Milyen utat kell bejárnod? 5. rész

Soha nem tudhatod előre, pontosan milyen utat kell bejárnod majd, ha szeretnéd elérni a céljaidat, de a támpontokat azért meg lehet keresni és találni. Sőt, érdemes előre eltervezni. Milyen lépéseken kell átmenned, mire a saját vállalkozásod bevételeiből kényelmesen megélhetsz?

Nincs frusztrálóbb annál, mintha nem látod előre az utadat. Ha látsz egy célt, tudod, hova tartasz, de fogalmad sincs pontosan melyik lépés melyiket követi majd. Éppen egy nagyobb rendezvény szervezésében vagyok benne, és napokig frusztrált voltam miatta: láttam magam előtt a végeredményt, tudtam milyen feladatok állnak előttem, de rajtam volt a nyomás is, hogy ez mennyire nehéz lesz, mennyi sok munka, mennyi buktató lehet benne. Aztán nekiültem, leírtam magamnak lépésről lépésre a folyamatot, megfogalmaztam a buktatókat, kiosztottam a feladatokat és máris elmúlt a feszültség.

Éppen ezért – ha még nem tetted- elő a jegyzetfüzettel: Mostantól jegyezd fel a kósza gondolataidat, ötleteidet is, és amiben látsz fantáziát, alkoss belőle részletes tervet! Albert Einsteintől kérdezték meg egyszer, hogy ha kapna egy új feladatot, hogyan oldaná meg egy óra alatt. A válasz így hangzott: „59 percig terveznék és 1 perc alatt megvalósítanám”. Neked is ezt kell tenned.

Az indulás

Kétféle ember van:

  • az egyik feléget maga mögött minden hidat, azaz otthagyja a korábbi munkahelyét, kötelezettségeit és minden figyelmével a vállalkozásra koncentrál, mert bízik annak a sikerében. Van, aki számára nem jár sikerrel ez a halálugrás, ők gyakran kényszervállalkozók, akik csak azért lettek vállalkozók, mert másként nem tudnának dolgozni. Van, akik mégis sikeresek lesznek így is, aminek az a magyarázata, hogy ők előre begyűjtötték a sok tudást, terveztek és „biztosra mentek”. Ez egyáltalán nem lehetetlen, ha az ember szorgalmasan figyel és tanul, igyekszik megérteni a sikeres vállalkozások mögött rejlő folyamatokat.
  • a másik típus még a munkája mellett mellékállásban elkezdi építgetni az üzletét és akkor lép ki, amikor egyértelmű a számára, hogy a dolog tényleg működik.

A gyerekekkel otthon töltött években az a jó, hogy „légüres tér” képződik az életedben, kicsit hátrébb léphetsz a munkahelyi hétköznapoktól, újraértékelheted az életed és eldöntheted, mit választasz. Van időd a tervezésre, a tanulásra, a tapasztalatszerzésre, felmérheted, hogy menne-e vajon neked ez a vállalkozás dolog.

Az is lehet, hogy eleinte csak mellékállásban dolgozhatsz és utána váltasz, de fenntarthatod éveken át is a mellékállást. Több anyukát ismerek, akik először elvállaltak valamilyen távmunkát, kisegítést, 4 órás munkát az ismeretségi körükben, ez jó tapasztalatszerzés saját magukkal kapcsolatban is (milyen típusú munkát szeretek? tudok-e egyedül dolgozni? be tudom-e osztani az időmet? mennyire vagyok csapatjátékos?) és bevételt is jelentett, közben pedig építgették, tervezgették a saját kis üzletüket is.

Az út, amit be kell járnod tehát sokféle lehet, a lényeg pedig, hogy ne vess el egyetlen lehetőséget sem, keresd és ismerd meg, milyen pénzkereseti lehetőségek vannak, amikből biztosíthatod a jövedelmedet, ameddig a vállalkozásod nem képes arra.

Az én utam…

Korábban már írtam róla, hogy én magam úgy építettem fel a vállalkozásomat, hogy az első bevételeket folyamatosan visszaforgattuk, fejlesztettünk, így lépésenként haladva minimális befektetéssel fél év alatt elértük, hogy már tisztességes jövedelmet termelt a cég.

Ha nincs befektetnivaló pénzed, legfeljebb néhány ezer Forintod az induláshoz, akkor neked is ezt javaslom. Az interneten elindítani egy blogot és feltenni rá a Google Adsense reklámokat nem kerül semmibe és máris megtetted az első lépést az internetes pénzkereset felé vezető úton. Persze a megélhetéshez ennél többre lesz szükséged, de mindig az első lépéseket a legnehezebb megtenni, ezért javaslom, hogy gyorsan ugord át őket és térj a lényegre 🙂

Tanulni ugyanis ebből az első próbálkozásból kiválóan lehet. Egy blog segít megtanulnod a legfontosabb lépéseket: a piackutatást, az olvasóid megismerését, problémáik megértését, a technikai kérdéseket, a tartalomfejlesztést, a keresőoptimalizálást. Akár teljesen online vállalkozásban gondolkodsz, akár valamilyen „offline” üzletet szeretnél indítani, a blogolás mindenképpen hasznodra lehet. Tekintsd ezt tapasztalatszerzésnek és tanulásnak, amivel megalapozhatod a későbbi vállalkozásodat.

Ha már sok tapasztalatod van és eleget tanultál, kikristályosodik benned, pontosan merre is vezet az utad. Ez nem egy elméleti szakma, ahol csak tanulsz és csak a sok elméleti tudás birtokában végezheted élesben a feladatokat. Ez nem olyan, mint az orvosi egyetem, ahol nem műthetsz addig, amíg a diploma nincs a kezedben: itt bizony már kezdőként is élesben kell műtened, hogy végül megszerezd azt a rutint, ami segít majd a saját egyedi műtéti technikádat kidolgoznod 🙂

Szóval nagyon fontos, hogy ne csak gyűjtögess, hanem csináld is, a tapasztalatok ugyanis kérdéseket szülnek, a kérdésekre meg tudod keresni a válaszokat és ezek révén fogod megérteni az összefüggéseket. Hiába érted, melyik adat mit jelent a statisztikádban, amíg nem a saját oldalaid statisztikáit böngészed, addig nem fognak ezek az adatok számodra semmit sem jelenteni.

Ha pedig TÉNYLEG szeretnél elindulni végre a saját utadon – tudok segíteni neked. Katt ide érte >>>

33 Comments

  • Ludányiné Szabó Adrienn

    2014. október 18. szombat

    Kedves Ági ! Így ismeretlen ismerősként először is szeretném megköszönni, hogy vagy !!!! És nagyon sok embernek adsz hitet, erőt, tudást, nap mint nap…! Szeretnék egy nagyon amatőrnek tűnő kérdést feltenni. Ha szeretnék blogot indítani hogyan kezdjem. Hol találok felületet ? Bérelnem kell ? Hogyan kezdjem ? A honlapomon hoztam létre egy oldalt a blognak. Ez így helyes, vagy különálló oldalként kell megjelennie ? Segíts…. Ági
    Köszönöm !!! Adrienn

    • Vida Agi

      2014. november 20. csütörtök

      Indíthatsz ingyenes felületen is blogot (pl. blog.hu, blogger.com) vagy saját tárhelyen is.

  • Dobos Erzsébet

    2014. július 15. kedd

    Kedves Ági!

    Bocs’, hogy itt írok; az imént jelentkeztem a Gazdagmami képzésre, és nem kaptam visszajelzést a megadott időn belül, valamint elfelejtettem milyen email címre kell írni.

    Köszönettel: Dobos Erzsébet

  • Gabrics András

    2014. március 20. csütörtök

    Én úgy gondolom, hogy a legjobb módszer, ha teljes erőbedobással koncentrálsz a vállalkozásodra. Így rengeteg energia, ötlet, kreativitás szabadul fel az emberben és ráadásul mindent megtesz a siker érdekében. Féllábbal állva a parton nem lehet megtanulni úszni.

    Lehet a másik módszer beválik egyes embereknél, de én nem így tapasztaltam.

    Köszi a jó cikket! 🙂

  • Pet

    2012. december 18. kedd

    Nem tudom, nektek sikerült Adsense regisztrációt létrehozni? Én kétszer is kaptam egy indoklás nélküli e-mailt, hogy az Adsense kérelmemet visszautasították.
    Gondoltam, talán a tartalmat kevesellték a blogomban, de az is lehet, hogy a látogatottságot is mérik…
    Tipp?

    • Vida Agi

      2013. január 07. hétfő

      Nem nézik a látogatottságot csak a tartalmat. Ez nem pofára megy, hanem azt nézi a Google, hogy a tartalmad alapján elegendő és megfelelő minőségű reklámot tud-e megjeleníteni a blogodban. Általában már olyan 40-50 szövegben gazdag (átlagban legalább 400 szavas) blogbejegyzésnél már elfogadják a regisztrációt.

  • Zita

    2012. szeptember 07. péntek

    Ez nagyon jó, és jókor jött Viki, köszi! A cselekvés csodákra képes:)

  • Talabos Viktória

    2012. augusztus 22. szerda

    „rajtam volt a nyomás is, hogy ez mennyire nehéz lesz, mennyi sok munka, mennyi buktató lehet benne” –> pontosan ezért van olyan sok anyuka, aki nem mer elindítani egy online vállalkozást, aki néhány tétova lépés után abbahagyja az mlm üzletét stb.
    Őket nevezhetjük kurdarckerülőnek, de pusztán félősnek is.
    Nekik Dale Carnegie Hogyan hagyjuk abba az aggódást c. könyvét javaslom, és azt, hogy cselekedjenek. A cselekvés közben nincs idő gondolkodni és egyben ez a leghatékonyabb félelemoszlató módszer. 🙂

  • Anita

    2011. március 20. vasárnap

    Szia Ági!

    Mondhatom, hogy évek óta olvasom a hírleveleidet és csodállak. Amikor ezeket olvasom, vagy a videóidat megnézem mindig feldobódom egy pillanatra. Aztán a rideg valóság. Mit adjak el? Talán a reklámozás, vagy affiliate, esetleg e book írása lenne a legjobb, vagy mindez együtt. Mindenütt ott vagyok, vannak weblapjaim, de valami nem ok. Szóval még mindig nem tudom honnan lesz ebből pénzem. A google-ból kilöktek egy véletlen kattintás miatt és nem tudok visszakeveredni. Szóval valami nem működik.
    Valszeg az is gond, hogy az oldalaim inkább szépek, mint tartalmasak,vagy nem találják meg őket? Pl. az egyik.

    • Vida Agi

      2011. március 20. vasárnap

      Megnéztem az oldaladat: a fő gond az, hogy túl sokat akarsz: reklámbevétel, titkársági feladatok, videófelvételek élvezetesebbé tétele stb. Sokkal meggyőzőbb lenne, ha csak arra koncentrálnál, amit leginkább szeretnél ebből csinálni és csak arról szólna az oldal, viszont arról tartalmasan írjál, úgy, hogy a leendő ügyfeleid számára minden információt megadj, amire szükségük lehet ahhoz, hogy megbízzanak (sőt még annál is többet).

  • Urbánné Zsuzsi

    2010. november 15. hétfő

    Állandóan kerestem azt a lehetőséget, amivel egy kellemes emberhez méltó életet lehet élni.
    Annyi pénzt tudjak keresni, hogy nekeljen gondolkodnom azon, ha valamit megakarok venni magamnak, vagy elakarok utazni vagy bármi ami egy jobb táplálkozásról szól.
    Ne a pénz irányítson engemet, hanem legyen annyi, hogy sose érezzem a hiányát.
    Ne csak azokat a dolgokat tudjam megvenni ami kell hanem azokat is amire még szükségem lenne, amitől jobban érezhetem magam és másokkal is megtudom osztani ennek a kulcsát.
    Ezek az emberi igények egy fizetésben sosem volt elegendő.
    Az utobbi időben nagyon kivántam, hogy történjen valami amivel a rég elfelejtett álmaimat megtudjam valósítani.
    Húsz év után bekopogtatott hozzám a lehetőség és most fogok elindulni, hogy felfedezzem az új és biztonságot adó minőségi életet.
    Egyszerre elöjöttek azok az álmaim amik húsz évvel ezelőtt olyan erősen égtek bennem.
    Olyan barátokra találtam amit kivánok mindenkinek.
    A mai divatos megfogalmazásban emlegetik, hogy segítenek, kijutni a mókuskerékből.
    Ágikának is sokat köszönhetek, mert sok anyagot kaptam tőle.
    Tudta, hogy mikor mit küldjön, mire vagyok kiváncsi és a mai napig olyan barátságát élvezhetem amit ritkán kap az ember.
    Karácsonykor szokták az embereket meglepni vagy valamilyen alkalommal és én ennek a részese lehettem a napokban.
    Gondolat olvasó és remek mentora az embereknek.

  • Cicus

    2010. július 22. csütörtök

    Ja az arany köpések :Ádámkára és Évire Vigyáztam.Évi megkérdezte,hogy van a cicusod??,-kikelve magamból mondta,hogy az a kis ringyóka kilopta a füstőlt kobászt a szatyrombol.-na jegyezte meg Ádámka -a mi szomszéd ringyokánknak csak a biófűstőlt kolbász kell.-de az mind semmi jegyezte meg Évi neki nem kell a lerágott csont..én megjegyeztem ,mert nem kutya.Az akkor haza haza setenkedő szülők fuldokolta a nevetéstöl. Ádámka megjegyezte .-ezeknek mi bajuk van??????ez nincs 24 órás még.Cicus

  • Cicus

    2010. július 22. csütörtök

    Nem én vagyok a sikeres,hanem te,Ja azt elfelejtettem megírni,hogy az Isten áldjon meg mondták,Én persze azt gondolom ez a te érdemed .Áldjon meg érte az Örökkévaló Isten minden jóval ,ami neked jó.Cicus akinek nem csak macskái vannak.

  • Vida Ági

    2010. július 22. csütörtök

    Cicus, szuper! Gratulálok a sikerekhez! Jó tanulást! 🙂

  • Cicus

    2010. július 22. csütörtök

    Kedves Ági ! A héten három anyukával is találkoztam ,aki megköszönte,hogy felhívtam a figyelmét a Te Weblapodra .Zsuzsi mama is hálálkodott .Most neki csak ez a munkája van és ,ha nem szólók miből fizetné a számláit.Szóval anyukák meglehet eböl élni.Persze dolgozni kel néha nem is keveset.Kislányával egyedül élnek albérletben.Ezt most biztatásnak szántam.Zsuzsi mama meg ígérte,hogy együtt le ülünk és mindent elmagyaráz ,mert én még igen butus vagyok a számítógéphez.Cicus

  • Vida Ági

    2010. július 19. hétfő

    Cicus, szuper, amit csinálsz, jó tanulást! 🙂

  • Cicus

    2010. július 17. szombat

    Kedves Ági!Nagyon köszönöm soraidat mindig segítenek,hol így hol úgy.Én még csak most kezdtem a számítógépen garázdálkodni.56éves vagyok,kb 32évet dolgoztam gyerekekkel bölcsi ,óvi ,suli.Most dédi dadus vagyok.Jól ismerem az anyukák problémáit:régi gyerekeim szülei vissza vissza hívnak.-Nem macskáznátok egy kicsit Zolika csak érted nyávog?-kivagyok idegileg elegem van, kedves cicus úgy szeretlek.Az anyukáknak egyre kevesebb a pénze így aztán barátnők babáira együtt vigyázok.Alig várom,hogy vére gyerekekkel lehessek .Az öregek lefárasztanak a gyerekek feldobnak.Persze szorgalmasan gyüjtőm az arany köpéseket.Könyvet írok gyermekekről.Cicus

  • gitta

    2010. június 30. szerda

    Pontosan így van: a saját honlapunk vagy blogunk statisztikáit nézegetve lesz igazán érdekes és értelmes ez a tudás. Teljesen lenyűgöz az analytics 🙂 Órákig el tudnám bütykölni, meg következtetéseket vonogatni a blogommal kapcsolatban. Alig várom hogy a működjön a rendes honlapom domainneve, és költözhessek, pedig először nagyon izgultam, hogy mégis mit is keresek én az interneten. Nálam már inkább az lesz lassan probléma, hogy nem is vágyom néha társaságra, teljesen gazdagmami fanatic lettem, éljen a wordpress meg minden. De gondolom ez ilyen kezdeti túlfűtöttség 🙂
    Ági, nagyon jó lesz ez a klub dolog!

  • Zsutta

    2009. december 10. csütörtök

    Nem is hiszed milyen jó érzéssel töltöttek el soraid!
    Bár valóban vannak igazán nagy bajok az Életben, s mindaddig örüljek, míg ez a problémám -legalábbis jelenleg- addig akár Boldog is lehetek (-nék).
    Szégyenlem, hogy ily megvisel most ez a dolog, de hamar összekapja az ember magát persze és adódik is mindig valami egyéb, ami kizökkenthet
    a napi megszokott rutinból, amely eseménytelennek tűnhet már a mi szemünkben. Minden csak viszonyítás kérdése.
    A lehetőségeteknek viszont valóban nagyon örülök -januártól!

  • Vida Ági

    2009. december 10. csütörtök

    Zsutta, ezzel mind így vagyunk, hidd el. Ezért van szükség közösségre. Ha vannak mások is, akik ugyanazt csinálják mint te, akik szintén otthon ülnek és akikkel napközben is válthatsz pár szót, adott esetben találkozhattok, vagy csak csoportosan megbeszélhetitek a dolgokat, az nagy segítség. Januártól éppen emiatt indítunk csoportos találkozókat, klubot, havi rendszerességgel teljesen ingyen, hogy a vállalkozó nők egymásra találjanak.

  • Zsutta

    2009. december 10. csütörtök

    Elnézést kell kérjek, mikor megírtam válaszom, akkor vettem észre -még egyszer elolvasva soraid- hogy én mintha mást (is) olvastam volna erről „admin”-tól válaszként. (Hogy majd írtok még e témafelvetés kapcsán? Talán halucinálok? Vagy más cikknél láttam volna? Bocsi!)

    Mindenesetre köszönöm fenti javaslataid, a Syke-ot megnézem, amit ajánlottál, s a rendszerbe foglalás valóban hatékony, meg persze a
    változatos napi program.
    Meg kell valósítani és nem panaszkodhatom.
    Köszi!!!!

  • Zsutta

    2009. december 10. csütörtök

    Én ezzel a javaslattal nem mertem előhozakodni, de igazán hálás vagyok érte, ha megvalósítjátok!

    Szerintem alkalmasint Mind megfáradunk picit és ha nem is nagy erény manapság beszámolni erről, attól még átéljük.
    Kinek több, kinek kevesebb idő szükségeltetik az újabb lendület vételhez, s Mindnyájan másból töltekezünk.

    Nekem az itthoni munkavégzésben -amivel egyébként semmi hiba, bőven akad- csak a nevezzük úgy: magány okoz néha fejtörést, -mint írtam is-.
    Megoldás: Skype-on beszélgetni? Vagy ilyesmi? Mert könyvet olvasni, bicózni szabad levegőn lehet, de esetemben azon van a hangsúly, hogy Valaki -akit itt megismertem- szóljon hozzám egy-egy témában, amikor elég a napi teendőkből. ( Mert ahogyan írtam is; a többség munkahelyen dolgozik,más időbeosztásban és napi ritusban élnek, kik Barátok, Ismerősök.)

    Bocsi, hogy magamhoz ragadtam e néhány sorban a kezdeményezés és vélemény formálás lehetőségét -mégis- , de köszönöm mindenképp a támogatást, ha lesz erre fogékony néhány „sorstársam” és Ti!

  • Vida Ági

    2009. december 10. csütörtök

    Zsutta, érdekes kérdést vetettél fel. Nem minden nap van az embernek kedve otthon ülni és dolgozni. Nem mindig esik jól egyedül lenni (de még az is rossz lehet néha, ha csak gyerekekkel vagy otthon naphosszat). Nem is tudsz mindig állandóan jó teljesítményt nyújtani. De nem is kell 🙂 Én ezt úgy oldom meg, hogy nem ülök folyton otthon. Minden napot másként teszek különbözővé, mert nem bírom, ha egyformák a napok. Elmegyek sportolni, úszni, találkozókra, konferenciákra, vásárolni, nagymamának segíteni stb. vagy a gép előtt ülve élek társasági életet, pl. mastermind megbeszélés Skype-on – arra jöttem rá, hogy sokkal jobb teljesítményt tudok nyújtani, ha nem végtelen időm van a gép előtt, hanem csak 2-3 órám, amit be kell osztani 🙂

  • Zsutta

    2009. december 09. szerda

    Igen, kell az út kijelölés. Kell egy jókora bevállalási indító löket,
    – muszájból kezdesz bele, tervezted már, mindegy, de kell szerintem-
    és kell némi pénzmagocska és legfőképp kitartás!
    Nem gondoljátok, hogy talán ebből kell a legtöbb?
    Megtanulható egy zseniális Hölgytől egyedi módon a gépkezelés, marketing, mindent megkapunk, mindent megtanulunk, de az a fránya kitartás, az néha kicsit alábbhagy?!? (-hat?)
    Kérlek, osszátok meg velem tapasztalataitokat.
    Én nem szégyellem, mert rengeteget tanultam, s Mind végig járjuk a létra fokokat különböző gyorsasággal, de ugye, van hogy visszaesik az ember lelkesedése néha? ? ?
    Ti mit tesztek akkor?
    Nem mindenkinek mondhatod el szorongásod okát, nem mehetsz oda, csak úgy magányosan, ahol becsücsülve épp jó volna egy kávé, mert Barátod épp beteg gyermekét babusgatja, s ki tudja mi a sor tovább.

    Nem vagyok- lettem depi, de bosszant kissé, hogy az itthon munkát végzés egyik -számomra- legnagyobb ellenségét nem tudom meg tanulni leküzdeni.
    Édesek a madarak, kiket ide szoktattam udvarunkra, tünemény kiskutyus horkol mellettem oldva magányom, 1-2 gyermek oson haza sulikából az ablakunk előtt, elszaladtam a boltba, átolvastam ezeregy oldalt, mik teli hasznosságokkal, elvégeztem a napi itthoni teendőkön túl a vállalkozásunból fakadó feladatom, de szinte besötétedésig magam nyergelem végig a napot e lóti-futiban.

    Erre jó módszeretek van? Szól rádió, néha tv mormol, nem unatkozom,
    dolgozom. Csak egy bánt : egyedül!
    Ti minden nap jól kezelitek a magányt, míg Családotok haza nem ér?

    Köszönöm, hogy elolvastátok soraim, s ha van tippetek e nyűgömre, ami Nektek bevált, köszi előre is !!
    Bánt a lelkiismeret furdalás, én vagyok-e túlságosan elégedetlen, vagy nem elég szorgalmas? Szerintem nem, de meglehet!?

  • admin

    2009. június 30. kedd

    Andi, van: ne te regisztráld be magad az Adsense rendszerébe, hanem mondjuk a férjed.

  • Moroandi

    2009. június 30. kedd

    Nekem csak gyakorlati kérdéseim lennének. Az Adsense egy adóköteles jövedelem, a GYED alatt pedig semmilyen hivatalos bevételem nem lehet. Rosszul tudom? Van valami megoldás?

  • Thámm-Tornyay Erna

    2009. június 27. szombat

    Niki, igazad van egyedül nagyon nehéz belekezdeni, de itt van nekünk Ági!!! Èn is az ö írásai alapján indultam meg, mivel elhittem, s hiszem, hogy az internet segítségével (is) sikert lehet elérni.
    Titi, köszönöm szépen, rengeteg ötletem van még, fokozatosan kerülnek fel majd a honlapra. Èn is megnéztem a Te honlapodat, minden írásod izgalmas, amit a szorongással kapcsolatban írtál, abban bizony igazad van.
    Kriszta, magamról tudom, hogy, amíg csak tervezGETEK, az idö megy, s közben mások már vígan megvalósítják a papírra vetett ötleteiket s mesélnek róla. Magyarul: ne tökölj! 🙂 S miközben ezt ide leírom Neked, magamnak is folyamatosan mondogatom.

  • Tóthné B. Krisztina

    2009. június 26. péntek

    Az az 1 perc megvalósítás mégis a legnehezebb az egészben! Ahhoz kell a löket, a tervezgetés az csak tervezgetés.
    Vagy a tervezgetés még nem tervezés?..

  • Szalkai Titi

    2009. június 26. péntek

    Ági, ismét egy hátborzongatóan biztató cikk! 🙂
    Erna, nagyon tetszik a honlapod!
    Bomba ötletnek tartom, hogy miért is ne lehetne például születésnapra torta helyett mézeskalácsot ajándékozni? Még egészségesebb is. 🙂

    Szerintem a magyar panaszkultúrában össznépileg tanulnunk kell, hogy ne arra figyeljünk, ami nincs, és ne csak a hiányzót akarjuk megszerezni. Mert ez vezet a felesleges diploma és az információgyűjtögetéshez. Koncentrálnunk kell arra is, hogy mi van már meg a fejünkben, és azzal mit lehet kezdeni a gyakorlatban, megfelelő tervekkel mit lehet belőle kihozni.
    Megszoktuk a nagy elvárásokat, hogy mindennek már elsőre sikerülnie kell, ezek duruzsolnak a fejünkben mumusokként, ezek mögött kell észrevennünk mások számára hasznos tudásunkat. 🙂 Elfelejtettünk tét nélkül, csak úgy játszani, kísérletezni, próbálkozni…

  • Niki

    2009. június 26. péntek

    Szerintem azért ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki abszolút kezdő, mint én, és egyedül próbálkozik, nagyon nehéz. Egyenlőre elkezdtem egy blogot, próbálok közben rengeteget olvasni, tapasztalatot gyűjteni, de így közben a saját oldalamra nincs időm. Ráadásul pontosan azokkal a problémákkal sehol sem foglalkoznak, amiben pont én megakadok. Ígyhát a megoldás elmarad, csinálok mást. A bevétel szerzésről pedig nem beszélve… Az pedig teljesen elmarad. Próbálom nem feladni, és valahányszor újrakezdeni

    • Tihanyi-Konda Szilvia

      2011. szeptember 20. kedd

      Szerintem se egyszerű: ha kezdőként a mély vízbe ugrasz, gyakran beléd marnak a nagyobb halak. Mint ma történt velem. Volt kollegák, amik már évek óta nyomulnak az e-marketingben, a nemrég létrehozott facebook-oldalamon keresztül kezdtek kötözködni velem. Egy dolog zavarta őket: mert megosztottam a honlapom egy cikkét… Szóval, valós kritikát nem mondtak (szerintem meg se nézték), de eléggé destruktív volt, és több órára visszavetett a munkámban, ami egy 13 hónapos mellett igencsak fontos tényező (gyakorlatilag ma már nem tudok kreatívat alkotni, annyira kiborultam, mert nem számítottam tőlük ilyesmire és nem értettem az okát). De szerencsére nem olyan fából faragtak aki feladja. És szerintem ez az egésznek a titka: mindig felállni és továbbmenni. Én ezt teszem, mert hiszek abban, hogy jó, amit csinálok. /Sokan inkább kritizálnak, lehúznak, hogy ezzel elmismásolják maguk előtt: ők bele se mertek kezdeni! Az ilyen emberek véleményére pedig nem kell adni, igaz? :)/

  • Thámm-Tornyay Erna

    2009. június 25. csütörtök

    Igen egy dolog az elmélet, de aztán cselekedni kell. Ehhez hitre, eröre van szükség. Már többször kerültem olyan helyzetbe, hogy a mélyvízbe dobtak. Elöször kapálóztam, aztán gyönyörüen megtanultam a feladatom. Mások dobtak bele, de eljött az idö, hogy én ugorjak. Itt azonban a saját magam alkotta terv szerint. Nem örült mód, hanem megfontoltan, határozottan.