Milyen életet szeretnél magadnak? 1. rész

Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, hogy megvalósítsd a céljaidat, elsősorban saját magaddal kell tisztába jönnöd. A 2 éves fiam még pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni: mondjuk egy csokit kapni és ezt a maga célratörő módszereivel el is éri (egyre hangosabban üvölt 😀 ) Te éppen ilyen célratörő voltál 2 évesen, felnőttkorra azonban megtanuljuk elnyomni a vágyainkat, megfelelni másoknak és túlbonyolítani a dolgokat, így aztán néha egy csoki megszerzése is túlságosan komplikáltnak tűnhet (Vajon nem kell-e másnak is? Mennyi kalória lehet benne? Nem fogom összekenni vele a ruhámat? Jó még a szavatossága? – ugye mennyi kérdés merülhet fel egy sima csokievés kapcsán is?)

Pedig célokat megfogalmazni igen egyszerű(nek tűnik): kitűzöd, hogy lefogysz 10 kilót és máris megvan a cél. De vajon az-e a valódi cél, amit kitűztél? Valójában azért szeretnél karcsúbb lenni, mert akkor gond nélkül vehetsz szép ruhákat, tetszeni fogsz magadnak, amikor a tükörbe nézel és ettől az önbizalmad is nő.

Ugyanez a helyzet a gazdagsággal is. Nem azért szeretnél 20 milliót keresni, mert autót és házat szeretnél rajta venni, hanem, mert másként szeretnél élni. Nem akarsz minden reggel rohanni be a munkahelyre, túlórázni, szeretnél több időt tölteni a családdal, a barátokkal, a hobbival, a pihenéssel, a sporttal. Szeretnél világot látni és a gyerekeidet jó iskolába küldeni. De talán első körben még azzal is megelégednél, ha a hó végén nem kéne már fillérezned a boltban és nem okozna riadalmat egy nagyobbra sikeredett villanyszámla.

Többféle módszer létezik arra, hogy ezt a tökéletes életet meg tudd álmodni magadnak, de mindegyik egy dologra vezethető vissza, ez pedig a vizualizáció. El kell képzelned, pontosan, részletesen le kell írnod azt a célt, ami felé haladsz. Írd le egy papírra, hogyan nézne ki az ideális reggel a számodra! Mikor kelnél fel? Hogyan reggeliznél? Családdal? Egyedül egy könyvvel? A teraszon vagy az étkezőben? Milyen tárgyak, bútorok vennének körül? Mit ennél? Mit csinálnál reggeli előtt és után? Elmennél kocogni egyet? Vagy elsétálnátok a gyerekekkel az iskoláig?

Aki kreatívabb, készíthet magának egy álomvideót is, amiben összegyűjti azokat a képeket, tárgyakat, amiket szeretne 1 év, 5 év, vagy 10 év múlva az életében viszontlátni. De még , ha nem is készítesz videót, akkor is érdemes leírnod, hol szeretnél tartani 1 év múlva, 5 év múlva és 10 év múlva. Mire megszerkeszted a videót, megtalálod a tökéletes képeket, a tökéletes zenét, addigra biztosan tisztába kerülsz a céljaiddal és már nincs is más dolgod, mint naponta megnézni a videót, nehogy elfeledd, mit tettél bele (ja és mellesleg a nézés után tenned is kell egysmást, ezt azért ne feledjük el 🙂 )

Kipróbálhatod az Amerikában nagyon elterjedt „álomnaplót”
is, amibe újságkivágásokból, képekből gyűjtheted össze azokat, amiket szeretnél az álmod részeként tudni és megvalósítani.

Számomra az jelentette az első lökést a vállalkozás felé vezető úton, amikor megértettem, hogy nem muszáj ugyanabban a munkahely-család sablonban leélnem az egész életemet, hanem bármit megcsinálhatok. Bármit! És: bárhol! Nagy utazóként nekem nagyon tetszett, hogy a hónom alá csaphatom a laptopomat és dolgozhatok a Gellérthegy tetejéről és vagy éppen a tengerparton ücsörögve is.

A szabadság szele volt az, ami megcsapta az orromat: az a lehetőség, hogy nem kell szabadságot kivennem, ha nyaralni akarok, hanem akkor megyek el, amikor úgy érzem, most lenne rá szükségem. Ez volt a fő mozgatórugója annak, hogy internetes vállalkozásba fogtam. A másik, hogy szabadon találhatom ki mit és mikor dolgozom, én találom ki, mikor legyen több vagy kevesebb munka, milyen munkába fogok bele és mi az, amit nem szeretnék csinálni – számomra ez nagyon erős motivációt adott.

És Te milyen életet szeretnél élni? Végy elő egy füzetet és írd le, mi az, amit szeretnél megvalósítani 1, 5 és 10 év múlva. Fesd meg a fejedben azt a képet, ami az életedet, az ideális napodat ábrázolja! Gondolj erre a képre minél többet, fesd le magadban minél alaposabban a részleteit, hiszen így kerülhetsz egyre közelebb a megoldáshoz!

Van, aki eleve vizuális típus, van, aki kevésbé. Ha ez utóbbi típusba tartozol, sokat segíthet neked, ha részletesen kidolgozod az álomképedet, a saját ideális napod tervét, és ezt mindenképpen írásban tedd, mert úgy bármikor előveheted.

A következő alkalommal – két nap múlva – az ideális munkával foglalkozunk majd.

60 Comments

Comment navigation

  • Zemplén Zsófia

    2016. október 31. hétfő

    Kedves Ági!
    Nagyon tetszett az írásod, én is maximálisan hiszek az álmokban, de csak akkor ha tervezés, és tettek követik. Akkor szinte bármi megvalósítható. Az elmúlt években tudatosan foglalkoztam ezzel, és le is írtam, képekkel segitettem a vizualizálást, és megdöbbentő eredmények születtek.
    Sok könyv, videó foglalkozik a témával, és számomra érthetetlen mégis miért ennyire kevés azok száma, akik meg is valósítják magukat.
    Én főlg a papír és toll verzióban hiszek, amikor a toll a papír anyagához ér, elindul egy energia, folyamat. 🙂

  • Pohnerné Bea

    2016. október 08. szombat

    Kedves Ági, nagyon jókor jött nekem ez az írásod. Teljesen passzol a mostani élethelyzetemhez és életérzéseimhez. Pontosan ugyanerre vágyom én is, az önállóságra a szabadság elérésére. Nagyon inspiráló, amit írtál. Köszönöm.

  • Jakab Piroska

    2014. május 11. vasárnap

    Nagyon tetszenek az otleteid,en is nap mind nap meditalok pozitiv gondolkodast probalom ,es vizualizalom almaimat amiket meg szeretnek elerni az eletben.Peldaul nagyon szertnek eljutni Parizsban mar diak korom ota,almomban mar vegigsetaltam Champs-Elisen,jartam a Louvreban,Wersaillesben,imadkoztam a Notre Dame-ban,jol beszelem a nyelvuket,es meg ez meg sem jott ossze nekem.Remelem az 5 eves tervben csak megvalosul.hatha nyerek az Oriflameval,mert csak ezert rendeltem parfumot,mert kisosolnak egy 2 szemelyes kirandulast Parizsban.Szurkoljatok,hogy osszejojjon nekem! Kosonom.

  • Szilvi

    2014. február 14. péntek

    Sziasztok!

    Én azt gondolom álmok kellenek az embereknek. Amikor gondjaim, problémáim vannak elképzelek magamnak egy álomvilágot, ahol csupa jó dolgok történnek és mikor felébredek teljesen másképp látom a való világot. Engem ezek az álmok tartanak életben. Ott követem el a hibát, hogy nem küzdök eléggé, hogy meg is valósítsam az én csodaszép álomvilágomat. De komoly elhatározásokat hoztam idén. Sok gondolat kavarog a fejemben, már csak idő kérdése, hogy letisztázzam magamban ( de jó úton haladok!).

    Mindenkinek szép napot!:)

  • Barbara

    2013. június 06. csütörtök

    Kedves Agi, be kell vallanom, hogy lelki függö lettem az irasaidtol. Mindig is pozitiv gondolkodasu voltam, megis nagyon is szükseg van megerösitesre, hiszen mindenkinek vannak melypontjai. Sokszor nagyon nehez, de tudom, hogy el fogom tudni erni, amit gyerekkorom ota vizualizalok. Erre egy hihetetlen pelda a Tarsam. Egy rossz hazassag utan 2 evvel hirtelen megpillantottam ÖT. Szerelem volt elsö latasra mindkettönknel. Kesöbb kiderült, PONTOSAN mindenben olyan, ahogy en ÖT elkepzeltem. Ez meg nem semmi, ezzel ugyanigy van Ö is.
    Olykor borzasztoan nehez vizualizalni, -amikor valahogy a dolgok nem ugy müködnek ahogy elkepzeltük. Ilyenkor megprobalom ugy felfogni, hogy ez a ket valasztas közül a jobbik lehetöseg. 🙂 Ez az idezet a kedvenvcem: Pozitiv gondolkodas nelkül hogyan akarsz pozitiv eletet elni? Ebben szerintem minden benne van!
    Köszönöm Agi a szivmelengetö es ertekes cikkeket, es nagyon sok sikert kivanok Neked es a Csapatodnak! 🙂

  • Györe Emese

    2012. október 09. kedd

    Szia Ági,
    Mindig szeretettel várom írásaid.nagyon hasznos,egyenlőre nem a pénztárcámnak,de a lelkemnek olyan érzés,hogy nem vagyok elveszve.Ez nagyon jó nekem.A jövőröl alkotott képek itt vannak a fejemben,de ígérem leírom.

    Szeretettel Emese

  • Talabos Viktória

    2012. augusztus 22. szerda

    Sokan azt gondolják, ha az álmot leírják, az már cél.
    Nem így van.
    Akkor lesz cél, ha van mellette határidő.

    • Barbara

      2013. június 06. csütörtök

      Kedves Viktoria, ez annyira zsenialis, hogy fel is jegyeztem magamnak! 🙂

  • Nagy Katalin

    2012. augusztus 11. szombat

    Szia Ági!

    Van egy verssor, az jutott eszembe a mai leveleddel kapcsolatban:
    „Az álmodozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz”
    Üdv: Kati

    • Vida Agi

      2012. augusztus 19. vasárnap

      Szép 🙂

    • Outsider

      2014. október 19. vasárnap

      Az nem álmodozás, hanem ábrándozás (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

  • Krotos Erika

    2012. május 08. kedd

    Kedves Ági!

    Mi is írtunk az általános iskola 8. osztályában egy fogalmazást arról, hogy hova szeretnénk eljutni 5 és 10 év mulva. Nagyon érdekes, hogy a mai napig emlékszem rá, hogy mit írtam akkor, és hogy abból szinte minden teljesült. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a leírt szónak igen nagy jelentősége van. Amikor dolgozni kezdtem, néhány hónap múlva megállapítottam, hogy a kötött munkaidejű irodai munkát nem nekem találták ki. Minden erőmmel és minden gondolatommal arra koncentráltam, hogy vállalkozó lehessek és én magam oszthassam be az időmet. Egy év múlva ez sikerült is, és tart a mai napig (mostmár 20 éve). Kellenek a célok és kell hozzá az akarat és a kitartás, akkor sikerülni fog.

  • Sz. Judit

    2012. április 09. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon tetszett az írásod és a hozzászólásokból is sokat tanulok. Nálam is aktuális ez a téma, éppen ma írtam össze egy listát, mit is szeretnék – vagyis én tervezek, Isten pedig végez. 🙂
    Tavaly nyáron úgy alakult, hogy a környezetemből négyen kerestünk állást (különböző korosztályok, más-más szakmában) és ketten csakhamar sikerrel jártak. Akkor nagyon sokat gondolkodtam rajta, mi lehetett az, amit ők ketten másképp csináltak, mint én és a másik ismerősöm, akik nem jártunk sikerrel. Szerintem a legfontosabb különbséget az egyéb tényezőkön túl, az jelentette, hogy ők azért jártak sikerrel, mert pontos és világos elKÉPzelésük volt arról, mit is akarnak. Élt bennük egy KÉP arról, amit el akartak érni. Ahogy mondani szokták: van elKÉPzelése, KÉPes rá – és: KÉPtelen rá.
    Akkor valóban nem volt elképzelésem róla, milyen munkát is szeretnék, csak emberek közé akartam menni (rokkantnyugdíjas vagyok), aztán felmerült az online vállalkozás gondolata és ez teljesen felvillanyozott – erről már van KÉPem. 🙂
    Természetesen ez a téma ennél jóval összetettebb, mert úgy látom, gyakori, hogy az egyik részünk szeretne valamit, a másik részünk meg ellene dolgozik. Ilyenkor egy konfliktus zajlik az emberben, amit valamilyen módon fel kell oldani. Erre sok módszer van – ez megint csak egy újabb téma alapja lehet.

    Ági, lennének olyan kérdéseim (pl. egy konkrét ötlettel kapcsolatban), amik nem kapcsolódnak a fórum témájához, hol tehetném fel őket?
    Üdvözlettel: Judit

  • Nemes Bertalan

    2012. április 08. vasárnap

    Kedves Ági!
    Valóban érdekes amiket írtál, bár a szabadság szelén kívül szerintem sokan túl materiális dologra koncentrálnak. Ami nem biztos, hogy boldogít, vagy úgy sül el ahogy kellene.
    Emlékszem hajdanában nekünk is volt egy ilyen kis „fogalmazásunk” általános iskola 8 osztályában.Valami olyasmi volt a címe. „Hogyan élek majd 5 év múlva”. Érdekes és egyben rémisztő is, mert annak idején az volt az álmom, hogy főiskolára mehessek, ami úgy teljesült, hogy gimnázium után felvételiztem az egyetemre, ahová sajnos nem vettek fel, viszont a főiskolára igen. Végül is teljesült az álmom. Persze utána levelezőn elvégeztem a kiegészítő egyetemi szakot is.

    Ezt azért írtam le mert az idővel, vagy korral, vagy csak a helyzet változásával folyamatosan változtatni kell a célt is, annak pedig az a veszélye, hogy mindig halad az ember egy úton, de úgy érzi sosem éri el a kitűzött célját.
    Lehet hogy rosszul gondolkodom, de szerintem ez úgy működik jól ha egy hatalmas távolinak tűnő célt tűz ki az ember maga elé, és azt nem kell állandóan változtatnia.
    és nem utolsó sorban a pontos cél megfogalmazása is nagyon fontos. Én is szeretnék pl. a lakáshitelemtől megszabadulni, de nem úgy hogy a bank elveszi a lakásom. 🙂

    Egyébként gratulálok az írásaidhoz!
    Üdv: Berci

  • Szabó Eszter

    2012. április 03. kedd

    Kedves Ági!
    Számomra nagyon érdekes volt olvasni ezt az aktuális anyagot,
    hiszen szerintem is borzasztóan fontos,hogy az embernek legyenek céljai és tudatosan éljen.Külön tetszett,hogy szót ejtettél a
    vizualizálásról,el is határoztam,hogy rendszeresen fogom gyakorolni.
    További szép napot kívánok!
    Eszter

  • Éva

    2011. szeptember 21. szerda

    Nagyon köszönöm az útmutatást, segített a hangulatomnak.Ezután légy olyan jó , segíts nekem elhelyezkedni, vagyis olyan munkát találni , amiből tisztességesen fedezni tudom a költségeimet és nem csak az alapokat.Tudod, 1szer 1szer és másszor is jólesne kirándulni , és beülni a nem épp legolcsóbba jóllakni- közben meg nem arra gondolni . hogy a szomszéd hol tart most a kaputartó falával a házad szétroncsolásával, csengetni nem hagy az értelmi fogyatékosnak , lesben nem áll , hát beba…tja vele a kaput- mert árvíz elleni védekezésül nagyapáink építették így , a mai jog hallani sem akar a megoldásról , mert anno épült így . tudod , jön a tél . a kiszámíthatalan helyzet , nem csak egy szobát szeretnék fűteni , szeretném a gyerekemet segíteni hazajövetelekkor is , mert van , hogy csak havonta látom , de volt ez már hosszabb is…, segíteni a saját élete megteremtésében, —-meg a magaméban is. Hogy tündért küldesz , vagy kismanót , majd mindegy , csak egy valós állásintejúra kísérjen , ne olyanra mint a tegnapi – egy egész épületet forgattam fel a nem létező cég köddé vált képviselője után.Előre is köszönök minden segítséget – én is megteszek Minden tőlem telhetőt, álmodozom is, dolgom is teszem, . a segítségre pedig várni fogok . Köszönettel Éva

  • Kripnerné Rózsa

    2011. augusztus 27. szombat

    Igen! nagyon érdekesek ezek a dolgok
    Hiszen kine szeretne magának, vagy a családjának szebb jövőt, szabadságot. De igazad van Ági, ezeket nem elég álmodozni, ezért tenni is kell. Hiszen semmi nem lessz magától, a pénz nem fog magától az ölünkbe hullani. Mindenért meg kell dolgozni, de nem mindegy, hogy hogyan.Napi 8-10 órát robotolni a munkahelyen , utána meg az otthoni munka a család, vagy pedig kényelmesen otthonról, ugy hogy mindenre van időd, a munkádra, a családra, és még az otthoni munkára.
    Én javaslom, hogy írja le mindenki, mit szeretne elérni 1-5-10 év mulva, és kövesse a célját. Bontsa le, hogy miket kell ahhoz megtenni, hogy elérje.
    Mindehhez, pozitív gondolkodás, és hozzá állás kell! Mindenki meg tudja csinálni, ha akarja!

  • Kriszti

    2011. július 24. vasárnap

    Tényleg működik ez a pozitív gondolkodás. Nem is olyan régen (tavasz eleje) szó szerint nem volt pénzem, még kajára sem. Becsuktam a szemem, ellazultam már amennyire lehetett és arra gondoltam,hogy a Tes…oban tolom a telepakolt bevásárló kocsit. Kb. 1 hét múlva így is lett.Amit Ági ihletére kitaláltam megcsináltam tényleg pár nap alatt. Ugyan még nincs belőle bevétel, de nem adom fel! Hiszek benne, és akarom. Az a baj nálam a pozitív gondolkodással, hogy „nem mindig jut eszembe” 😛 Demost igen. Arra fogok gondolni, hogy télen jó meleg van a házban, és roskadásik áll a tűzifa az udvaron. 😀

  • Adrienn

    2011. május 08. vasárnap

    Szuper jó dolgokat lehet itt olvasgatni! Köszönjük Ági :-))

    Ezt a cikket foglalja egybe „az álmodd meg az életed és éldd meg az álmodat” mondás.. és milyen igaz.. 🙂

  • Mária

    2011. március 16. szerda

    Szervusz, Ági
    és Mindenki!

    Halogató típus vagyok. Egy ideig gyűjtögettem hírleveleidet,hogy majd egyszerre elolvasom … egyszer. :/ Szerencsére, nem így történt. Már várom, hogy mikor érkezik a következő.:)
    Bár, a baba-mama, fogyókúra „kör”-ből kiestem, mégis sok hasznos dolgot találok, hallok tőled, írásaidban, előadásaidban. Most, a mai leveled kapcsán jöttem be ide, olvastam bele a bejegyzésekbe, válaszaidba.
    A „vágy” , a „hit” és az „elvárás” /Végeztem agykontrollt/, a pontos megfogalmazás, bizony nagyon fontos. Nem is ez a lényeg./csupán/
    A lényeg az, hogy szerencsések azok az emberek, akik a te módszered szerint élnek, dolgoznak. Itt nem a sikerorientált emberekre gondolok, inkább azokra a bizonytalan kismamákra, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal, amíg otthon vannak a gyermekeikkel. Ha van sütnivalójuk, „rátapadnak” akár, csak a hírleveleidre, máris megváltozik a világnézetük! -Remélem – 🙂
    Az sem egy utolsó szempont, hogy jó lenne, ha a gyermekek már úgy nevelődének, ahogy te formálod a felnőtteket.
    Bizonyára vannak /agykontrollos/ szülők, akik a saját hitük, elvárásuk szerint nevelik gyermekeiket, ami nagyon jó. És akkor jön a „közösség”. Óvoda, iskola, s annak „formáló ereje”. 🙁
    Ha kicsit érthetetlennek tűnne, miért is írtam ….
    Klassz dolgokat írsz, formálod az embereket, segítesz nekik. /Bizonyára nem én vagyok az első, aki agyondicsér. Remélem, nem is az utolsó!/ Ha az én „időmben” lett volna valaki, akitől ennyi dolgot tanulhattam volna … Sikerélményem azért így is van; két klassz gyermeket sikerült egyedül, szerény körülmények között felnevelnem. 🙂
    Most, hogy ezt írom, felvillant bennem: gyermekeim, nem igazán akarnak sikeresek lenni. Azért lehet, mert a szerénységre neveltem őket? Szóval tudták; nekik van álmuk ugyan, ám hiába toporzékoltak volna/mint fiad, a csokiért/, anyu nem tudja megvenni… 🙁 Bérből élnek(?). Én sem tudom őket segíteni, nyugdíjam alig futja a csekkekre. Ez itt nem panasznap! Tény! Csupán a te oldaladon gondolkodom. 🙂
    Ági, nem értek a blogoláshoz, honlap készítéshez. Mint említettem, pénzem se nincs. A lehetőséget a megélhetéshez, mégis az internetben látom. Tudsz olyan ötletet adni egy 59 éves nőnek /ugyan, most éppen mélyponton van családi és e.ü.: okok miatt/, aki NET- en akar pénzt keresni?
    Basszus! Csak jót akartam írni rólad, Ági! Eddig mentem el … Baj? 🙂
    További szép napot kívánok! 🙂

    Reménykedem, hátha kapok tőled, vagy valakitől segítséget, ötletet, „pénzcsinálás” dolgában …

    • S. Annamária

      2011. március 17. csütörtök

      Szia Mária!
      Csinálhatnál egy blogot/weblapot fórummal, ahol agykontrollos, vagy a téma iránt (pozitív nevelés) érdeklődő szülők, nagyszülők, pedagógusok találkozhatnának, tapasztalatot cserélhetnének. Ez egy óriási célcsoport és hiányzik is egy ilyen fórum. A pénzkereseti forrás lehet ilyen témájú könyvek, CD-k, tanfolyamok értékesítése, akár jutalékos rendszerben.
      Kezdheted egy ingyenes bloggal, pl. blogger.hu. Találd ki, írj róla az ilyen témájú honlapokon (esettanulmanyok.hu, stb.), a webshophoz pedig keresd meg az AK központot. Sok sikert!
      Annamari

    • Vida Agi

      2011. március 22. kedd

      Köszi és jó tanulást/munkát 🙂

    • Demeter Edina (Győriványiné)

      2011. május 08. vasárnap

      Sziasztok, szia Mária!

      Teljesen érthető amit írtál. De úgy gondolom – vagy legalábbis én ebben hiszek, hogy mindig mindennek oka van, hogy miért történik velünk, még ha az akkor rémisztő, vagy szomorú dolog. Az okos ember ezekből tanul, építkezik. A rossz passzból kell igazán erősnek lennie az embernek, hogy felálljon és menjen tovább. Hogy ne hagyja magát, hogy csak a jóra koncentráljon.
      Nem hiszek azonban abban, hogy mástól várod, hogy megmondja, hogy mihez kezdjél. neked kell megtalálnod magadban azt az esetleg elfojtott, vagy eltemetett álmot, amit nem volt eddig erőd véghez vinni. Hiába mond neked bárki ötleteket, ha te azzal nem tudsz azonosulni, vagy nem érzed magadénak, abban megint csak nem leszel önmagad. Szerintem Ági attól ennyi „sikeres” (bár utálom ezt a kifejezést, mert a mai anyagias világunkban csak az anyagi javakra értik, ha valaki elért valamit, gazdag, csak az lehet sikeres, de ez nem így van) – hogy önmaga, a lénye azonos azzal amit csinál. Nem életidegen, hiteles, mert nem megjátszott, hisz benne, s ez átjön. Átjön a pozitív kisugárzása, a tenni akarása. Magad le kellene ülnöd, s elgondolkodnod, mi az amit TE igazán akarsz, van-e ehhez tehetséged, kellő kitartásod, hited..szerintem ezek a legfontosabb dolgok. Kívánok neked nagyon sok jó gondolatot, kellő kitartást és hitet önmagadhoz, hogy elhidd meg tudod csinálni!!
      Üdv.
      Edina

  • Edit

    2011. március 07. hétfő

    Kedves Ági!

    Nagyon szeretem az írásaid. Nekem nagy segítség, mert megszületett az első unokám és így a vágyaim át kell tervezni mert több pénzre van szükségem mint a nyugdíjam. A lányom is sok lehetőséget kipróbálhatott és szeretném az unokám is megtegye.

  • Laura

    2011. január 31. hétfő

    Ági Kedves!

    Az így igaz, kell a cél, de van amikor úgy érzi az ember,hogy szinte karnyújtásnyira van a céltól és az úgy eltávolodik tőle, meg mikor az ember nagyon dolgozik és úgy érzi még sem halad annyira előre mint kellene. Ez miért van?

    • Vida Agi

      2011. február 02. szerda

      Például azért, mert nem jó célért dolgozol, lehet, hogy mégsem azt a célt szeretnéd elérni, amit kitűztél. De azért is lehet, mert nem jól csinálsz valamit, nem vagy elég hatékony, nem tudsz elengedni dolgokat, felesleges dolgokkal foglalkozol.

  • Angela

    2010. november 07. vasárnap

    Én egyszer már alkalmaztam a módszert, hogy elérjem egy célomat (amiről azt hittem, hogy ezt akarom). Akkor azt sikerült elérnem, s az életem összeomlott Nem volt jó a cél meghatározása, azt hiszem. Nem azt akartam valójában, csak azt hittem, az a lépés hozza meg, amire vágyok. Egy a lényeg itt, hogy nagyon csínján kell bánni azzal, hogy az ember igazából megértse, mire van szüksége. Azt hiszem, Mick Jaggernek van egy ilyen mondása, hogy nem mindig kapjuk meg, amit szeretnénk, de előbb- utóbb megkapjuk, amire valójában szükségünk van. Ez sem igaz persze, hisz egy világhírű ember mondja, akinek nem túl sok hiánya lehet az életében.
    Amire ki akarok lyukadni az az, hogy a módszer működik, éppen ezért a legfontosabb pontja annak a célnak a meghatározása, amire összpontosítunk. Na, igen. Most éppen ezen vagyok én is. Már csak azt lenne jó tudni, hogyan csináljuk, hogy a rossz gondolatokat (úgyse sikerül, mit is képelek én) miképpen hessentsük el magunktól 🙂

    • Vida Agi

      2010. november 08. hétfő

      Egyszerűen: gondolj a jókra 🙂 Persze könnyű mondani, de tényleg ez a kulcs. Ha van egy jó célod, amire koncentrálsz, akkor a rossz dolgokat észre sem veszed magad körül.

  • Ágni

    2010. november 07. vasárnap

    Végigolvasgattam a hsz-kat. Rákattintgattam a nevekre és látom, elég sok blog már nem működik, vagy le is állt még azonmód, frissiben. Nekem a bejegyzésből hiányzik valami, ami még nagyon fontos a sikerhez: az, hogy arra amit eladsz, igény is legyen a piacon!! Enélkül írhatjuk az álomlistát, mert nem fog menni. Ági, Ida és Vidi olyasmit árulnak, ami mindenkinek kell! Ki ne akarna gazdag, szabad és sikeres lenni? Gratulálok nekik különben, imádom az ösztönző írásaikat! DE..! A nagy szárnyalás előtt fel kell azt is mérni: a mi szolgáltatásunkra, termékünkre van-e valós igény most és itt a piacon? Hogy lehet azt olyanná tenni, hogy minél több embernek kelljen? Na itt van a kutya elásva:)

  • Arwenvirag

    2010. augusztus 19. csütörtök

    Rengeteg könyvben olvastam korábban én is, hogy a céljainkat érdemes minél pontosabban leírni, képekkel illusztrálni, minél többet nézegetni és gondolkodni rajta, hogy valóságosnak tűnjenek, hogy el tudjam hinni, élhetek úgy, ahogy csak szeretnék. Csináltam is un. célfüzetet, álomtablót, próbáltam pozitívan gondolkodni, de nagyon sokáig nem történt semmi. Egyedül nem ment volna soha, mert zűrzavarban voltam az életem szinte minden területén, zűrzavarban pedig nem lehet csak reaktívan gondolkodni. Azt megtanulni, hogy okozói legyünk az életünknek és ne csak okozatként nézzük azt végig tapasztalatom szerint a legfontosabb feladat. Enélkül mindennemű technika csak halvány eredményeket hoz.

  • Bani

    2009. november 02. hétfő

    Kedves Dóra!

    Sajnos mások is küzdenek ezzel az érzéskáosszal, hogy szeretnének tenni ötletük is van mégsem történik semmi vagy ha igen az is félresiklik.
    Az első lépés előtt érdemes a nulladikkal kezdeni.
    Fogadd el azt ahol most vagy (nem hadakozom)
    Tisztítsd le gondolataidat, szabadulj meg a káosztól ami a fejedben kering (erre külön technikák léteznek)
    Amíg negatív gondolatok keringenek a fejünkben nincs helye a pozitív gondolatoknak nem lehet lelkesedni, tervezni, elindulni.
    Az elkeseredett gondolatokkal mindig úgyanoda érünk vissza.
    Ha ezt sikerül tisztába tenni utána utána jöjjön az első lépés az Ági jobbnál jobb tárházából, tanácsaiból.

  • admin

    2009. október 12. hétfő

    Köszönöm, Angel és gratulálok az eredményeidhez! 🙂

  • Angel

    2009. október 12. hétfő

    Kedves Mindenki! /hosszu lenne mindenkit nevén nevezni, lévén hogy vagyunk egy páran/

    Most hogy mindenkit végig olvastam, látom, hogy sokan vannak abban a fázisban amit már nekem sikerült meglépni, s saját meglátásom, tapasztalatom az, hogy amit ti küldtök információt a környezetnek arra a környezet sokféle képpen válaszol. Ha ti változtok , de a közeg, környezet amelyben éltek nem ruggalmas a változásra akkor ki kell lépni, keersni kell azt a lehetőséget, helyet , ahol ha nem is ért midnenki egyet s nem is akar mindenki veled fejlődni, de legaláb hagyják hogy ezt te megtehesd!
    Nekem is volt tapasztalatom abban, milyen amikor az ember elkezd kinyilni, olvas, tanul, ujra gondolja az addigi életét, összeirja a listát, megcsinálja a célfalat, elkezdi alkalmazni a hétköznapokban az új dolgokat. Sokan teljesen hülyének néztek, mikor kitettem a falra a céljaim, mások nem értették mit csinálok, volt aki közölte , hogy egyenesen a vesztembe rohanok. Akadtak azonban olyanok akiket érdekelt, s most Ági leveleit forditom nekik, s amit nekem sikerült eddig összeszednem, megtanulnom azt adom nekik át.
    Nagyon nehéz megtenni az első lépéseket, kilépni a „megszokott helyről, monotonitásbol, biztonságból”, de szükséges , hogy végre mind Önmagunk lehessünk!
    Én vagyok az egyik legjobb példa, felmondtam, eljöttem, s a laptopomba temetkeztem éjjelente. Megérte! Ennek köszönhetem , hoyg itt avgyok veletek. Ennek köszönhetem, hogy a 6 éve kényszerből elviselt alakom lassan újra az amilyennek eddig kellett volna lennie! Ennek köszönhetem, hogy tanulok, hogy kinyilt a világ, hogy új nemzetközi kapcsolataim vanank, hogy megtanultam webprogramozni, hogy évek óta dédelgetett álmaim épp megszületőben vannak( ha már elérhető lesz jelzem). Ági: nagyon köszönöm , hogy vagy nekem, s szeretném, ha ez a közösség továbbra is fejlődne, növekedne! Ha valaki , akkor Te segithetsz minden hezitálónak! És végül, de enm utolsó sorban:
    Kedves férfiak, kik eme közösséget választottátok! A legjobbkor vagytok a legjobb helyen! 🙂
    Még egyszer Üdv mindnekinek!
    Angel

  • Angel

    2009. október 12. hétfő

    Kedves Mindenki!

    Először is nagyon köszönöm Áginak azt a sok okos dolgot melynek köszönhetően végre nem kell mindennapi robotolnom, s a kisfiamal tölthetem a napjaim legtöbb részét.
    Másodszor, Mindenkinek aki ebben a közösségben van Áginak köszönhetően, szeretnék hasonló sikereket kivánni és örülök , hogy itt lehetek veletek.
    Harmadszor pedig a témához kapcsolodva pár gondolat!
    AZ ELSŐ LÉPÉS A FEJBEN TÖRTÉNIK! Elég nehéz túllépni mindazon, amit felnőtt korig az emberbe nevelnek, rákényszeritenek, s korlátozzák mind azt ami teljesen természetes modon bennünk van. Rendszerbe, szabályok közé pasziroznak, mikor egy folyamatosan fejlődő világban élünk, ahol semmi sem állandó.IGEN, merni kell lépni, ki kell lépni a szürkeségből! Nekem van egy kedvenc mondásom, ezzel kezdtem mindent és egy füzettel.Csináljatok céltáblát! Az is működik! Tegyetek egy táblát (lehetőleg olyan helyre ahol sok időt töltötök és szem elött is van) a falra rakjátok rá a céljaitokat, mindegy mi is az, ha durvának, vakmerőnek tűnik akkor is.El se hittem, de működik!
    És az én kedvenc mottom: You are the only one who create Your reality!
    Mindenkinek üdvözletem angol földről!Angel

    U.i.: Mindenki kedves figyelmébe ajánlom a the secret /a titok c. könyvet vagy filmet!

  • Újratervezem az Életem

    2009. szeptember 07. hétfő

    Sziasztok!

    Ági, nagyon belelátsz az én vesémbe is 🙂 nagyon szuper amit írtál. Ezek az álomképek, videók itt lebegnek a fejem felett szinte non-stop. A tengerparti házikó, a hullámok és a sirályok hangja maga a mennyország lenne számomra is. Élnék-halnék érte. Most ezt próbálom megvalósítani és persze a jólétet és a függetlenséget.
    Az Adsense reklámot én is megpróbálom, hátha:) Köszönöm, hogy vagy. Nagyon sok erőt adsz, így virtuálisan is:)

    Üdv:
    Ági

  • Királyné Enikő

    2009. szeptember 06. vasárnap

    Rendkívűli módon tetszett Ágika mondanivalója.S el kell mondjam, hogy számomra a pontos részletek elképzelése jelentenek gondot a majdani életemről.Érdekes nekem valóban, hogy ténylegesen hogyan nézne ki egy napom, amikor már nem rándul görcsbe a számláktól a gyomrom és nem kell a bevásárlás alkalmával azt mondanom, hogy :-„Nem ! Csabikám,hova gondolsz, ezt mi nem engedhetjük meg magunknak!”Élő példa erre egy tegnap esti bevásárlás volt és évek óta nem voltam bevásárló központban s ugy éreztem magam, mint egy kiránduláson,és az árak ahhoz képest, hogy ez tömeg áruház volt, hát mit is mondjak, igen felkúsztak !Szeretném kiemelni a „másoknak való megfelelés „részt.Ugy érzem ez talán a legnagyobb probléma különösen az én esetemben, mert azt szoktam mondani, hogy engem valahol a munkahelyem is nevelt, ugyanis 26 éve múlt immár, hogy itt dolgozom és mivel 15 éves korom óta vagyok eme „közösség”tagja, bizony akarva s akaratlanul is hasonlíthatok munkatársaimra.S ha nem akarok nekik, elvárásaiknak megfelelni, bizony szószerint ordítás a vége.
    Nagyon nehéz természetem van, nehezen tűröm a békjót,a láncot,s parancsszóra már nem is vagyok hajlandó semmire!
    Valamikori hiteleink „rabja” lettem s amíg nem tudok más biztos hátteret magam mögött, addig sajnos nem hagyhatom ott.Terveim szerint maximum 1 év ill.már annyi sem, mert 2010. augusztusában beadom a felmondásom, ha addig nem válunk munkanélkülivé.Az elbocsájtások is folyamatosak és egységeket szüntetnek meg,ami ugy néz ki, hogy főnököstűl,pereputtyostúl rakják az embereket az utcára 35-40 fős létszámokkal!S visszatérve a vizualizációra, közben eszembe jutott, hogy amikor regényt és/vagy egyéb könyvet olvasunk is elképzeljük a történéseket,eseményeket és a csodálatos helyszíneket s talán ezt a képességet kell előhívni ebben az esetben.Ugy érzem , hogy Ágika mondókái igen tanulságosak és Anikó Barátnőmnek köszönettel tartozom ezért, ugyanis az Ő ajánlásával jutottam ide és nem bántam meg!Utoljára, de nem utolsósorban, nem tudom szó nélkűl, hagyni, hogy véleményem szerint a Vida Ágnes tehetséges és profi és köszönöm az értékes információkat!Tiszteletteljes Üdvözletem Enikő

  • Timi

    2009. szeptember 02. szerda

    Kedves Ági!

    Annyira egyszerű és lényegre törő a stílusod, ahogy írsz és ezt annyira irigylem tőled, mert azt a magabiztos, érett, leülepedett tudást tükrözi, ami benned megvan és belőlem hiányzik – mert szerintem ez a lényeg.
    Amiket mondtál, akár én is mondhattam volna, de sajnos nem én mondtam, mert bár úgy érzem belőlem beszélsz, mégsem tudom ugyanezt önállóan, magamtól megfogalmazni, bizonyára, mert énbennem legbelül még nincs ilyen összeszedettség. És ez a titka az egésznek!
    Ahogy írtad (végtelenül egyszerűen, a „gyakorló” mégis tudja milyen kétségbeejtően nehéz ez),nagyon fontos pontosan megfogalmazni a vágyainkat. Mert mindig AZ valósul meg – és sokszor rácsodálkozunk – tényleg ezt akartuk?
    És nem is olyan könnyű megfogalmazni a kívánságokat. Hisz, ha belegondolunk, ez óriási felelősség.
    Nekem gyakran az a gondom, hogy nem tudom, igazán mit is akarok. Néha csak úgy szeretném, ha másképpen lenne. Nem tudom hogyan, csak ne így, de amíg nem tudom megfogalmazni, hogy hogyan is szeretném pontosan, addig nem adok irányt (és célt) a vágyaimnak, nem indítom útjára azt a nyílvesszőt, amivel majd célba kell találnom. Mert én úgy képzelem a vágy egy nyílvessző, amit aztán az íjba teszünk és ahogy megfeszítjük, az maga az elhatározás, elszántság és minél jobban koncentrálunk a célkereszt közepébe, annál pontosabban valósítjuk meg a célt, amit el kívánunk érni.
    Máskor meg elképesztő egyszerűséggel teremtek, spontán, minden görcs nélkül, akár nagy dolgokat is. És ez az, amit az ember szüntelenül gyakorol, hogy hogyan kerüljön teremtő állapotba. És ez az, ami nekem sem megy csettintésre.
    Engem egyébként szintén a szabadság illata visz.

    Éjjel fél 3 van, pár nap múlva telihold, ülök a teraszon ahonnan látni a holdat, beszívom, amit az illatozó fák éjszaka kilélegeznek és minden úgy jó, ahogy van. Igaz, hogy hamarosan elköltözöm erről a jó helyről, de ebben a pillanatban bizonyosság van bennem, hogy kapok cserébe más szépet. Na, ezt az érzést lenne jó megőrizni!
    Mindenkinek hasonló szép estét és békességet kívánok!
    Timi

  • Dóra

    2009. június 29. hétfő

    Kedves Admin!
    Köszi a választ, és igyekszem megfogadni. Csak egyelőre gőzöm sincs, hogy indítsak el akármit is. Már több dologgal is próbálkoztam az eladás terén, de mindig kaptam jó tanácsot, hogy az adott dologba miért könnyű belebukni, illetve, hogy miért ne csináljam. (Csak egy példa: imádok sütit sütni, és a barátnőmmel kikísérleteztünk tej – tojás és cukormentes DE EHETŐ!!!!!!!! sütiket. El is terveztük, hogy megpróbálunk egy vállalkozást építeni rá. És akkor jöttek az okosok, és elmagyarázták, hogy miért inkább ne tegyük. De ugyanez volt a helyzet a magán ovival, az angol oktatással, stb, stb.)
    Sokszor úgy érzem, még a levegővételhez is engedély kell….
    De azért nem adom fel! És nagyon várom az írásodat!
    Üdv. Dóra

  • admin

    2009. június 29. hétfő

    Dóra, az a jó, ha már annyit tudsz, hogy úgy érzed, nem tudsz semmit 🙂 Az internet, mint ahogyan bármelyik másik biznisz is, úgy hoz pénzt, ha valamit eladsz (vannak más megoldások is, de azok korántsem olyan hatékonyak) A legegyszerűbb: elindítasz egy blogot és kiteszel rá egy Adsense reklámot, ez kb. 1 órás munka kezdőknek is, és már el is indultál. Persze a java csak ezután jön, de elindulni mindössze ennyi.
    A másik: sokan vannak, akik pénzt keresnek a weben, nézd meg, ők hogyan csinálják, többféle megoldás van erre is (egyébként a héten fogok írni erről)

  • Dóra

    2009. június 28. vasárnap

    Bocsi!
    Még annyit az előzőekhez,hogy egyfolytában az okosabbnál okosabb könyveket bújom (a listát pl. Csapó Idától is gyűjtöttem, meg néhány hasonló oldalról), és próbálok minél több használható információt begyűjteni. A könyvek listája egyre bővül, én meg mintha egyre kevesebbet tudnék.
    Vagy mintha az idő kezdett volna játszani velem. Egyre kevesebb van belőle. Mondjuk 3 gyerek mellett is találok azért üres járatot, amit ki lehet használni.
    Mint pl. most is.

  • Dóra

    2009. június 28. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nagyon hasonlóan képzelem el én is a jövőmet. Sokfelé próbálkoztam már, és bár szerettek a munkahelyemen, és én is (a legtöbb esetben) szerettem ott lenni, már tudom, hogy a S Z A B A D S Á G hiányzott. Tudom, hogy mit szeretnék, tudom, hogy mi kell hozzá, csináltam „álomnaplót” és el is indítottam a dolgot. Csakhogy nem történik semmi. (Igaz, nem internetes vállalkozás.) Azt hittem értek (kicsit) a számítógéphez, és a net – hez, de fogalmam sincs,hogy vágjak bele. És főleg, hogy hoz ez nekem pénzt. Rendszeresen elolvasom a leveleidet, és a könyvet is elolvastam, de úgy érzem, egyre nagyobb a homály idebent. Először totál lelkes voltam, és „ide nekem az oroszlánt is!” felkiáltással elkezdtem tervezni. Aztán jött az a kisördög, aki sokszor beleszól a dolgaimba, és maradtam a tervek nézegetésénél.
    A másik dolog, amit elindítottam, nagyon nem csak tőlem függ.
    Szóval ennyi az én történetem. Lehet, hogy sokan most le fognak tolni, hogy ne sajnáltassam magam, hanem tegyek valamit.(Én nem akarom,hogy sajnáljon bárki is.) És én tennék is, ha tudnám, hogy mit, hogyan, ….
    Azért mindenkinek szép napot!

  • admin

    2009. június 20. szombat

    Zoli, nem gondolok semmit, mert a Gazdagmami Tanfolyamosoknál is a 20% férfi 🙂 Először mondjuk csodálkoztam rajta, de már megszoktam 🙂 (egyébként már két GYES-es apukával is találkoztam itt, tehát ez egyáltalán nem gond)

  • Zoli

    2009. június 19. péntek

    Én sem vagyok kismama, de azért remélem, nem zártok ki emiatt.)))

    Tényleg Ági, mit gondolsz akkor, amikor látod, hogy a kismamáknak írsz főleg, ők a célcsoportod, és 1-2 férfi is idetéved.

    Jó babázást és tanulást mindenkinek.

  • admin

    2009. június 19. péntek

    Andi, a tengerparti apartman nálam is a listán van 🙂

  • Moroandi

    2009. június 18. csütörtök

    Sziasztok!

    Az álmok, az álmodozás nagyon jó, csak általában nem válik valóra. Azonban, ha konkrét időpontot tűzünk ki a megvalósítására, Ági is ezt javasolta, akkor cél lesz belőle, amiért érdemes mindennap dolgozni, és nap mint nap emlékeztetni tudjuk magunkat arra, hogy miért ülünk újra a számítógép elé. Nekem a következő céljaim vannak:
    1 év múlva annyi pénzt keresni az online vállalkozásomból, hogy ne kelljen visszamenni a munkahelyemre, és a 2 éves lányomat bölcsibe adni,
    5 év múlva egy tengerparti apartmant szeretnék, na nem odaköltözni, csak ha kedvem tartja, odautazni, és reggel a tenger zúgására ébredni.
    10 év múlva pedig annyi tartalékot szeretnék különböző befektetésekben, hogy ne legyen muszáj dolgoznom, csak ha kedvem tartja.

    Mindenkinek sok sikert kívánok céljai eléréséhez.

  • Attila

    2009. június 15. hétfő

    Szia !
    Bár nam vagyok kismama, érdeklődéssel olvasom az irásaidat.
    Élő példaként tekintek rád, mivel már a MISZÜ óta ismerlek és figyelemmel követtem a pályádat.
    Én magam is azon vagyok, hogy internetes vállalkozásból éljek meg.
    Van egy webáruházam, de nem hozta meg a várt eredményt.
    http://www.herbawebshop.hu
    Valószinüleg mást célt kell kitűznöm , más ötletekkel kell előállnom.
    Én csodállak, hogy eddig ilyen sikeresen eljutottál.
    További sok sikert!

    Üdvözlettel:
    Attila

  • Moni

    2009. június 14. vasárnap

    Tessék kiszállni a fejemből! 🙂 3 napja kisértetiesen hasonló témában adtam le egy cikket.

    Ez a szinkronicitás.

    Bárcsak az iskolában már megtanítanák ezt a gyerekeinknek a matematika, történelem, olvasás, írás mellett.

    Vagy mi tanultuk volna gyerekkorba.

    De semmi vész, még idejében vagyunk. S legfeljebb majd mi tanítjuk meg a saját gyerekeinknek mindezt.

    Szárnyaljatok csajok! Álmodozzatok, tervezzetek. És álmodozásotok közbe ne kontroljátok magatokat azzal, hogy az álmotok reális-e vagy sem, megvalósítható-e vagy sem, megérdemlitek-e vagy sem. Egyszer végre merjetek álmodozni a saját életetekről!

  • Berta Lászlóné Marcsi

    2009. június 14. vasárnap

    Sziasztok!
    Szerencsére én már „régóta” élvezem, és tanítom is, amiről Ági írt. Minden szava igaz! Két dolgot említenék: – tegnap voltam egy képzésen (Idával is találkoztunk), ahol megkérdezték, hogy mi a különbség egy indiai utcaseprő és egy európai ember között?
    Válasz: az indiai, már most tudja, hogy 5 év múlva melyik utcát fogja seperni, az európai csak teng-leng a világban.
    – a másik: én nem tudtam úszni. sok minden miatt, de leírtam, hogy xy határidőre megtanulok. Egy lubickoló gyerekcsapat volt a képen, amit mellé tettem. Aztán el is feledkeztem róla. Míg egy hosszú, tunéziai nyaralás után, úgy jöttem haza, hogy tudok úszni. Jó pár héttel azután vettem elő a füzetet, és döbbenten láttam, hogy a határidő előtt 1 hónappal teljesült.

  • Szalkai Titi

    2009. június 14. vasárnap

    Kemény témák ezek.
    Sok hasznosat olvastam a cikkben és a hozzászólások között is. Köszönöm!
    Szoktam azt a szókombinációt ízlelgetni, hogy „nem engedhetem meg magamnak”. No nem azért, mert a híve vagyok, hanem mert megbotránkoztat. Vajon miért és hogyan alakult ki ez, hogy az embernek ennyire nem engedi meg valami titokzatos mumus, hogy szeresse önmagát (is), miért várja el tőle, hogy megvonjon magától az életéhez szükséges dolgokat, ráadásul úgy, hogy közben mások malmára azért gallonszámra hajtja a vizet?
    Aki ezt a másik fejébe próbálja sugallni, az vajon szereti a másikat? Mert szerintem nem, rosszat akar neki!
    Úgyhogy ezt így kell kezelni…

  • Annmary

    2009. június 14. vasárnap

    Nagyon érdekesek ezek a dolgok! A gyerekek még tisztán látják az életet, egyértelműek a vágyaik, ha csoki kell, akkor csoki kell, és kész. A szó jó értelmében egoisták, és tökéletesen a mának élnek, ha kell az a csoki, akkor MOST kell, nem pedig holnap. Mi felnőttek sajnos tele vagyunk ítéletekkel, előítéletekkel. Amit a családunk, a környezetünk, a média nevelt belénk. (Gondoljunk csak azokra a filmekre, ahol a gazdagok mindig lopnak, csalnak, hazudnak, az erkölcsi győzelem pedig a szegényeké!)
    Sajnos mi magunk is elkövetjük ezt a hibát a gyerekeinkkel szemben. Én például mindig kijavítottam a fiamat. Ha azt mondta, hogy „akarom”, akkor mindig rászóltam, „talán inkább szeretném!” Ma ezt már nem teszem. Inkább megkérdezem tőle, hogy mi az amit hajlandó megtenni érte.

    Nagyon sok hasznos dolgot olvastam itt a hozzászólások között is. Igazából csak mostanában értettem meg én is, hogy milyen fontosak a célok egy ember életében. És nagyon jól írta Miss Scotty is, hogy „a lényeg, hogy én boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Ebből adódóan a gyerekeim is elégedettek és az apjukkal együtt normális családi légkörben tudjuk őket nevelni.” Mindenkinek a saját életét kell élnie, és a saját céljait megtalálnia!

  • Miss Scotty

    2009. június 13. szombat

    A változtatás nagyon nehéz. Nem csak abban, hogy milyen életet szeretne az ember. Véleményem szerint, először az emberekhez való hozzá álláson kell változtatni annak, akire ráférne az ilyen.
    Világ életemben az álmodozó típushoz tartoztam. Valahol mindig éreztem, hogy mit szeretnék csinálni, de valahogy soha nem tudtam elindulni az afelé vezető úton. Csak pár hónapja döbbentem rá, hogy mindig is azt szerettem volna csinálni, amit most csinálok. Igen, vannak irigy emberek, akik nem látnak a részletekbe, hogy mennyit melózik az ember ahhoz, hogy sikeres legyen. De nem baj, a lényeg, hogy én boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Ebből adódóan a gyerekeim is elégedettek és az apjukkal együtt normális családi légkörben tudjuk őket nevelni.

  • Chi*** Csapó Ida

    2009. június 13. szombat

    Bóna Editnek: nagyon köszönöm az elismerésedet.

    Vida Ágival és Vidi Ritával együtt tagjai vagyunk egy online vállalkozói női csoportnak is. Őket, kettőjüket azért emelem ki, mert egyrészt Ági honlapján vagyunk :-), más részt Rita is megemlítődött a fenti hozzászólásokban.
    Néha szoktunk a neveinkkel is játszani mi, hárman: Ida, Vida, Vidi – de lehet fordított is a sorrend 🙂

    További szép hétvégét mindenkinek 🙂
    Ida ***

  • Bóna Edit

    2009. június 13. szombat

    Sziasztok!

    Nagyon tetszett a bejegyzés, alig várom a folytatást. Egyetértek azzal a fenti hozzászólásokban, hogy sajnos jellemzően itthon akinek sikerül elérnie az álmait és meg is tud jól élni belőle, arra egyből azt mondják hogy nem tisztességes úton tette. Én is sok ilyen beszólással találkozok, sőt én is volt hogy így gondoltam. Ez kb. 1,5 éve változott meg, amióta az online marketinggel megismerkedtem, és el is végeztem a gazdagmami tanfolyamot tavaly nyáron. Most indítom be első blogomat(sajna én is megrágós típus vagyok, meg kicsit lassú)és bár nem kis munka de élvezetes. Célom nekem is az, hogy itthonról dolgozva ebből éljek meg. A video készítés a vágyainkról és céljainkról az nekem be fog válni, mert ahogy mondtam megrágom a dolgokat, és többször érdemes valamin átrágnom magam hogy beérjen a számomra.
    Mostanában érzem a gondolataim megváltozását pozitív irányba, amiben pl Vidi Rita által is fémjelzett http://www.hosnok.hu lapja is nagy hatással volt.Mikor rátaláltam egy ajánlat kapcsán, egy fél napig csak azt olvastam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. De említhetném Chapó Ida számos jó tanácsait a pénzügyekkel kapcsolatban. Itt is rengeteg hasznos és gyakorlatias tanácsot kaphatunk.
    Örülök hogy rátaláltam erre a közösségre, és az Ági tanfolyamait is csak ajánlani tudom tapasztalatból. Most is számtalanszor előveszem, és mindig tud újat mondani, meg persze nagy segítség ha elakadok.
    Még csak annyit, hogy tavaly egy hivatásos jósnő is azt jósolta nekem, hogy otthonról fogok dolgozni. Ez mostanában be szokott villani néha. Amúgy nagyon érti a dolgát, mert semmit nem tudott rólam, és teljesen belém látott más vonatkozásokban is. És nem fizettem érte, mert érdekel a cigánykártya, és úgy kerültem vele kapcsolatba. Csak érdekesnek találom ezt az összefüggést is. Úgy legyen!
    Mindenkinek sok sikert a vágyaihoz! 🙂

  • Holle Anyu

    2009. június 13. szombat

    Igazad van ANi! A legtöbben tényleg nem jutnak tovább annál, minthogy kritizálják „azokat, akiknek sikerült” és el sem hiszik, hogy ők is tehetnének a sorsuk jobbra fordításáért. Kitartás és rugalmasság nélkül pedig semmit sem lehet véghez vinni…

    Jó, jó ez a vágyak vizualizálása és az álomnapló, de szerintem a magyar emberrel épp az a baj, hogy álmodozni nagyon is jól tud, megvalósítani meg nagyon gyengén. Ezt valószínűleg az iskolában szúrják el – az amerikai gyerekeket sokkal életrevalóbbra, gyakorlatiasabbra nevelik. Szóval lehet, hogy nekik több fantáziára van szükségük felnőtt korukban, nekünk viszont épp ellenkezőleg, meg kell tanulnunk két lábbal a földön állni és megérteni, hogy mire vágynak az emberek (profik esetleg diktálhatnak maguk) és honnan jön a pénz. KONKRÉTAN! (Nem csak úgy elképzelni egy kitöltött csekkek a hálószoba plafonján, mint a Titokban.)

  • Lengyel Tibor

    2009. június 13. szombat

    Kedves Ági!
    Nagyon hasznos anyagot olvastam! Gratulálok a gondolat menet leírásához! Tudomásul kell venni! Álmodj nagyban és valósítsd meg az álmaid. Tökéletesítsd a terveidet és a végrehajtást is. A terv ha nem teljesül 100%-ban akkor is mi történik? A főnök nem rúg ki, mert ezt én vállaltam. A javaslatom tanulni, gyakorolni, értékelni és ha működik, akkor bátran vállalni a tanítást és oktatást.Mindenkinek javaslom olvasson könyvet havonta, legalább egyet ami a változást biztosítja. Nagyon sok negativ jött össze az évek során. Sok sikert és eredményes munkát! Fiataloké a jövő és az internetes otthoni munkának!

  • ANi

    2009. június 13. szombat

    A tanulmány szuper – Ágihoz híven! -, mint mindig! Csak gratulálni tudok. Nagyon jól, világosan, tömören leír minden lényegeset.
    Szerintem nagyon sokaknál már a célkitűzés nem jó (vagy nem személyre szabott, vagy irreális, vagy mind a kettő), és itt kezdődnek a problémák. Magamról (is) tudom. 🙂
    Én 15 éve foglalkozom üzletépítéssel, – nemcsak mlm-mel, hanem a hozzá kapcsolódó területekkel is (marketing, kommunikáció- és tárgyalástechnika, know-how, miértek-hogyanok és stb.), rengeteget olvastam/olvasok, tanulok a mai napig, nem akarom részletezni.
    És még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék!
    Hogy pontosan miért nem, az hosszú; – nem mentségeket keresek, biztosan részem van nekem is benne, de nagyrészt rajtam kívül álló okok miatt is. (Hol volt még pl. a színvonalas marketing- és kommunikációtechnika stb. 15 éve??)
    Úgy is mondhatjuk: későn érő fajta vagyok. 🙂

    Ami azt illeti, hogy miért nincs több gazdag ember a földön, – arra nagyon röviden azt tudom válaszolni, hogy azért, mert a nagy része még mindig elég szolgalelkű sajnos, és pl. állambácsitól vár létbiztonságot, még ha az a létbiztonság elég ingatag is. És inkább egész életét végigküzdi sokszor csak a mások boldogulásáért, – addig saját maga csak odáig jut, hogy „a gazdagokat” hogy is mondjam… kritizálja. Ez pedig ugye nem vezet közelebb a célhoz, – mármint a színvonalas, szabad, jó élethez.
    Tehát saját magával van ellentmondásban egy igen nagy réteg.
    A kisebbik réteg pedig azért nem lesz gazdag, mert egyszerűen beéri annyival, amennyi van, és természetesnek tartja az egész életen át való lemondást.
    Érdekes dolgok ezek és eléggé összetettek.

    Nem akarom tovább nyújtani: én azért szeretem Ági blogját, mert itt tényleg csak a lényeg van, nagyon-nagyon jól összefoglalva, igen hasznos, a gyakorlatban is bizonyított tanácsokkal fűszerezve.
    És Ági önmagában is egy tüneményes jelenség, – ha nem volna, ki kéne találni!! 🙂

    Ennyi.

    Szebbeket, jobbakat mielőbb mindenkinek, sok szeretettel:

    ANi.

  • tara

    2009. június 13. szombat

    Szia Ági! Köszi a jó tanácsokat, le is fogom írni a céljaimat, hátha nagyobb sikerrel járok. Apró dolgokat már be tudtam vonzani, miért ne sikerülne nagyobbal is. 🙂 Nekem most az a legnagyobb célom, hogy a kisfiamat 2 éves korában ne kelljen bölcsibe adnom, tudjak annyi pénzt keresni itthon, hogy a GYES-t kiegészítsem vele. Bár ha jobban belegondolok, a GYES lejárta után is szívesen itthon maradnék.
    Nagyon várom a folytatást.

  • Zoli

    2009. június 13. szombat

    Mindenki szeretne szép, okos, egészséges, boldog, gazdag lenni és családjával harmóniában élni.
    Az a furcsa, hogy hiába az ember a Föld ura, hiába van már nagyon magas színvonalon a technika, és a gépek csomó mindent elvégeznek, mégis a Föld lakóinak nagy része szegénységben él.

    Ezen kellene javítani.

Comment navigation