A 3 éves GYES története

Érdekes riportot készített a GYES történetéről az Index. Van benne néhány meglepő és érdekes gondolat, például azzal kapcsolatban, hogy a 3 éves GYES megnövelte a válások számát, a női alkoholizmust, valamint a végén kiderül, hogy semmilyen kárt nem okoz a gyerekben, ha nincs otthon vele 3 évig az anya (ez azért is érdekes, mert sok szakember meg éppen az ellenkezőjét állítja)

Megtudhatjuk azt is, hogy soha a világtörténelemben nem volt olyan, hogy 3 évig nem dolgozott egyáltalán az anya, csak a gyerekekkel foglalkozott. Sőt: mindig is dolgozott, csak éppen otthon. Gyakran látom, hogy a GYES alatt az anyukáknak még az is gondot okoz, ha saját magukkal kell foglalkozniuk egy kicsit, mert úgy érzik, ez az időszak csak a gyerekről kell, hogy szóljon, és úgy érzik, nem töltik be rendesen a tőlük elvárt szerepet, ha nem csak és kizárólag a gyerekkel foglalkoznak.
Elgondolkodtató az is, hogy azokban az országokban, ahol néhány hét vagy hónap után visszamegy dolgozni az anya, egyáltalán nem lesznek kevésbé kiegyensúlyozottak vagy rosszabbak a gyerekek, mint nálunk.

Sok szempontot felvonultat ez a riport, érdemes megnézni:

66 Comments

Comment navigation

  • Jenei Éva

    2014. március 27. csütörtök

    A gyes történetét akartam elolvasni, de ez a cikk nem az.
    Amikor én gyesre jöttem, valóban kevés pénzt kaptam, de a párom fix fizetésével szűken, de beosztottam a kicsi (35 nm) bérlakásban. A három évet nem kellett kitöltenie senkinek, a bölcsőde az átkosban rendelkezésre állt, nyugodtan beadhattam volna és mehettem volna vissza a biztos munkahelyemre, már csak a törvény miatt is.
    A második gyermek az első után a gyes ideje alatt született, a két gyermek örömet szerzett kevés pénzzel is. A három év alatt rendkívül sokat foglalkoztam velük, pedig nem vagyok felsőfokú végzettségű, csak érettségizett. Három év után a 20 hónaposat bölcsődébe, a három éveset óvoda kiscsoportba indíthattam – magamat pedig munkába. Szerencsére egészséges gondolkodású, egyszerű szüleim voltak, akik négy gyereket neveltek fel, így nem volt problémám, hogy egy, majd két picivel otthon maradok. Sok öröm volt, érezhettem az anyaságot. Bármikor megszakíthattam volna a gyest, de nekem nem voltak nagy igényeim, ruhát, segítséget végső esetben igénybe vettem, elfogadtam, csereberéltünk. Rokonoktól távolabb laktunk, páromat alig láttam, magamra voltam utalva. Amikor a gyedet bevezették, azt jónak tartottam. Húgom érettségi nélkül foglalkozott úgy a kicsijével 5 évig (a húg a 3 év végén született), hogy az utolsó iskolafelkészítő óvodás évben a legfelkészültebb, ügyesebb volt, magam is így voltam. Az öregek sokan mondták, hogy nekik ilyen lehetőségük nem volt, nem kaphattak fizetett időt a picijeikre. Minden ilyen intézkedésnek megvolt a társadalompolitikai háttere, és a valódi története a neten másutt olvasható. A bő száz év alatt hogyan és miért alakult ki a gyes és a gyed, a gyet stb. Lányomnak sokszor mondom, hogy nem olyan volt a környezet 50-60 évvel ezelőtt, mint amit ma természetesnek vesz, és nagyon sokan egyszerűbben, türelmesebben éltek mobil, számítógép, elektronikai eszközök nélkül. A televízió, telefon, mosógép, hűtőszekrény sokáig nem volt, még jeget vettek az emberek lovaskocsiról a jégszekrénybe az 1950-es években pl. Más környezetbe, puritánabb, egyszerűbb életmódba bele sem gondol a következő nemzedék, de a média sok munkása sem. A 40 évig jó hűtőgépen elnézően mosolyognak, hogy mit akarunk, – pedig az a pénzünkkel is spórolt, sokáig nem kellett venni -, 35 éves mosógépre ma már legyintenek, a gázszerelő csodálkozott, hogy a nem olcsón vásárolt gázkészülékem még 7 év után működik (?), anyámnál 1962 óta 2005-ös halála után is sütött-főzött az ember a gázkészüléken. Nem minden pejoratív, amit a maiak annak akarnak látszatni. Sok mindenben lélek, praktikum és célszerűség volt, ha egyszerű is volt a használata. Az árak az egykeresetűeknek is elérhetőek voltak, a zöldség-gyümölcs vétele sem volt probléma, egy üveg lekvárt nem 600-1000 Ft-ért kellett venni, évekre el tudott a háztartásbeli anyám rakni. Mindennek megvan a valódi története.
    Ha választható, és bölcsőde- óvoda- és ésszerű munkabiztonság van, akkor könnyebb a mozgástere akár az otthon dolgozónak, akár a munkába visszaindulónak vagy munkát keresőnek.
    A gyed ésszerű, de aki ezekkel sakkozik, annak tudnia kell, mit bír a társadalom – extra gyedekkel dobálózni, amikor milliom nőnek még munkája sincs…

  • Niki

    2013. május 02. csütörtök

    Még jó, hogy van egy Vida Ágink, aki segít nekünk, kisgyerekes szülőknek, hogy merjünk online is vállakozni! 🙂 Családbarát munkahelyet sajnos nem könnyű alkalmazottként találni.

  • Melinda 20082

    2010. december 28. kedd

    Tényleg progapandavideó. De Ranschburgon én is csodálkozom, eddig nagyra tartottam, most eléggé csalódtam benne.
    Való igaz, hogy 3 évig otthon lenni úgy, hogy az állam fizeti társadalmi pazarlás. Mindezt úgy, hogy mellette meg éhezik a család, mert 26 ezer Ft persze semmire sem elég. Mi a megoldás? A félállás. Állandóan a külfölddel példálóznak, de ezt elfelejtik megemlíteni. Van egy ismerősöm, aki Hollandiában él, ő azt mondta, hogy az a nő, akinek gyereke van nem dolgozik soha többet főállásban. És azt is megteheti, hogy nem folyamatos műszakban dolgozik. Mit csinál Magyarországon mondjuk egy szakképzetlen, egyedülálló anyuka? El nem tudom képzelni. Neki nagyjából csak a folyamatos műszak marad. Éjszaka ki vigyáz a gyerekre? Nagymama nem mindenhol elérhető. Na, meg nyugaton ott vannak az au-pairek. Én kit fogadjak, aki fillérekért vigyáz a gyerekeimre?
    Angliában voltam au-pair. Na, az sem igaz, hogy nem látszik meg a gyerekeken, hogy anyuka nincs velük otthon. Annyi hisztis, szófogadatlan gyereket én még életemben nem láttam, mint ott. Jelenleg 2 gyerekes anyuka vagyok, sok kisgyerekes barátnőm van, de olyan átok rossz kölyköket én nem láttam még Magyarországon, mint Angliában.
    Az is hülyeség, hogy a nő mindig is dolgozott. A 2. világháború után találták ki, hogy menjenek a nők dolgozni, mert kevés volt a férfi munkaerő. Előtte az volt a feladatuk, hogy otthon lássák el a családot. Ez persze nem azt jelentette, hogy egész nap a gyerekkel játszottak, hanem a főzés, mosás, kerti munka. Akkor még sokkal több időbe telt, nem volt ennyi gép.
    Sok válás a GYES-es időszakban? És ez azért, mert a nők otthon vannak? Na, ez is egy nagy marhaság. Igen, sokkal többet veszekedtünk a férjemmel, miután megszületett a gyerek. Egész nap sírt, egyikünk sem tudott pihenni. Na, mi lett volna, ha még emellett dolgoznom is kell?! Akkor tutira elválunk. Egy kisgyerek teljesen felforgatja egy házaspár életét, ezt vagy tudják tolerálni, vagy nem. Ehhez semmi köze annak, hogy otthon van-e a nő, vagy sem. Én egyébként pont a gyerekek 1 éves kora után lettem nyugodtabb. Akkor már aludtak rendesen, nem sírtak sokat, ki lehetett velük mozdulni.
    Szóval valóban csak féligazságok.
    A magyar munkaerőpiacot viszont sajnos hosszú időre befolyásolja. A Fidesz most csinált járulékcsökkentést, ha félállásba veszik fel anyukát. De hogy ez motiválja-e majd a munkaadókat, az kérdéses. Sok az előítélet a családos nőkkel szemben.

  • Nágel Zsuzsi

    2009. augusztus 21. péntek

    Mivel ezt a nagymamás vigyázós dolgot én indítottam el, csak leszögezem a mundér becsülete védelmében: nálunk a 4 nagyszülőből 3 még az ötvenes éveit tapossa. És anyósom ráadául htb. Tehát nálam az a helyzet, hogy maximálisan jobb helye lenne nála bármelyik gyereknek, mert ő igazi tyúkanyó típus, nagyon szereti a gyerekeket és nem nyűg neki törődni velük, nem véletlenül szült maga is négyet.

    Más nagymamákról nem tudok nyilatkozni.

    Azok a gyerekek, akik kiröhögik a bájos és csacsi szavakat használó kisgyereket, egy kicsit gonoszak. És erről nem ők tehetnek.

  • Kriszi

    2009. augusztus 20. csütörtök

    Amúgy meg éppen ne gondoljuk, hogy egy határidőtől határidőig élő könyvelő nagymama majd tud unokázni. Vegyük már tudomásul, hogy a munkához akkor is idő kell, ha otthon csinálod. A nagymama sem biztos, hogy képes csak éjjel dolgozni, hogy aztán nappal csinálja a másik műszakot az unokájával. Bocs, elég harapós vagyok ma 🙂

  • Kriszi

    2009. augusztus 20. csütörtök

    Csilla, nem tudom, a lányom is használja a bájos és a csacsi kifejezéseket, és sem ő, sem az öccse nem hülyéznek le senkit. Annak ellenére, hogy ovisak (a lányom most kezdi az iskolát), sőt a fiam bölcsődés is volt. A gyerekek azt röhögik ki, amire a drága szülőtől példát látnak. Bár értem, mit akarsz mondani, csak talán a példa nem volt szerencsés. A debilizálást is erősnek érzem. Ezzel együtt értem, hogy nem mindig szerencsés a nagyszülőre hagyni a gyereket, még ha lehetne sem. Nálunk nem is lehet, és napi rendszerességgel egyébként sem tenném.

  • Tóthné B. Krisztina

    2009. augusztus 19. szerda

    Nem véletlen, hogy Vekerdyt nem kérdezték a témában. Ő mindig a kisgyermek otthon maradását helyezi előtérbe. (Mondjuk ezzel minden egyes kisgyerek esetében én sem értek egyet.)
    Kár, hogy nincsenek ilyen alternatívák, hogy pár nap bölcsi, a többi napokon pedig otthon van a gyerek.

  • Csilla

    2009. augusztus 03. hétfő

    Ági!
    A lakás miatt ne izgassátok magatokat szerintem, az teljesen természetes. Dani 6-8 hónapos koráig a mi lakásunkban templomi rend volt, mindennek megvolt a maga helye, csillogott-villogott és mindig olyan volt, mintha vendégeket várnék.
    Most már én is ott tartok, hogy megszűröm, kiket engedek be a lakásba, elsősorban csakis gyeses vagy kisgyerekes sorstársakat, viszont ha szülő vagy idősb rokon a láthatáron, akkor 2 napig tartó rámolás, rendcsinálás, ami a távolásával egyidejűleg percek alatt leomlik. Engem annyira frusztrált az első időkben, hogy pár hónap alatt rájöttem, fel kell adni a régi elvárásokat. Rekedtre magyarázhatom vagy veszekedhetem magam, miközben utána elrámolok, megígér mindent, majd 2 perc múlva nincs meg a papucsa, én viszont a földből kinőtt apró legó-darabkákra és Thomas-barátokra tapicskolok még az éjszakai hálószobában is… mezitláb… nagyon anyátpróbáló!
    Mindezzel együtt a gyereknek játszani kell.
    Még egy szó a NAGYMAMA-kérdéshez: van aki nem tudja az anyja vagy anyósa nyakába varrni a gyereket, vagy mert vidéki, vagy mert idős, vagy mert annyira félrenevelné, hogy inkább ne!
    Nekem egyébként volt egy osztálytársam, aki sosem járt még oviban sem (akkoriban 1 hónapos iskola-előkészítőt kellett elvégeznie azoknak, akik nem jártak közösségbe). Eléggé kiközösítették a suliban, mert olyan kifejezéseket használt, hogy „bájos az új blúzod”, s miközben a többi gyerek már javában lehülyézte egymást, ő szégyenlős mosolygással legyintett „Te kis csacsi!”. Hát nem tudom! Persze neki is idős nagyszülei voltak, történetesen az anyósomnak is egy kései második gyereke a férjem, nyilván egy mai 45-50 éves nő még nem debilizálja a gyereket… másrészt a 60 éves korban nyugdíjba menő nagymamák nem tudnak majd vigyázni a bölcsis korú unokájukra, csak ha eleve otthon vannak, könyvelők, vállalkozók stb.
    De azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell éreznie és eldöntenie! 🙂

    Ági, gratulálok a 10. helyhez! Cél a dobogó (legalább legalsó foka)! 😉

  • Anonim

    2009. augusztus 01. szombat

    Egyetértek Czgyongyivel, tényleg csak az örüljön igazán, akinek van nagymama a családban akire lehet számtani. Nekem mindenki (édesanyám,anyós,após meghalt, édesapám vidéken él messze tőlem és nincs segítség, szóval ha csak egy mama lenne, akire számthatnék,már boldog lennék. Ebben a rendszerben nagyon nehezen lehet boldogulni egy ilyen csonka családban,ha a férjem nem lenne nem is tudom mi lenne velünk csak egymásra számthatunk. Egy elkeseredett 2 gyermekes,dolgozó, gyesen lévő anyuka!

  • czgyongyi

    2009. július 29. szerda

    Hiába na,mocskos dolog ez a politika!Engem az háborít fel,hogy meg akarják mondani fentről,hogy mi a jó nekem,na meg a gyerekeimnek.A döntés lehetőségét veszik el tőlünk.Mindenki maga érzi,hogy mi a jó neki.Nekem jó volt az első gyerekemnél,hogy visszamentem dolgozni és kerestem egy nénit,aki vigyázott a kislányomra.Muszáj volt,mert egy vadidegen városban, segítség nélkül,majdnem becsavarodtam itthon.Volt energiám munka után vele foglalkozni és soha olyan kiegyensúlyozott nem voltam,mint akkor.Most 9 évvel később már jó itthon,mert barátokra találtam,kimehetek a kertbe,ha levegőre van szükségem,stb…,így nem unalmasak a napjaink.Az a helyzet,hogy én nem bírom a monotonitást és higgye el mindenki,ha az anyuka frusztrált,az lesz a gyerek is.
    Ja,és hogy nem adnánk bölcsibe a gyereket,mert van nagymama?
    Örüljön,aki ilyen szerencsés,mert arról fogalma sem lehet,milyen az,amikor mindenben csak magára és a férjére számíthat.Na meg idegenekre,akikben meg kell bíznia(pl.bölcsiben),ha már dolgoznia kell.
    Szerintem az a jó,ha felismerjük,mi a jó nekünk és a gyerekeknek és megpróbáljuk e szerint alakítani az életünket.

  • Erna

    2009. július 28. kedd

    Fentebb olvasottakhoz fűztem hozzá néhány gondolatot, s valóban elkanyarodtam így én is a bedobott témától. Ez történt, de ennyi volt!:)

  • Nágel Zsuzsi

    2009. július 28. kedd

    Nem igazán értem, Erna, a hozzászólásaid hogyan kapcsolódnak a témához, szerintem nagyon messze kanyarodtál el.

  • Erna

    2009. július 28. kedd

    A törökök nagyon összetartó közösség….Kebabos is rengeteg van pl. itt Ausztriában…. Magyar vendéglö meg szinte nincs is….Számomra is érdekes tény ez… Valóban, építsük a saját üzletünket! A gyerekünk is jól járhat.

  • HGyöngyi

    2009. július 28. kedd

    Sziasztok!
    Abba most nem mennék bele, hogy nevezhetjük-e az állami gondoskodásra való rosszhiszemű számításnak a GYES összegét.

    De – és ezt mondom úgy, hogy a középső gyerekemmel bölcsiztünk, és magával a bölcsivel nem volt bajom, mert a az emberi jószándékú törődés megvolt a gondozónőkben, egyéb körülményeket most ne firtassunk! – szóval, de: szerintetek mennyire számíthat egy munkáltató arra az anyára, mert legtöbbször nekik jut a feladat (miért is általában nekik?), aki épp közösséghez szoktat pl. egy egyéves gyereket, aki folyamatosan újabb és újabb kórokozóval ismerkedik meg?

    A legtöbb gyerek, aki először kezd közösségbe járni, az első évben szinte folyamatosan elkap valamit. És nagyon nem mindegy – ezt a gyerekorvosunk mondta, de igaznak érzem – hogy milyen korban kell átesnie először a nagyobb fertőzéseken. Amennyire tudom, Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás szinte ismeretlen. Részmunkaidős foglalkoztatással és némi megértő munkáltatói szervezéssel ezek a betegségnapok sem biztos, hogy táppénzen végződnének. Bár akkor is meggondolandó, hogy mégis hány éves kortól és hány órára kerüljön közösségbe a kicsi.

    Más: a WHO ajánlása szerint szoptassunk a gyerek kétéves koráig, mert az neki jó. Ugyanakkor a Világbank és egyéb körök nyomására minél előbb mars vissza adóforintokat termelni! Pl. egy gyári szalag mellől szerintetek hogy megy ki anyuka fejni a papíron biztosított szoptatási szünetben? Vagy akár egy tendertárgyalás közben? És ha meg is teszi, szerintetek meddig bírja a fejés, hűtött-tejcipelés, másnapra bekészítés, sterilizálás egyszerű teendőit? És ha bírná is, szerintetek melyik bölcsi van arra felkészülve – elvileg hathetes kortól vihető be gyerek – hogy szakszerűen tárolja és odaadja a lefejt tejet napközben a babának? Az ÁNTSZ esetleges közbeszólási lehetőségét ne is említsem.

    Végül elgondolkodtatónak: két gondozónő volt a mi bölcsinkben 15 gyerekre (14 helyett, mert 100% feletti volt a kihasználtság) + egy segítő. Amikor végiggondoltam, mi mindent kell egy nap alatt csinálni egy egyévessel – egy kétévessel és annak milyen időigénye van, akkor mindig csodálattal néztem ezekre az asszonyokra. De láttam, már az is nagy gond volt számukra, ha a csoportban kettőnél több olyan gyerek volt, aki nem tudott még önállóan enni. Mert mégiscsak két kezük és egy ölük volt nekik is. És akkor még ott volt a többi apró!

  • Kriszta

    2009. július 28. kedd

    Szerintem a panaszkodás még soha nem segített senkin.
    Sőt ha van egy céged, akkor a probléma megoldására kell koncentrálni! Nem lehet az üzletfeleket riogatni a nehézségekkel.

    Részletek az utolsó magyar naplójából.

    2008. 04. 10. Ma érdekes látványosságban volt részem. A városunkba költözött egy muszlim házaspár, a gyerekeikkel. 11-en vannak. Nagyon kedves, szerény emberek, libasorban közlekednek az utcán.

    2010. 01. 01. B.U.É.K. Jópofa emberek ezek az arabok.. Hat család van a
    városban, és mindenkire mosolyognak. Egyszer volt csak balhé, amikor bécsi szeletet szerettek volna enni az étteremben, és csak a végén derült ki, hogy nem borjú, hanem disznóhúsból készült.

    2012. 03. 15. A szomszéd házat megvette egy család. Ahmed Ibd’n Al Mahmudnak hívják. Vicces ember, mindhárom feleségére zsákot húzott, és azok csak úgy mászkálhatnak az utcán. Vajon mit hordanak a zsák alatt? Még egy zsákot?Tele vannak ezek pénzzel. Pedig nem is dolgoznak. Valami szövetségük van, és egymásnak adnak pénzt. Később meg ők segítik ki az új bevándorlókat. Tetszik ez a szolidaritás…

    2015. 10. 28. A másik szomszédunk is muszlim lett. Ők régi magyar család, de valamiért áttértek. Mondjuk Gizi néni elég hülyén néz ki csadorban. Ebbe az is belejátszhat, hogy a rózsamintás sötétítő függönyt öltötte magára. Minap mentem a meccsre, szépen kiöltözve, megborotválkozva. Erre egy csapat hálóinges szakállas suttyó rámhuhogott, hogy simapofájú hitetlen kutya vagyok. Milyen dolog ez már, he?

    2018. 03. 31. A muszlim közösség megvette a régi mozit. Ledózerolták, és építettek egy kacifántos épületet a helyére. Csillagvizsgáló lehet, mert
    baromi magas, vékony tornya van. Kicsit féltünk tőle, de megnyugodtunk, mert egy hazai hegységről, ”mecsek”-nek keresztelték el. Üröm az örömben, hogy amióta felépült, a csillagász (ők mű enzimnek nevezik) minden reggel 5-kor már ordibál. Talán mérges, hogy már nem látszanak a csillagok?

    2022. 05. 16. A mi házunkban is laknak már muszlimok. Az asszony átment hozzájuk, hogy elkérje a narancsos baklava receptjét, de nem adták. Azt mondták: azért, mert látták, hogy a nejem az udvaron verte a szőnyeget.
    Hiába mondtuk, hogy ezt mi így szoktuk, és hogy a szőnyeg csak azért van, hogy ne fázzon a talpunk, nem hittek nekünk.

    2024. 01. 08. Felszedtük a padlószőnyeget is, engem még egyszer ne
    köpködjenek le miatta. Egyre rosszabbul élünk. Betiltották a HBO-t, már csak az Al Jazira 1, és az Al Jazira 2 fogható. A fiam egy osztálytársnőjének udvarol már 8 hónapja. Igaz, az arcát még nem látta…. viszont a lába az nagyon szőrös…a lánynak)

    2025.. 08. 02. A fővárosi állatkertben megdöglött ”Mazsola” a házi sertés.
    Ez azért is szomorú, mert Európában ő volt az utolsó. Titokban szereztem egy posztert egy csontos rövidkarajról. Kiderült hogy a ”müzli” az valami pap,és azért ordít a Mecsekből, hogy mindenki imádkozzon. Na de minden utcába minek egy? Nem túlzás ez egy kicsit????

    2027. 09. 02. Kiengedtek a sittről. 4 hónapot ültem, mert lebuktam a karajos
    poszterrel. Csak azért nem vágták le a kezemet, mert megígértem, hogy
    áttérek a hitükre családostul. A fiam már nem, ő a nászéjszakaja után Chilébe szökött. Állítólag ott még élnek szabad emberek. Beiratkoztam egy ECDL müezzin-képzésre, de mivel tériszonyom van, nem kaptam meg a papírt..

    2027. 11. 05. Sopronban is megkezdődött a ramadán!! Már nagyon vártuk. A lányom idén férjhez ment. Egy csomó pénzem elment a hozomány-kecskékre. Csak 23-at tudtam szerezni. Ezért még csak 3.osztályú feleség..

    2028. 06. 02. Választási év volt, önkormányzati, és örömmel mondhatom: mi győztünk. Mármint a mi jelöltünk. Wasszer B’al Nasszer lett az új kádi Sopronban. Rendes ember, megengedte a Magyar Kisebbségi Önkormányzat megalakulását. Tagja vagyok!!! Könnyítésül nekünk csak naponta négyszer kell a mecsetben imádkozni, és leopárdmintás strandtörülközőt is használhatunk hozzá.

    2030. 02. 14. Eladtuk az ezüst étkészletet. Muszáj volt mert az asszonynak
    már nem volt egy tisztességes csadorja, amit felvehetett volna. Mivel a törvény szerint a családom nőtagjai is áruba bocsáthatóak, én először az anyóstvittem ki az aukcióra, de kiröhögtek. Maradt az ezüst. Én már régóta a nagymama hálóingjeiben járkálok, fejemen frottír törülközővel. Kényelmes
    viselet, bár a kutyák még megugatnak rendszeresen.

    2031. 11. 29. Chile elesett!! A fiamról nem sokat tudunk. A Vörösfélhold
    szerint jól van, de én ettől még jobban aggódom. A világ más részeiről nem
    nagyon van hír. Az újságokban írás helyett matyó hímzés van, és azt mi nem
    tudjuk elolvasni. Jó hír viszont, hogy hazánk mind a 3200 településén van
    már mecset. Néhol nem is egy!!

    2034. 12. 01. Gemici ajatollah lett az új államfő. Ő legalább szociálisan
    érzékeny. A következő ramadánig kaptunk időt, hogy beköltözzünk a
    rezervátumba. Addig is ingyen kapjuk a barnító krémet, és a Korán verseit
    sem kell kívülről megtanulni. Az államforma is megváltozott. Mától az Euarábiai Sejkség ”Mah’giar” tartománya néven létezünk tovább.

    2036. 02. 08. Óriás kivetítőn megnézhettük a Kába kövét. Zarándokútra nem mehetünk, mert megbízhatatlanok vagyunk, és hátha kinn maradunk. A
    rezervátumban szépen berendezkedett mind a 27000 megmaradt magyar, bár kezdünk lassan mi is asszimilálódni. Két unokám van, Fatima 8, a kis Ibrahim 5 éves. Kicsit tudnak magyarul is. A Schneller Pityu barátom fia lett a müezzin. Ordít is, mint a fába szorult féreg.

    2039. 09. 01. Száz éve tört ki a II. világháború. Óh, boldog békeidők…
    Szerveződik az ellenállás. Megtaláltuk a kiszáradt Barátság II.
    kőolajvezetéket, és azon keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Az
    Alpokban vannak elszigetelt ellenállási csoportok. A tevék nem bírják a
    havat, és 4500 méter felett megdöglenek. Talán ez a kulcs? Beálltam a nemrég megalakult Matuska Szilveszter III. hegyivadász szekcióba. Már 12 burnuszom van.

    2042. 03. 22. A lázadást leverték, pár százan maradtunk. Írni már csak én
    tudok. Szerencsére az asszonyokat és a gyerekeket a csövön át kimenekítettük Szibériába. Oda nem mennek. Ezek utálják a hideget.

    2050. 4. holdhónap. Már 4 éve csak kuszkuszt kapunk enni. Nagyon unalmas. Igaz, hogy már csak 600-an vagyunk. Gemici ajatollah meghalt, helyét demokratikusan átvette legidősebb fia, Mubahha ‘al Fakr. A szunniták most boldogok lesznek, mert ő gyűlöli a síitákat, mondjuk mi is, de mivelünk már nem foglalkoznak.

    2052. ramadán hónap. Rájöttünk, hogy lehet parlagfűből pálinkát főzni.
    Ekkora marhákat, ezek még soha sem ittak szeszt? 1kg lekváros baklaváért adunk nekik fél deci lőrét. Esnek-kelnek tőle. Utána meg össze-vissza lövöldöznek. Hál’istennek azt már otthon. Zavargásokról is hallottunk, de innen nem látunk semmit.

    2061. 8. holdhónap.. Állítólag komoly gondok vannak Euarábiában. Sok a
    bevándorló, és egyre több jogot követelnek. Kik lehetnek ezek? Hasszán (ő
    hordja nekünk a kaját) mostanában gyakran késik. Azt mondja, a sejkek
    elmenekültek, az idegenek pedig szisztematikusan átalakítják a társadalom
    összetételét. Talán kiszabadulunk innen. Már csak 30-an vagyunk.

    2066. 13. holdhónap. Nagy a csönd. Napok óta nem láttam muszlimokat. jövő héten leszek 100 éves. Nem hittem volna, hogy megérem még a szabadulás napját. Allah segítsen hozzá! Már csak én vagyok életben, és tudtommal máshol sem él már egy magyar sem.

    2066. 13. holdhónap (a születésnapom). Kicsi sárga emberek jöttek hamis Nike cipőben és hoztak egy lavór főtt rizst. Azt mondják át kell térnem a
    buddhizmusra, ha jót akarok. ….Ja, és új nevet adtak nekem: Vén-Hun-Cut.

    2067. január. Ma kezdődik a Majom éve! Ez jó hír. Buddha kísérjen utamon.

Comment navigation