Hozzászólás: Ciki? Nem ciki?

Szerző: Thámm-Tornyay Erna

Thámm-Tornyay Erna — Wed, 22 Apr 2009 06:15:25 +0000

Kedves Àgi!
Nagyon boldog szülinapot kívánok, Isten éltessen!

T-T Erna

Szerző: Vida Ági

Vida Ági — Tue, 21 Apr 2009 11:58:32 +0000

Már megjelent az ELLE? Le lesz cserélve a kép hamarosan

Szerző: Vida Ági

Vida Ági — Tue, 21 Apr 2009 11:56:15 +0000

Gyöngyi, ez látásmód kérdése. Az emberek között tényleg sok az undok, néha sorban kell állni két gyerekkel, néha meg előreengednek – ez az élet. Nekem volt, hogy az APEHban hosszú sor állt és az ügyintéző előrehívott a 7 hónapos babával és olyan is, hogy félórát álltam 39 hetes terhesen a másfél éves gyerekkel a postán, és senki nem engedett előre – ilyenkor lehetnek az embernek csúnya gondolatai, de mi van akkor, ha inkább kihozod az adott helyzetből a maximumot? “Ha kapsz az élettől egy citromot, csinálj limonádét belőle” – szól a mondás

Mi baja lesz a gyereknek, ha 20 percet kell várnia valahol? Semmi.

Amit viszont vállalkozóként megengedhetek magamnak az az, hogy
- akkor megyek be a városba, amikor nincsen dugó
- akkor megyünk vásárolni, amikor nincs tömeg
- akkor intézzük az ügyeket, amikor nincsenek sokan,
- akkor megyünk le a mamához, amikor kicsi a forgalom,
stb.
tehát elkerüljük azokat a helyzeteket, amikor el kéne várni másoktól, hogy gondoljanak ránk is, mert mi gyerekkel vagyunk, így aztán csak kevés ilyen helyzettel találkozom, akkor pedig elfogadom, hogy ez most így alakult és kész…

Szerző: Ági, aki főz

Ági, aki főz — Tue, 21 Apr 2009 11:43:37 +0000

Szia Ági!

Láttalak ma az Elle magazinban. Jó a cikk és a kép is rólad. Nem akarod a fenti képet lecserélni erre? Tudom nem illik ilyesmit mondani, de valahogy így megcsinálva számomra sokkal inkább sugárzod a mondanivalód, mint itt fent.

Szerző: Vida Ági

Vida Ági — Tue, 21 Apr 2009 06:43:00 +0000

Ditta, ki az, aki képes teljesen megismerni önmagát? Erre egy élet is kevés, de nincs is rá szükség. 2003 táján volt 1 év, amikor szinte csak ez a téma foglalkoztatott, a végén már egészen belebonyolódtam.
Az élet körülöttünk mindig változik és mi is változunk vele, egészen új tulajdonságaid kerülhetnek felszínre egy új helyzetben, és egészen megváltozhatsz egy-egy hirtelen történés hatására. Vannak olyan alap értékek, tulajdonságok és képességek, amik kezdettől a sajátjaid és olyanok, amik fejlődnek-alakulnak. Rengeteg olyan adottság van, ami egy adott szintig mindenkinél fejleszthető. Pl. a botfülűből soha nem lesz zenész, de azért megtanulhat zongorázni vagy énekelni is akár (legfeljebb rajta kívül senki sem élvezi majd )

Témának egyébként ez nagyon jó, írni fogok róla!

Szerző: Gabella

Gabella — Mon, 20 Apr 2009 07:14:35 +0000

Jé! De jó! Pozsgai Nikolett a csak csajokban!!!!!!!!!!!!!

Szerző: Gyöngyi

Gyöngyi — Sun, 19 Apr 2009 06:56:21 +0000

Olyan érdekes ez,de én amióta itthon vagyok a gyerekekkel,azóta veszem észre,milyen szörnyű világ vesz minket körül.Amíg dolgoztam,nem tűnt fel,milyen udvariatlanok,kedvetlenek,undokok az emberek.Igaz,dolgoztam min.napi 9 órát,mindig tudtam,hogy a gyerekem jó kezekben van,este megoldottam,hogy csak vele kelljen foglalkoznom.A szabadidőnket eltölthettük együtt,pénzünk is volt bőven.
Persze,biztos sok mindent elnyomtam magamban,de amióta szültem még egy gyereket,úgy érzem,kicsúszott a lábam alól a talaj.Szerintem egyáltalán nem toleránsak az emberek a kisgyerekes anyukákkal.Az az érdekes,hogy ezt leginkább a nagyobbik gyerek iskolájában tapasztalom,ahol a pedagógust egyáltalán nem zavarja,hogy egy kisbabával a karomon várok húsz perceket.
Sajnos én nem hiszek abban,hogy ezen a vállalkozói lét segítene,mert akkor még több helyre cipelném a kicsit magammal.

Szerző: Magda Attila

Magda Attila — Sat, 18 Apr 2009 13:19:21 +0000

Sziasztok!

Nekem van egy belső hangom. Ha rossz útra tévedek, mindig megszólal. Minél jobban ragaszkodok a rosszhoz, annál hangosabban kalapál bennem: Ati nem jó az irány, nem jó, amit teszel.

Így negyven felé közeeledvén sikerült elérnem, hogy leginkább csendben van. Sok mindent kipróbáltam, mire a hang elkezdett csendesedni. Ehhez természetesen a tréneri munkám is segített.

Ha elég aktív vagy, akkor a tapasztalat meghozza Neked a felimserést, hogyTe magad ki vagy, és mit szeretnél.

Üdv.,

Attila

Szerző: Heni

Heni — Fri, 17 Apr 2009 23:28:51 +0000

Mi akkor határoztuk el, hogy jöhet a baba, amikor azt mondtam magamnak, hogy nekem most volt elég ebből a munkából. Igazából nem is abból a munkából, mert azt szeretem csinálni, hanem inkább a főnököm hozzáállásából. Most még gondolkodom, hogy mi legyen, de még nem sikerült megtalálnom az utamat. Bár a múltkor bementem egy egyetemi könyvtárba, és akkor elkapott valami olyan érzés, hogy ez nekem hiányzik.

Szerző: Kriszta

Kriszta — Fri, 17 Apr 2009 20:59:57 +0000

Igen, szerintem is az egyik legjobb lehetőség a váltásra, ha otthon lehetünk a gyerekeinkkel. Alig vártam már, hogy a munkahelyemről eljöhessek, de nem akart összejönni a baba, mert annyira akartam… Aztán egy perforált vakbél megoldotta a helyzetet, a műtét után azonnal sikerült, hiszen elmúlt a görcs, nyugalom volt körülöttem a műtét után. Itthon pedig már a gyerekek körül forgott minden, és világossá vált, hogy az én életem akkor teljes, ha másoknak segíthetek (akik akarják), szervezhetek, pl. zenebölcsit, játszócsoportot, koncertet, beszélgetéseket, stb. Most újra tele vagyok energiával, újabb és újabb ötleteim vannak, és tuti nem akarok visszamenni olyan munkát végezni, ami nem érdekel, valamint azért sem, mert akkor nagyon keveset találkozhatnék a gyerekeimmel, pedig ők a legfontosabbak számomra a világon. Magam megtalálásában nagyon sokat segített az agykontroll, relaxációk, hogy a sok-sok önkorlátot le tudjam építeni, és igenis visszaszerezzem azt az önbizalmat, ami mindig is jellemzett és sok erőt adott a céljaim megvalósításához.