Ma reggel főzés közben (mert mit csinálna egy dolgozó anya vasárnap reggel ) eszembe jutott, mi az, amit nagyon hiányolok a honlapokból manapság: a fűszert. Vannak olyan oldalak, amiket megnézek és máris átüt az egyedi hangvétel, a hangulat, függetlenül attól, hogy egy ember személyéhez kötődik vagy több szerző műve, míg vannak olyanok, amiken csak az izzadtságszagot és az igyekezetet (vagy még rosszabb, ha azt sem) érzem.

Tegnap, amikor Tonk Emil a Marketingtortán arról beszélt, hogy mennyire fontos a személyes, közvetlen kapcsolat az embereknek, hogy egy sima sablon weboldal, egy webshop önmagában nem ér semmit, fel nem érhet a személyes találka varázsával, elgondolkodtam azon, hogy a weben mennyi eszközünk van megvalósítani ezt a személyességet, a közvetlen kapcsolatot és milyen kevés oldal szerzője-tulajdonosa él vele mégis.

Sok oldalból hiányzik a só, a személyes hangvétel, az a fűszer, amitől jobb lesz az egész. Mondhatnék erre eszközöket, de hozzá kell tennem, hogy magukban a tippek, a megoldások, az eszközök mit sem érnek, ha az egész nem áll össze egységes egésszé.

• Egy oldal, amiben nincs kismillió menüpont, és semmi olyan személytelen, “portálra emlékeztető” megoldás, amit csak azért teszünk ki, mert a nagy hírportálokon is úgy van. Minél távolabb áll az oldalad kinézete, szövegezése, megoldásai a “portálostól”, annál jobb.
• Ha a weboldal szövegezése, hangvétele közvetlen (ezt magázódva is meg lehet oldani) és a célcsoport megszólítva érzi magát (nyilván ehhez pontosan tudni kell, kik tartoznak a célcsoportodba és kik nem)
• Ha tudom, ki a szerző, kivel állok kapcsolatban, tehát minimum egy fotót és egy rövid (!) bemutatkozást látok róla az oldalon, de ha videók is vannak, még jobb.
• Ha fel tudom venni vele a kapcsolatot, megtalálom az elérhetőségeit, vagy minimum egy kapcsolatfelvételi űrlapot, van módom feltenni a kérdéseimet neki.
• Ha visszajelzést kapok tőle az oldalon, ha párbeszéd alakulhat ki az olvasók és a szerző(k) között, pl. a blogban, vagy a fórumon.

Mindemellett még vannak olyan megmagyarázhatatlan tényezők, mondhatni “titkos összetevők”, amiktől tényleg jó lesz egy oldal. Mondjuk, ha egy mosolygós fotót látok a szerzőről, az engem mindig jobban megfog, ha a videók természetesek, közvetlenek, ha megtudok “titkos” infókat is az illetőről, amik oldják bennem levő bizalmatlanságot, mert nem azt látom, hogy ő egy elérhetetlen, titokzatos valaki, olyasvalaki, aki az internet névtelenségébe burkolózva majd jól lelép a pénzemmel, hanem olyasvalaki, aki hús-vér ember és valóban tud nekem segíteni.

(Felhasználóbarát webdizájn, usability témában javaslom Steve Krug: Ne törd a fejem! c. könyvét elolvasni)