1182879_woman_writing_in_the_agenda

A magad útján





Előadásokon, oktatóanyagokban gyakran említem, hogy a 21. században már nem szabad azt várni, hogy mások oldják meg helyetted a dolgaidat, hogy az állam, a munkáltatók, a “rendszer” majd segít neked állást találni, keresethez jutni, vállalkozni. Szerencsére nem csak én gondolom így 🙂 Herman Judittal A magad útján című könyv szerzőjével arról beszélgettem, mit kell manapság másként csinálnunk ahhoz, hogy megfelelő állásunk, keresetünk legyen.

Mi a különbség a régi és az új típusú álláskeresés között?

Hogyan váltsunk szemléletmódot?

Miben kell változtatni és hogyan?

Mit lehet tenni, ha valakinek nincs megfelelő végzettsége, ha “nem ért semmihez”?

Milyen lehetőségei vannak annak, aki hátrányos helyzetű munkavállaló, például családanya?

Hallgasd meg a riportot itt:





21 Comments

  • Barbara

    Reply Reply 2014. január 01. szerda

    Kedves Ági!

    Nyelvtanárként építgetem a magam útját, amely hol rögösebb, hol zökkenőmentesebb és úgy gondolom, hogy a pro-aktivitásom miatt sem kell nagyon szégyenkeznem, ám most mégis a tanácsodat szeretném kérni, mert egy kicsit elakadtam!
    Ezzel a “portfolio”-val (http://bulicska.wix.com/barbara-ulicska) igyekszem megtalálni azt a hozzám passzoló munkáltatót, aki most
    részmunkaidőben “kihasználná” a bennem rejlő lehetőségeket, amíg nem tudom 100%-osan a tanításnak szentelni magam. Viszont valamit biztos nem csinálok jól, mert nem találom azt a céget/munkáltatót, akivel kompatibilisek lennénk.
    Te biztos egyből észreveszed, hol lóg ki a lóláb az én esetemben!
    Megtennéd, hogy felhívnád erre a figyelmem, illetve ellátnál pár
    tippel, tanáccsal?
    Válaszodat előre is köszönöm és egyben kívánok nagyon sikeres új esztendőt!

    Tisztelettel,
    Barbara

    • Vida Agi

      Reply Reply 2014. január 23. csütörtök

      A gond az, hogy magadról írsz, nem arról, amit egy munkaadó hallani szeretne. Nem az ő feladata kitalálni, mire lennél alkalmas és nem tudja azt sem, mivel foglalkoztál eddig. Írd le inkább azt konkrétan, miben tudnál egy munkaadó hasznára lenni, mik azok a konkrét munkakörök, amiket már végeztél, és amivel foglalkozni tudnál.

      • Barbara

        Reply Reply 2014. február 13. csütörtök

        Kedves Ági,

        nagyon szépen köszönöm a válaszod és a tanácsokat. Az “önajánlómat” igyekszem úgy átalakítani, hogy a munkáltató szemszögéből nézzem az ott megosztott információkat.

        Nagyon szépen köszönöm és további minden jót kívánok!
        Barbara

  • Csepregi Erzsébet

    Reply Reply 2013. február 19. kedd

    Kedves Ági!

    Szeretném Veled e-mailen, FB-on felvenni a kapcsolatot, ha erre van lehetőség. Valamikor régen (2008) láttam az első videódat… azt hiszem egymást erősítik a nők, amikor valamibe belevágnak. És milyen jó, ha a férjüket, családjukat is maguk mellett tudhatják. Most már sok példa, lehetőség van előttü(n)k. 2009-ben hoztuk létre barátnőmmel közös nonprofit cégünket, ami szépen lassan fejlődik. Ma már 11 kisgyermekes édesanyának ad megélhetést, közösséget. Amikor kezdtük, még kevés példa volt előttünk. A JÓL-LÉT Alapítvány, SEED, Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány mellett egyszemélyes “intézményként” rád is pillantgattunk néha. Köszönjük az ötleteket, tippeket. Üdv. Zsóka

  • Pet

    Reply Reply 2012. december 14. péntek

    Sokáig nem volt számomra tudatos, de valahol mindigis éreztem a különbséget a két típus között. Jómagam a reaktív típusba tartoztam. A legtöbb reaktív ember öntudatlan arra, hogy ő reaktív. Valahol ez neveltetés kérdése is, mert azt a hozzáállást másoljuk, amit a környezetünkön látunk, és a proaktív emberek esetleg túlságosan tolakodónak, strébernek, irritálónak tűnhetnek a reaktív emberek szemében. Vagy egyszerűen csak annyit látnak ebből, hogy: szerencsések.
    Mifelénk az volt a divat, hogy a gyereknek az a dolga, hogy tanuljon. Itt véget is ért a történet. A csapból is az folyt, hogy jól kell tanulni és akkor minden rendben lesz. De a világ valahogy nem így működik, rájöttem felnőttként. Abban a hitben nőttem fel, hogy mindig azt kell csinálni, amit a tanítónéni mond. Meg kell tanulni az anyagot, el kell végezni az iskolát, majd felvesznek egy munkahelyre és ott fogok dolgozni. A cél csak annyi volt, hogy jól kell keresni. 18 évesen az ember még nem tudja, hogy milyen pályát is szeretne igazán, mert nincs tisztában az élettel. Csak az befolyásolja a döntésében, amit másoktól hall. Ha a környezet reaktívan állt a munkavállaláshoz, ő is úgy fog hozzáállni.
    Kevés olyan 18 éves van, aki határozottan tudná, mi érdekli. Akik meg tudják, általában gyerekkoruk óta vágynak erre. Tucatjával jelentkeznek az emberek a divatszakmákra, és általában az határozza meg, melyik divatszakmára jelentkezünk, hogy melyik tantárgyból voltunk jók. Volt olyan pályaválasztó tanácsadónk a suliban, aki szintén csak azt tesztelte, hogy mik az erősségeink, de hogy miben vagyunk igazán motiváltak, arra nem.
    Ha nincs elég motiváció, az ember könnyebben válik reaktívvá. Amikor rájön az ember, hogy “nem is ezt akarom csinálni az életben”, és elkezd gondolkodni azon, hogy mire is vágyik, egyszercsak ott találja magát, hogy proaktívan kezdi el alakítani az életét.
    Az egyetemen emlékszem, volt néhány ember, aki már 8-10 éve járta a szakot. Nem hinném, hogy valóban erre vágyott volna, máskülönben összeszedné magát. Sajnos még mindig az a fontos, hogy “a lényeg, hogy legyen egy jól fizető szakmád”, de a pénz nem elég a boldogsághoz. Ott találjuk magunkat, hogy a pénzzel próbáljuk kompenzálni a kihagyott dolgokat az életből. Mondjuk fordíthatjuk önképzésre is, így könnyebb kimászni a slamasztikából…

  • Sütő Ágnes

    Reply Reply 2011. március 21. hétfő

    Kedves Ági!
    Nagyon jó volt beszélgetés és örülök, hogy megismertem ezt a könyvet. Nagyon hasznos lehet bárki számára.
    Én ugyan nem keresek állást, mégis sok jó gondolatot hallottam és tudom sok-sok ismerősnek ajánlani az “információkat” (hanganyag és könyv)!
    Köszönöm Mindkettőtöknek!
    Vidám, boldog, sikeres tavaszi napokat kívánok, szeretettel: Ági

  • Tulok Teréz

    Reply Reply 2011. március 16. szerda

    Kedves Ági!

    Nagyon örülök hogy megtaláltalak! (Ne haragudj a tegezmegszólításért,de internetes körökben általában ez a megszokott.)
    Nekem 2001-től nem sikerül munkát találni.Közben megváltozott munkaképességű lettem, és így még nehezebb. Az utóbbi közel negyven
    évben a magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozom. Sok verset, mesét írok gyerekeknek, felnőttek körében pedig a borversenyeket látogatom és szavalom bordalaimat.Kérlek írj az email címemre,ha sikerül irodalmi munkát találni, és keresd meg a honlapomat!Email:zizizuza@freemail.hu

  • Szabina

    Reply Reply 2011. február 09. szerda

    Kedves Ági!
    Ez az interjú a szívemig hatott. Minden szava olyan igaz, hogy – értsd szó szerint – volt egy pont, amikor meghatódtam.
    Jelenleg álláskeresési járadékból élek (41.000Ft/hó), és (reaktív) álláskeresésem során egyre inkább azzal szembesülök, hogy a végzettségem kevés a mai munkaerőpiacon. Egyébként 28 éves gyermektelen nő vagyok.
    Ez a hanganyag felnyitotta a szememet.
    Nagyon szépen köszönöm neked Ági, és Juditnak is!
    Üdv:
    Szabina

  • Gwen

    Reply Reply 2011. február 04. péntek

    Szia Ági!

    Újonnan kerültem ide, és nagyon hasznosnak és érdekesnek tartom a gondolataid, ötleteid. Gondolkodom a tanfolyamon is, de felmerültek bizonyos kérdések, amiket mindenképpen még a vásárlás előtt szeretnék megbeszélni veled:

    + Többször hangsúlyozod, hogy nagyon kemény munkával lehet felépíteni a sikeres vállalkozást, de másrészt azt mondod, már napi 10 perc – fél óra is elegendő, hogy működjön a dolog. A kettő nekem kicsit üti egymást, úgy gondolom, a kemény munka napi sokkal több idő- és energia-befektetést igényel…
    + Ahhoz, hogy bizonyos jellegű vállalkozásokat indítsak, pl nyelvoktatás, fordítás, korrepetálás, igazolnom kell a végzettségemet, mint nyelvvizsga, tanári diploma. Hogyan tudnám ezt mégis legálisan csinálni, ha nekem teljesen más jellegű végzettségem van?

    Válaszod előre is köszönöm!
    Gwen

    • Vida Agi

      Reply Reply 2011. február 06. vasárnap

      A tanfolyam anyagainak végignézéséhez kell napi 10-30 perc, attól függően, milyen hosszú az adott lecke (vannak 50-60 percesek is), plusz meg is kell csinálni, amit tanultál, erről írok az oldalon is. Bármit meg lehet persze csinálni napi fél óra időbefektetéssel, attól függ, hány napon át csinálod. Nekem anno kb. napi másfél-2 órám volt (tanulás+munka), így lett 3 hónap alatt működőképes (pénztermelő) a vállalkozás.

      Nem, vállalkozóként nem kell igazolni a végzettségedet ilyen jellegű tevékenység esetén.

  • Scmidt Mária

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    Sziasztok! Nagyon hasznos és időszerű volt az interjú. Külön köszönöm Juditnak, az érett embereket is megemlítette, mert most a fiatalokat és az érettebb embereket egyformán érinti a munka keresés. Szerintem aki most itt van és meghallgatott Téged az mindenki proaktív, mert reaktívak azok akik még nem nagyon ismerték fel a saját lehetőségeiket. Fejlődésük még nincs azon a szinten, változás már itt van. Több infóra, fórumra lenne szükség, hogy feltudjuk emelni és rávezetni a reaktívakat, de csak akkor ha Ők is akarják..
    Köszönöm az interjút, és a lehetőséget hogy hozzá szólhatok. Egy közel hatvan éves nagymama.

  • Erika

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    De jó szembesülni azzal, hogy inkább a proaktív ketegóriába tartozom!
    Köszönet ezért az igazán értékes riportért.

  • Fülöp Tímea

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    Sziasztok! Köszönöm szépen az interjút! Nagyon jóóóóóóóó!
    További sok sikert és szép napot kívánok!

  • Himer Csilla

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    Jó volt újra hallani Juditot. Volt szerencsém kétszer csoportos coachingon ülni nála. Egyszer megkérdezheted business coaching témakörben is, az sem semmi… 🙂

    Judit maga mint egyéniség is érdekes, de a szemléletmód, amit mint coach közvetít, szintén ki tudja fordítani sarkaiból a kicsi, megszokott világunkat…

    • Bernadett

      Reply Reply 2011. február 03. csütörtök

      Csilla, ezekről többet is mesélhetnél… (nekem) 😉

  • szabi

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    nekem is tecik

  • Szilvia

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    Érdekes az interjú. 🙂 2 éve, amikor állást kerestem, proaktív és reaktív módon is kerestem. Azonban a proaktív nem volt hatékony, általában az a válasz jött vissza, hogy jelenleg nem keresnek új munkatársat, vagy az, hogy tárolják a jelentkezésemet, és ha lesz a végzettségnek megfelelő állás, akkor szólnak – de nem szóltak. Akik viszont kerestek munkatársat, és a hirdetésükre jelentkeztem, ott sokkal nagyobb arányban kaptam visszajelzéseket, és végül ilyen állásra is vettek fel akkor.
    Kinek mi a tapasztalata?
    Egyébként egy anyagi függetlenségről szóló könyv valóban nagyon hasznos lenne, főleg a mai világban, azt gondolom.

    • Romvári Júlia

      Reply Reply 2011. február 04. péntek

      Szia Szilvia!

      A könyv: Bodo Schäfer, Út az anyagi függetlenséghez

  • Mészáros Adrien

    Reply Reply 2011. február 02. szerda

    Jaj de jó! Én proaktív vagyok!
    És tényleg működik! 🙂
    Csak EZ működik!

    Teremteni – alkotni – játszani az életet!
    Köszi, Ági ezt a jó kis riportot!

    • Szilvia

      Reply Reply 2011. február 02. szerda

      “Teremteni – alkotni – játszani az életet!” – egyetértek veled! 🙂

Leave A Response

* Denotes Required Field