A notesz csodája





Sokan kérdezik, vajon hogyan oldom meg gyerek mellett a munkát, mikor dolgozom és hogy jut időm ennyi mindenre. A megoldás 3 szupertitkos összetevőből áll 🙂 De csak most, csak nektek elmondom őket.

Egyrészt előre megtervezem az időmet. Néha leülök és készítek hosszútávú terveket: mit akarok megcsinálni, új oldalakat, új szolgáltatásokat, új termékeket, és ezeknek mi lesz a határideje.
Először hetekre-hónapokra tervezem meg előre, majd pedig lebontom napi feladatokra is. Most például az év végéig, azaz december 31-ig megvan napi bontásban mikor mit szeretnék csinálni. Beletervezem a pihenőnapokat, az esetleges utazásokat is, és nem túl szűkös határidőket találok ki, mert a gyerekek betegek lehetnek, rossz napjuk lehet stb. Ez az alapos felosztás sokat segít abban, hogy lássam, hol tartok, mennyi van még hátra, mikor jön a következő lépés. Régebben kevésbé voltam precíz, csak a hosszú távú tervek voltak meg, ezért folyton úgy éreztem, sietnem kell, ha haladni szeretnék és ideges voltam, ha valami közbejött és nem tudtam megcsinálni, amit szerintem kellett volna.

Most, hogy napi lebontásban látom a munkát, tudom mikor mit kell megcsinálnom, és ha mégse sikerül, akkor csak egy kis lemaradást kell behoznom.

Másrészt megszervezem, hogy legyen nyugodt munkaidőm, amikor dolgozhatok. Én pacsirta típus vagyok, reggel tudok a legkoncentráltabban dolgozni, ezért ilyenkor szoktam blogot írni, akciók szövegét kidolgozni, infóterméket készíteni, amíg a gyerekek még alszanak. A délutáni alvásidőben csinálom azokat a munkákat, amihez nem kell a múzsa csókja: levélmegválaszolgatás, technikai dolgok stb. Este csak akkor ülök a gép elé, ha korán elalszanak a gyerekek, de ilyenkor általában kimarad a délutáni alvás.

Harmadrészt: ezzel a munkabeosztással az a baj, hogy mindig csak 1-2 órám van egyben, amikor dolgozhatok, és ez nem mindig esik egybe azzal, amikor ihletem lenne vagy beugrik egy nagyon jó ötlet, amit legszívesebben azonnal megcsinálnék. Ezért van egy noteszem, amibe felírom azokat a blogtémákat, ötleteket, amik napközben beugranak. Érdekes, legtöbbször sportolás közben jönnek a jó gondolatok, de mivel futás közben nem lehet jegyzetelni, ilyenkor a telefonomba mondom fel, ami eszembejutott. Régebben előfordult, hogy beugrott egy jó ötlet, de mire végre leültem a gép elé, elfelejtettem. Akinek nincs esze legyen notesze, hát nekem van és nem félek használni 🙂

+1 szupertitkos hozzávaló: Tanulás (erről az előző postban már írtam) és motiváció. Ezek valamennyire össze is függnek – az új dolgok elsajátítása révén mindig új ötletek és tervek születnek, és ők motiválnak arra, hogy javítsak még egy kicsit a marketingen, előjöjjek egy újabb termékkel vagy egy újabb funkcióval bővítsem az oldalt.

Szóval barátaim: Noteszre fel!!! (techmániásoknak PDA és projekttervező szoftver használata ajánlott ;))





18 Comments

  • FreeChoice Magazine

    Reply Reply 2008. szeptember 20. szombat

    Piroska,

    Köszönöm az elemzést, Ági köszi a helyet, a témát… 😉

    FCM

    Ui.: A “15 év alatti” nagyon meglep!!!

  • Piros

    Reply Reply 2008. szeptember 20. szombat

    FCM,
    Sajnos, a honlapom olvasóiról még nincs nagy tapasztalatom, hiszen kb. fél éve készült el.
    Arról viszont be tudok számolni, hogy kik azok, akik a tőzsdei ill. ingatlan befektetések iránt érdeklődnek, hiszen ilyen tanfolyamokon már kb. 3 éve veszek részt, ugyanis a webshopon kívül itt biztosítok lehetőséget arra, hogy a könyveket személyesen is meg tudják venni az érdeklődők.
    Azok, akik egy ilyen tanfolyamra eljönnek vagy egy cashflow játékon résztvesznek, mindenképpen kellően nyitottak arra, hogy valami újat tanuljanak. Eljutottak már oda, hogy változtatni szeretnének az életükön, valóban elegük van abból, hogy nem jutnak előre, és rájöttek, hogyha továbbra is azt csinálják, amit eddig tettek, akkor semmi sem fog változni.
    Nem jellemző az, hogy valaki azért jöjjön el egy ilyen tanfolyamra, mert szeretné saját maga befektetni a pénzét, persze azért egy-két ilyen hallgató is akad mindig.
    Most is, amikor olvasom a leveledet, épp egy tanfolyamon vagyok, így gyorsan végig néztem a hallgatóságon, és megint csak azt látom, amit már oly sokszor, hogy a már annyiszor hallott 80-20-as szabály itt is érvényesül. A nők aránya sajnos csak kb. 20%, kismamákkal nem nagyon szoktam itt találkozni, pedig a nők sikeresebbek ezen a területen! Leginkább 30-40 év közöttiek jönnek el egyébként egy ilyen tanfolyamra, ők érzik úgy, hogy ez egy megoldás lehet számukra, de mindig van egy-egy nagyon fiatal résztvevő,15 év alatti, és akad egy-egy idősebb is, 60 év feletti.
    Szerintem sem létezik egy olyan általános sikerrecept, ami mindenkinél működne, hiszen mindenkinek mást jelent a siker. Éppen ezért találtam ki azt, hogy inkább alternatívákat adok, hogy mindenki meg tudja találni köztük a neki a megfelelőt.
    Ági, bocs az off-ért.

  • FreeChoice Magazine

    Reply Reply 2008. szeptember 19. péntek

    Piros,

    “Jó, jó, tudom, hogy sok mást sem tanítanak meg, ami ugyanilyen fontos lenne pl. a pénzzel való bánást, a háztartásvezetést, a vállalkozáshoz szükséges ismereteket vagy akár azt, hogy hogyan kell egy adóbevallást elkészíteni stb.”
    Mindenki tudná még folytatni a sort, én viszont mással és sokkal fontosabbal kezdeném, ez nem más mint a helyes értékítélet kialakítása. Ez egy nagyon személy és helyzetfüggő dolog, tudom. Tudni kellene reaálisan értékelni a jelent és a multat, illetve ezek viszonyát. A múlt mindig ugyanaz marad, csak a viszonyunk változik…
    Személyreszabott értékítéletet nem lehet kilóra venni, viszont lehet paneleket találni, elveket tanítani. Ez egy kissé olyan mint bármely szakma, ha módszerekkkel kísérletezel, garantáltan csődött vallasz, viszont ha az elveket érted…
    Sokmindenről lehetne tanítani, de először tanulni kellen megtanulni illetve megtanítani sokakat. Aztán jöhet az hogy amit megtanultál hogyan tudod alkalmazni. Okos ember más hibájából a tanul, a buta a sajátjából sem, hihetetlen igazság tartalma vann ezen mondatnak.
    FCM

    ui.: helyes irényba indultál a weboldalad koncepcióját illetően!
    Kíváncsi lennék a tapasztalatodra, hogy viszonyulnak az emberek ehhez a témához, illetve milyen demográfiai illetve pszhigráfiai vonal hogyan?

    Sikerrecptről egy aforizma jut eszembe, sajnos nem tudom kinek a nevéhez köthető, valahyogy így hangzik:

    Instant siker recept nem létezik, de de a sikrtelenség receptjét tudom: próbálj meg mindenkinek meg felelni!

  • Piros

    Reply Reply 2008. szeptember 19. péntek

    Nagyon fontos témát boncolgattok megint ezen az oldalon. Sajnos, én is csak egy-két éve írtam le, hogy mik is a hosszú távú céljaim és azok rövidebb lebontása annyira még nem is működik. Felírom én minden nap, hogy mit is szeretnék aznap elvégezni, de ha valami közbejön, akkor simán átteszem a következő napra. Magyarán, elkezdem halogatni, pedig tudom, hogy nem ez a megoldás.
    A másik hiba, amit nagyon sokszor elkövetek, hasonlít a farmer történetéhez, mert hajlamos vagyok arra, hogy egyszerre többféle dolgot akarjak megcsinálni, és így az eredetileg kitűzött feladattal nem haladok. Azért itt már van egy kis fejlődés, mert gyakran észreveszem magamon, hogy nem azzal foglalkozom, ami fontos lenne, és akkor “leállítom” magam.
    Nálam egyébként a bevált módszer az, hogy először elvégzem azokat a feladatokat, amikkel tudom, hogy gyorsan végzek, és utána jöhetnek a nagyobb lélegzetű dolgok.
    Egy dolgot nem értek: Miért nem tanítják meg ezt a gyerekeknek akár már az általános iskolában, de legkésőbb a középiskolában? Jó, jó, tudom, hogy sok mást sem tanítanak meg, ami ugyanilyen fontos lenne pl. a pénzzel való bánást, a háztartásvezetést, a vállalkozáshoz szükséges ismereteket vagy akár azt, hogy hogyan kell egy adóbevallást elkészíteni stb.
    Szerencsések azok a gyerekek, akiknek a szülei foglalkoznak ezzel a témával, mert nagy valószínűséggel, akkor ők is ellesik tőlük ezeket az apró titkokat. Nekik ez már természetessé válik, és lehet, hogy majd azt nem fogják érteni, hogy ők miért boldogulnak könnyebben az életben, mert hogy így lesz, az biztos!

  • Adri

    Reply Reply 2008. szeptember 12. péntek

    FCM,

    Köszönöm a biztatást! Nem vagyok nagyon elkeseredve, mert jól működik a családunk (én is használok ám cetliket -kicsit, nagyot, simát, öntapadóst-:)),csak most új helyzetbe kerültünk – ezért vagyok néha “behavazva”. Az eredményről majd később beszámolok.

    Mosolygós szép napot!
    Adri

  • FreeChice Magazine

    Reply Reply 2008. szeptember 11. csütörtök

    Adri,

    OK!

    Ismerős a dolog a farmerrel, de túl lehet lépni, némi önfegyelem, egy „papírcetli” már sokat segít.
    Ha az első napon, „amikor nem jutsz ki a traktorodig”, fogadd meg: holnaptól leírom, prioritásokat állítok fel, ami fontos azt végzem el (első körben).

    Tudom, azt mondod könnyű ezt mondani, de nekem sikerült, tehát neked is fog. Hisz a reakciódból látszik, ismered a problémát, és fogékony vagy a megoldás keresésre!

    Sok sikert!

    FCM

  • Adri

    Reply Reply 2008. szeptember 10. szerda

    Sziasztok!

    Nagyon örülök, hogy a fentebb olvasottakból kiderül: nem csak én küzdök a “tervezés – időbeosztás” problémakörrel. Három gyermekes (9,7 évesek a nagyok és 4 hónapos a pici) anyukaként sokszor én is úgy érzem azt csinálom, mint az a farmer akiről Stephen B. Douglass A hétköznapok menedzsere c. könyvében olvastam (a könyv alcíme: gyakorlati tanácsok keresztyéneknek terv és időbeosztás készítéséhez és a kellő önfegyelem megszerzéséhez). Vagyis: a farmer reggel szólt a feleségének, hogy kimegy a mezőre szántani. Felkelt korán, hogy beolajozza a traktort, ám kifogyott az olaja. Elindult olajat venni. Útközben eszébe jutott, hogy még nem etette meg a disznókat. Gyorsan a kukoricagóré felé vette az útját, ahol talált is néhány zsák sertéstápot. A zsákokról eszébe jutott, hogy kicsirázott a krumpli. A verem felé a farakás mellett ment el, ahol viszont az jutott eszébe, hogy a feleségének fára van szüksége a házban. Miközben a forgácsot szedegette, arra ment egy beteg csirke. Letette a fát és a csirke után nyúlt…. Szegény farmer estig nemhogy a földekre nem jutott ki, de még a traktort sem indította el.
    Mindezt azért írtam le (és remélem nem untattam vele senkit), mert én is úgy érzem nagy szükség van az átgondolt tervezéshez. Először a nagy dolgok, majd az azok megvalósításához vezető lépcsők megtervezéséhez. Hogy az igazán fontos célok megvalósulhassanak és ne terelődjön el a figyelmünk menetközben.

    Szép napot kívánok Mindenkinek!
    Adri

  • FreeChois Magazine

    Reply Reply 2008. szeptember 09. kedd

    Ági,

    Én nem teljessen így tapasztalom: “Sok ember egyáltalán nem tervezi az idejét, csak úgy belevágnak dolgokba” – a többséggel csak történik az élet!

    A spirituális kifeljezést én inkább “kreatívra fordítanám”, szóval olyan ember aki nem csak többet akarar, de többet is tesz az életéért!

    Vidi Rita,

    OK!

    De Manhertz kézenfog ésvégig vezet, és a többségünknek erre van szüksége!

    FCM

  • Vida Ági

    Reply Reply 2008. szeptember 09. kedd

    Ida, én is hajlamos voltam túlvállalni magam, azért alakítottam ki ezt a napi beosztásos dolgot, mert így nincs az mindig, hogy azon idegesítem magam, hogy megint nem haladtam, tudom, hogy ha megvan a betervezett “adag”, akkor jó úton járok.

  • Marcsi

    Reply Reply 2008. szeptember 09. kedd

    Egy ideig cetliztem, de mindig elhagytam őket. 🙁
    Most van egy mindent tudó noteszem, amibe ömlesztve írom az infókat és az ötleteket.
    Hetente rendszerezem őket. Van amit a telefon regiszterbe, van, amit a határidőnaplóba, van, amit a saját elmetérképembe írok. (nagyon hasznos az elmetérkép, próbáljátok ki Ti is!)
    Az időbeosztással még bajban vagyok, mert 48 óra sem lenne elég egy napra. Sebaj! Hamarosan megoldódik ez is. 🙂

  • Móni

    Reply Reply 2008. szeptember 08. hétfő

    Sziasztok Lányok! Onok és Offok

    Én is tervezek. Célkitzéseim vannak, Telkes József egyik célkitűző tanulmánya, meg mások is. Naponta elintézendő dolgaim is vannak, ezeket szépen beírogatom a noteszembe.

    Viszont, amire most jöttem rá, nem merek nagy dolgokat kitűzni magam elé. Ma el is megyek egyik kedves barátnőmhöz ÉFT-t és programozást csinálni erre, hogy feloldjam a blokkjaim.

    Mert mit ér az egész, ha még gondolati szinten sem merek nagy célokat magam elé tűzni? Mit ér a tervezés, ha mindig, csak annyit engedek meg magamnak, ami a jelenből nézve racionálisan kivitelezhető?

    Napsütést holnapra, most indulok az ÉFT-re.

    jut eszembe, van egy kedves blogom: mamijolalszik.blog.hu, de nem tudom az aláírásomnál belinkelni. Ha valaki tudja, írja meg hogyan kell.

    Köszönöm!

  • Chi*** Csapó Ida

    Reply Reply 2008. szeptember 06. szombat

    Én is nagyon régóta tervezek, de Ági, szívből irigyellek ezért a napi lebontásért – nekem is meg kell csinálnom, ez tény.
    Jelenleg a Google Calendaromban azok a feladatok vannak benne hosszabb időre, amik fix határidőhöz kötődnek.
    Persze nekem is vannak hosszútávú, közép- és rövidtávú terveim, de legfeljebb néhány hétre előre írok fel teendőket.
    Jó ideje gondolkodom azon is, hogy órarendszerűen be kell osztanom a heti teendőimben, betervezett dolgaimban a napi dolgokat – így kénytelen lennék megsaccolni előre az időigényét is.

    Ági, te hogy vagy ezzel a kérdéssel?

    Nekem még az segített egy éves tervezésnél online vállalkozás terén, hogy egyszerűen azt mondtam magamnak, meg kifelé kezdtem másoknak is :-), hogy minden hónap x-edik napján történni fog valami. És csináltam egy tervet, hogy akkor kb. mi legyen, és ezt folyamatosan finomítgatom/árnyalom, ill. igyekeszem a realitásokhoz is igazítani (mert hajlamos vagyok a túlvállalásra). No, erről a túlvállalásról is érdekelne a véleményed, Ági… nálad ez hogy van?

    Ida ***

    Utóirat: A spiritualitásra vonatkozó megjegyzéseknek kimondottan örültem, és csak egyet tudok vele érteni, meg hogy a személyes célokkal kell kezdeni…

  • Vidi Rita

    Reply Reply 2008. szeptember 06. szombat

    a manhertz.com-on hallott célkitüzési és önismereti tippek jórészt mind bennevannak brian tracy könyvében.
    a maximális teljesítmény cím igencsak csalóka, a végén egészen már derül ki:)

  • Vida Ági

    Reply Reply 2008. szeptember 05. péntek

    FCM, érdekes dolog ez, mert azok, akik igazán értenek ehhez, akikről tudom, hogy tényleg passzív jövedelmük van, azok mind magas szinten vannak spirituálisan is. Nem véletlen a 4 órás munkahétben is említ Ferris olyan embereket, akik a felszabadult sok szabadidejükben afrikai éhezőket etetnek meg jótékonysági szervezetekben dolgoznak. Sok ember egyáltalán nem tervezi az idejét, csak úgy belevágnak dolgokba, amiből aztán az lesz, hogy éjjel nappal csinálják, aztán kiégnek.
    Mik is a jó célok? 1 millió Forint, 10 millió, még több? A “jó” célokat nem lehet számokban kifejezni. Niylávn ehhez egyfajta spirituális, szellemi érettség is kell, hogy felismerje az ember, mik az igazi céljai.

  • Gábor

    Reply Reply 2008. szeptember 03. szerda

    Én a mobiltelefon naptárfunkciójába írom fel a hirtelen jött ötleteket, hiszen a mobil mindig a zsebemben lapul 🙂

  • FreeChois Magazine

    Reply Reply 2008. szeptember 03. szerda

    Fiúk, Lányok,

    OK! De…

    Ha csak szerezed, akkor nem szabadul fel időd csak zömítődik legjobb esetben és ami időd felszabadul csak bűntudatot, termel. Először igazi és emberi, azaz személyes célok kellenek, aztán üzleti vagy karrier.
    Számomra a az időmenedzsment legtöbb formája önzsarolás, még többet végezz és zsúfolj bele még…
    Alapozásnak manhertz.com célkitűző kurzusát ajánlom, szárnyakat ad valóban. Eztán jöhet az önelszámoltatás, és Tim Ferris 4 órás munka hete, ha nem is az uccsó bötüig, de alapelvek szintjén bárki megvalósíthatja!

    FCM

  • Vidi Rita

    Reply Reply 2008. szeptember 03. szerda

    Zoli!

    Akkor neked sürgősen szükséged van egy időmenedzsment módszerre:)
    Ajánlom olvasásra: Dan S. Kennedy: Időgazdálkodás vállalkozóknak – mellébeszélés nélkül.

    Nem részletesen taglal dolgokat, de nagyon jó alapelvek vannak megfogalmazva.

    Másik a célkitűzés: Brian Tracy: Maximális teljesítmény.

    ha ezt a kettőt elolvasod, szuper jól helyrerázódsz ebben a témában.

    Mert ugye minek a notesz, ha nem tartod a benne leírtakat?

  • Zoli

    Reply Reply 2008. szeptember 03. szerda

    Jól jött ez az ötlet! Bár noteszem van, az időmet nem terveztem eddig előre, csak nagyjából. Az időm pedig emiatt, meg amiatt, mindig elúszik, elmaradok, ezért örökös késésben, lemaradásban vagyok. Most például fogalmam sincs, mikor tudnám ezt az idő előre betervezését megcsinálni, leírni!!!

Leave A Response

* Denotes Required Field