annál jobban örültem és megtapsoltam.Most már felváltva issza a vizet,teát egyaránt,és csak néha kéri,hogy számoljak.Büszke magára,hogy milyen sokat ivott a vízből.

  • Grunda-Hibály Gizella

    2010. április 21. szerda

    Sziasztok!

    Nekem még sem izgi „klasszikus” történetem nincs meggyőzésből, sem nagy tapasztalatom, mivel 3,5 hónapja vagyok anyuka. 🙂 Azonban kislányom nagyon tud ám sírni (gondolom, ezt mindenki érti :>). Ilyenkor -állítólag csecsemőkre nem jellemző módon- úgy le tudom nyugodni, ha a két kezem közé veszem az arcocskáját (na, állítólag ez az, amit utálnak a pici babák, amikor nagyon sírnak) és beszélek hozzá kedves, kellemes hangon. Ekkor előbb-utóbb lenyugszik és akkor utána már csak nagyon édesen hüppög. 🙂

    Majd ha legközelebb még egyszer meghirdetitek ezt a játékot, akkor már biztosan nagyobb repertoárból fogok tudni válogatni. 🙂

    Köszi, hogy leírhattam, no meg, hogy elolvastátok. 🙂

    G.

  • kedora

    2010. április 21. szerda

    A pocsolyázás úgy hiszem minden gyerek kedvenc eső utáni tevékenysége, nekem még a 6 éves lányom sem hagy ki egyet sem…
    Ha nem akarom, hogy mindenki vizes legyen, akkor pocsolyaátugrási versenyt rendezünk. Aki át tudja ugrani, az nyer!!! (Főleg én…)

    Szentesiné Keleméri Dóra
    kedoravarr@gmail.com

  • Boldog Zoltánné

    2010. április 21. szerda

    Én a gyermek meggyőzésének egy inkább megható történetét szeretném elmesélni nektek.
    8 hónapos volt a kisfiam Zsoltika mikor megtudtam, újra babát várok. A tudat nekünk szülőknek is „nehéz” volt,plusz még az hogy hogy lehet ezt egy kisgyerekkel „elfogadtatni”.
    Ahogy nőt a pocakom és meg meg nézte a Zsoltika míndig mondtam neki hogy ott a kistesó, és hogy te is itt voltál bent.De vajon mit értett Ő ebből meg?!Minden esetre egyszer csak megsimogatta a pocakom!
    Hát itt sírtam el magam először a meghatottságtól.
    Magyon anyás a fiam és a szülés miatt mikor a kórházba kerültem, nagyon hiányzott, hiába volt ott egy új élet; a kislányunk Bíborka velem.
    Mikor már itthon voltunk Borkával nehéz szoktatás elé néztünk,és rengeteg türelem és beszélgetés kellett, hogy minnél kisebb féltékenység legyen. Egy 1éves 4 hónapos kisfiúnak nehéz még elmagyarázni ilyen dolgokat, de a gyerekek nyelvén minden próbát bevetettünk a cél érdekében, hogy rendben legyenek a dolgok.
    Ennek ellenére többször nézi meg a Zsoltika a Bíborka szemét száját, …!Próbáltuk megtanítani, a puszi adására több kevesebb sikerrel, mikor a kisfiam úgy döntött, hogy az első puszi a hugicát illeti!
    Amint említettem ebben az esetben nem a szigor és nem az ellentétes dolgokkal való rávétel volt a nyerő, hanem a tény és a kézzel fogható valóság volt a sikeres . (pl.:a kisfiam odajött a pelenkázáskor és ő adata a popsitörlőt, fürdéskor apa fürdette a Bíborkát, én pedig a Zsoltikának meséltem, hogy mikor mi történik és hogy vele is így történtek a dolgok és együtt adogattuk a dolgokat apának. …)
    AZ ÖSZINTE BESZÉD!
    Ezt a történetet szerettem volna elmesélni, hiszen számomra ez volt a legnagyobb feladat a két gyerekkel kapcsolatban.
    A mai napig sem egyszerű, de ők az életem értelme (-i)! 🙂

  • Ilona

    2010. április 21. szerda

    3 és fél éves kislányunkat egy sor dologra arra hivatkozva vettük rá, hogy ő már nagyon okos nagylány, és ezért egyedül tud már ülni az autóban hátul és anya meg elöl. Amikor beülünk a kocsiba, ő maga mondja, hogy anya üljön előre apa mellé, ő meg hátul ül egyedül, mert „én már nagylány vagyok”.
    Egyedül öltözöm, „mert én már nagyon nagy lány vagyok!”…stb

  • Kiss Katalin

    2010. április 21. szerda

    Sziasztok,
    Az én kisfiam 3,5 éves, vele általában „biszniszelni” kell, hogy elérjek nála dolgokat. Például reggelente el sem tudja képzelni, hogy ne motorral menjünk az óvodába, a motor az oviba marad és délután még egy nagyot motorozik a játszótéren. A baj az, hogy a motorral tönkreteszi az összes cipőjét rövid időn belül. Most már szép idők vannak, így kitaláltam, hogy a motorral járás helyett inkább délutánonként vigyük le a biciklijét és biciklizzünk. Így a cipőit is megóvhatom, és különben is a motor már kezd kicsi lenni, kényelmesebb számára a bicikli. Gyakorlatilag így működik a többi dolog is, meg lehet vele dumálni, hogy egy azonnali kisebb dologról lemondjon egy kicsit későbbi, nagyobb dologért. De ugyanakkor ha valami rosszat csinál, és elmagyarázzuk neki miért rossz az amit csinál megérti. Szóval hatnak rá az ész érvek is, szerencsére… 🙂

  • NagymateZsuzsa

    2010. április 21. szerda

    A kisebbik lányom most elsős. Bájos, aranyos, nagyon ügyes gyerek, de az az igazi „szöszmötölős fajta”. Mindenben az alaposságra, pontosságra, gyönyörű kivitelezésre törekszik, ám emiatt az idővel úszik el – az iskolában és otthon egyaránt. Ennek eddig egyetlen ellenszerét találtuk meg: az ismétlődő feladatokban az önmagával (ill. a korábbi időeredményeivel) való versenyeztetést. Mérjük pl. az esti/reggeli rutin elvégzésének idejét, utána kielemezzük az eredményt. Ő nagy örömmel és hihetetlenül gyorsan végzi el ezeket a teendőket, és a minőséget nem áldozza fel a gyorsaság oltárán. A végén pedig együtt örülünk annak, hogy tegnaphoz képest mennyit javult az ideje…..

  • hakrisza

    2010. április 21. szerda

    A legkisebb csemetém 13 hónapos. Imádja szemügyre venni a dolgokat! Legjobban persze annak örül, ha nem csak nézheti, de kezébe is veheti, amit kiszemelt.
    Néha azonban nehéz az elválás, nem akar megválni attól, amit végre megkapott.
    Mivel azonban szeret integetni, ezekben az esetekben az segít, hogy elköszönünk attól a tárgytól, amit vissza kell adnunk valakinek, vagy visszatennünk a helyére. Panka olyan lelkes, hogy a „pá-pá” mellett sokszor még puszit is küld.
    Ezután már csak arra kell figyelnem, hogy találjunk gyorsan valami mást, ami leköti a figyelmét, és ne legyen az a játék, hogy elveszem-visszateszem..

    Üdvözlettel:Hanó Krisztina

  • Méhész Lászlóné Szilvi

    2010. április 21. szerda

    Az elmúlt hetekben középső gyermekemnél gondok adódtak az alvással. Kicsi fiam, aki 1 éves, és nagylányom, aki 7, szépen elaludtak este 8körül, egyedül Fannika volt -aki 3 éves-, hogy akár 11-ig is ébren volt, játszani akart, rohangált, hisztizett, pedig már fáradt volt. Végül mellettem aludt el, reggel pedig nem tudott felkelni, nyűgös, fáradt volt. Sok dolgot kipróbáltam, de csak egy dolog segített. Megbeszéltük, hogy este a saját helyén kell elaludnia, mégpedig akkor amikor kérem rá! Előtte „olvashat” nekem mesét, én pedig énekelek egyet (szerintem borzasztó a hangom, de a gyerekeknek sokat énekelek, és úgy tűnik nem árt, mert a lányom szépen teljesít a zeneiskolában), de ha utána nem alszik el, reggel nincs kakaó! Neki a reggeli és esti kakaó a minden. Két napja elalszik az ágyában fél9 körül, reggel vidáman kel, és nem hisztizik, hogy oviba kell menni! Ma reggel megkérdeztem tőle: ugye mennyivel jobban aludtál? Vidáman bólogatott, úgyhogy remélhetőleg hamarosan nem lesz szükség „fenyegetésre” sem!
    Korábban a reggeli öltözésnél az „öltözési verseny” trükk jött be legjobban, vagy a ki ér előbb az oviba, a barátaid, vagy te?!

  • hosptaller

    2010. április 21. szerda

    Az én két és félévesem az orrszívástól volt rosszul. Ordítás, kapálózás. Tiszta erőből kellett lefogni, hogy ki tudjam szívni az orrát. Kész tortúra volt. Aztán kitaláltam, hogy most ő szívja ki az én orromat. Ez már tetszett. 🙂 Majd következő nap már a saját orrát is próbálgatta. Azóta nincs egy hang sem. Ő dugja be a csövet a porszívóba, elindítja a porszívót, bedugja a csövet az orrába. Én csak irányítom. Ügy megoldva. :))

  • Csillag Szilvia

    2010. április 21. szerda

    Két kis rosszcsontom van, egy év különbséggel(3.5 és 4.5)
    Nagyon, nagyon sok az ellenállás, nem csak köztem és a gyerekek közt, hanem kettőjük közt is. Nagyon sok furfangra és gyors észjárásra van szükség, és persze arra, hogy tudd, mire hogyan reagál a csemetéd.
    Nekem nagyon sokszor(90%) bevált az ész érvek elmagyarázása az Ő szemszögéből(miért is lesz neki jó, ha megtesszük, s miért is lesz rossz, ha nem)
    Egy pár példa:
    Virág imád fürdeni, Benét győzködni kell.
    Ezt mondom a fiamnek: Azt akarod, hogy Virág egyedül játszon az összes játékkal, s úgy tudjon uszizni mint egy hableány??(na ezt azért már nem akarja hogy Virágnak iyen jó legyen:)))

    Vmit nem akarnak megenni(mert inkább mást csinálnánk)
    Jó akkor ezt megehetem ugye? Odaadhatom apának?…azt már nem:))

    Ha rosszak: Ugye ti nem szeretnétek velünk jönni, mert oda csak jó gyerekek jöhetnek. (mint a kisangyalok olyanok lesznek-persze csak egy ideig)

    Azt akarják, hogy Velük aludjunk.
    Látom, nem szeretnétek az a szép új ágyat amit az Ikea katalógusból kinéztünk.(de igen, szeretnék…) Mondjátok el minek vegyek nektek új ágyat, ha ti velünk akartok aludni, szegény itt sírna egyedül a szobába. Mondtam, hogy csak akkor veszek új ágyat, ha legalább 4 heten keresztül egyedül alszotok(ezt persze nem tudják mennyi).
    Ők igenes nagyon és tudnak egyedül aludni, úgyhogy nemsokára mehetünk és megvehetjük az ágyakat:))

    Sok-sok csel van. Ha ismered a csemetédet, elég jól lehet irányítani. Persze nálunk is van amikor nem nagyon enged, akkor attól függ miről van szó, van hogy én is engedek felé, van hogy nem, mert komolyabb az ügy(ekkor jön a szigor:))

  • Szabó Andrea

    2010. április 21. szerda

    4 éves kisfiúnkat vasárnap tanítottuk meg támasztókerék nélkül biciklizni. Nagyon ügyes volt, egy óra alatt stabilan ment már egyedül. Az az egy óra viszont teli volt játszmákkal.

    1. Levesszük a pótkereket (már itt egy hiszti)
    „A pótkereket odaadjuk a Nászinak. Képzeld, ő már 15 éves és még mindig nem tud bicajozni! Ki fogják nevetni a barátai. Megtanítod?”

    2. Rá kellene ülni az immáron már kétkerekű bicajra, a hólapát rúdjával a végén (következő hiszti)
    „Mutasd meg milyen ügyesen mész! Apa fogja a rudat, nem fogsz elesni, de apának is futni kell veled. Lehet, hogy még a nyelve is lógni fog!” 🙂
    (Felcsillant a szeme és tekert, mint a gép, hogy apát lefárassza)

    3. Az első esés (itt már írnom sem kell a hisztit….)
    Fűbe esett, nem volt vészes, mert csak dőlt a bicaj. Pont egy kutyakaka mellé. Hiszti. Hogy hozzuk vissza a kedvét? El kell terelni a figyelmét.
    „Nézd! Majdnem a kutyakakába estél! Milyen ügyes vagy, hogy kikerülted! Gyere, mondjuk el a többieknek is!” – Vigyorog, bejött! 🙂

    4. Meg kellene tanulni egyedül elindulni.- Hát persze, hogy hiszti!
    Már el tudott indulni, de mint az előbbiekből is kiderült, először az éneztnemtudommegcsinálni- segítsnekem című műsort kell végignézni.
    „Gyere gyorsan Dani vissza, mert Soma (a 1,5 éves kisfiam) elindult az árok felé. El kell kapni, nehogy beleessen.”
    Már indult is! 🙂

    Azóta is nagyon ügyesen bicajozik, egyre biztosabb és sokat tanul. Csak le kellet győznie a félelmét. Ebben tudtunk neki segíteni azzal, hogy eltereltük a figyelmét. 🙂

  • Kati

    2010. április 21. szerda

    Ennyi ötlet után nehéz újat mondani tapasztalt anyukáknak… De az biztos, hogy a versenyszellem a gyerekeknél és a vásárlóknál is meghozza a kívánt hatást. Az előbbi csoportnál én is szoktam alkalmazni (ki öltözik fel előbb, ki tud tovább csendben maradni, stb.), az utóbbinál még nem próbáltam, de ez a honlap az élő példa a sikerre 😉
    A konkrét, előre meghatározott nyereség/nyeremény érdekében szintén szívesen megtesznek a gyerekek és a vásárlók is sok mindent.

    Amit nálunk még beválik, de marketingfogás nem lesz belőle: ha nem én mondom a gyereknek, hogy öltözzön, egyen, rakjon rendet, stb., hanem a maci, vagy egy baba, netán ezek még „segítenek is”, vagy együtt teszik ezeket a dolgokat a gyerkőccel, az mindig biztos és gyors siker.

  • Sanabria-Horinka Orsolya

    2010. április 21. szerda

    A legkomolyabb „meggyőzési” történetünk Laurával kapcsolatban a következő: 4 hónapos korában eldöntötte, hogy nem használja többet a babaköcsit. Üvöltött szegénykém ha bele probáltuk rakni. Kengurúval jártuk a világot 15 hónapos koráig amikor is a hátam megköszönte és nem kért belőle többet. Természetesen mindeközben újabb és újabb probát tettünk hátha megszerette már a babakocsit. Ki kellett hát találnunk valamit. Jött az ötlet vettünk egy kicsi babakocsit és beleültettük a Mickey mouse-t meg a fehér kutyát és a Macit is. Tolta és élvezte. Egy hét mulva amikor újabb probát kivántunk tenni azt láttuk, hogy kapaszkodik és mászik fel magától és ül bele az igazi nagy babakocsiba. Azóta boldogan csücsül benne már lassan 3 hónapja :D.

  • Ica

    2010. április 21. szerda

    Kisfiam lassan két éves lesz. Szerencsére nem sokszor volt beteg, a gyógyszer bevételével viszont így is volt némi gond. (Pedig még az íze is tűrhető volt – szerintem.)
    Hiába „etettük” gyógyszerrel a kedvenc állatkáit – sőt, még apát és anyát is – Ő nem volt hajlandó megenni.
    Hős apa, miután valóban megevett egy kanál orvosságot, gyorsan leöblítette egy korty ásványvízzel… egyenesen a palackból. No, ezt látva, kisfiunk is rögtön inni akart az üvegből. (Mostanában tanult meg ásványvizes üvegből inni, és nagyon élvezi.)
    Ettől kezdve már nyert ügyünk volt: aki megeszi a kanál gyógyszert, az ihat utána a palackból. (Ezután már csak arra kellett vigyázni, nehogy gyógyszerfüggő legyen a gyerek:-)!)

  • Miss Scotty

    2010. április 21. szerda

    Saját tapasztalatom, hogy ha odafigyelek a gyerekeimre és megfelelő időt töltök velük (közben mind a kettőnek annyi szeretetet adok, amennyit igényel) nincs szükség meggyőzésre.
    Nálunk a gyerekek, ha kérdeznek, megmagyarázzuk az ok-okozati dolgokat, nem tereljük a témát és az ő „szintjükön” (nem szeretem ezt a kifejezést használni) válaszolunk. Persze előfordulnak nehezebb pillanatok. Ilyenkor még több türelem és ölelgetés csodákra képes és belátja, hogy mind a kettőnknek jobb lesz, ha nem pocsékoljuk feleslegesen az energiáinkat. Nekem az előbb leírtak a legjárhatóbb út.

  • Varga Berni

    2010. április 21. szerda

    A kislányom nagyon határozott típus. Ezért az vált be, hogy elmagyarázom neki a lehető legegyszerűbben és megőrizve a nyugalmamat, hogy a zokni fontos, mert a kicsi tappancsok az alján segítenek neki abban, hogy biztonságosabban tudjon lépkedni és gyorsabban eléri a kedvenc játékát. Szeretettel próbálom irányítani, így nekem is könnyebb feldolgoznom, ha valami nem válik be és akkor kipróbálok valami más módszert. Igyekszem megőrizni az optimizmusomat a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is 🙂 De mivel kezdő anyuka is vagyok, ezért figyelek a tapasztalt anyukákra, így pl. rendszeresen olvasom a Kismamablogot 🙂
    A vállalkozás „nyelvére” lefordítva: figyelni kell az ügyfélre és az ő személyiségtípusának megfelelően kell differenciálni a marketingeszközöket. Figyelni kell ugyanakkor a tapasztalt rókákra is, mert könnyebb/olcsóbb a tapasztalataidból tanulni. Szerintem nagyon fontos az, hogy az ügyfélt ne bankjegykötegként kezeljük és ne a mi hasznunk vezéreljen elsősorban, hanem az ügyfél elégedettsége.

  • Herke-NOvák Orsolya

    2010. április 21. szerda

    Zsombor fiam 4 éves, a hétvégén a dédijénél voltunk. Előző nap szegény mami akkorát esett, hogy beverte a fejét a ház sarkába és egy nagy „mokka” lett a szeme alatt. Zsombor azt mondta: nem szeretlek, mert csúnya a szemed. Szegény mami nagyon elkeseredett. Felvázoltam kisfiamnak, hogy amikor elesik, neki is milyen csúnya lila szokott lenni a karja vagy a lába, sőt még vérzik is néha. Ekkor én odamegyek hozzád – mondtam – , és vígasztalgatlak és szeretgetlek, hogy jobban érezd magad, és ne fájjon. Hát a maminak is ugyanúgy fáj, mint neked. MI lenne, ha én is csak annyit mondanék: csúnya lettél a sebedtől, nem szeretlek?
    Zsoma odament a mamihoz, és a fülébe súgta : Szeretlek ám….

  • Adorján Adrienn

    2010. április 21. szerda

    Sára lányom 10 hónapos.
    Sosem erőltettem rá semmit, hanem a már itt olvasott módszereket használtam, mint figyelemelterelés, előre felkészítés (mondjuk vérvételre, oltásra), még ha korainak is tűnik nekem az első perctől működik.

    A legjobb sztori az orrszívással volt eddig. Kicsi megfázás, ki kéne tisztítani az orrát. Megvettük az orrszívót. A porszívótól amúgy sem félt, de azért kicsit görcsben volt a gyomrom, annyit hallottam ordítva tiltakozó, két szülő által lefogott gyerekekről.
    Első lépésként fogtam és kiszívtam a saját orrom. Így máris megnyugodtam, hogy nem fogom „kiszívni az agyát” 🙂
    Következő lépésként a gyerekemet fektettem a pelenkázóra. Megmutattam az eszközöket, összeszereltem, kezébe adtam, bekapcsoltam a porszívót, összedugtam a kellékeket és láss csodát!
    A lányom megfogta az ujjamat, és úgy szívtam az orrát le, hogy nem kellett lefogni, erőszakoskodni, feküdt végig nyugodtan (csak így nehezebb beletalálni az orrába). Azóta sincs ezzel baj, sokszor együtt fogjuk az orrszívót.
    A trükk annyi, hogy őt egész egyszerűen nem szabad lefogni. Mióta megszületett, ilyen. Megbeszélni mindent lehet vele, de ha lefogom, azt nem tűri.

    Ha valami olyat akart vagy szerez meg, ami nem neki való, akkor el kell kérni tőle. „Kérem szépen” – mondom neki és elveszem tőle, és így nincs ordítás. Ha kikapom a kezéből, akkor viszont hiszti van.
    Nálunk a szép szó jön be, a szidásra csak mosolyog. De ha elmagyarázom neki, hogy „nem a padlóval etetjük meg az ételt, nem dobáljuk, mert az nem játék”-akkor abbahagyja.

  • Kornélia

    2010. április 21. szerda

    Sziasztok
    Nekem már unokám van, de most élénken előjönnek a saját élmények.
    Nekem mindig fontos volt, hogy ne manipuláljam a gyermekem, hiszen így tud kibontakozni önálló személyisége. Ha nem akart sapkát feltenni, persze, hiszen a szobában nem fázott a feje, megbeszéltük, hogy visszük a sapkát, és ha fázik a feje, felteheti. Ez azért volt fontos, mert érzékeny, fülfájós volt. Mivel ő döntött, két-három lépés után feltette. Igyekeztem mindennek az okát kideríteni, és amikor tudtam az ő szempontjait, akkor tudtam vele közös nevezőre jutni. Abból indultam ki, hogy mindennek oka van. Ha manipuláljuk a kicsit, megtanulja, hogyan ne legyen őszinte, hogyan tanulja meg palástolni a dolgait, stb.
    Jó látni, hogy beérett a dolog, mert ezt a tiszta kommunikációt adja át lányom az unokámnak.
    szeretettel Kornélia

  • Nemes-Molnár Margaréta

    2010. április 21. szerda

    Nálunk legjobban az vált be, ha választást ajánlunk fel neki. Volt egy időszak (még nem volt két éves), amikor nem akarta reggel felvenni a pelust fél órás küzdelem és hangos ordítás volt minden reggel, aztán jött az ötlet, hogy gyorsan beszerzek egy bilit és felajánlom neki: Vagy a bilibe pisilsz vagy felveszed a pelust. Másnap megkapta a bilit, megismerkedett vele majd utána a pelust választotta, egy hang nélkül magától lefeküdt és hagyta hogy bepelenkázzam. Nekem ez volt eddigi legnagyobb győzelmem. E módszer egyébként a reggelinél, sapkafelvételnél, mindennél beválik. Mit kérsz reggelit sajtot vagy virslit? Melyik sapkát vegyük fel a kötőset vagy a másikat? Ezek után nem azon vitázik, hogy ő nem akar ezt vagy azt, hanem gondolkozik, hogy melyiket is válassza.

  • Hegedűs Mónika

    2010. április 21. szerda

    Orrszívásnál, hogy ne kelljen lefogni, legyűrni a gyereket, nálunk bejött: Nézzük meg ma kik laknak ma az orrodban! 🙂 otthon vannak? Hányan vannak? Nézzük csak! …és már ki is szívtuk „őket” . Megnézzük, aztán kimossuk :))

  • Gajda Ildikó

    2010. április 21. szerda

    Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, mert bár Bogi lányom még csak 21 hónapos és határozott véleménye van az élet dolgairól, de eddig nem volt szükség trükközésre. Ellenben mindig őszinték vagyunk vele és igyekszem minél többet mondani az adott esemény kapcsán. Ha egy kicsit beleképzelem magam az ő helyébe, sokkal könnyebben célt érek.
    Bár tény, hogy már rongyosra beszéltem a számat az utóbbi hónapokban, de nálunk bevált.
    Hajdan a munkámban is ezt tartottam a legfontosabbnak, őszinteség és empátia. Hosszútávon sokkal kifizetődőbb, mintha azonnali sikerrel, de csak egyszer tudom letolni a vevőm torkán a termékemet.

    Egyik barátnőmnek viszont egy évvel idősebb a lánya, nála volt gond a közlekedéssel. Mindig át akart rohanni a zebrán a kislány séta közben, sem körülnézni, sem pedig anyukáját megvárni nem akarta.
    Egyik alkalommal, épp a zebrán hevert egy „kivasalt” galamb. A csöppséget nagyon mélyen érintette a látvány, így barátnőm kapott az alkalmon és azt mondta, hogy a galamb sem nézett körül és az anyukája nélkül szaladt ki az útra.
    Azóta csak kézen fogva hajlandó közlekedni a kislány, ha az úttest közelébe érnek. Kicsit drasztikus, de hatékony volt.

  • Kisvic

    2010. április 21. szerda

    Idő hiányában rövid és tömör leszek :-). Drága piciny gyermekem felfedezte, hogy az olló és a papír milyen viszonyban van egymással. Annyira belejött a nyírkedésbe, hogy egyszer csak így szól: „Anya, nézd milyen gyorsan tudom vágni!!:-))” Nem kicsit ment fel bennem a pumpa, mert mindezt egy magas, nehezen tisztítható szőnyeg fölött volt kedve csinálni. Vettem egy nagy levegőt és széles mosollyal csak ennyit kérdeztem: „És milyen gyorsan tudod összeszedni? ;-)” Olyan gyorsan, hogy öröm volt nézni!!!! :-)))))))

  • DAdrienn

    2010. április 21. szerda

    Nálunk a kérdezés vált be az ellenvetések kezeléséhez. Mikor a majdnem 3 éves fiam lehúzta a zokniját, hiába próbáltam neki magyarázni, hogy megfázik a hideg kövön… ekkor kezdtem kérdezni:
    Bence, szeretnél menni hétvégén a nagymamához? Persze igen volt a válasz. És szerinted ha megfázol, akkor el tudunk utazni? Nem. Valahogy meg kellene oldanunk, hogy ne legyél beteg, igaz? Igen. Mit gondolsz, ha mezítláb szaladgálsz a hideg kövön mi fog történni? Beteg leszek. Hát akkor mit csináljunk? És ennél a pontnál igen elkeseredetten de csak kibökte, hogy „vegyük fel a zoknit…” Segítsek, vagy felhúzod egyedül? És a probléma megoldódott. 🙂

  • Ipacs Beáta

    2010. április 21. szerda

    Nekem még nincs gyerekem, de sokat vagyok a barátnőm 4 éves kislányával. Viktória az öltözködésben nagyon akaratos. Ha óvodába vagy bármilyen eseményre megyünk ahol szép ruhában kell megjelenni, akkor szereti eldönteni, hogy mit akar felvenni. Csak sajnos nem mindig a legmegfelelőbb ruhát választja ki. Ekkor odaállunk a ruhásszekrény elé, Ő elmondja mit szeretne felvenni Én meg mondom neki : jé milyen szép ruhát választottál, de nézd csak ezt a másikat ez is milyen csinos és mennyire megy a szemed színéhez milyen jól állna rajtad biztosan nagyon szép lennél benne, de nekem mindegy melyiket veszed fel! Mire Ő kicsi gondolkodás után belegyezik, hogy jó akkor vegyük fel azt amit Én mondtam. Amikor már felöltözött akkor meg megdicsérem, hogy milyen jól választott és, hogy milyen szépséges ebben a ruhában.

Comment navigation