A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról kommunikálnak





Tizenéves koromból leginkább arra emlékszem, hogy fél napokat töltöttünk el a barátnőimmel kávézókban az éppen aktuális pasi-ügyekről csevegve. Mindig volt valami aktuális elemeznivaló 🙂 Ki kivel találkozott, mit mondott, miért mondhatta, miért nem hívta fel, mit gondolhatott… Eközben a fiúk élték az életüket és nyilvánvalóan nem lehetett velük ilyen “mély” dolgokról társalogni. Akkor úgy gondoltuk, ezek a fiúk a suliból felületesek – ez a baj, és majd jön a szőke herceg a fehér lovon, aki mindent megért. Most már tudom, a fiúk a Marsról jöttek – és ez a marketingben is számít.

A hetvenes években egy ausztrál kutató, Max Coltheart igen egyszerű kísérletet hajtott végre. A kísérleti alanyokat arra kérték, sorolják fel az ABC azon betűit, amikben van “e” hangzó, majd pedig azokat, amiknek leírva van görbületük. A nők az első feladatban sokkal jobban teljesítettek, mint a férfiak – mivel náluk a verbális oldal sokkal erősebb. A férfiak a vizuális feladatokban jobbak, ezért ők a második feladatban értek jobb eredményeket.

De ez még mind semmi, mert míg a nőknél a bal agyfélteke szerepét át tudja venni a jobb félteke, addig a férfiaknál a jobb agyfélteke egyértelműen erősebb és ha valami megzavarja a másik félteke képtelen átvenni a szerepét.

A nők tehát sokat beszélnek a problémákról, míg a férfiak inkább cselekedni szeretnek és megoldani. Mivel ők nem tudják magukat olyan jól kifejezni szavakkal, ezért gyakran más módokat keresnek az önkifejezésre (például képzőművészet, zene).

De hol hasznosíthatjuk ezt a marketingben?

A nők szívesebben fejezik ki magukat szóban. Már attól jobban érzik magukat, ha beszélhetnek egy problémáról (ha otthon dolgozol és magányosnak érzed magad, az ebből adódik, ezért jók azok a közösségek, fórumok, mastermind csoportok, ahol beszélhettek egymással a mindennapok, a vállalkozás problémáiról). A nők általában nem azt szeretnék, hogy megoldd a problémájukat, nekik elég, ha meghallgatod és megérted őket (ezt bizonyíthatom: a Kismamablogra hetente kb. 200 kérdés érkezik, aminek a 2/3-a csak együttérzést és megértést szeretne, hogy valaki megnyugtassa őt és elmondja, nincs miért aggódnia)

A férfiak inkább cselekvésen keresztül fejezik ki magukat. Nem beszélnek sokat az érzelmeikről, ha valami gond van, akkor a megoldást keresik. Ők nem beszélnek sokat arról, ami éreznek, hanem megmutatják, hogyan éreznek.

Tanácsadóként tudnod kell, hogy a férfiak általában egy konkrét megoldást keresnek, arra kíváncsiak, mit kell tenni, mi a következő lépés. Náluk a megoldáshoz vezető út észérvekkel van kikövezve, míg a nők viszont töviről hegyire át akarják látni a problémát, minél többet akarnak tanulni róla, minél többet foglalkozni vele, és csak ezután cselekszenek.

Reklámban Mivel a nők gyakrabban döntenek érzelmi alapon, ezért nekik fontos az elvárt eredmény részletes és képszerű leírása. Az az ideális világ, ami a termék használata után az övék lesz. Nézd meg a tévéreklámokat! Zöld fű, fehér lepedők száradnak a kötélen, gyerekek játszanak a háttérben, mosolygós anyuka tereget, csupa harmóniát sugárzó kép – és csak a végén van szó a mosóporról. Ezzel szemben a férfiaknak szóló reklámok konkrét eredményekre és cselekvésekre épülnek: magadra fújod a dezodort, elmész a bulira, minden nő rajtad csüng majd 🙂

Sokáig nem értettem, hogy az egyik nőknek szóló tanfolyamomon miért 20% a férfiak aránya. Aztán elkezdtem tudatosabban figyelni ezt a jelenséget. Az egyik értékesítési oldalamon hosszan írok arról, milyen lesz az az ideális világ, ami elkövetkezik, ha elvégzed a tanfolyamot és hogy addig milyen hosszú utat kell még bejárnod, a másikon viszont számokkal és konrét tényekkel írom le ugyanezt – mindkét oldal nőknek szól, mégis ezt az utóbbi terméket sokkal több férfi rendeli meg.

Blogbejegyzésben E cikk kapcsán végignéztem, melyik blogbejegyzéshez szólt hozzá több férfi – többnyire azokhoz, amik tényekről szólnak, ahol számok vannak és konkrét tennivalók, ahol leírok egy konkrét problémát és megmondom mit kell tenni a megoldás érdekében. A nők szívesebben olvassák a hosszabb, elemezgetős bejegyzéseket, ami egy kicsit elgondolkodtató, míg a férfiak szeretnek konkrét megoldásokat kapni és jobban örülnek a rövid, de velős írásoknak, amiben kézzelfogható tények vannak. Saját tapasztalat: ha férfiaknak is írsz, akkor meg ne próbálj feltételezni valamit, mindent bizonyíts tényekkel, mert jönnek a pasik és belekötnek 🙂

Még néhány fontos szempont:

Referenciamarketing A nők szívesebben adják tovább, ha elégedettek egy céggel, szolgáltatással (egyébként, ha ők elégedettek, akkor hűségesek is maradnak az adott márkához, és még beszélnek róla másoknak is). Őszintén szólva, én nem figyelem a mosópor reklámokat, de milyen mosóport használok? Amit anyukám javasolt, hogy az a jó márka 🙂

Sokoldalúan tájékozódnak A nők szeretnek alaposan tájékozódni, sokféle forrást megnézni, mielőtt megvesznek valamit, ennek pedig az a következménye, hogy
– nem szeretik a gyors döntéseket, a sürgetést a vásárláskor,
– a kampányaidba sokféle információs csatornát érdemes betenni (blog, vevővélemények, közösségi média, videó, PR stb.)

Ki dönt? Gyakran még férfiaknak szánt termékeknél is a nők kezében van a döntés és ez fordítva is előfordulhat. Férfi öltönyt például gyakran a férjek a feleségük segítségével választanak, de nálunk is gyakran előfordul, hogy a kismamák, akik anyagilag jobban függenek a férjüktől, a tanfolyamok megvásárlásakor előbb kikérik a férj véleményét. Nem egyszer találkoztunk már vele, hogy az anyuka délelőtt megrendelt nálunk egy terméket, aztán este az apuka írt levelet, hogy mégsem kérik – tehát a nem a háztartáshoz szorosan kapcsolódó vásárlásokról sok családban a férfi dönt.

Nálatok hogy van ez?





10 Comments

  • Tibor Éva

    Reply Reply 2010. január 20. szerda

    Nálunk a férjemmel a következő rendszer működik hosszú idő óta kiválóan: Van egy közös kassza, amelyikbe a mindenkori fizetésünk (jövedelmünk) arányában dobunk be havonta pénzt, annyit, amennyi a közös célok megvalósításához kell. Hogy ez mennyi, abban megállapodtunk, és ezt időnként felülvizsgáljuk. A maradék marad az egyéni célokra. Egyéni cél az, ami csak egyikünknek fontos, a másiknak nem és ezért ő nem adna rá ki pénzt. A férjem pl. kertes házra gyűjt, én ebbe nem segítek bele, mert nekem ez nem hiányzik, viszont a vállalkozásom vagy az angol tanfolyamom költségeit én viselem. Ha bármit venni szeretnék, ami nincs benne a közösként elfogadott halmazban, akkor vagy elfogadtatom vele, vagy fizetem a sajátomból. Ha fontos, és nincs rá pénzem, kérhetek tőle kölcsön (ha “hitelképes” vagyok). A gyerekeink is így kapják (kapták) a zsebpénzüket. Soha nem veszekszünk a pénz miatt (igaz, egyébként is nagyon ritkán).

  • Vida Ági

    Reply Reply 2010. január 14. csütörtök

    Rita, maximálisan egyetértek. Nekem az a tapasztalatom, hogy aki ezt az oldalt olvassa, az már rálépett a másik útra, de legalábbis már felismerte, hogy változtatnia kell és keres.

  • Kiss Rita

    Reply Reply 2010. január 14. csütörtök

    Ó!!!!!!!!! Hogy ez mennyire jó téma!!!! És ugyan nem szorosan a cikkhez illik a hozzáfűzni valóm, de úgy érzem, ezt el kell mondanom.

    Sajnos elkeseredtem, mikor a hozzászólások egy részét olvastam….
    Sokan megfogalmaztátok azokat a problémákat, amikkel küzdötök a magánéletetekben, és azt látom, hogy legtöbben nem akartok tenni ellene.
    Lehet, hogy én vagyok túl szabadelvű, vagy annyira feminista, de soha, hangsúlyozom SOHA nem tűrném el, hogy nekem megmondja valaki, akár a párom, hogy mikor és mit vehetek meg. El nem tudom képzelni, hogy valakitől kuncsorogjak pénzért, akár a mindennapi bevásárlásokhoz.
    Persze, én könnyen beszléek, hiszen egyedülállóként tartom el a három gyerekemet, de amíg férjnél voltam, akkor sem úgy éltük az életünket, hogy minden egyes vásárlásra engedélyt és pénzt kellett volna kérnem. Közösen tettünk mindent. Még a vásárlásokat is általában közösen intéztük. És mindenki megvehette, amit a pénztárcánk és a vágyaink szerettek volna.

    Komoly problémát látok abban, hogy a legtöbben nem is akarnak szakítani a hagyományokkal, és nem akarnak változtatni kiszolgáltatott helyzetükön. Tényleg elszomorít! Mennyivel ér kevesebbet egy nő egy férfinál???????
    Lányok, asszonyok! Gyúrjatok az önbecsülésre!!!!!

  • Szalkai Titi

    Reply Reply 2010. január 13. szerda

    Én többször voltam már úgy, hogy nagyobb tételről egyedül döntöttem… Például a Rizsanélkül csomagot is úgy rendeltem meg, hogy csak később szóltam az uramnak róla… mondjuk nem az a típus, aki az ilyeneket a szívére veszi, nem volt belőle bonyodalom. Úgyhogy nálunk, ha ésszerű és szükséges valami, akkor nem muszáj a másik jóváhagyása a megvásárlásához.

  • Krebsz Gabi

    Reply Reply 2010. január 13. szerda

    Szia!

    Sajnos nálunk az a helyzet, hogy napin szinten kell kuncsorognom a bevásárláshoz a pénzért, ami roppant megalázó.
    Ami az én “bevételem” Gyes, Családi pótlék, rehab.járadék, azokból igyekszem a csekket fizetni, egyszer egyszer a kevés konyhapénzt kipótolni, ruházgatni a gyerekeimet (szám szerint hatot).
    Mindeközben mindenért kuncsorognom kell, ha fodrászhoz készülök, vagy valami ilyesmi, akkor az a válasz: Van rá pénzed?
    Mostanában még el is dugta az ő pénzeit, tényleg kéregetnem kell.
    Tehát ami az én pénzem az az övé is, de ami az övé ahhoz semmi közöm!
    Rengeteg kifizetetlen elmaradt csekkem van!
    Kér az “én pénzemből”, majd ártatlan képpel kérdi, mikor kérném vissza: Mikor adtam neki pénzt?!
    Így aztán mindig úszok pénzügyileg.
    Ő ütre-főre vásárolgat motorokat és alkatrészeket!
    Persze engem nem kérdez, csak a tényeket közli!
    Most bedurciztam, és vettem magamnak egy kutyát. Én is tudattam, de nem kérdeztem. Úgysem engedte volna!

    Szeretném tudni, miért tehetik ezt meg a férfiak?!
    Tudom, ők hozzák a több pénzt, de könyörgöm, én sem lógatom a lábam egész nap!

    Ezért lenne jó tényleg kezdnem magammal valamit, hogy én is keressek.
    Elhelyezkedni úgyis esélytelen, hat gyerekkel, elefánt karral a betegségeim miatt!
    Már megvannak az ötleteim, terveim, csak egy kis spiritusz kéne!

    De amilyen hülye vagyok (mert mindig így teszek, bedobom a közösbe és ő dönt, mi legyen a pénzzel!

    Na majd gyúrok önbizalmilag a Vidi Ritánál, meg nálad is!

    Puszi

    Gabi

  • Petz Teri

    Reply Reply 2010. január 12. kedd

    Kedves Agi!

    Irto jo ez a cikked! En is nevettem a feher lovon jaro hercegen, aki mindent megert. Az en hercegem mindent megert kb. 5 percig, ha pontosan elmondom, mire van szuksegem. Utana hagynom kell, hogy terjen vissza a sajat vilagaba egy idore es ha figyelem a ritmusat, akkor kepes ujabb 5 percet az en vilagomban lenni. Amig ezt nem tanultam meg, addig nehez volt kommunikalni a Venuszrol a Marsra, mert marha messze voltak a bolygok egymastol.

    Most ertettem meg, hogy miert van az, hogy legtobb olvasom, nezom no. Valahol tudtam, hogy a fiuknak masra van szukseguk, de most konkretan megfogalmazodott.

    Koszi szepen!

    Teri

  • Nagy Eszter

    Reply Reply 2010. január 12. kedd

    Volt egy könyv ezzel a címmel, először azt hittem arról szól ez a bejegyzés. Na persze… az ilyen férfi-női témák mindig előkerülnek. 🙂

    Ez a mondat megmosolyoagtatott: “Akkor úgy gondoltuk, ezek a fiúk a suliból felületesek – ez a baj, és majd jön a szőke herceg a fehér lovon, aki mindent megért.”

    Tényleg azt gondoltuk és nő legyen a talpán, akinek nem jut ilyesmi eszében soha felnőtt korában. Ezért is jó, ha néha emlékeztet valaki, hogy nem vagyunk egyformák. 🙂

  • Németh Kriszti

    Reply Reply 2010. január 11. hétfő

    Kedves Ági!

    Sajnos régóta nem volt időm olvasni a blogodat, de ez a téma egyből felkeltette a figyelmemet.

    Eszembe jutott róla egy kísérlet, amit egy ismeretterjesztő műsorokat sugárzó tévén láttam. Férfias foglalkozású nőknek, illetve nőies foglalkozású férfiaknak adtak verbális, illetve kreatív, művészi feladatokat. A végeredmény az lett, hogy a foglalkozás nagy hatással volt az agyi képességekre: a nők a vizuális feladatokban, a férfiak pedig verbális feladatokban teljesítettek jobban.

    Kicsit más:
    Kb. 2-3 éve a Tűsarok szervezésében került megrendezésre a “Reklám és a nemek” konferencia, ahol a nemek reklámokban történő megjelenését, megjelenítését boncolgatták. Ott is kiderült, hogy a férfiak a vizuálisabbak 🙂

  • Kiss Ida

    Reply Reply 2010. január 11. hétfő

    Kösz, Ági,

    aranyat ér ez a bejegyzés!

  • Anikó

    Reply Reply 2010. január 11. hétfő

    Nagyon köszönöm a munkádat! Olyan dolgokra hívtad fel a figyelmem, amit “valahol már olvastam, de mégsem gondoltam rá mostanában” alapon létfontosságú beépítenünk az üzleti- és magán életünkbe!

Leave A Response

* Denotes Required Field