Hozzászólás: A 3 éves GYES története

Szerző: Melinda 20082

Melinda 20082 — Tue, 28 Dec 2010 20:56:18 +0000

Tényleg progapandavideó. De Ranschburgon én is csodálkozom, eddig nagyra tartottam, most eléggé csalódtam benne.
Való igaz, hogy 3 évig otthon lenni úgy, hogy az állam fizeti társadalmi pazarlás. Mindezt úgy, hogy mellette meg éhezik a család, mert 26 ezer Ft persze semmire sem elég. Mi a megoldás? A félállás. Állandóan a külfölddel példálóznak, de ezt elfelejtik megemlíteni. Van egy ismerősöm, aki Hollandiában él, ő azt mondta, hogy az a nő, akinek gyereke van nem dolgozik soha többet főállásban. És azt is megteheti, hogy nem folyamatos műszakban dolgozik. Mit csinál Magyarországon mondjuk egy szakképzetlen, egyedülálló anyuka? El nem tudom képzelni. Neki nagyjából csak a folyamatos műszak marad. Éjszaka ki vigyáz a gyerekre? Nagymama nem mindenhol elérhető. Na, meg nyugaton ott vannak az au-pairek. Én kit fogadjak, aki fillérekért vigyáz a gyerekeimre?
Angliában voltam au-pair. Na, az sem igaz, hogy nem látszik meg a gyerekeken, hogy anyuka nincs velük otthon. Annyi hisztis, szófogadatlan gyereket én még életemben nem láttam, mint ott. Jelenleg 2 gyerekes anyuka vagyok, sok kisgyerekes barátnőm van, de olyan átok rossz kölyköket én nem láttam még Magyarországon, mint Angliában.
Az is hülyeség, hogy a nő mindig is dolgozott. A 2. világháború után találták ki, hogy menjenek a nők dolgozni, mert kevés volt a férfi munkaerő. Előtte az volt a feladatuk, hogy otthon lássák el a családot. Ez persze nem azt jelentette, hogy egész nap a gyerekkel játszottak, hanem a főzés, mosás, kerti munka. Akkor még sokkal több időbe telt, nem volt ennyi gép.
Sok válás a GYES-es időszakban? És ez azért, mert a nők otthon vannak? Na, ez is egy nagy marhaság. Igen, sokkal többet veszekedtünk a férjemmel, miután megszületett a gyerek. Egész nap sírt, egyikünk sem tudott pihenni. Na, mi lett volna, ha még emellett dolgoznom is kell?! Akkor tutira elválunk. Egy kisgyerek teljesen felforgatja egy házaspár életét, ezt vagy tudják tolerálni, vagy nem. Ehhez semmi köze annak, hogy otthon van-e a nő, vagy sem. Én egyébként pont a gyerekek 1 éves kora után lettem nyugodtabb. Akkor már aludtak rendesen, nem sírtak sokat, ki lehetett velük mozdulni.
Szóval valóban csak féligazságok.
A magyar munkaerőpiacot viszont sajnos hosszú időre befolyásolja. A Fidesz most csinált járulékcsökkentést, ha félállásba veszik fel anyukát. De hogy ez motiválja-e majd a munkaadókat, az kérdéses. Sok az előítélet a családos nőkkel szemben.

Szerző: Károlyi Anita

Károlyi Anita — Fri, 22 Oct 2010 13:53:08 +0000

Kedves Csilla!

Most olvastam a tavalyi hozzászólásod, én is gyeden levő anyuka vagyok, de néha kicsit bénácska. Említetted a neved alatti linkre kattintva megtudható mit dolgoztál a gyes ideje alatt. ÉN nem találom. Tudnál engem segíteni az információval? Válaszodat előre is köszönöm.

Üdvözlettel :Anita

Szerző: Nágel Zsuzsi

Nágel Zsuzsi — Fri, 21 Aug 2009 09:33:54 +0000

Mivel ezt a nagymamás vigyázós dolgot én indítottam el, csak leszögezem a mundér becsülete védelmében: nálunk a 4 nagyszülőből 3 még az ötvenes éveit tapossa. És anyósom ráadául htb. Tehát nálam az a helyzet, hogy maximálisan jobb helye lenne nála bármelyik gyereknek, mert ő igazi tyúkanyó típus, nagyon szereti a gyerekeket és nem nyűg neki törődni velük, nem véletlenül szült maga is négyet.

Más nagymamákról nem tudok nyilatkozni.

Azok a gyerekek, akik kiröhögik a bájos és csacsi szavakat használó kisgyereket, egy kicsit gonoszak. És erről nem ők tehetnek.

Szerző: Kriszi

Kriszi — Thu, 20 Aug 2009 19:56:39 +0000

Amúgy meg éppen ne gondoljuk, hogy egy határidőtől határidőig élő könyvelő nagymama majd tud unokázni. Vegyük már tudomásul, hogy a munkához akkor is idő kell, ha otthon csinálod. A nagymama sem biztos, hogy képes csak éjjel dolgozni, hogy aztán nappal csinálja a másik műszakot az unokájával. Bocs, elég harapós vagyok ma

Szerző: Kriszi

Kriszi — Thu, 20 Aug 2009 19:54:37 +0000

Csilla, nem tudom, a lányom is használja a bájos és a csacsi kifejezéseket, és sem ő, sem az öccse nem hülyéznek le senkit. Annak ellenére, hogy ovisak (a lányom most kezdi az iskolát), sőt a fiam bölcsődés is volt. A gyerekek azt röhögik ki, amire a drága szülőtől példát látnak. Bár értem, mit akarsz mondani, csak talán a példa nem volt szerencsés. A debilizálást is erősnek érzem. Ezzel együtt értem, hogy nem mindig szerencsés a nagyszülőre hagyni a gyereket, még ha lehetne sem. Nálunk nem is lehet, és napi rendszerességgel egyébként sem tenném.

Szerző: Tóthné B. Krisztina

Tóthné B. Krisztina — Wed, 19 Aug 2009 13:59:32 +0000

Nem véletlen, hogy Vekerdyt nem kérdezték a témában. Ő mindig a kisgyermek otthon maradását helyezi előtérbe. (Mondjuk ezzel minden egyes kisgyerek esetében én sem értek egyet.)
Kár, hogy nincsenek ilyen alternatívák, hogy pár nap bölcsi, a többi napokon pedig otthon van a gyerek.

Szerző: Csilla

Csilla — Mon, 03 Aug 2009 13:42:19 +0000

Ági!
A lakás miatt ne izgassátok magatokat szerintem, az teljesen természetes. Dani 6-8 hónapos koráig a mi lakásunkban templomi rend volt, mindennek megvolt a maga helye, csillogott-villogott és mindig olyan volt, mintha vendégeket várnék.
Most már én is ott tartok, hogy megszűröm, kiket engedek be a lakásba, elsősorban csakis gyeses vagy kisgyerekes sorstársakat, viszont ha szülő vagy idősb rokon a láthatáron, akkor 2 napig tartó rámolás, rendcsinálás, ami a távolásával egyidejűleg percek alatt leomlik. Engem annyira frusztrált az első időkben, hogy pár hónap alatt rájöttem, fel kell adni a régi elvárásokat. Rekedtre magyarázhatom vagy veszekedhetem magam, miközben utána elrámolok, megígér mindent, majd 2 perc múlva nincs meg a papucsa, én viszont a földből kinőtt apró legó-darabkákra és Thomas-barátokra tapicskolok még az éjszakai hálószobában is… mezitláb… nagyon anyátpróbáló!
Mindezzel együtt a gyereknek játszani kell.
Még egy szó a NAGYMAMA-kérdéshez: van aki nem tudja az anyja vagy anyósa nyakába varrni a gyereket, vagy mert vidéki, vagy mert idős, vagy mert annyira félrenevelné, hogy inkább ne!
Nekem egyébként volt egy osztálytársam, aki sosem járt még oviban sem (akkoriban 1 hónapos iskola-előkészítőt kellett elvégeznie azoknak, akik nem jártak közösségbe). Eléggé kiközösítették a suliban, mert olyan kifejezéseket használt, hogy “bájos az új blúzod”, s miközben a többi gyerek már javában lehülyézte egymást, ő szégyenlős mosolygással legyintett “Te kis csacsi!”. Hát nem tudom! Persze neki is idős nagyszülei voltak, történetesen az anyósomnak is egy kései második gyereke a férjem, nyilván egy mai 45-50 éves nő még nem debilizálja a gyereket… másrészt a 60 éves korban nyugdíjba menő nagymamák nem tudnak majd vigyázni a bölcsis korú unokájukra, csak ha eleve otthon vannak, könyvelők, vállalkozók stb.
De azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell éreznie és eldöntenie!

Ági, gratulálok a 10. helyhez! Cél a dobogó (legalább legalsó foka)!

Szerző: Anonim

Anonim — Sat, 01 Aug 2009 20:42:30 +0000

Egyetértek Czgyongyivel, tényleg csak az örüljön igazán, akinek van nagymama a családban akire lehet számtani. Nekem mindenki (édesanyám,anyós,após meghalt, édesapám vidéken él messze tőlem és nincs segítség, szóval ha csak egy mama lenne, akire számthatnék,már boldog lennék. Ebben a rendszerben nagyon nehezen lehet boldogulni egy ilyen csonka családban,ha a férjem nem lenne nem is tudom mi lenne velünk csak egymásra számthatunk. Egy elkeseredett 2 gyermekes,dolgozó, gyesen lévő anyuka!

Szerző: czgyongyi

czgyongyi — Wed, 29 Jul 2009 19:19:08 +0000

Hiába na,mocskos dolog ez a politika!Engem az háborít fel,hogy meg akarják mondani fentről,hogy mi a jó nekem,na meg a gyerekeimnek.A döntés lehetőségét veszik el tőlünk.Mindenki maga érzi,hogy mi a jó neki.Nekem jó volt az első gyerekemnél,hogy visszamentem dolgozni és kerestem egy nénit,aki vigyázott a kislányomra.Muszáj volt,mert egy vadidegen városban, segítség nélkül,majdnem becsavarodtam itthon.Volt energiám munka után vele foglalkozni és soha olyan kiegyensúlyozott nem voltam,mint akkor.Most 9 évvel később már jó itthon,mert barátokra találtam,kimehetek a kertbe,ha levegőre van szükségem,stb…,így nem unalmasak a napjaink.Az a helyzet,hogy én nem bírom a monotonitást és higgye el mindenki,ha az anyuka frusztrált,az lesz a gyerek is.
Ja,és hogy nem adnánk bölcsibe a gyereket,mert van nagymama?
Örüljön,aki ilyen szerencsés,mert arról fogalma sem lehet,milyen az,amikor mindenben csak magára és a férjére számíthat.Na meg idegenekre,akikben meg kell bíznia(pl.bölcsiben),ha már dolgoznia kell.
Szerintem az a jó,ha felismerjük,mi a jó nekünk és a gyerekeknek és megpróbáljuk e szerint alakítani az életünket.

Szerző: Erna

Erna — Tue, 28 Jul 2009 14:19:23 +0000

Fentebb olvasottakhoz fűztem hozzá néhány gondolatot, s valóban elkanyarodtam így én is a bedobott témától. Ez történt, de ennyi volt!:)