Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, hogy megvalósítsd a céljaidat, elsősorban saját magaddal kell tisztába jönnöd. A 2 éves fiam még pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni: mondjuk egy csokit kapni és ezt a maga célratörő módszereivel el is éri (egyre hangosabban üvölt 
) Te éppen ilyen célratörő voltál 2 évesen, felnőttkorra azonban megtanuljuk elnyomni a vágyainkat, megfelelni másoknak és túlbonyolítani a dolgokat, így aztán néha egy csoki megszerzése is túlságosan komplikáltnak tűnhet (Vajon nem kell-e másnak is? Mennyi kalória lehet benne? Nem fogom összekenni vele a ruhámat? Jó még a szavatossága? – ugye mennyi kérdés merülhet fel egy sima csokievés kapcsán is?)
Pedig célokat megfogalmazni igen egyszerű(nek tűnik): kitűzöd, hogy lefogysz 10 kilót és máris megvan a cél. De vajon az-e a valódi cél, amit kitűztél? Valójában azért szeretnél karcsúbb lenni, mert akkor gond nélkül vehetsz szép ruhákat, tetszeni fogsz magadnak, amikor a tükörbe nézel és ettől az önbizalmad is nő.
Ugyanez a helyzet a gazdagsággal is. Nem azért szeretnél 20 milliót keresni, mert autót és házat szeretnél rajta venni, hanem, mert másként szeretnél élni. Nem akarsz minden reggel rohanni be a munkahelyre, túlórázni, szeretnél több időt tölteni a családdal, a barátokkal, a hobbival, a pihenéssel, a sporttal. Szeretnél világot látni és a gyerekeidet jó iskolába küldeni. De talán első körben még azzal is megelégednél, ha a hó végén nem kéne már fillérezned a boltban és nem okozna riadalmat egy nagyobbra sikeredett villanyszámla.
Többféle módszer létezik arra, hogy ezt a tökéletes életet meg tudd álmodni magadnak, de mindegyik egy dologra vezethető vissza, ez pedig a vizualizáció. El kell képzelned, pontosan, részletesen le kell írnod azt a célt, ami felé haladsz. Írd le egy papírra, hogyan nézne ki az ideális reggel a számodra! Mikor kelnél fel? Hogyan reggeliznél? Családdal? Egyedül egy könyvvel? A teraszon vagy az étkezőben? Milyen tárgyak, bútorok vennének körül? Mit ennél? Mit csinálnál reggeli előtt és után? Elmennél kocogni egyet? Vagy elsétálnátok a gyerekekkel az iskoláig?
Aki kreatívabb, készíthet magának egy álomvideót is, amiben összegyűjti azokat a képeket, tárgyakat, amiket szeretne 1 év, 5 év, vagy 10 év múlva az életében viszontlátni. De még , ha nem is készítesz videót, akkor is érdemes leírnod, hol szeretnél tartani 1 év múlva, 5 év múlva és 10 év múlva. Mire megszerkeszted a videót, megtalálod a tökéletes képeket, a tökéletes zenét, addigra biztosan tisztába kerülsz a céljaiddal és már nincs is más dolgod, mint naponta megnézni a videót, nehogy elfeledd, mit tettél bele (ja és mellesleg a nézés után tenned is kell egysmást, ezt azért ne feledjük el 
)
Kipróbálhatod az Amerikában nagyon elterjedt “álomnaplót” is, amibe újságkivágásokból, képekből gyűjtheted össze azokat, amiket szeretnél az álmod részeként tudni és megvalósítani.
Számomra az jelentette az első lökést a vállalkozás felé vezető úton, amikor megértettem, hogy nem muszáj ugyanabban a munkahely-család sablonban leélnem az egész életemet, hanem bármit megcsinálhatok. Bármit! És: bárhol! Nagy utazóként nekem nagyon tetszett, hogy a hónom alá csaphatom a laptopomat és dolgozhatok a Gellérthegy tetejéről és vagy éppen a tengerparton ücsörögve is.
A szabadság szele volt az, ami megcsapta az orromat: az a lehetőség, hogy nem kell szabadságot kivennem, ha nyaralni akarok, hanem akkor megyek el, amikor úgy érzem, most lenne rá szükségem. Ez volt a fő mozgatórugója annak, hogy internetes vállalkozásba fogtam. A másik, hogy szabadon találhatom ki mit és mikor dolgozom, én találom ki, mikor legyen több vagy kevesebb munka, milyen munkába fogok bele és mi az, amit nem szeretnék csinálni – számomra ez nagyon erős motivációt adott.
És Te milyen életet szeretnél élni? Végy elő egy füzetet és írd le, mi az, amit szeretnél megvalósítani 1, 5 és 10 év múlva. Fesd meg a fejedben azt a képet, ami az életedet, az ideális napodat ábrázolja! Gondolj erre a képre minél többet, fesd le magadban minél alaposabban a részleteit, hiszen így kerülhetsz egyre közelebb a megoldáshoz!
Van, aki eleve vizuális típus, van, aki kevésbé. Ha ez utóbbi típusba tartozol, sokat segíthet neked, ha részletesen kidolgozod az álomképedet, a saját ideális napod tervét, és ezt mindenképpen írásban tedd, mert úgy bármikor előveheted.
A következő alkalommal – két nap múlva – az ideális munkával foglalkozunk majd.
Mindenki szeretne szép, okos, egészséges, boldog, gazdag lenni és családjával harmóniában élni.
Az a furcsa, hogy hiába az ember a Föld ura, hiába van már nagyon magas színvonalon a technika, és a gépek csomó mindent elvégeznek, mégis a Föld lakóinak nagy része szegénységben él.
Ezen kellene javítani.
Szia Ági! Köszi a jó tanácsokat, le is fogom írni a céljaimat, hátha nagyobb sikerrel járok. Apró dolgokat már be tudtam vonzani, miért ne sikerülne nagyobbal is.
Nekem most az a legnagyobb célom, hogy a kisfiamat 2 éves korában ne kelljen bölcsibe adnom, tudjak annyi pénzt keresni itthon, hogy a GYES-t kiegészítsem vele. Bár ha jobban belegondolok, a GYES lejárta után is szívesen itthon maradnék.
Nagyon várom a folytatást.
A tanulmány szuper – Ágihoz híven! -, mint mindig! Csak gratulálni tudok. Nagyon jól, világosan, tömören leír minden lényegeset.
Szerintem nagyon sokaknál már a célkitűzés nem jó (vagy nem személyre szabott, vagy irreális, vagy mind a kettő), és itt kezdődnek a problémák. Magamról (is) tudom.
Én 15 éve foglalkozom üzletépítéssel, – nemcsak mlm-mel, hanem a hozzá kapcsolódó területekkel is (marketing, kommunikáció- és tárgyalástechnika, know-how, miértek-hogyanok és stb.), rengeteget olvastam/olvasok, tanulok a mai napig, nem akarom részletezni.
És még mindig nem tartok ott, ahol szeretnék!
Hogy pontosan miért nem, az hosszú; – nem mentségeket keresek, biztosan részem van nekem is benne, de nagyrészt rajtam kívül álló okok miatt is. (Hol volt még pl. a színvonalas marketing- és kommunikációtechnika stb. 15 éve??)
Úgy is mondhatjuk: későn érő fajta vagyok.
Ami azt illeti, hogy miért nincs több gazdag ember a földön, – arra nagyon röviden azt tudom válaszolni, hogy azért, mert a nagy része még mindig elég szolgalelkű sajnos, és pl. állambácsitól vár létbiztonságot, még ha az a létbiztonság elég ingatag is. És inkább egész életét végigküzdi sokszor csak a mások boldogulásáért, – addig saját maga csak odáig jut, hogy “a gazdagokat” hogy is mondjam… kritizálja. Ez pedig ugye nem vezet közelebb a célhoz, – mármint a színvonalas, szabad, jó élethez.
Tehát saját magával van ellentmondásban egy igen nagy réteg.
A kisebbik réteg pedig azért nem lesz gazdag, mert egyszerűen beéri annyival, amennyi van, és természetesnek tartja az egész életen át való lemondást.
Érdekes dolgok ezek és eléggé összetettek.
Nem akarom tovább nyújtani: én azért szeretem Ági blogját, mert itt tényleg csak a lényeg van, nagyon-nagyon jól összefoglalva, igen hasznos, a gyakorlatban is bizonyított tanácsokkal fűszerezve.
És Ági önmagában is egy tüneményes jelenség, – ha nem volna, ki kéne találni!!
Ennyi.
Szebbeket, jobbakat mielőbb mindenkinek, sok szeretettel:
ANi.
Kedves Ági!
Nagyon hasznos anyagot olvastam! Gratulálok a gondolat menet leírásához! Tudomásul kell venni! Álmodj nagyban és valósítsd meg az álmaid. Tökéletesítsd a terveidet és a végrehajtást is. A terv ha nem teljesül 100%-ban akkor is mi történik? A főnök nem rúg ki, mert ezt én vállaltam. A javaslatom tanulni, gyakorolni, értékelni és ha működik, akkor bátran vállalni a tanítást és oktatást.Mindenkinek javaslom olvasson könyvet havonta, legalább egyet ami a változást biztosítja. Nagyon sok negativ jött össze az évek során. Sok sikert és eredményes munkát! Fiataloké a jövő és az internetes otthoni munkának!
Igazad van ANi! A legtöbben tényleg nem jutnak tovább annál, minthogy kritizálják “azokat, akiknek sikerült” és el sem hiszik, hogy ők is tehetnének a sorsuk jobbra fordításáért. Kitartás és rugalmasság nélkül pedig semmit sem lehet véghez vinni…
Jó, jó ez a vágyak vizualizálása és az álomnapló, de szerintem a magyar emberrel épp az a baj, hogy álmodozni nagyon is jól tud, megvalósítani meg nagyon gyengén. Ezt valószínűleg az iskolában szúrják el – az amerikai gyerekeket sokkal életrevalóbbra, gyakorlatiasabbra nevelik. Szóval lehet, hogy nekik több fantáziára van szükségük felnőtt korukban, nekünk viszont épp ellenkezőleg, meg kell tanulnunk két lábbal a földön állni és megérteni, hogy mire vágynak az emberek (profik esetleg diktálhatnak maguk) és honnan jön a pénz. KONKRÉTAN! (Nem csak úgy elképzelni egy kitöltött csekkek a hálószoba plafonján, mint a Titokban.)
Sziasztok!
Nagyon tetszett a bejegyzés, alig várom a folytatást. Egyetértek azzal a fenti hozzászólásokban, hogy sajnos jellemzően itthon akinek sikerül elérnie az álmait és meg is tud jól élni belőle, arra egyből azt mondják hogy nem tisztességes úton tette. Én is sok ilyen beszólással találkozok, sőt én is volt hogy így gondoltam. Ez kb. 1,5 éve változott meg, amióta az online marketinggel megismerkedtem, és el is végeztem a gazdagmami tanfolyamot tavaly nyáron. Most indítom be első blogomat(sajna én is megrágós típus vagyok, meg kicsit lassú)és bár nem kis munka de élvezetes. Célom nekem is az, hogy itthonról dolgozva ebből éljek meg. A video készítés a vágyainkról és céljainkról az nekem be fog válni, mert ahogy mondtam megrágom a dolgokat, és többször érdemes valamin átrágnom magam hogy beérjen a számomra.
Mostanában érzem a gondolataim megváltozását pozitív irányba, amiben pl Vidi Rita által is fémjelzett http://www.hosnok.hu lapja is nagy hatással volt.Mikor rátaláltam egy ajánlat kapcsán, egy fél napig csak azt olvastam. Mindenkinek csak ajánlani tudom. De említhetném Chapó Ida számos jó tanácsait a pénzügyekkel kapcsolatban. Itt is rengeteg hasznos és gyakorlatias tanácsot kaphatunk.
Örülök hogy rátaláltam erre a közösségre, és az Ági tanfolyamait is csak ajánlani tudom tapasztalatból. Most is számtalanszor előveszem, és mindig tud újat mondani, meg persze nagy segítség ha elakadok.
Még csak annyit, hogy tavaly egy hivatásos jósnő is azt jósolta nekem, hogy otthonról fogok dolgozni. Ez mostanában be szokott villani néha. Amúgy nagyon érti a dolgát, mert semmit nem tudott rólam, és teljesen belém látott más vonatkozásokban is. És nem fizettem érte, mert érdekel a cigánykártya, és úgy kerültem vele kapcsolatba. Csak érdekesnek találom ezt az összefüggést is. Úgy legyen!
Mindenkinek sok sikert a vágyaihoz!
Bóna Editnek: nagyon köszönöm az elismerésedet.
Vida Ágival és Vidi Ritával együtt tagjai vagyunk egy online vállalkozói női csoportnak is. Őket, kettőjüket azért emelem ki, mert egyrészt Ági honlapján vagyunk
, más részt Rita is megemlítődött a fenti hozzászólásokban.
Néha szoktunk a neveinkkel is játszani mi, hárman: Ida, Vida, Vidi – de lehet fordított is a sorrend
További szép hétvégét mindenkinek
Ida ***
A változtatás nagyon nehéz. Nem csak abban, hogy milyen életet szeretne az ember. Véleményem szerint, először az emberekhez való hozzá álláson kell változtatni annak, akire ráférne az ilyen.
Világ életemben az álmodozó típushoz tartoztam. Valahol mindig éreztem, hogy mit szeretnék csinálni, de valahogy soha nem tudtam elindulni az afelé vezető úton. Csak pár hónapja döbbentem rá, hogy mindig is azt szerettem volna csinálni, amit most csinálok. Igen, vannak irigy emberek, akik nem látnak a részletekbe, hogy mennyit melózik az ember ahhoz, hogy sikeres legyen. De nem baj, a lényeg, hogy én boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Ebből adódóan a gyerekeim is elégedettek és az apjukkal együtt normális családi légkörben tudjuk őket nevelni.
Nagyon érdekesek ezek a dolgok! A gyerekek még tisztán látják az életet, egyértelműek a vágyaik, ha csoki kell, akkor csoki kell, és kész. A szó jó értelmében egoisták, és tökéletesen a mának élnek, ha kell az a csoki, akkor MOST kell, nem pedig holnap. Mi felnőttek sajnos tele vagyunk ítéletekkel, előítéletekkel. Amit a családunk, a környezetünk, a média nevelt belénk. (Gondoljunk csak azokra a filmekre, ahol a gazdagok mindig lopnak, csalnak, hazudnak, az erkölcsi győzelem pedig a szegényeké!)
Sajnos mi magunk is elkövetjük ezt a hibát a gyerekeinkkel szemben. Én például mindig kijavítottam a fiamat. Ha azt mondta, hogy “akarom”, akkor mindig rászóltam, “talán inkább szeretném!” Ma ezt már nem teszem. Inkább megkérdezem tőle, hogy mi az amit hajlandó megtenni érte.
Nagyon sok hasznos dolgot olvastam itt a hozzászólások között is. Igazából csak mostanában értettem meg én is, hogy milyen fontosak a célok egy ember életében. És nagyon jól írta Miss Scotty is, hogy “a lényeg, hogy én boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Ebből adódóan a gyerekeim is elégedettek és az apjukkal együtt normális családi légkörben tudjuk őket nevelni.” Mindenkinek a saját életét kell élnie, és a saját céljait megtalálnia!
Kemény témák ezek.
Sok hasznosat olvastam a cikkben és a hozzászólások között is. Köszönöm!
Szoktam azt a szókombinációt ízlelgetni, hogy “nem engedhetem meg magamnak”. No nem azért, mert a híve vagyok, hanem mert megbotránkoztat. Vajon miért és hogyan alakult ki ez, hogy az embernek ennyire nem engedi meg valami titokzatos mumus, hogy szeresse önmagát (is), miért várja el tőle, hogy megvonjon magától az életéhez szükséges dolgokat, ráadásul úgy, hogy közben mások malmára azért gallonszámra hajtja a vizet?
Aki ezt a másik fejébe próbálja sugallni, az vajon szereti a másikat? Mert szerintem nem, rosszat akar neki!
Úgyhogy ezt így kell kezelni…
Sziasztok!
Szerencsére én már “régóta” élvezem, és tanítom is, amiről Ági írt. Minden szava igaz! Két dolgot említenék: – tegnap voltam egy képzésen (Idával is találkoztunk), ahol megkérdezték, hogy mi a különbség egy indiai utcaseprő és egy európai ember között?
Válasz: az indiai, már most tudja, hogy 5 év múlva melyik utcát fogja seperni, az európai csak teng-leng a világban.
- a másik: én nem tudtam úszni. sok minden miatt, de leírtam, hogy xy határidőre megtanulok. Egy lubickoló gyerekcsapat volt a képen, amit mellé tettem. Aztán el is feledkeztem róla. Míg egy hosszú, tunéziai nyaralás után, úgy jöttem haza, hogy tudok úszni. Jó pár héttel azután vettem elő a füzetet, és döbbenten láttam, hogy a határidő előtt 1 hónappal teljesült.
Tessék kiszállni a fejemből!
3 napja kisértetiesen hasonló témában adtam le egy cikket.
Ez a szinkronicitás.
Bárcsak az iskolában már megtanítanák ezt a gyerekeinknek a matematika, történelem, olvasás, írás mellett.
Vagy mi tanultuk volna gyerekkorba.
De semmi vész, még idejében vagyunk. S legfeljebb majd mi tanítjuk meg a saját gyerekeinknek mindezt.
Szárnyaljatok csajok! Álmodozzatok, tervezzetek. És álmodozásotok közbe ne kontroljátok magatokat azzal, hogy az álmotok reális-e vagy sem, megvalósítható-e vagy sem, megérdemlitek-e vagy sem. Egyszer végre merjetek álmodozni a saját életetekről!
Szia !
Bár nam vagyok kismama, érdeklődéssel olvasom az irásaidat.
Élő példaként tekintek rád, mivel már a MISZÜ óta ismerlek és figyelemmel követtem a pályádat.
Én magam is azon vagyok, hogy internetes vállalkozásból éljek meg.
Van egy webáruházam, de nem hozta meg a várt eredményt.
http://www.herbawebshop.hu
Valószinüleg mást célt kell kitűznöm , más ötletekkel kell előállnom.
Én csodállak, hogy eddig ilyen sikeresen eljutottál.
További sok sikert!
Üdvözlettel:
Attila
Sziasztok!
Az álmok, az álmodozás nagyon jó, csak általában nem válik valóra. Azonban, ha konkrét időpontot tűzünk ki a megvalósítására, Ági is ezt javasolta, akkor cél lesz belőle, amiért érdemes mindennap dolgozni, és nap mint nap emlékeztetni tudjuk magunkat arra, hogy miért ülünk újra a számítógép elé. Nekem a következő céljaim vannak:
1 év múlva annyi pénzt keresni az online vállalkozásomból, hogy ne kelljen visszamenni a munkahelyemre, és a 2 éves lányomat bölcsibe adni,
5 év múlva egy tengerparti apartmant szeretnék, na nem odaköltözni, csak ha kedvem tartja, odautazni, és reggel a tenger zúgására ébredni.
10 év múlva pedig annyi tartalékot szeretnék különböző befektetésekben, hogy ne legyen muszáj dolgoznom, csak ha kedvem tartja.
Mindenkinek sok sikert kívánok céljai eléréséhez.
Andi, a tengerparti apartman nálam is a listán van
Én sem vagyok kismama, de azért remélem, nem zártok ki emiatt.)))
Tényleg Ági, mit gondolsz akkor, amikor látod, hogy a kismamáknak írsz főleg, ők a célcsoportod, és 1-2 férfi is idetéved.
Jó babázást és tanulást mindenkinek.
Zoli, nem gondolok semmit, mert a Gazdagmami Tanfolyamosoknál is a 20% férfi
Először mondjuk csodálkoztam rajta, de már megszoktam 
(egyébként már két GYES-es apukával is találkoztam itt, tehát ez egyáltalán nem gond)
Kedves Ági!
Nagyon hasonlóan képzelem el én is a jövőmet. Sokfelé próbálkoztam már, és bár szerettek a munkahelyemen, és én is (a legtöbb esetben) szerettem ott lenni, már tudom, hogy a S Z A B A D S Á G hiányzott. Tudom, hogy mit szeretnék, tudom, hogy mi kell hozzá, csináltam “álomnaplót” és el is indítottam a dolgot. Csakhogy nem történik semmi. (Igaz, nem internetes vállalkozás.) Azt hittem értek (kicsit) a számítógéphez, és a net – hez, de fogalmam sincs,hogy vágjak bele. És főleg, hogy hoz ez nekem pénzt. Rendszeresen elolvasom a leveleidet, és a könyvet is elolvastam, de úgy érzem, egyre nagyobb a homály idebent. Először totál lelkes voltam, és “ide nekem az oroszlánt is!” felkiáltással elkezdtem tervezni. Aztán jött az a kisördög, aki sokszor beleszól a dolgaimba, és maradtam a tervek nézegetésénél.
A másik dolog, amit elindítottam, nagyon nem csak tőlem függ.
Szóval ennyi az én történetem. Lehet, hogy sokan most le fognak tolni, hogy ne sajnáltassam magam, hanem tegyek valamit.(Én nem akarom,hogy sajnáljon bárki is.) És én tennék is, ha tudnám, hogy mit, hogyan, ….
Azért mindenkinek szép napot!
Bocsi!
Még annyit az előzőekhez,hogy egyfolytában az okosabbnál okosabb könyveket bújom (a listát pl. Csapó Idától is gyűjtöttem, meg néhány hasonló oldalról), és próbálok minél több használható információt begyűjteni. A könyvek listája egyre bővül, én meg mintha egyre kevesebbet tudnék.
Vagy mintha az idő kezdett volna játszani velem. Egyre kevesebb van belőle. Mondjuk 3 gyerek mellett is találok azért üres járatot, amit ki lehet használni.
Mint pl. most is.
Dóra, az a jó, ha már annyit tudsz, hogy úgy érzed, nem tudsz semmit
Az internet, mint ahogyan bármelyik másik biznisz is, úgy hoz pénzt, ha valamit eladsz (vannak más megoldások is, de azok korántsem olyan hatékonyak) A legegyszerűbb: elindítasz egy blogot és kiteszel rá egy Adsense reklámot, ez kb. 1 órás munka kezdőknek is, és már el is indultál. Persze a java csak ezután jön, de elindulni mindössze ennyi.
A másik: sokan vannak, akik pénzt keresnek a weben, nézd meg, ők hogyan csinálják, többféle megoldás van erre is (egyébként a héten fogok írni erről)
Kedves Admin!
Köszi a választ, és igyekszem megfogadni. Csak egyelőre gőzöm sincs, hogy indítsak el akármit is. Már több dologgal is próbálkoztam az eladás terén, de mindig kaptam jó tanácsot, hogy az adott dologba miért könnyű belebukni, illetve, hogy miért ne csináljam. (Csak egy példa: imádok sütit sütni, és a barátnőmmel kikísérleteztünk tej – tojás és cukormentes DE EHETŐ!!!!!!!! sütiket. El is terveztük, hogy megpróbálunk egy vállalkozást építeni rá. És akkor jöttek az okosok, és elmagyarázták, hogy miért inkább ne tegyük. De ugyanez volt a helyzet a magán ovival, az angol oktatással, stb, stb.)
Sokszor úgy érzem, még a levegővételhez is engedély kell….
De azért nem adom fel! És nagyon várom az írásodat!
Üdv. Dóra
Kedves Ági!
Annyira egyszerű és lényegre törő a stílusod, ahogy írsz és ezt annyira irigylem tőled, mert azt a magabiztos, érett, leülepedett tudást tükrözi, ami benned megvan és belőlem hiányzik – mert szerintem ez a lényeg.
Amiket mondtál, akár én is mondhattam volna, de sajnos nem én mondtam, mert bár úgy érzem belőlem beszélsz, mégsem tudom ugyanezt önállóan, magamtól megfogalmazni, bizonyára, mert énbennem legbelül még nincs ilyen összeszedettség. És ez a titka az egésznek!
Ahogy írtad (végtelenül egyszerűen, a “gyakorló” mégis tudja milyen kétségbeejtően nehéz ez),nagyon fontos pontosan megfogalmazni a vágyainkat. Mert mindig AZ valósul meg – és sokszor rácsodálkozunk – tényleg ezt akartuk?
És nem is olyan könnyű megfogalmazni a kívánságokat. Hisz, ha belegondolunk, ez óriási felelősség.
Nekem gyakran az a gondom, hogy nem tudom, igazán mit is akarok. Néha csak úgy szeretném, ha másképpen lenne. Nem tudom hogyan, csak ne így, de amíg nem tudom megfogalmazni, hogy hogyan is szeretném pontosan, addig nem adok irányt (és célt) a vágyaimnak, nem indítom útjára azt a nyílvesszőt, amivel majd célba kell találnom. Mert én úgy képzelem a vágy egy nyílvessző, amit aztán az íjba teszünk és ahogy megfeszítjük, az maga az elhatározás, elszántság és minél jobban koncentrálunk a célkereszt közepébe, annál pontosabban valósítjuk meg a célt, amit el kívánunk érni.
Máskor meg elképesztő egyszerűséggel teremtek, spontán, minden görcs nélkül, akár nagy dolgokat is. És ez az, amit az ember szüntelenül gyakorol, hogy hogyan kerüljön teremtő állapotba. És ez az, ami nekem sem megy csettintésre.
Engem egyébként szintén a szabadság illata visz.
Éjjel fél 3 van, pár nap múlva telihold, ülök a teraszon ahonnan látni a holdat, beszívom, amit az illatozó fák éjszaka kilélegeznek és minden úgy jó, ahogy van. Igaz, hogy hamarosan elköltözöm erről a jó helyről, de ebben a pillanatban bizonyosság van bennem, hogy kapok cserébe más szépet. Na, ezt az érzést lenne jó megőrizni!
Mindenkinek hasonló szép estét és békességet kívánok!
Timi
Rendkívűli módon tetszett Ágika mondanivalója.S el kell mondjam, hogy számomra a pontos részletek elképzelése jelentenek gondot a majdani életemről.Érdekes nekem valóban, hogy ténylegesen hogyan nézne ki egy napom, amikor már nem rándul görcsbe a számláktól a gyomrom és nem kell a bevásárlás alkalmával azt mondanom, hogy :-”Nem ! Csabikám,hova gondolsz, ezt mi nem engedhetjük meg magunknak!”Élő példa erre egy tegnap esti bevásárlás volt és évek óta nem voltam bevásárló központban s ugy éreztem magam, mint egy kiránduláson,és az árak ahhoz képest, hogy ez tömeg áruház volt, hát mit is mondjak, igen felkúsztak !Szeretném kiemelni a “másoknak való megfelelés “részt.Ugy érzem ez talán a legnagyobb probléma különösen az én esetemben, mert azt szoktam mondani, hogy engem valahol a munkahelyem is nevelt, ugyanis 26 éve múlt immár, hogy itt dolgozom és mivel 15 éves korom óta vagyok eme “közösség”tagja, bizony akarva s akaratlanul is hasonlíthatok munkatársaimra.S ha nem akarok nekik, elvárásaiknak megfelelni, bizony szószerint ordítás a vége.
Nagyon nehéz természetem van, nehezen tűröm a békjót,a láncot,s parancsszóra már nem is vagyok hajlandó semmire!
Valamikori hiteleink “rabja” lettem s amíg nem tudok más biztos hátteret magam mögött, addig sajnos nem hagyhatom ott.Terveim szerint maximum 1 év ill.már annyi sem, mert 2010. augusztusában beadom a felmondásom, ha addig nem válunk munkanélkülivé.Az elbocsájtások is folyamatosak és egységeket szüntetnek meg,ami ugy néz ki, hogy főnököstűl,pereputtyostúl rakják az embereket az utcára 35-40 fős létszámokkal!S visszatérve a vizualizációra, közben eszembe jutott, hogy amikor regényt és/vagy egyéb könyvet olvasunk is elképzeljük a történéseket,eseményeket és a csodálatos helyszíneket s talán ezt a képességet kell előhívni ebben az esetben.Ugy érzem , hogy Ágika mondókái igen tanulságosak és Anikó Barátnőmnek köszönettel tartozom ezért, ugyanis az Ő ajánlásával jutottam ide és nem bántam meg!Utoljára, de nem utolsósorban, nem tudom szó nélkűl, hagyni, hogy véleményem szerint a Vida Ágnes tehetséges és profi és köszönöm az értékes információkat!Tiszteletteljes Üdvözletem Enikő
Sziasztok!
Ági, nagyon belelátsz az én vesémbe is
nagyon szuper amit írtál. Ezek az álomképek, videók itt lebegnek a fejem felett szinte non-stop. A tengerparti házikó, a hullámok és a sirályok hangja maga a mennyország lenne számomra is. Élnék-halnék érte. Most ezt próbálom megvalósítani és persze a jólétet és a függetlenséget.
Az Adsense reklámot én is megpróbálom, hátha:) Köszönöm, hogy vagy. Nagyon sok erőt adsz, így virtuálisan is:)
Üdv:
Ági
Kedves Mindenki!
Először is nagyon köszönöm Áginak azt a sok okos dolgot melynek köszönhetően végre nem kell mindennapi robotolnom, s a kisfiamal tölthetem a napjaim legtöbb részét.
Másodszor, Mindenkinek aki ebben a közösségben van Áginak köszönhetően, szeretnék hasonló sikereket kivánni és örülök , hogy itt lehetek veletek.
Harmadszor pedig a témához kapcsolodva pár gondolat!
AZ ELSŐ LÉPÉS A FEJBEN TÖRTÉNIK! Elég nehéz túllépni mindazon, amit felnőtt korig az emberbe nevelnek, rákényszeritenek, s korlátozzák mind azt ami teljesen természetes modon bennünk van. Rendszerbe, szabályok közé pasziroznak, mikor egy folyamatosan fejlődő világban élünk, ahol semmi sem állandó.IGEN, merni kell lépni, ki kell lépni a szürkeségből! Nekem van egy kedvenc mondásom, ezzel kezdtem mindent és egy füzettel.Csináljatok céltáblát! Az is működik! Tegyetek egy táblát (lehetőleg olyan helyre ahol sok időt töltötök és szem elött is van) a falra rakjátok rá a céljaitokat, mindegy mi is az, ha durvának, vakmerőnek tűnik akkor is.El se hittem, de működik!
És az én kedvenc mottom: You are the only one who create Your reality!
Mindenkinek üdvözletem angol földről!Angel
U.i.: Mindenki kedves figyelmébe ajánlom a the secret /a titok c. könyvet vagy filmet!
Kedves Mindenki! /hosszu lenne mindenkit nevén nevezni, lévén hogy vagyunk egy páran/
Most hogy mindenkit végig olvastam, látom, hogy sokan vannak abban a fázisban amit már nekem sikerült meglépni, s saját meglátásom, tapasztalatom az, hogy amit ti küldtök információt a környezetnek arra a környezet sokféle képpen válaszol. Ha ti változtok , de a közeg, környezet amelyben éltek nem ruggalmas a változásra akkor ki kell lépni, keersni kell azt a lehetőséget, helyet , ahol ha nem is ért midnenki egyet s nem is akar mindenki veled fejlődni, de legaláb hagyják hogy ezt te megtehesd!
Nekem is volt tapasztalatom abban, milyen amikor az ember elkezd kinyilni, olvas, tanul, ujra gondolja az addigi életét, összeirja a listát, megcsinálja a célfalat, elkezdi alkalmazni a hétköznapokban az új dolgokat. Sokan teljesen hülyének néztek, mikor kitettem a falra a céljaim, mások nem értették mit csinálok, volt aki közölte , hogy egyenesen a vesztembe rohanok. Akadtak azonban olyanok akiket érdekelt, s most Ági leveleit forditom nekik, s amit nekem sikerült eddig összeszednem, megtanulnom azt adom nekik át.
Nagyon nehéz megtenni az első lépéseket, kilépni a “megszokott helyről, monotonitásbol, biztonságból”, de szükséges , hogy végre mind Önmagunk lehessünk!
Én vagyok az egyik legjobb példa, felmondtam, eljöttem, s a laptopomba temetkeztem éjjelente. Megérte! Ennek köszönhetem , hoyg itt avgyok veletek. Ennek köszönhetem, hogy a 6 éve kényszerből elviselt alakom lassan újra az amilyennek eddig kellett volna lennie! Ennek köszönhetem, hogy tanulok, hogy kinyilt a világ, hogy új nemzetközi kapcsolataim vanank, hogy megtanultam webprogramozni, hogy évek óta dédelgetett álmaim épp megszületőben vannak( ha már elérhető lesz jelzem). Ági: nagyon köszönöm , hogy vagy nekem, s szeretném, ha ez a közösség továbbra is fejlődne, növekedne! Ha valaki , akkor Te segithetsz minden hezitálónak! És végül, de enm utolsó sorban:
Kedves férfiak, kik eme közösséget választottátok! A legjobbkor vagytok a legjobb helyen!
Még egyszer Üdv mindnekinek!
Angel
Köszönöm, Angel és gratulálok az eredményeidhez!
Kedves Dóra!
Sajnos mások is küzdenek ezzel az érzéskáosszal, hogy szeretnének tenni ötletük is van mégsem történik semmi vagy ha igen az is félresiklik.
Az első lépés előtt érdemes a nulladikkal kezdeni.
Fogadd el azt ahol most vagy (nem hadakozom)
Tisztítsd le gondolataidat, szabadulj meg a káosztól ami a fejedben kering (erre külön technikák léteznek)
Amíg negatív gondolatok keringenek a fejünkben nincs helye a pozitív gondolatoknak nem lehet lelkesedni, tervezni, elindulni.
Az elkeseredett gondolatokkal mindig úgyanoda érünk vissza.
Ha ezt sikerül tisztába tenni utána utána jöjjön az első lépés az Ági jobbnál jobb tárházából, tanácsaiból.