Ááá, nekem ez úgyse menne…

Az amerikaiakról általában az a kép van bennünk, hogy nyomulósak, teli vannak önbizalommal, miközben mi magyarok mindig azt mondjuk magunkról, hogy milyen negatívak és pesszimisták vagyunk sok dologban. Emiatt volt érdekes, amit tegnap egy amerikai magazinban olvastam. Egy többszörös milliomos fickó írt arról, hogyan szabaduljunk meg a negatív gondolatoktól, azoktól, amik mindig a kifogásokat kerestetik velünk, amik arra ösztönöznek, hogy ne jussunk előrébb az életben.

A cikk arról szól, hogy mennyi kifogást keresünk arra, miért nem sikerülhet nekünk ez az egész vállalkozás dolog. Én is szoktam ilyen leveleket kapni, például múltkor egy anyuka írt, hogy a gyerekek iskolába járnak, reggel viszi őket, de 1-kor már értük kell menni és egyszerűen nincs ideje dolgozni-tanulni is mellette. És most nem őt akarom bántani, de azért látni kell, hogy senkinek nem fenékig tejfel az élet és bizony tudom, hogy a Gazdagmami tanfolyamon is a többség néhány hónapos baba mellől vagy 2 kisgyerek mellől tanult (és volt 3 gyerekes anyukánk is), építi a vállalkozását. Jómagam is így csinálom.

Nincs ebben semmi titok egyszerűen csak fejben el kell dönteni, hogy márpedig neked erre van időd, lehetőséged, és hinni benne, hogy meg tudod csinálni!

A cikkben volt egy másik fontos momentum is. Az, hogy sokan régebbi vagy közelmúlt-beli eseményeket hoznak fel kifogásként, amiért nekik nem sikerülhet. Ezek azok a megpróbáltatások az életből, amiket az ember újra és újra elmond magának, felidéz, mintegy megerősítéséül annak, miért nem jutott még egyről a kettőre.

Olyan múltbéli dolgokról és jelenbéli állapotokról van itt szó, amikre mindig tudunk hivatkozni, mint sikertelenségünk okára.

A kifogásokat nézve, mintha a hazai fórumok bármelyikét olvastam volna:

„Nekem úgysem sikerülhet, én egy szerencsétlen vagyok, itt élek az ország legrosszabb régiójában, innen nincs kitörési lehetőség”
„A tönk szélén vagyok anyagilag, hónapról hónapra élünk, nem kockáztathatok.”
„Egyszer már voltam egyéni vállalkozó, de alig kerestem valamit, miért menne most jobban?”
„Két éve beszálltam egy hálózatépítős cégbe, de nem megy ez a dolog nekem, én nem vagyok az a vállalkozó típus.”

Az önmagunkkal kapcsolatos előítéletektől és a magunk számára felállított korlátoktól nehéz megszabadulni, mégis hogyan lehet, hogy másoknak nehezebb helyzetből is sikerül talpra állni?
(persze erre is vannak bevált kifogásaink „Szerencséje volt”, „Segítette a család”, „Neki mindig is jobb lehetőségei voltak”)

És még mielőtt elkezdenéd gyorsan beírni a hozzászólások közé, hogy a te eseted miért más, elmondom, mit javasolt a cikk szerzője a problémáktól való megszabadulásra. Nagy vonalakban: írd le az összes ilyen tényezőt külön külön papírokra és egyenként égesd el az összeset. Szabadulj meg tőlük! És minden egyes papírnál, amit a tűzbe dobsz, köszönd meg az élettapasztalatot, amit adott.

Ha pedig megszabadultál a rossztól, töltekezz fel pozitív gondolatokkal. Gondold át részletesen, az utolsó apró momentumig, hogy milyen életet szeretnél élni. Hogyan nézne ki egy ideális napod? Mivel töltenéd az időt? Hogyan nézne ki a házad? Mit ennél ebédre? Milyen iskolába-óvodába járnának a gyerekeid? Találj ki az utolsó részletig mindent és képzeld el, mintha egy film lenne!
Biztosan ismered azt az érzést, amikor megnézel egy filmet és utána úgy érzed, hogy te is pont ilyen életet szeretnél élni, ilyen környezetben, ilyen házban, ilyen autóval járni, ilyen emberek között. Ha vizualizálod a vágyaidat, álmaidat, akkor képes leszel meg is valósítani azokat.

44 Comments

  • Gabella

    2008. december 13. szombat

    De emellett szívesen leírnám részletesen is a véleményemet, meg a kifogásaimat is, de félek, durva lenne! Mert néha én is bántónak érzem, amit írtok! De itt abba is hagyom, mert ezután tényleg a durva rész következik…

  • Gabella

    2008. december 13. szombat

    Most egy kifogással kezdem! Tudjátok, milyen nehéz szemléletet változtatni? Vagy ezt már írtam? 🙂 De már alakulok, mert nem állok le ott, hogy á, ez nekem nem megy, á, ez úgyis csak Pesten megvalósítható, hanem végre agyalok tovább, hogy vajon hogy is kéne… Nem egy nagy eredmény, de nekem már ez is haladás! 🙂

  • szaki

    2008. december 13. szombat

    Zsolti.. nem is mondtam, hogy gyere hozzám én arra gondoltam, hogy ide írd le, hogy hogyan építenéd föl a vállalkozásod. Hogy honnan tudom? Mert én is pár éve így álltam hozzá a vállalkozásokhoz, és hiába volt piac képes ötletem, nem én valósítottam meg hanem más…
    Egyálltalán nem kell ötleteken agyalnod, ritka az, ha valaki valamilyen új ötletet valósít meg. Másolj le egy müködő vállalkozást utána keresd a „réseket”. Csak gondolj arra, hogy hány ABC van a világban és szinte mindegyik müködő képes, profit termel. Továbbá ne akarj 1 hónap alatt milliárdos lenni, mert ilyen vagy nem létezik vagy nagyon ritka, de az biztos, hogy az aki hirtelen meggazdagodik nemtudja értékelni és kezelni a pénzt.

    Sok sikert!

  • Zsolti

    2008. december 13. szombat

    szaki, köszi, de maradok Ágiéknál.
    honnan veszed, hogy mennyi tudásom, és tapasztalatom van? nagyon okosakat mondtál, köszönöm, igazi szaki lehetsz:)

  • szaki

    2008. december 13. szombat

    Zsolti tegyük föl, hogy van egy ötleted. Ird le nekünk lépésről lépésre, hogy hogyan valósítanád meg. A cégalapítástól kezdve az eladásig…

    Kiváncsian várom/várjuk.:)

  • szaki

    2008. december 13. szombat

    Zsolti… neked hiába lenne piac képes ötleted azt ugysem tudnád megvalósítani, mert nem rendelkezzel elegendő tudással és tapasztalattal!!! Egy válallkozás nem egyik napról a másikra valósul meg és a sikeres válallkozó sohasem a pénzért, hanem a munka öröméért dolgozik. Továbbá a tanulásnak egy állandó folyamatnak kell lennie, tanulni életed végéig kell, a tanulás nem akkor ér véget mikor befejezted az iskolát!

    A cikkhez meg gratulálok!

    Minden jót!

  • Vidi Rita

    2008. december 11. csütörtök

    Zsolti, a szád tátva maradna, ha elmesélném, mennyire rossz helyre születtem.. Bocs, de ez kifogás.
    Ma azt vettem észre magamon, hogy kifogásokat gyártok. Vannak ilyen helyzetek, vagyunk ilyen passzban. De észre kell venni, hogy valóban semmi lehetőségem nincs, vagy pedig gyártottam egy frankó, működő kifogást.

    Túl kell lépni ezeket, fel kell vállalni, hogy „igen, ebben még gyúrnom kell kicsit magamat”, mert az üzlet sajnos nem símogatásból áll.

  • Vida Ági

    2008. december 11. csütörtök

    Norbert, tegnap 15:40-kor írtál, most jutottam oda, hogy válaszoljak.

  • Zsolti

    2008. december 10. szerda

    nem igazán a változással, meg a hozzáállással van bajom, csak egyszerűen nincs piacképes ötletem, ennyi.

  • OkosKismama

    2008. december 09. kedd

    De azt is írd fel, ami a „nem változás” mellett és ellen szól! Aztán add össze, hány érv van a változás mellett és a nemváltozás ellen, meg add össze a változás elleni és a nemváltozás melletti érveket. Ha valamelyik szám jelentősen nagyobb, mint a másik, akkor afelé dönts. Ha kb egyforma, akkor nem akarod igazán a változást. (Tonk Emil után szabadon…)

    Nekem is négy kisgyerekem van. Még nem tudom elmondani, hogy sikerült, de jó úton járok. Már számtalanszor álltam fel. És még fogok is.

    Tegnap CashFlowt játszottunk. Megfigyeltétek már, hogy a mókuskerékben minden második mező „Lehetőség”? Csak nem szabad elmenni mellettük…

    Jó ez a játék. 😀

  • FreeChoice Magazin

    2008. december 09. kedd

    @Zsolti,

    Tudod nem tudok, és nem akarok nagyon magasztos vagy „nemtommmmmilyen” lenni, de ott legbelül mind egyformák, sőt egyek vagyunk. Teljesen mindegy hova születtünk, milyen a színünk, miben hiszünk, kire szavazunk…
    Inkább arról van szó, hogy mit tudott megtanítani a gyerekének a szegénypapa, illetve gazdagpapa. Azt is tudom, hogy a gazdagpapa nem mindig, gazdag, és nem is biztos hogy az a gazdagpapa akinek pénze van.N em mindegy értékeset adok a gyerekemnek, vagy ÉRTÉKET. Remélem érted miről beszélek.

    Amit nem tanított meg a szegény vagy a gazdagpapa, azt felnőtt fejjel, saját motivációval kell pótolni, hisz sem a szakmád, sem a nyelvtudásod nem otthonról hoztad. Megtanultad!
    Miért gondolod, hogy ez másként van egyéb készségeinkkel?!

    Az általam sorolt +10%os tippek, lehet külön-külön nem érnek 10%ot, leht némelyik sokkal többet! de ha elindulsz ezen az úton, tudatosan, mondom: TUDATOSAN!

    Akkor a sikert 100%osan Garantálom! 😉

    FCM

    ui.: tényleg ne add fel, SOHA NE ADD FEL! 😉
    uui: Ráadás házi feladat, feltéve ha komolyan változni akarsz, és változtatni a sorsodon…

    Írd le egy lapra mi az ami a változás mellet szól, egy másikra mi az ami ellene! És gondolkodj melyik éri meg! 😉

  • Zsolti

    2008. december 09. kedd

    Köszi, FCM!
    Találtam sárgát, még nem adom fel! 🙂

  • Vida Ági

    2008. december 09. kedd

    Emőke, 4 gyerek mellett is lehet sok mindent. Ha olvasgattad a blogot, korábban készítettem két 3 gyerekes anyukával is riportot, akiknek még igen kicsik a gyerkőceik, mégis vállalkozásba fogtak. Porst Rékával itt, Panyi Zsuzsival pedig itt olvashatsz riportot. Persze sok mindenen múlik, sikerül-e felkelned, de jó mások példájából tanulni, olvasni róla.

  • Emőke

    2008. december 09. kedd

    Valahol olvastam, hogy eladtak telkeket a Holdon. Szerintem is ma már el lehet adni mindent,csak tudni kell, mikor, hogyan, kinek és miért. Sajnos az emberek hiszékenyek, és befolyásolhatóak. És nem szeretem az olyan fajta üzletelést, amikor a tudatlanok vannak kihasználva. Habár sokan vannak akik nem akarnak tanulni, és ezért tudatlanok.

  • Zsolti

    2008. december 09. kedd

    Rita, azért aki nem tudta megvenni, az nem biztos, hogy kifogást gyártott, legalább is nem ez a legmegfelelőbb kifejezés erre.
    Sajnos vannak olyan emberek, nem kevesen, akik nem engedhetik meg maguknak, és nem feltétlenül őket kell ezért okolni. Nem mindenki születik jó helyre, aztán ezer dolog miatt alakulhat így, nem ragoznám…
    Nem csak Lacinak volt fájdalmas az az ütésed 🙁

  • Emőke

    2008. december 09. kedd

    Szénásiné Tasnádi ANi a hozzászólásodban az érintett meg, hogy ennyi gyerek mellett képes voltál saját magad lenni. Nekem is 4 kiskorú gyermekem van és nem tudom hova tovább? Segitenél? emoke333kukacgmail.com Szükségem van olyan emberek tapasztalatára, akik kb.olyan helyzetben voltak, mint én.Mert a földről nehéz felkelni, de ha van segitség könnyebben megy. Köszönöm Emőke

  • Vidi Rita

    2008. december 09. kedd

    Laci!
    Bocsi a gyomorszájasért! Nem neked szólt az, hanem azoknak, akik a kifogásokat gyártották, hogy miért nem veszik meg…

    Mindenképp tedd rendbe a pozícionálásodat, még ma! Döntsd el, hogy megléped, és onnantól kezdve csak úgy gondolkozz, hogy csak a célcsoportodhoz beszélsz. Sokkal egyszerűbb lesz minden, persze az tény, hogy holnaptól nem kezd el ömleni a pénz, viszont így fel tudod venni a kapcsolatot például nyugdíjas klubbokkal, vagy 50 körüliek baráti körével, tudni fogod, hol fórumozz, stb.

    A rokkantnyugdíjasok csoportja egy nagyon ingoványos terület, szívem szerinte mindent odaadnék nekik ingyen. De akkor hirtelen mindenki rokkantnyugdíjassá válna… (bocsánat, ismerek pár nálam egészségesebbet, rokkantnyugdíjazva, persze nem kéne általánosítanom, de emberből vagyok én is). Náluk inkább a családot kell megcélozni, de maradj inkább a korosztályi behatárolásnál, a többi majd adja magát.

    De minél előbb kezded el, annál jobb! Tovább nem érdemes próbálkozni az általános célzással, ezt te is látod, érzed. Nincs veszíteni valód, ez a lényeg. Csak nyerhetsz. Ha most lépsz. Add ezt magadnak karácsonyra Laci!

  • FreeChoice Magazin

    2008. december 09. kedd

    Zsolti,

    Nem csak szépen hangzik, de működik is! Tegyél legalább egy próbát!

    Először a szemléleteden változtass, a pozitív gondolkodás nem csak maszlag! Ha már van egy helyes attitűdöd akkor az ötletek is nyitott ajtón járnak.

    Ha pozitívan gondolkodsz pozitív eseményeket vonzod, de ez más területen is igaz:

    Ezt feltétlenül próbáld ki magadon barátaidon TARTSD A SORRENDET!:

    1. nézz körül ott ahol vagy, keress mondjuk kék dolgokat JÓL jegyezd meg hol vannak ilyenek
    12. Hunyd le a szemed és idézd fel, és mutass rá hol vannak SÁRGA dolgok!

    NEM! NEM! NEM!

    Nem elírás, azt mondtam keress KÉK dolgokat, és azt kértem csukott szemmel idézd fel, hol látsz SÁRGÁT!

    Az emberek minimum 80%-a úgy működik, hogy nem tudja hol a sárga, hisz a kékre figyelt!

    Tehát, ha te kifogásaid fogja vagy akkor csak a kifogásokat látod. Viszont ha megszabadulsz ettől akkor szabad utat adsz a jó dolgoknak.
    Azt tapasztalom, hogy az emberek sikertippet keresnek, ha megtalálják másolják, de ez ritkán jön be. Adaptálni viszont a többség képtelen. Ha azt várod tuti ötletet kapsz, és még személyre szabottat is, akkor hiába keresel. Hogyan találd meg amit Te személyesen a saját bizniszed alapja lehet, ezt tudja megmutatni Ági!

    FCM

    ui.: mellesleg én tudnék megoldást, de azért ezzel a blogommal vagyok itt mert ez az Ági biznisze!

  • Zsolti

    2008. december 09. kedd

    FCM!
    Szépen hangzik, ismerem is az elméletet, de ehhez is szükség van egy piacképes üzletre. Ha nincs, hiába tűzök ki akárhány %-ot. 0 + 10% az még mindig 0.

  • FreeChoice Magazin

    2008. december 08. hétfő

    @Kriszta,

    „Ági fantasztikusan rávilágít arra, hogyan KELLENE normálisan gondolkodni és cselekedni.”

    !!!KELLENE!!! – Itt a bibi, a KELLENE

    a HA, a MAJD, a TALÁN…

    Szavakat töröld a szótáradból, és máris 10%-kal közelebb jársz a sikeres életfilozófiához!

    +10% = tűzz ki célokat és tartsd be, NE álmodozz, tűzz ki időpontot!
    +10% = írd le jelenidőben, mint ami már megtörtént, amit szeretnéd hogy megtörténjen!
    +10% = MINDIG az a dolog kapjon nálad prioritást, ami közelebb visz a célodhoz!!!

    FCM

    ui.: @”negatív”Hahahaaa!

    Ez működik, ne hidd el nekem, nekünk! Tegyél egyszer próbát! Mondjuk minden héten egy 10%os ajánlatom tartsd be, aztán amikor végigértél akkor kezd el egymás mellett is alkalmazni! S
    Sok sikert! (tudom nem hiszed, de lesz!) Sőt magad is fogsz találni ilyen sikertényezőket!

  • Vida Ági

    2008. december 08. hétfő

    Hahaha, nem. Frank Kern volt.

  • Hahaha

    2008. december 08. hétfő

    Amúgy volt már valahol egy „A nagyhalak etetik a kishalakat” című cikk. Annyira igaz ez rád Gazdagmami 😀

  • Hahaha

    2008. december 08. hétfő

    Kitalálom. Jack Canfield volt az. Igaz Gazdagmami?

  • Zsolti

    2008. december 08. hétfő

    Vannak ám olyan emberek is, akik tennének, csinálnák, lelkesek is, csak épp nem értenek semmihez, de legalábbis nem olyasmihez, amire építhető egy online vállalkozás, amiből infotermék, vagy tanfolyam eladható lenne.
    Ráadásul hiába agyalnak, semmit nem tudnak kitalálni.
    Hiába égetem el azt a cetlit, amire az van írva, hogy „nincs piacképes ötletem”, sajnos.
    De agyalok, folyamatosan, csak nálam is rohan az idő, és egyre görcsösebb az agyalás:(

  • Berta Marika

    2008. december 08. hétfő

    Nem tudtam még minden hozzászólást elolvasni, de „beindult” az agyam.
    A nőkkel kapcsolatos, amit a vállalkozásom során tapasztaltam.
    A nők nagyon szeretnek segíteni, de mindig az első : a gyerek, vagy a párjuk, a szüleik, vagy bárki más.Ez természetesen rendben van. – Mondhatnánk.
    A Természet is így teremtette a nőt, hogy védje a „tüzet”, a családot. A kisebbet ill. a nagyobb családot is.
    Amíg védi ezeket, addigra lehet, hogy belehal. Ez így helyes?
    Példaként szoktam elmondani: a repűlőgépen, ha utazunk, mindenki számára van egy maszk, ami kioldódik, ha probléma van. Ül melletted egy gyerek és egy beteg, melyikre teszed baj esetén a maszkot? Rájuk, vagy magadra?
    A tapasztalatom szerint a legtöbben – nem olyan régen, még én is – azt mondják: a gyerekre, vagy a betegre.(„anyai ösztön”)
    Ma már azt mondom: magamra, mert azután tudok segíteni a mellettem ülőknek.
    Ezért nem akadályozhatjuk meg magunkat abban, hogy változzunk és vállalkozzunk.

  • Balk László

    2008. december 08. hétfő

    Ági és Rita,

    Igen értem a lényeget, valóban be kell határolnom a réspiacomat, igazatok van még nem állítottam át a kommunikációmat az idősek felé.
    Pedig tény és valahol mélyen én is tudom Ők az én piacom, hiszen a fiatalok lassan már az oviban jobban kezelik, ismerik a gépeket, mint én magam. A tanfolyamra is csupa 50-es és az felettiek jelentkeztek.

    És talán még egy komoly csoport lehet, a mozgáskorlátozottak tegnap kaptam egy kellemes hangvételű levelet egy hölgytől, üdvözli a tevékenységemet, tetszik meg minden, de már minden pénze elfogyott és kevés a nyugdíja.

    Mire fogyott el, a konkurenciától már mindent meg vásárolt ebben a témában, és most tölem az ingyenes anyagokat várja. Meg is adom neki
    mert nem teszek kivételt, de úgy tűnik ez az általános tendencia, kevés és kicsi a nyugdíj, nem tudom kifizetni, nekem drága ez a tanfolyam stb…

    Szóval, nem értem az ár már így is a béka feneke alatt van, legalábbis ha megnézünk a hasonló nem online tanfolyamokat.
    A könyvek viszont jelenleg már csak másod hegedűsök lesznek azt hiszem.

    A lényeg, hogy ez így borzasztó nehéz, persze amíg lehet kitartok, de ne tudjátok meg mit éreztem, amikor például nem tudtam benevezni az első 300 résztvevőbe az oktatásotokra. És a Rita amikor azt írta teremtsd elő rá a pénzt, na az meg gyomorszájas volt. Utána felálltam és újra neki mentem, de megint elbuktam, még mindig nem adom fel, pedig már nagyon a végén járok. Ha változik valami
    azonnal jelzem.

    Balk László

  • Hortenzia

    2008. december 08. hétfő

    Sziasztok!

    Én azt veszem észre, hogy az önsajnálat nagyon sok embert boldoggá tesz. Persze nehéz, kényelmetlen, rossz, meg minden, de azért inkább egyszerűbb sajnálgatni (és sajnáltatni) magát, mint megmozdulni. Nekem van már egy működő vállalkozásom, saját tapasztalatból írhatom, hogy a siker nem magától jön, nem attól lesz könnyebb az életem, hogy vállalkozónak nevezhetem magam. Vannak tényezők, amiket nem lehet kikerüli, pl. az adott szakmát becsülettel tudni kell, dolgozni kell és alázattal kivárni, amíg „termőre fordul” a munkád gyümölcse. Nekem ez két évet vett igénybe, igaz folyamatosan hasznot hozott, viszont eleinte szinte a haszon 100%-át mindig vissza kellet forgatnom. Aki azt várja, hogy mától vállalkozó vagyok, holnaptól már többszázezret keresek, az eleinte bizony nagyot csalódhat. Nem véletlenül voltak régen is az inasévek, szerintem a „vállalkozósdiban” is meg kell szolgálni ezeket, aminek főleg az a nehéz oldala, hogy eleinte a pénz nem nagy kötegekben érkezik. Persze vannak született üzletemberek, vannak pl. akik családi vállalkozást örökölnek és folytatják, az ő helyzetük könnyebb talán, de idő, tudás, munka és kitartás nélkül nem jön a várt siker. Azonban vannak előnyök, ami miatt még egy viszonylag kiscipőben járó vállalkozás is megéri. Az én anyai lelkemnek nagyon megnyugtató az, hogy a kisfiamat én viszem az óvodába 8 óra körül, már ebéd után mehetek érte; ha esetleg beteg lesz, nem kell felhívnom a főnökömet és laposkúszásban sűrűn bocsánatot kérnem azért, mert a gyermekemet én akarom itthon ápolgatni. Akkor megyünk nyaralni, amikor akarunk, nem amikor rám esik a szabadságolás lehetősége.Őszintén szólva én ezeket is sikereknek értékelem. Úgy szeretném élni az életemet, hogy a gyerekemet lássam felnőni, megélhessem ezt a szép folyamatot, ha már ezt lehetővé teszi egy vállalkozás, akkor ez is nyom az egyik serpenyőben, nem csak a sok-sok millió. Arra később jobban ráérünk gyúrni, amikor majd serdülő gyermekeink ránk sem hederítenek. De jelenleg mi vagyunk számukra a legfontosabbak, megéri ezekben az években lassítani és észrevenni mekkora szerencsének vagyunk részesei.
    Mindenkinek boldog délutánt kívánok! Sziasztok!

  • Vida Agi

    2008. december 08. hétfő

    Piackutatás!!! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Nem érdemes általános témában árulni valamit, mindenkinek kínálni, mindenkinek hirdetni.
    Meg kell találni a réspiacot és csak hozzájuk szólni, csak nekik hirdetni.
    Pl. ott a mobilpiac, egy csomóan azt hiszik, ha csinálnak egy mobilboltot a neten az jó üzlet lesz, mert ezt most keresik, viszik. Kétesélyes a dolog: vagy bejön vagy nem.
    de mi van, akkor ha nyitsz egy mobilboltot csak üzleti mobiloknak? Vagy csak női mobiloknak? Vagy csak zenehallgatásra alkalmas mobiloknak, a fiatalokhoz kommunikálva?

  • Mikida

    2008. december 08. hétfő

    Sziasztok,

    a Rita által említett fókuszáláshoz egy példa: először általános szolgáltatást hirdettem. Tenger pénzt költöttem a hirdetésre, eredmény majdnem nulla. Utána a siker-témára szűkítettem, de az is túl általánosnak bizonyult. Végül a „sikeres vizsga” témát kezdtem el tesztelni, de ez sem jött be. Közben befejeződött a tanév. Most a közben készült blogjaimat építgetem, és készülök a „tanulás támogatása a siker érdekében” megközelítéssel. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

    James Lavers, és Schlingloff Sándor mind azt mondják, nem lehet hosszú távra tervezgetni, a folyamat:

    ötlet – tesztelés – javítás – tesztelés – döntés: csinálom, vagy másba kezdek

    Nem kell beleszerelmesedni az embernek az ötletébe. Ötletekkel tele van a padlás, csak fel kapaszkodni oda, a létra a brainstorming. Ja, és a téma az utcán hever 🙂

  • Vidi Rita

    2008. december 08. hétfő

    Laci, én mint kolléga figyelem a munkádat, és azt szeretném kérdezni, hogy mi a terméked most per pillanat? A cd-rom-ok, vagy az online oktatás?
    Nem akarok beleszólni az üzletedbe, csak egy-két tipp, mint iparági résztvevő: általános információkra nincs vevő. Felszedegetik a morzsákat valahonnan, aztán jólvan az nekik.

    Általános célcsoportnál senki sem ismer magára.
    Tudom, neked is szíved csücskei azok a felhasználók, akik otthon küszködnek a géppel, de akkor is, vagy egy könnyen körülírható célcsoportra, vagy egy könnyen körülírható problémára kell koncentrálnod, de a legjobb, ha egyszerre csinálod a kettőt.

    Mondok tippet: 50 év fölötti kezdő internetezők
    Na, nekik van problémájuk, és a 20 évesek nem fogják azt hinni, hogy hozzájuk beszélsz 🙂

    Tudom, borzasztó nehéz leszűkíteni a célcsoportot, meg nagyon nehéz csak egyvalamivel foglalkozni, de muszáj. A világmegváltó dolgok is csak akkor működnek, ha van nevén nevezhető célcsoportjuk. A Pepsi sehol nem lenne, ha nem a fiatalokat célozza meg anno! Meg is ingatta a CocaCola bástyáit rendesen!

  • Kinga

    2008. december 08. hétfő

    Még nem olvastam el, minden hozzászólást.
    De ez jutott eszembe, szerintem sokatok már hallotta vagy olvasta:
    Mindegy mit gondolsz, igazad lesz.

  • Vida Ági

    2008. december 08. hétfő

    Laci, a harmadik összetevő természetesen az idő! Egy online vállalkozás, ha a nulláról kezded (neked kell látogatottságot építeni, nincsenek partnereid), alapos volt a piackutatásod, tudod mit kell csinálni és van terméked, akkor legalább 3-4 hónap, mire elkezd igazán pénzt termelni. Ha bármelyik szinten elakad valami, akkor csak lassabban fog menni, vagy egyáltalán nem.
    Ha mindent tökéletesen csináltál, akkor is türelmesnek kell lenned, hiszen ha mondjuk van terméked, a listát felépíteni akkor is időbe telik.

  • Csilla

    2008. december 08. hétfő

    Teljesen egyetértek veletek!
    Mi még csak fél éve kezdtünk el agyalni, próbálkozni a vállalkozásunk beindításán. Még pénzt ugyan nem láttunk belőle, de most már tényleg kezd kirajzolódni, hogy hogyan, merre, mit, és hiszünk benne, hogy meg fogjuk csinálni, és pénzt fog hozni. DE: ehhez igenis, hogy az kell, hogy csináljuk, mindennap foglalkozzunk vele, és higgyünk benne. Ági, már viszonylag régóta olvasom az oldalaid, de csak most szólok hozzá először. Szóval szeretném ezt a bejegyzést megköszönni, mert ez megint csak abban erősített meg, hogy nem szabad feladni. És kifogások? Persze lehet mondani, hogy nincs időm. Nekünk is alig van időnk valamire, tévét már nem is nézünk, mert helyette építjük a kis vállalkozásunkat, és bízunk benne, hogy a ráfordított energia, majd meg fog térülni előbb-utóbb:) És akkor majd több időnk lesz azokra a dolgokra, amiket elhanyagolunk most…

  • Balk László

    2008. december 08. hétfő

    Sziasztok,

    Akkor egy kis ellenpélda.

    Jó magam, már egy ideje, küzdök azért, hogy saját magam irányítsam az életem. Az idén nyáron végül úgy döntöttem, feladom az addigi munkám, már csak azért is, mert egyre jobban körvonalazódott, hogy hátráltat a nagy cél elérésében. Hát feladtam, és a magam lábára álltam. Mivel eddig alkalmazotti létben és fizetéssel tengettem az életem, nem gyűlt össze kezdő tőke, se baj azok a dolgok amik szükségesek az internetes vállalkozáshoz, már a tulajdonomban vannak, így nem kell beszereznem.

    Talán egyetlen hiba van a számításban nincs tartalék. Szóval szeptemberben elindult a világ megváltó ötlet megvalósítása, az a hónap még csak csak eldöcögött valahogy, még az október is, dolgozok szinte napi 18-20 órát és mi történik a november nullára futott. Magam sem tudom, hogyan és miből éltem novemberben, de hogy bevételem nem volt az biztos, most pedig itt a karácsony.

    Amiért ez a hozzászólást írtam, nem minden az elhatározás, meg hogy miként programozod az agyad, vegyük már le a szemellenzőt, ez egy Amerikából ide települt okoskodás, onnan ahol az ásvány vizet is jobban eltudják adni a népnek ha az zsírmentes, (ugye röhely a zsír meg a víz) pedig igaz a példa.

    Szóval helyes a gondolat, csak ez önmagában kevés, még akkor is ha keményen dolgozol érte. van még egy harmadik összetevő, amire még én sem jöttem rá mi az.

    Ha valaki tudja ossza meg velünk.

  • Anikó

    2008. december 08. hétfő

    Druszám idézném:
    Egyszerűen az emberek nagyobb része nem hajlandó a saját lábára állni. Fogalma sincs, hogyan is kezdjen hozzá. Vannak olyan embertípusok, akiknek meg kell mondani, hogy mit csináljanak,…

    Tudomásul kell venni, nem vagyunk egyformák.Van, akinek az alkalmazotti lét az ideális, csak gondolkodni ne kelljen. Van, aki parancsvégrehajtásra született és vannak a vállalkozó vénával rendelkezők,akik hamar fel is ismerik magukban és élnek adottságaikkal.
    S vagyunk mi, mamik, akik sokat tanultunk, hogy önmagunkat is jobban megismerve felismerjük, mire vagyunk képesek még,vagy belássuk épp azt, hogy mi az, ami kevésbé vág össze habitusunkkal. No és akkor jön az önképzés!:)

    Azt mindenképp figyelembe kell venni, hogy csak azokon lehet segíteni, akik ezt maguk is akarják.

  • Kriszta

    2008. december 08. hétfő

    Egyetértek veletek. Ági fantasztikusan rávilágít arra, hogyan kellene normálisan gondolkodni és cselekedni.Most,hogy olvastam Ági levelét. Eszembe jutott egy régi tanárom biztatása:
    …adj lehetőséget a dolgoknak,hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek,hogy bekövetkezzék!Lehetetlen megnyerni a versenyt,ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz,ha nincs bátorságod küzdeni a sikeréért.Nincs tragikusabb,mint az olyan ember élete,aki megálmodott valamit,akiben ott él a becsvágy,de aki állandóan csak vágyakozik,reménykedik,és sosem ad lehetőséget az álmának,hogy megvalósuljon.Egy pislogó álmot dajkál,de nem tesz semmit,hogy a parázs lángra lobbanjon.Mondd ki, hogy „képes vagyok rá”!Ébren álmodj,és arra szándd az idődet, hogy az álmaidat létrehozzad!
    Ne félj a vereségektől, a padlóra kerüléstől! Az élet hosszú.
    Belefér.A vereségből többet tanulsz, mint az állandó sikerből.
    Ne figyeljetek azokra akik vissza akarnak húzni benneteket a kényelmes „nem változtatok semmit” helyzetbe.

  • Szénásiné Tasnádi ANi

    2008. december 08. hétfő

    Csak egyetérteni tudok. Nem akarom leírni, milyen körülmények között kezdtem el kb. 15 éve üzletet építeni, – de hogy mégis kis rálátástok legyen: 6 gyerek mellett, ebből 4 pici volt (3 és fél, 2 és fél, másfél, illetve fél évesek), a nagyfiaim is 7 és 10 évesek voltak csak. Sosem tudtam és nem is akartam beletörődni a nincsbe, még az átmeneti nincs-et is csak nehezen vettem tudomásul, ha NAGYON muszáj volt. És én is azt mondom, lépésről-lépésre is le lehet küzdeni a legnagyobb akadályokat is, csak kis kreativitás, kitartás, akarat és néha pici csakazértis-szellem kell hozzá.
    Sosem azt mondtam, hogy nem „szabad” feladni! Én azt szoktam mondani: NEM ÉRDEMES! 🙂
    A másik dolog: szerintem az önbizalomhiány, – illetve hogy hagyják magukat (vagy egyszerűen csak kényelmesebb??) az asszonyok az otthoni ellenséges vagy manipulatív légkör miatt eltántorítani a nagyon is jó céljaiktól.
    Most, 3 és fél éve özvegyen és évek óta hivatalosan munaknélküliként nevelem a közben nagyon felnőtt gyerekeimet (a legkisebb 18 éves múlt, a legnagyobb 32. évében van), és nem azt mondom, hogy időnként nem fáradtam meg, csak azt, hogy ha padlót is fog az ember időnként, akkor is mindig akarni kell felállni és újrakezdeni.
    Ahányszor csak szükséges.

    Mindenkinek sok szeretettel kívánom mindenből a legeslegjobbakat, elsősorban jó egészséget, egyre kevesebb „ellenszelet” és egyre több „hátszelet”, – külső-belső békességet, sok-sok örömet, szépet-jót és természetesen ANYAGI TÉREN IS ÁTTÖRÉSEKET:

    ANi / Győrből.

  • Chi*** Csapó Ida

    2008. december 08. hétfő

    Nekem ebben a témában a közelmúltban, jó egy hete nagyon nagy élmény volt a „Mi a csudát tudunk a világról?” című film.

    A világ tele van lehetőségekkel – sokkal-sokkal többel, mint amit képesek vagyunk észre venni, meglátni. És pont a régi behuzalozottságaink akadályoznak meg bennünket – erről is szólt nekem a film. Máig hatása alatt vagyok, és egy további morzsa volt a bennem indult változásoknak. Ezeknek jelentős része még most tudatosodik bennem, de ezt az infot mindenképp meg akartam osztani veletek!

    Nézzétek meg!

    Ida***

  • Anikó

    2008. december 08. hétfő

    Minden mondat igaz, amit leírtok. Egyszerűen az emberek nagyobb része nem hajlandó a saját lábára állni. Fogalma sincs, hogyan is kezdjen hozzá. Vannak olyan embertípusok, akiknek meg kell mondani, hogy mit csináljanak, ha nincs aki vezesse őket, elvesztek, és várják a sült galambot, hogy továbbra is jöjjön már valaki, aki majd megmondja mit kell tennie.
    Egy saját vállalkozás nem erről szól, és nem is ezeknek az embereknek való! Önbizalomhiányosak, hát persze, hogy nem is sikerül nekik semmi!
    Ha már az elején úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy úgysem sikerül, hát nem is fog!
    Jó ötlet a cetliégetés, bár sztem sokak fejében még ezzel sem fog létrejönni a teljes agymosás. 🙂
    Struccpolitikát folytatnak és ezen nem is hajlandóak változtatni. Nekem sajnos ez a tapasztalatom.

  • Szilvia

    2008. december 08. hétfő

    Való igaz, hogy mindenki szebb, jobb, boldogabb életre vágyik, ám mihelyt tenni kellene érte, akkor oda a nagy lelkesedés… Félünk elhagyni a „kényelmi zónát”, a megszokottat – ami ugyan nem jó (sőt!), de legalább már ismerős – illetve a „panaszkodásunk révén nyert figyelem és sajnálat” szokását, játszmáját.
    A bejegyzésedben különösen tetszik a következő mondat:”…egyszerűen csak fejben el kell dönteni, hogy márpedig neked erre van időd, lehetőséged, és hinni benne, hogy meg tudod csinálni!” – tiszta, lényegretörő, egyszerű és inspiráló!
    Ám munkám során azt tapasztalom, hogy sokunknak a döntéssel van problémájuk, amely révén felelősséget és elkötelezettséget kell(ene) vállalni önmagukért. Pedig vannak dolgok, amelyeket senki nem tud és nem is tehet meg helyettünk…

    Szép napot!

  • Gábor

    2008. december 08. hétfő

    Szerintem akinek világos céljai vannak az életben, komoly szándéka, elhatározása, az állandóan a problémák megoldásán töri a fejét, és nem egyszerre, de lépésről-lépésre le is győzi őket, aki pedig valójában nem is akar igazán változtatni, jobbítani az életén, inkább kifogások mögé bújik. Ezzel az a baj, hogy leállít mindennemű gondolkodást az agyában, és már esélye sincs egyről a kettőre jutni.

  • Nagy Csaba

    2008. december 08. hétfő

    A legszebb az, amikor valaki fűnek-fának meséli, hogy ő bizony „bármilyen” munkát elvállalna, csak jusson 1-ről kettőre. Aztán mikor kiderül, hogy valami értékesíteni is kéne, akkor már nem megy… Van egy ilyen vicc is: „Levél: Drágám, én a csillagokat is lehozom neked az égről! Utóirat: ha kedden nem esik, megyek.”
    Szóval azt hiszem az emberek jó része egyszerűen nem akar tenni semmit saját boldogulása érdekében, de mivel a mi kultúránkban nem illik kimondani, hogy fütyülök a saját sorsom alakulására, hát jönnek a kifogások, a nemzetközi helyzet és a kormány hibáztatása.

  • Decsei Jutka

    2008. december 08. hétfő

    Mindenki keres kifogasokat, abban a percben, amig van amibol megelnie. Amikor viszont nincs semmi aproja sem akkor biztos nekifog keresni vagy jobban bizik a vallalkozasaban. Sokan jarnak hasonlo cipoben. Van aki tobbszor is nekifogott vallalkozasanak (vagy le kellet zarnia az elozot), nehany honap vagy ev utan ujrakezdi es tanul az azelotti hibakbol. De vannak olyanok is akik akkor is kifogasokat gyartanak hiszen mar egyszer megmagyaraztak valakinek, vagy beultettek sajat fejukben hogy nem megy.(Ezen segithet az evvegen szilveszterkor tett fogadalmaink vagy a nagytakaritasra szant napunk!) Mindenki gondolyon az anyatermeszetre ugyanazon foldon lehet, hogy tobbszor ultettek el magot, volt amikor gyenge volt a termes, volt amikor megfelelo termes termett es volt amikor minden megadatott a legjobb termesre. Miota a vilag a vilag az embernek problalkoznia kell, hogy meghozza a legjobb termest. Ez akkor van ha dolgozunk is rajta, mint peldaul gondozzuk, letakaritjuk a regi maradekeokat, (komposztot keszitunk). Ez talan a lelkunkben is igy van: ki kell takaritanunk a negativ erzeseket, lassan atalakitani pozitiv gondolkodassa. Ez a legnehezebb, de a ki megprobalja annak menni fog. Lassan de biztosan. Minel tobb onbizalmat gyujtsunk, azzal hogy a kis sikereinket eredmenynek tekintjuk es tanulunk belole. Egyszer de bisztosra beindulunk, legalabb annyira, hogy eltartsuk magunkat s mar az is egy siker (egyeseknek nagyobb siker). Van aki innen szamolya a karier lepcsoit.
    Kulonben a gyerekein is ertekelik, ha nem nyafogunk hanem inkabb megprobalunk dolgozni. A kifogasokat nem emlegetjuk, mert egy 12 eves gyerek is itelkezni fog felettunk, de ha megmutatjuk hogy barmi aron is dolgozunk akkor, azt ertekeli akar a 4 akar a 12 eves gyerek, ezt tapasztalatbol irtam le.
    Varom visszajelzeseiket , udvozlettel Decsei Jutka